Felismerés írta: NymphaTonks

[Kritikák - 6]

+++ betűméret ---


– Teát? – Azirafael kedves mosollyal nyújtotta át neki a bögrét, mire Crowley unottan elvette, és beleszagolt. Az édeskés illattól összeugrott a gyomra, de nem akarta hangosan kimondani, hogy esze ágában sincs meginni ezt a kotyvalékot. – Vigyázz, forró! – figyelmeztette őt az angyal, mire a démon csak felvonta a szemöldökét. Igaz, hogy már-már kezdett hozzászokni az angyal gondoskodásához, de néha azért mégis csak furcsán érezte magát ilyenkor.

– Na szóval – kezdte Azirafael, és egy vaskos könyvet hozott elő a hátsó szertárból. – Azt hiszem, ez a könyv adhat némi magyarázatot mindarra, ami múlt héten történt. Nemrég találtam rá, és szerintem nagyon érdekes, nem beszélve arról, hogy…

És itt Crowley el is vesztette a fonalat. Meredten nézte a narancssárga borítójú könyvet, amelynél vastagabbat eddig még nem is látott. Már nem igazán volt kíváncsi a napokkal ezelőtti történésekre. Igyekezett elfelejteni mindent, aminek ehhez az eseményhez volt köze, Adam Youngot, azt a fura boszorkányt azzal az idétlen szemüveget viselő hórihorgas pasassal, meg azt a hülyén kimázolt nőt is a magát vadásznak képzelő tatával. Crowley mindig is tudta, hogy az emberek hülyék, és emellett a vélemény mellett a mai napig kiállt – tekintve, hogy volt is, aki rászolgáljon.

– Crowley! – Azirafael hangja váratlanul érte.

– Mi van? – kapta fel a fejét hirtelen, és belebámult az angyal arcába.

– Nem is figyelsz rám.

– Dehogyisnem – kontrázott. – Akármit is mondtál az elmúlt percekben, mindenre odafigyeltem.

Azirafael összehúzott szemöldökkel nézett rá, és rosszallóan megcsóválta a fejét. Crowley követte a tekintetével az arcának vonalát, és visszafojtotta a vigyorát. Úgy tűnt, az angyalnak nem ment a haragos arc – még így is kedvesnek és aranyosnak tűnt.

Az utolsó gondolatra megmerevedett. Nagyot nyelt, és továbbra sem figyelt, mikor a vele szemben ülő lapozott egyet az irdatlanul hatalmas könyvből, és ismét magyarázni kezdett.
– Nem halaszthatnánk ezt későbbre? – pattant fel hirtelen, mikor már egyre elviselhetetlenebb lett a bensőjében dúló háború. – Most jutott eszembe valami, amit sürgősen el kell intéznem.

Azirafael meglepetten pislogott rá.
– Még a teádat sem ittad meg, Crowley.

Crowley érezte, ahogy a hideg végigszalad a hátán, ahogy meghallotta a nevét az angyal szájából. Óvatosan meglötyögtette a poharat, a háta mögött csettintett egyet, és a vendéglátója felé fordította az üres csészét.

– De, megittam, és finom volt, majd még készíthetsz ilyet. – Azzal sarkon fordult, és szinte már kimenekült a könyvesboltból. Már az autójában ült, amikor Azirafael jelent meg az ajtóban.

– De hát… Crowley! – kiáltott utána.

Már megint ez az átkozott név. A démon kényszerítette magát, hogy elfordítsa a fejét, és lenyomta a gázpedált. A motor felbőgött, ő pedig kilőtt, porfelhőt hagyva maga után.
Ahogy eszeveszetten vezetett istentudja hová, a szíve egyre gyorsabban vert a mellkasában. Már egy ideje ott volt benne ez a furcsaság. Nem tudta, mi ez, hiszen nem érzett még ehhez hasonlót, és mindeddig igyekezett nem figyelni rá. Azt gondolta, ha egyszerűen tudomást sem vesz róla, magától megszűnik, csakhogy tévedett. Ahogy teltek a napok, egyre csak erősödött benne, és különösen akkor vált elviselhetetlenné, amikor Azirafael is a közelében volt. Most azonban végre rájött. Egy másodperc kellett hozzá, egy kósza pillantás, és Crowley máris tudta, mi gyötri őt legbelül. A felismerés szinte teljesen megbénította, és ebben a pillanatban egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy sikerült beleszeretnie egy angyalba.




Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)