Keszkenő és Ambrózia írta: NymphaTonks

[Kritikák - 1]

+++ betűméret ---
<<


Hangay Árpád remegő kézzel szorongatta a nemrég érkezett sürgönyt. A báró úr rövid volt és lényegretörő, és ugyan az okot, hogy miért kell Milinek feltétlenül hazalátogatnia, nem írta le, Hangay urat a jelen állás szerint ez már cseppet sem érdekelte. Számára csak az volt fontos, hogy a lánya hazajön, és annyi hosszú, magányosan töltött hónap után végre ismét a karjaiba zárhatja.

Persze Hangay úr igyekezett eseménydúsan tölteni a napjait. Azonban Emma eltűnése és Mili távozása óta a ház mintha idegen lett volna a számára. Leginkább a könyvesboltjában tevékenykedett, újraárazta a régi köteteket, port törölt, bele-beleolvasott néhány regénybe és tudományos kötetbe, és százszor is átrendezte a polcokat. Úgy érezte magát, mint egy bolyongó lélek, aki bár otthonában volt, és azt tette, amit szeretett, mégsem volt boldog. Emma és Mili nélkül minden csendes volt és kihalt. A lányok éltették az egész boltot, a hiányuk pedig hatalmas űrt hagyott maga után nemcsak Hangay úr szívében, hanem a könyvesboltban is.

Így mikor a postás meghozta a sürgönyt, amelyben Mili mihamarabbi érkezéséről szóló hír állt, Hangay úr úgy érezte, mintha minden kivirult volna. Más színben látta a könyveket, mint eddig, és a mosoly régi jó barátként telepedett az ajkára. Szinte már hallani vélte a vonat füttyögését, a sínen robogó gépezet fülsüketítő csikorgását, ahogy megérkezve az állomásra végre hazahozza az ő szeretett kislányát. Percenként pillantott a falon pihenő, megfáradt órára, amely mutatói mintha kétszer lassabban mozogtak volna. Hangay úrban egyre jobban eluralkodott a türelmetlenség. A kabátja a fogasról pislogott rá, a sétapálca a falnak támasztva csalogatta, ő pedig, ahogy odalépett, hogy eleget tegyen a néma hívásnak, csak egyre tudott gondolni: Milikém, jövök már!



<<

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)