Szerelmeslevél csokoládéfolttal írta: NymphaTonks

[Kritikák - 1]

+++ betűméret ---
<< >>


Tonks szíve egyre szaporábban ver. Az ereiben vágtat a vér, óvatosan csücsörít, lehunyja a szemét, vár. Néma csend. Érzi Remus ujjait az arcán, érzi a leheletét, ahogy közelebb hajol, és hirtelen fel sem tudja fogni, hogy ez pont most, pont így fog megtörténni, aztán… kopp.

Tonks feje hátralendül, Remus pedig ellép tőle, és ujjaival megdörzsöli azt a pontot, ahol nemrég a homlokához ütődött a boszorkány kalapjának karimája. Mindketten zavartan néznek egymásra, Tonks arca rákvörös. Hülye kalap…

Nagyot nyel, majd tétován lekapja a tavaszi kalapot a fejéről. A szél belekap a hajába. A férfi óvatosan érinti meg az arcát, majd a füle mögé tűr egy bíborvörös tincset. Tonks szíve a torkában dobog, lehunyja a szemét, és várja, hogy…

És akkor valami az arcába pottyan. Reflexből kap Remus olvasószemüvege után, ami lecsúszott a férfi orráról. Zavartan pislognak egymásra, Tonks az ajkát harapdálja, és lepillant a szemüvegre. Nagy levegőt vesz, majd kifújja, és Remus felé nyújtja, aki szégyenpírral az arcán csúsztatja a zsebébe.

– Talán – szólal meg néhány másodpercnyi szünet után –, megpróbálhatnánk még egyszer.

Nem tétovázik, csak áthidalja a köztük levő távolságot, megérinti Remus arcát, ám még mielőtt az ajkaik összeérnének, megtorpan egy pillanatra. Törékenynek és aprónak érzi magát, ahogy Remus karjai átfogják a derekát, a teste megremeg az érintések nyomán, és el sem hiszi, hogy ez most már tényleg megtörténik. De aztán rájön, hogy itt valami hibádzik, hogy ennek nem így kellene történnie, valami olyan fura... Csalódottan visszateszi a kalapot a fejére, és elfordul. Remus feszengve lép egyet hátra.

– Elrontottam valamit? – kérdezi.

– Valami nem stimmel – feleli elgondolkodva Tonks, mire a szél egy újabb tincset fúj az arcába. Ezúttal ő az, aki a füle mögé tűri. – Mintha… nem így kellene történnie a dolgoknak.

Remus tanácstalanul néz rá, nem tudja, mit feleljen erre. A csend ismét közéjük ereszkedik, Tonks pedig hiába töri a fejét, nem jön rá, miért tűnik olyan furának minden. Már épp nyitja a száját, hogy mondjon valamit, de ekkor a szél fellendül, lekapja a fejéről a kalapot, és messzire viszi. Remus reflexből feléje lendül, hogy elkaphassa a rakoncátlan kalapot. A testük összeütközik, és mire Tonks észbe kapna, a férfi ajka máris az övén van. A kalappal együtt a gondolatai is kiröppennek a fejéből, már nem érdekli az a sok kudarcba fulladt próbálkozás. Kissé kapkodva csókol vissza, magához húzza Remust, egyik kezével a hajába túr, majd ujjai leszaladnak a vállán, a karján, hogy aztán az ujjai között kitapintsa a varázspálcát, amely nem is olyan rég még egy eléggé heves széllökésért volt felelős…



<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)