Harmatcsepp és teafű írta: NymphaTonks

[Kritikák - 4]

+++ betűméret ---
<< >>


Remus emlékeiben még mindig elevenen éltek azok a forró nyári délutánok, amiket Tonksszal a Grimmauld téri ház erkélyén töltöttek. Néha Sirius is csatlakozott hozzájuk, hanyagul levetette magát a földre, és Tonksszal cigarettázott. Ő persze udvariasan elutasította a feléje nyújtott cigarettásdobozt, inkább csendben figyelte, ahogy a két barátja együtt fújja a füstkarikákat az ég felé.

Néha elmerültek a roxfortos élményeikben, egymás szavába vágva mesélték el azt a rengeteg csínytevést, amit azalatt a hét év alatt műveltek, és közben mindketten csillogó szemekkel figyelték, ahogy Tonks belenevetett az őket körülvevő finom aromafelhőbe.

Ezek a délutánok csakis az övéik voltak. Gyakran még éjszakába is hajlottak, és a cigaretta vége mellett a csillagok is rájuk világítottak. Ilyenkor már egyiküknek sem volt kedve beszélni, mindhárman a gondolataikba merültek, és Remus csak négyszer kapta rajta Tonksot – magában számolta –, ahogy éppen őt bámulta. Volt, hogy rémtörténeteket is meséltek, és egy mugli elemlámpával világítottak egymás szemébe, miközben Tonks vérfagyasztónak álcázott humoros történeteitől mindhárman dőltek a nevetéstől.

Remus gyakran elnézte őket ketten, az összenézéseiket, amik mind-mind egy-egy titkot jelentettek, Sirius sunyi mosolyait, és azt, ahogy meg-megbökte Tonks vállát mesélés közben, aki erre a lámpa fényében is látványosan elpirult. Csak akkor akart felpattanni és elrohanni, mikor Sirius Tonks szájába adta a cigarettát, és meg is gyújtotta neki, de a féltékenységtől megrogytak a térdei, és mozdulni sem bírt. Tonksnak amúgy is jobb helye van Siriusnál, mint nálam – ezzel nyugtatta magát otthon, a zuhany alatt is, mikor próbálta lemosni magáról a cigarettafüst szagát, de minden egyes levegővétel a boszorkányra emlékeztette, a rózsaszín tüsifrizurára, a kikoptatott farmer térdhajlatában megbúvó aprócska szakadásra, arra, ahogy a nő elnyúlt Sirius ölelő karjai között.

Utána három napig az erkély közelébe se ment, és nem is mert Sirius szemébe nézni. Furcsa érzelmek kavarogtak benne még akkor is, amikor Tonks megjelent az ajtajába, mellkasán összefont karokkal, és addig állt ott, míg Remus végre rá nem szánta magát, hogy elinduljon az emelet felé. Sirius már akkor javában cigarettázott, egyiket a másik után ütögette ki a dobozból. A boszorkány őt is megkínálta, és Remus most már nem habozott elvenni egyet. Tonks kislányosan csücsörített, és úgy fújta a füstkarikákat, egyenesen a férfi arcába. Remus is utánozta, nevetett, valahányszor kudarcot vallottak a próbálkozásai. Aztán egyszer csak rájuk esteledett, a doboz kiürült, csak egy szál árválkodott még benne, és Remus úgy érezte, tele van a tüdeje füsttel. A nevetések elhaltak, és mindhárman némaságba burkolóztak. Tonks a földön feküdt, kettejük között, a csillagokat bámulta, és szinte percenként pillantott Remusra, aki szintén őt nézte. Őt és Siriust, ahogy egymás mellett voltak, közelebb, mint a barátok szoktak, és a féltékenység ismét belemart a szívébe.

Aztán, amikor a barátja hirtelen felpattant a földről, és magukra hagyta őket, Remus érezte, hogy ennél kellemetlenebb helyzetbe már nem is kerülhetne.

Tonks eloltotta a cigarettát, és lehajította a csikket az erkélyről.
– Megbántottalak valamivel? – kérdezte. – Látom rajtad, hogy valami nincs rendben.

Remus sokáig hallgatott. Fogalma sem volt, mivel menthetné ki magát a válaszadás alól, de semmi használható nem jutott eszébe. A csend kezdett súlyossá válni.

– Nem is tudtam, hogy… te és Sirius. Szóval…

Tonks megbökte őt a lábával. A bakancsának talpa a varázsló térdéhez nyomódott.
– Tudod, milyen Sirius – mosolygott rá szégyellősen a boszorkány. – Kíváncsi volt, hogyan reagál, ha úgy viselkedik, mintha együtt lennénk.

Remus megdöbbent.
– Tessék?

Tonks arca most már lángolt.
– Tudja, hogy tetszel nekem.

Rágyújtott az utolsó szál cigarettára, a hamu a földre hullott, ahogy megütögette a csikk végét. Remus a tekintetével követte a mozdulatot, próbálta feldolgozni a nemrég hallottakat, egyszerre érzett megkönnyebbülést és félelmet, és nem tudta, mihez kezdjen ezekkel a kusza érzelmekkel. Tonks halkan felnevetett, ahogy meglátta az arckifejezését, és közelebb kúszott hozzá.

– Nem baj, ha most nem mondasz semmit – mondta mosolyogva, majd vállat vont. – Én is pontosan így voltam, amikor Sirius közölte, hogy szerinte tetszem neked.

És ahogy az ajkuk egymásra simult, Tonks habozás nélkül átölelte, szinte ugyanúgy, mint napokkal ezelőtt Siriust is, de Remus legbelül érezte, hogy ez a mozdulat más, mint az összes többi, gyengédebb, félénkebb és – sokkalta szerelmesebb.


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)