Harmatcsepp és teafű írta: NymphaTonks

[Kritikák - 3]

+++ betűméret ---
<< >>


A gyerekágyban mozgolódni kezd egy aprócska test. Tonks kíváncsian kukucskál be a rácsok között, figyeli a baba minden egyes lélegzetvételét, majd amint megbizonyosodik róla, hogy nem fog felsírni, visszahanyatlik a földre, és Remus ölébe hajtja a fejét, aki éppen a gyermekágynak vetett háttal ül.

A kintről beáradó fény félhomályt varázsol a szobába.
– Megbántad? – suttogja halkan a nő, ahogy a varázsló csillogó szemébe néz. – Azt, hogy itt maradtál… Velünk.

Remus hasát csiklandozni kezdi a nevetés. Ő maga sem érti, miért, de hirtelen nevethetnékje támad, ahogy arra gondol, amikor hanyatt-homlok elmenekült itthonról, és megfogadta magában, hogy sosem fog visszatérni. Ki szeretné nevetni az akkori énjét, amiért gyáván megfutamodott, és azt a sok ostoba gondolatot, ami akkor megfogalmazódott benne… Most láthatod, miről mondtál volna le akkor, ha nem tértél volna vissza…

– Azt bántam meg, hogy egyáltalán elmentem – válaszolja csendesen. Most már elmúlt a késztetés, hogy nevessen. Helyette elönti őt a szégyen. Lassan csordogál végig minden egyes porcikáján, és kimar belőle minden érzelmet. Tonks észreveszi a tekintetében tükröződő gyötrődést. Felemeli a kezét, és megérinti az arcát, ezáltal kizökkentve őt a kétes gondolatokból.

– De most boldog vagy, ugye?

Remus halványan elmosolyodik, és a felesége tenyerébe csókol, miközben a szeme sarkából a kisfiukra pillant.

– Én nem így fogalmaznék. – Közelebb hajol Tonkshoz, és a fülébe suttogja. – Inkább úgy, hogy a fellegekben járok…



<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)