Sosevolt írta: Hazel Quinn

[Kritikák - 0]

+++ betűméret ---


A falu olyan volt, mint bármely másik. Emberek lakták, állatokat tartottak, tollfosztás és szőlőszemezés közben pletykáltak, meséket mondtak, és népdalokat énekeltek. Egyszerű falu, egyszerű házakkal, egyetlen göröngyös, sáros útszakasszal. Egy olyan falu, amelyet senki nem ismer és soha senki nem hallott róla. Nevezzük hát Sosevoltnak.

Sosevolt néhány hete megváltozott. Azzal a balesettel kezdődött, amikor a pásztorlány legelni vitte a libákat, azok pedig rátámadtak. Gágoktak és a lányt a csőrükkel csipkedték, ugrottak a szemére, a nyakára, a lábára, csak a birkapásztornak köszönhette, hogy végül életben maradt.

Három nap elteltével valaki kiesett az ablakon. Kilökték vagy önszántából ugrott ki, soha nem derült ki. Újabb három nap elteltével a szomszéd leesett a padlásra vezető létráról, nem halt meg, de csúnyán megsérült. A következő baleset csak két napot váratott magára. Egy kései órában rejtélyes körülmények között kigyulladt egy ház, ha a kutya nem kezd el csaholni, a bentiek mind odavesznek.

A falusiak babonásak voltak és megrémültek. Rettegtek, mert nem tudták, kire súlyt le a balszerencse legközelebb, de azt igen, hogy ki a felelős értük. Sosevolt végében állt egy ház. A legkisebb mind közül. Úgy tartották, az ott lakó Fiú maga az Ördög és megátkozta őket. El akarták pusztítani a Gonoszt, elégetni a házzal együtt, egyenlővé tenni a porral, de a Gonosz ezt nem engedte! Megvédte magát attól a pár falusitól, akik rátámadtak egy telihold által beragyogott éjszakán, majd bosszút állt. Még aznap hét emberért jött el a balszerencse.

Lakott a faluban egy különösen babonás család. A Férfi egy Sosevolthoz közel eső városban szolgált egy nemesi családot, így a felesége és a két lánya gyakran voltak otthon egyedül. A rettegés azonban arra kényszerítette az asszonyt, hogy írjon a férjének, vegye rá, jöjjön haza és óvja meg őket.
A Férfi, bár maga is babonás volt egykoron, annyi időt töltött az ura, a Gróf mellett, aki olyasfajta magánnyomozó volt, mint Sosevolt falujának történetétől számítva húsz évvel ezelőtt Sherlock Holmes, hogy nem hitt a természetfölöttiben. Sőt, a Gróf segítségét kérte, hogy nyomozza ki az esetet, mert nem létezik, hogy ne találjanak logikus magyarázatot. A Gróf, merthogy kedvelte a Férfit, szívesen elvállalta és a hétvégén már a Férfi házában vacsoráztak, mialatt a Feleség és a két lány izgatottan mesélt a balesetekről, melyeket a Gróf igyekezett fenttartásokkal kezelni, hiszen, ha minden szó igaz lett volna, Sosevoltnak már nem lenne lakója.
A Gróf nem tétovázott sokat, azt követően, hogy a Fiú szóba került. Természetesen, egy pillanatig sem gondolta, hogy ő volna a megtestesült Gonosz, a Sátán, de szívesen elbeszélgetett volna vele, így másnap elment a házához, amit a Férfi és a családja nagyon furcsállt, értetlen kifejezéssel az arcukon, de a Gróf nem kérdezett, csak cselekedett.
Többen úgy bámultak rá, mintha valami tébolyult lenne, amikor odaállt a Fiú háza elé és bekopogott. Mikor már jó ideje csak ácsorgott ott, mert senki nem nyitott ajtót, az egyik falusi, úgy tűnt, kezdi összeszedni a bátorságát, hogy mondjon valamit, de a Gróf gondolt egyet és mivel túl sok volt a véletlennek tűnő baleset errafelé, melyekért a falu a Fiút vádolja, egy határozott mozdulattal belökte az ajtót, majd belépett a házba. A falusiak akkora döbbenettel fogadták a dolgot, hogy egy pillanatra, mintha megállt volna az idő, mindenki ledermedt, aztán sugdolózni kezdtek. Mindannyiukat ugyanaz a kérdés foglalkoztatta: az a díszes ruhába öltözött férfi valóban belépett a Gonosz házába?

Igen, a Gróf valóban belépett egy régi, poros helyiségbe, amiről, ha nem tudta volna, hogy lakik benne valaki, azt hinné, ez már csak a pókok és a férgek tanyája. Semmi berendezés egyetlen asztalon és két, törött lábú széken kívül. Az egész ház egyetlen lepukkant szoba volt, amit a látszat alapján sosem takarítottak, és mintha évek óta nem járt volna ott senki. Ezutóbbit a Gróf azonnal meg tudta cáfolni, mikor észrevette a félénk Fiút, szakadt rongyokban, az egyik sarokban ácsorogni, hátrakulcsolt kezekkel.
– Bocsánat – szólt a Gróf. – Muszáj beszélnem önnel. A nevem...
– Be akartam engedni, de nem lehetett – szakította félbe a Fiú, és szerényen oldalra billentette a fejét. – Tudom, ki maga és azt is, miért van itt. Szükségem van a segítségére.
– Önnek?
– Tisztában vagyok azzal is, hogy a falusiak gyilkossággal vádolnak, gróf úr. Azonban, jómagam is a Gyilkosra vadászom.
A Grófot meglepte a Fiú szép, tiszta beszéde és kifogástalan tartása, ami a nemeseket szolgáló cselédekre és komornyikokra volt jellemző, nem egy Isten háta mögött élő, rongyos ruhába bújt, iskolázatlan fiúra.
– Gyilkosság? Ki mondta, hogy gyilkosság történt?
– Az elkövető még szabad és itt van a faluban – folytatta a Fiú, mintha meg sem hallotta
volna a Gróf szavait. – Ön elkaphatja.
– Talán tudja, ki ez a bizonyos elkövető? Vagy, hogy mi motiválja?
– Nem. Azért van itt, hogy kiderítse.
– Mondja, honnan ismer engem? Netalán egy újságból?
A Fiú a fejét rázta, majd megindult a hátsóajtó felé. A Gróf kezdettől csodálkozott, mi szükség van egy ilyen aprócska ház esetén két ajtóra, de engedelmesen követte a Fiút, aki kiment az udvarra és meg sem állt egy ledeszkázott kútig. Mintha olyan nagy érték volna, a Fiú végigsimított a köveken, melyekből a kút épült, aztán újfent a Grófhoz fordult.
– Nem túl mély. Legfeljebb három méter. Tudja, sosem volt lehetőségünk befejezni. Levenné a deszkákat? Mutatni szeretnék valamit.

A Gróf nem tudta mire vélni a dolgot, de eleget tett a kérésnek. Ugyanakkor, nemesi származása révén megfordult a fejében, hogy miért ő bajlódik egy mocskos, öreg kúttal, amikor ott áll mellette egy fiatal és erős férfiú, aki ennél nap, mint nap nehezebb munkákat végez. Pontosabban, végeznie kéne, ámbár a Gróf a közelben csak egy üres karámot látott, azon kívül a ház körüli területen nem ültettek semmit és nem is termesztettek semmit.
Kisebb erőfeszítések árán és a drága ruháira nagyon vigyázva a Grófnak sikerült leemelni a deszkákat. Fintorogva elővette zsebkendőjét, hogy megtörölgesse a kezeit.
– Köszönöm, gróf úr. Most pedig ugorjon bele!
– Ugorjam bele?
A Fiú sejtelmesen elmosolyodott, majd tett egy hirtelen lépést a Gróf felé, aki megijedt a mozdulattól. Azt hitte, a Fiú be akarja lökni a kútba és ahogy megpróbált kitérni előle, elvesztette az egyensúlyát, a kút falára próbált rátámaszkodni, de az beomlott, a nemes férfi pedig belezuhant, végül a hátára esett és megannyi bogár között ért földet.
– Átkozott kölyök! – szidta a Fiút, miközben sajgó tagjait dörzsölgette. Szerencsére nem sérült meg, de nem szívesen lett volna a Fiú helyében, ha majd sikerül kimásznia.
A Gróf körbenézett. Meglepődött egy kisebb faládika láttán és hálát adott az összes égi teremtménynek, hogy nem ebbe vágta be a fejét földet éréskor. Feltehetőleg a Fiú ezt akarta megmutatni neki, így már csak azt nem értette, mi szükség volt erre az egész közjátékra.

Magához húzta a ládát, megkönnyebbülten nyugtázta, hogy bár volt rajta kulcslyuk, nem zárták be, egy kényelmes mozdulattal, minden nehézség nélkül ki tudta nyitni.
Ugye kíváncsi, kedves olvasó, mi volt a ládában? Mindjárt megtudja. Azonban, még néhány sor erejéig legyen elég annyi, hogy olyasvalami, ami a Gróf minden kérdésére választ adott, egyszer s mindenkorra fölfedte Sosevolt falujának titkát és örökre megszabadította a lakókat a balszerencsétől.
A Gróf nem vesztegette az idejét. Magasságának köszönhetően sikerült segítség nélkül is kimásznia a kútból, majd megkért két birkapásztort, hogy hozzák föl neki a ládát, valamint még egy szívességre is sikerült rávennie őket. Ezalatt próbálta figyelmen kívül hagyni az ruhájára vetett gúnyos pillantásokat és azt a félreértelmezhetetlen sugdolózást.
Ezt követően Sosevolt összes lakóját a falu központjába hívta. A hír, miszerint a Gróf megoldotta az ügyet, gyorsabban terjedt, mint a tűz, vagy mint a pletykák a falu legelső házában éldegélő néni házasságáról. Mindenki összegyűlt a Gróf előtt, gyerekek, asszonyok, s férfiak egyaránt.

– Mielőtt fölfedném a gyilkos kilétét, szeretnék tisztázni pár apróságot. Úgy van, hölgyeim és uraim, itt gyilkosságok történtek! Azonban a balszerencse, mely a falut sújtja, nem a gyilkos műve, hanem egy áldozaté. Tudják, mikor idejöttem, elfeledkeztem egy kérdésről. Egy nagyon fontos kérdésről, amit ha feltettem volna, sosem oldom meg az ügyet. Önök számára megdöbbentő, sőt, hihetetlen, egyenesen rémisztő lesz, amit mondani fogok, de beszéltem a Fiúval, akit maguk a Gonoszként emlegetnek – a tömeg felmorajlott, de a Gróf nem törődött velük, folytatta: – A kútban, amit a Fiú mutatott nekem, ezt a ládát találtam. A tartalma felelevenített bennem egy másik esetet, ami egy nagyon gazdag nemesi családdal történt. Megölték őket, egyedül a család legfiatalabb gyermekének a teste nem került elő, de mivel sok idő telt el azóta, a rendőrség lezárta az ügyet. Azt tudniuk kell, hogy ez a család nem volt mindig nemes, de kiderült, hogy élt egy rokonuk, innen nem túl messze, aki egy tetemes összeget hagyott rájuk a haláluk után. Hölgyeim és uraim, a kérdésem, valamint a láda innentől kezd fontos szerepet játszani. A kérdésem így hangzik: életben van a Fiú, aki a Gonosz házában lakik? A választ önök hónapok óta tudják. Nincs. Egy dühös szellem, aki kétségbeesetten keresi gyilkosát, hogy végre békében nyugodhasson. A ládikában egy naplót, valamint egy családfát találtam, fényképekkel. Úgy van, ez a Fiú annak a családnak a legfiatalabb gyermeke, akiket azt követően, hogy a nemes rokontól vagyont örököltek, lemészároltak. A naplója utolsó bejegyzéséből tudom, hogy a Fiú el tudott menekülni, de sajnos a gyilkos követte és az éj leple alatt itt ölte meg a Gonosz házában, a testét pedig elásta a kútban, amit két pásztor hozott fel a kérésemre.Sosevoltot, ígérem, nem fogja több balszerencse érni, mert felfedem a gyilkost, hogy a Fiú békében nyugodhasson, önöktől pedig azt kérem, hogy bocsássanak meg neki a sok veszteségért, amit okozott. Ezt kérem fizetségképpen, mert megszabadítom Sosevoltot az igazi Gonosztól. Nos tehát, felmerül egy másik kérdés, miért kellett megölni azt a családot? Egyszerű. Ugyanazért, amiért elköltöztek innen: az örökség miatt. A gyilkos a Fiú édesapjának féltestvére, akit nem tudtak kapcsolatba hozni a gyilkosságokkal, és akinek fényképét a ládában megtaláltam, továbbá, aki azt mondta nekem, mély sajnálatára a jövő hónaptól nem szolgálhatja tovább a családomat, mert távoli rokonaitól pénzt örökölt és szeretne a feleségével és a gyermekeivel új életet kezdeni.

Az egész falu a Férfi felé fordult, a Feleség a szája elé kapta a kezeit és remegve rázta a fejét.
– Az én férjem soha nem tett volna ilyet!
– Pedig megtette, asszonyom. A Fiú azonban nem ismerte meg a gyilkosát, apja féltestvérével sosem találkozott, egyetlen dologban volt biztos, az egyik falusi tette és mindent elkövetett, hogy megbosszulja a saját és családja halálát.
– Nem én tettem! Méltóságos úr, hűséggel szolgálom önt és a családját tizenöt éve, hogy feltételezheti ezt rólam?
– A lelkiismeretére bízom. Menjen be a házba a Fiú szelleméhez. Ha az ő szemében ártatlan, visszavonom a vádakat és folytatom a nyomozást, jóvátétel gyanánt.
A Férfi vett egy mély levegőt, amiből Gróf kivette a félelmet, de nem szólt semmit. A falusiakkal együtt figyelte, ahogy bemegy a Gonosz házába és becsukja maga mögött az ajtót. Így van, a Férfi belépett a házba... de soha többé nem jött ki.



Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)