Vibránium és Vasötvözet írta: Leanne Iris Price

[Kritikák - 2]

+++ betűméret ---
<< >>



Fülledt, nyári délután volt, az a fajta, amelyiken hullámzik a forróság az aszfalt felett, az embernek pedig semmi kedve bármit is csinálni, maximum egy jó margaritát vagy mohitót szürcsölve napozni a tengerparton. A Bosszúállók már igencsak unták a kánikulát, úgyhogy előzetes megbeszélés után leugrottak Malibura a quinjettel. Tony régi birtokát többnyire csak strandnak használták ekkortájt, főleg mivel senki más nem tehette be oda a lábát, szóval nyugodtan lazíthattak.

Szépen kipakoltak, Clint, Sam és Bucky valamiért szükségét érezték, hogy felállítsanak egy saját, rögtönzött koktélbárt egy napernyő, két üres sörös rekesz és egy tálca segítségével. Az ellátmányt és a poharakat szépen elhelyezték, egy hűtőláda jéggel együtt, aztán kiszolgálták először természetesen magukat, aztán a többieket. Natasha a vodka martinijét szürcsölgetve kifeküdt napozni, lehetőség szerint minél távolabb a baromkodó Thortól, Clinttől, Samtől és Barnestól. Az utóbbi kvartett ugyanis a vízben vergődött, amit Nat emlékei szerint játéknak neveztek, miután jól teleitták magukat minimum három liter cukros löttyel fejenként, amiket természetesen maguknak kotyvasztottak. Romanoff csak a szemét forgatta a napszemüvege mögött a látottakra. Tisztára, mint a cukortól felpörgött kölykök…

Steve az amerikai zászlós fürdőgatyájában sétálgatott a parton, néha leült, elővette a vázlatfüzetét és firkálgatott valamit, de úgy tűnt, nem igazán köti le semmi sem a figyelmét. A két legjobb barátja a két másik barátjával ökörködött éppen, csöppet sem felnőttekhez méltó módon, Natasha láthatóan magányra vágyott, Tonyt pedig azóta nem látta, hogy az egy nagy adag scotchot töltött a poharába, majd azt mondta, megy és körbenéz a környéken. A Kapitány nem is igazán értette, hogy mégis mi ütött belé, ugyanis a zseni nem szokott ilyen magába forduló lenni, sőt, az utat is végigcsacsogta, mint aki izgatott, aztán meg csak úgy lelépett.

Stark valóban a parton sétálgatott, természetesen egyedül, az új, erre az alkalomra vásárolt tűzvörös úszógatyájában, meg a méregdrága napszemüvegében. Peter nem jöhetett, pedig egyébként lelkesen kampányolt amellett, hogy vegye rá a nénikéjét egy igazolás írására, ám mentora ezúttal sziklaszilárdan kijelentette, hogy épp eleget hiányzott, az iskolában a helye. Azonban nem is ezen rágódott igazán, hanem Steve-en és magán. A megérkezésük után egy darabig még jó kedve volt, aztán eszébe jutott, hogy milyen nevetséges gondolatai támadtak magukról, meg úgy általában a kapcsolatukról. Néha beleesett ebbe a nem kicsit mély verembe, hogy elkezdte kifigurázni azokat az ideákat, amik lelkesen futottak át az agyán, még a pillanat hevében, ez pedig sajnos azzal járt, hogy belekerült egy megszakíthatatlan spirálba, ami egyre mélyebbre és mélyebbre juttatta. Nem volt különösebb oka, mindössze nem bírt a fejébe férni, hogy Amerika kibaszott Kapitány mégis mit akar tőle. Hamarosan az utolsó korty whisky is elfogyott, és sóhajtva dőlt neki a szirt forró sziklájának.

Rogers épp ekkortájt fogta magát, és elindult a keresésére. Elvégre a párjáról van szó, és lehet, hogy semmi baja, csak egy kis magányra vágyik, habár ez Tonynál a legvalószínűtlenebb szcenárió, de ha meg valami bántja, netalántán baja esett, akkor végképp szüksége van rá. Néhány perc gyaloglás után a homokos parton, a szirtes résznél meg is pillantotta. Mintha meglódult volna a szíve, egyúttal a lába is, kicsit gyorsabb tempóra váltott.

– Szia, édes – mosolygott rá, amikor közelebb ért.
– Szia – jött a nem túl lelkes válasz.
– Valami baj van? – vonta össze a szemöldökét.
– Én csak… Nem értem… Mit akarsz tőlem? – nézett fel végre rá, egyenesen a szemébe.

A Kapitány nem kicsit meglepődött a kérdésen, és pislognia kellett párat, mire egyáltalán eljutott a tudatáig, hogy mit is kérdezett tőle.
– Hogyhogy… Mit akarok? Hát… Veled lenni – simította a tenyerét a másik férfi arcára.
– Nem értem… Nem tudom felfogni…
– Pedig nincs ebben semmi bonyolult – mosolyodott el. – I wasn’t jealous before we met, Now every man I see is a potential threat, And I’m possessive, it isn’t nice, You’ve heard me saying that smoking was my only vice, But now it isn’t true, Now everything is new, And all I’ve learned has overturned, I beg of you – kezdte el énekelni, az első két sornál a levegőbe boxolt, mintha az ellenfeleit akarná kiütni, majd arrébb lépett, és szivarozást imitált vigyorogva, pont olyan arcot vágva, mint Tony szokott, mikor a dolgozószobájában rágyújt.

A másik férfi egy darabig döbbenten nézett rá, mint egy szarvas a reflektor fényében, aztán feloldódott, csípőre tett kézzel állt a Kapitány előtt, amolyan „ezt nem hiszem el” mosollyal az ajkain. Steve lassan közelebb lépkedett, miközben még énekelt, egészen közel, így szinte összesimult a testük, a zseni pedig rá is játszott, mert egészen előre dőlt, mindkét kezét az izmos mellkasára simította. Csak egy kicsi választotta el őket a csóktól, Rogers már hajolt is le, azonban pont befejeződött a sora, Tony pedig vigyorogva ellökte magától, és becsatlakozott az éneklésbe, miközben a kedves felé sétált.

Don’t go wasting your emotion, Lay all your love on me – folytatta, miközben egyre közelebb ért, a szőkének pedig már nem volt menekvés, a háta a szirt falához ért. A másik férfi ekkor játékosan végigsimított a mellkasán, az orrát az övéhez dörgölte, és ismét csak egy hajszálra volt a csók, ám ekkor Tony pördült egyet, és már arrébb is volt, egy nagy sziklának dőlt, közben a karját széttárta, és érzékien elkezdett lecsúszni a tövébe. – It was like shooting a sitting duck, A little small talk, a smile and baby I was stuck, I still don’t know what you’ve done with me, A grown-up man should never fall so easily, I feel a kind of fear, When I don’t have you near, Unsatisfied, I skip my pride, I beg you dear.

Aztán ragadozó módjára mászott Steve felé négykézláb, aki addigra vele szemben térdelt a homokban, és elégedetten figyelte, hogy ringatózik a milliárdos csípője lassú léptei során. Egyetlen pillanatra sem szakadt el a tekintetük egymástól, Stark pedig az alsó ajkába harapott, majd nemsoká odaért hozzá és felegyenesedett. A Kapitány keze azonnal a vállán és a derekán termett, amint pedig befejezte a sorát, ő kezdett el énekelni, lassan hanyatt döntve a férfit a homokba.

Don’t go wasting your emotion, Lay all your love on me, Don’t go sharing your devotion, Lay all your love on me – dalolta mosolyogva, míg alatt Tony lassan a feje fölé emelte a kezét, amolyan kitárulkozásképpen, hogy ott van, sarokba szorította, csak az övé. Steve győzedelmesen hajolt le és csókolta meg. Édesen, érzékien, tele gyöngéd szerelemmel.

Azonban a kis pillanatuk nem tarthatott soká, a többiek talán meghallhatták az éneklést, és egészen biztosan jól szórakoztak az eléjük táruló jeleneten. Észrevétlenül odasereglettek, majd Sam és Bucky leemelték a Kapitányt Tonyról, alóla pedig Thor és Clint szabadította ki Starkot.

Persze azonnal jött a tiltakozás meg a puffogás, főleg a feltaláló részéről, Steve viszont inkább arra figyelt, hogy habár már nem énekelnek, mégis valahol szól az alapzene, majd a következő versszak, amit viszont már nem volt esélyük előadni. Ekkor kezdett gyanút fogni, hogy valami nincs rendben, de ezen már nem agyalhatott sokat, mert hirtelen felriadt. A sötét szobában ébredt, a toronyban, mellette nyugodtan szuszogott Tony, az óra pedig hajnali három órát mutatott. Sóhajtva dörzsölte meg a szemeit.

– Soha többet nem nézünk Mamma Miát! – vágta hozzá a vasemberes plüssét a kedveséhez.
– Áú – nyöszörögte, majd ő is felült. – Mi a baj? És… Ki néz TikTokokat hajnali háromkor? – bámult az ajtó irányába, ugyanis valahonnan a folyosóról vagy a nappaliból a Lay All Your Love On Me hallatszódott.
– Nem tudom… – felelte a Kapitány, de már mászott is ki az ágyból, hogy kivizsgálja, mégis honnan jön a zene. Stark a pajzsát ábrázoló pólóban és melegítőben, álmosan követte, egészen le a nappaliba, ahol Peter a feje búbjáig egy pokrócba bugyolálva ült a kanapén, és ismétlésen nézte a Mamma Miából azt a bizonyos jelenetet.



A két férfi egymásra nézett, aztán mély levegőt vettek, és elkiáltották magukat.
– PETER?!
A fiú annyira megijedt, hogy legurult a kanapéról.
– Mr. Stark? Mr. Kapitány? Mit csináltok ti itt?
– Kérdezhetnénk mi is ugyanezt! Hajnali három van, sipirc az ágyba, azt az izét meg kapcsold ki! – szólt rá Tony.
A pókfiú duzzogva eleget is tett a kérésnek, aztán elvonult a szobájába.
– Nem fogod elhinni, mit álmodtam… – szólalt meg Steve, mikor már ismét ágyban voltak.
– Na, mesélj – bújt oda hozzá a zseni.
– Hát az úgy kezdődött…


<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)