Csillaghullás írta: Szello_Abigel

[Kritikák - 4]

+++ betűméret ---
<< >>


Kilencedik fejezet, amelyben Osszián megoldást keres



Osszián a szokásoshoz képest későn ébredt. Végre eljött a szombat, végre visszakapta a telefonját, mégsem akaródzott kikelnie az ágyból. Bálint több üzenetet is küldött neki az éjjel, amiket figyelmen kívül hagyott, de a nappali fényben összeszedte a bátorságot, hogy elolvassa őket.

„Szóval, elmondtad valakinek?” Írta, miután Osszián percekig nem válaszolt. Ezután éjfélkor jött a folytatás.

„Minden rendben, ugye?”

Fél kettőkor ez:

„Na jó, kezdek aggódni. Jól vagy?”

Még később pedig:

„Gondolkodtam. Mi lenne, ha mind a ketten belépnénk a csoportba, és kiposztolnánk a saját, valós profilunkkal ugyanazt az üzenetet, amiben megkérjük őket, hogy álljanak le. Akkor tényleg elhinnénk, hogy mi vagyunk azok.”

Ossziánnak nem sokat kellett gondolkodnia a válaszon. Ha egy rajongó tényleg képes volt rá, hogy kövesse, akkor őt minél előbb le kell állítani.

Végre válaszolt Bálintnak.

„Bocsánat, dolgom volt, aztán meg elaludtam. Amit írtál az jó ötlet, lehet ez működne.”

Bálint akármennyire is későn feküdt le, most mégis azonnal válaszolt.

„Akkor jó, mert megírtam a posztot. Az az igazság, hogy Róka segített.”

Osszián egy pillanatra elfelejtette, hogyan kell lélegezni. Legrosszabb rémálmaiban sem akarta, hogy Róka tudomást szerezzen a Basszián shipről, mert biztos volt benne, hogy legközelebb, ha találkoznak a folyosón, Róka az A/B/O fanfictionből fog idézni.

„Róka? Biztos, hogy jó ötlet pont őt bevonni?”

Ossziánnak csak negyedszeri próbálkozásra sikerült ennyire szofisztikáltan fogalmazni.

„Róka apja ügyvéd, nem néznéd ki belőle, de a kisujjából kiráz egy ilyen hivatalos szöveget. Folytatni akarja a családi vállalkozást.”

Róka, mint az ártatlanok védelmezője? A gondolat annyira hülyén hangzott, hogy Osszián hangosan felröhögött. Rókára inkább az ördög ügyvédjének szerepe illett.

„Mit szólt, amikor elmondtad neki a Basszián dolgot?”

„Nem most mondtam el, hanem még akkor, amikor megmutattad a folyosón.”

„Te hülye vagy” kezdte, de viszatörölte. „Biztosan jó ötlet, hogy”, de ez sem volt az igazi. ”Szerintem Róka egy faszfej és...” Nem, nem kéne Bálintot megsérteni azzal, hogy a haverját ócsárolja. Olyan sokáig nem írt, hogy Bálint megelőzte.

„Nézd, tudom, hogy nem vagytok jóban Rókával. De azóta már beszéltem vele, hogy legyen veled normálisabb.”

„Hát, kösz.”

„Sajnálom, oké? Igazából már rég le kellett volna állítanom, már tavaly, még a pólós dolognál.”

Osszián elhúzta a száját.

„Hogyhogy most eszedbe jutott?”

Bálint sokáig nem írt. Percek teltek el, és Osszián már biztos volt benne, hogy nem érkezik válasz. Kimászott az ágyból, hogy felöltözzön, amikor újra felrezgett a mobilja. Visszaült az ágyra.

„Hülyeség, de az IHYBILY adta az ötletet. Ott is van erről szó, hogy Róka milyen szemét, és ez elgondolkoztatott. Sajnálom, hogy nem magamtól jutott eszembe és hogy nem korábban.”

Osszián felvont szemöldökkel bámult Bálint soraira. Azt a részt maga is olvasta. Hogy is volt a fanficben? Osszián Bálint szemére vetette, hogy ha szereti, akkor mégis miért nem állította meg Rókát, hogy ne szemétkedjen annyit. Vagy valami ilyesmi. Osszián torka összeszorult a gondolatra, hogy ez inspirálta Bálintot.

Gyorsan mozdultak az ujjai, a Wattpad alkalmazásban mindig könnyen megtalálta a történetet, az volt az utolsó, amit megnyitott, de most nem látta sehol. A kereső sem dobta ki, pedig Osszián vissza akarta olvasni.

Fellépett a Facebook csoportba, mert biztos volt benne, hogy a többiek sem hagynák szó nélkül, ha a kedvenc történetük eltűnne a netről.

Az első, amivel találkozott az a három kép volt, amit róluk töltöttek fel, azonnal csomóba ugrott a gyomra, ahogy meglátta. Lejjebb görgetve a képek alatt ott állt egy új bejegyzés. Moonlightcarrot írta.

„Kedves mindenki, aki szereti és szerette az IHYBILY eddigi részeit. Talán észrevettétek már, hogy a történet jelenleg nem olvasható a Wattpadon. Ennek oka nem más, mint az ide felkerült három kép. Ízléstelennek, felháborítónak és dühítőnek tartom, hogy valaki Osszián és Bálint tudta nélkül ilyen képeket készít róluk. Elgondolkoztam, akarok-e ennek a fandomnak a részese lenni. Amíg keresem a választ, addig a történet nem lesz olvasható a Wattpadon. Sajnálom.”

Osszián újra és újra átolvasta az üzenetet. Igen, valami elkezdődött! Most már nem is érdekelte, hogy Róka segített-e Bálintnak, hogy tudja-e, hogy fanfictiont írnak róluk. Semmi, de semmi nem számított, mert Moonlightcarrot végre állást foglalt. És habár Osszián sosem volt az IHYBILY igazi rajongója, mert neheztelt miatta, mégis most hálás volt, amiért a történet írója meglépte ezt.

„Moonlightcarrot leszedte az IHYBILY-t!” Írta gondolkozás nélkül Bálintnak. És belinkelte a csoportból a bejegyzést is. „Szerintem, ha most saját nevünkkel kiírnánk valamit, az lehet hatásos lenne ezzel együtt.”

„Basszus, nem tudom, ki az, aki ezt a sztorit írja, de visszaadta a hitemet a világban, hogy vannak még értelmes emberek! Megmutatom, mit hoztunk össze Rókával.”

„Oké.”

„Kedves Csoporttagok!
Nemrég tudomásunkra jutott, hogy a kettőnk főszereplésével több tucatnyi írás szerepel az interneten. Ezek mindegyike meleg témájú real person fanfiction. Habár az LMBTQIA+ közösség egyetlen tagjával szemben sincsen semmilyen ellenérzésünk, szeretnénk elhatárolódni a témától. A fanfiction írók által megálmodott fanfictionöknek semmilyen valóságalapja sincs, és szeretnénk, ha azok írása nem folytatódna. Ennek elérése érdekében szeretnénk megkérni az írókat, hogy hagyják abba a történetek publikálását, az eddig elkészülteket pedig töröljék le. Örülnénk, ha együtt tudnánk működni és nem kellene szigorúbb lépésekhez folyamodnunk.
Köszönjük a megértést!
Fazekas Bálint és Török Osszián”

Osszián háromszor olvasta végig a szöveget.

„Hű. Tényleg Róka segített?”

„Aha. Ő javasolta az LMBTQ+-os részt, hogy nehogy homofóbnak tartsanak minket.”

Osszián felnevetett. Ha elég bátor lett volna, akkor már tudták volna, hogy ő is az LMBTQ+ közösséghez tartozik.

„Okos. Sosem hittem volna, hogy Rókának vannak emberi érzései.”

„Róka jó srác. Az életemet is rábíznám.”

Osszián erre nem tudott mit válaszolni. Végül nagy nehezen kiszenvedte magából a választ.

„Jó, hogy van valaki, akire számíthatsz.”

„Neked ott van Nóri, igaz?”

„Aha. Meg Viktor.”

„Tudják a Basszián dolgot?”

„Igen.”

„És mit szóltak?”

„Nórit az zavarta, hogy ő nem tud róla. Sokszor gondolja úgy, hogy nem kedvelik, pedig szerintem nincs igaza. Viktor... ő gyakorlatilag a fandom rajongója lett.”

Bálint erre három nevetős fejet tett. Osszián elkezdte leírni, hogy Viktor még hangosan is felolvasott neki az egyik fanfictionből, de inkább kitörölte.

„És Róka mit szólt? Basszián shipper lett?”

„Szerencsére nem. Bár tegnap azzal poénkodott, hogy szülinapomra ír nekem egy Bálint/Róka sztorit, mert micsoda igazságtalanság, hogy ő egyikben sem szerepel.”

„Fúj.”

„Bevallom, a Basszián szerintem is működőképesebb ship.” Osszián tüdejében bennrekedt a levegő. „Persze csak elméletben.”

„Aha. Persze.”

Osszián végigdőlt az ágyon. Az arca vörösre gyúlt zavarában. A fejére szorította a kispárnát és belenyögött. Fogalma sem volt, mi ez, amit érez, de zakatolt a szíve, és lehunyt szemmel kellett lassan lélegeznie, hogy újra kapjon rendesen levegőt.

Ekkor nyitott be az anyja.

– Oszkó, nincs kedved leugrani a boltba? Elfelejtettem... minden oké?

Osszián reggel tíz óra után pizsamában fetrengve az ágyon amúgy is ritka látvány volt, de így, hogy egy kispárnába nyögött, nem csoda, hogy az anyja értetlenkedve bámult rá a küszöbről, amikor Osszián kinézett a párna takarásából.

– Persze, minden oké. Lemegyek a boltba.

Hiába nézett várakozásteljesen, az anyja mégsem mozdult a küszöbről, hanem Osszián rémületére beljebb jött a szobába. Amikor becsukta maga mögött az ajtót, Osszián minden reménysége elpárolgott.

– Kisfiam, nem szeretnél elmondani valamit?

Jaj ne, jaj csak ezt ne! Tavaly az apja az egyik hétvégi mozizáskor tartott már felvilágosító beszélgetést. Osszián életében nem érezte még magát olyan kínosan, mint akkor.

– Nincs mit elmondanom.

– Tényleg? És az a fiú, aki hazahozott titeket Aurórával?

– Bálint csak éppen ott volt.

– Azért beszélgettetek hétfőn a ház előtt? Akkor is csak éppen ott volt, igaz? Láttam, amikor jöttem haza.
Az anyja mindentudó mosolya egyre jobban idegesítette Ossziánt.

– Csak elhozta a biciklimet.

– Ő volt az, akit korrepetáltál a múltkor?

– Igen.

– Hmm. Elég sokszor felbukkant mostanában.

Osszián hátravágta magát az ágyon.

– Leskelődsz utánam.

– Az anyád vagyok, az a dolgom, hogy figyeljek rád.

– Kezdem unni, hogy mindenki velem van elfoglalva – morogta Osszián a foga között.

– Tessék?

– Semmi. Ha hagyod, hogy felöltözzek, elmegyek, hozok, ami kell. De néha igazán küldhetnéd Aurórát.

Az anyja felsóhajtott.

– Küldhettem volna, de átment Gréthez.

– Délelőtt?

– Igen. Azt mondta, közösen dolgoznak egy iskolai feladaton.

Osszián az anyjára nézett, aki már a kilincsen tartotta a kezét, és kifelé indult. Az anyja csak húsz éve volt tizenöt éves. Lehet, hogy ilyen hamar elfelejtette, milyen fiatalnak lenni?

Miután az anyja magára hagyta, Osszián gyorsan beírta Bálintnak, hogy el kell mennie a boltba, de siet vissza. Aztán felvette a cipőjét, kabátját, az anyjától kapott listát, amire vagy hat dolog is fel volt írva, begyűrte a zsebébe és kirohant az ajtón.

Devecseriék emeletén csend volt és nyugalom. Osszián végigsettenkedett a folyosón, egészen az ajtajukig osont lábujjhegyen, és fülét a bejárati ajtónak nyomva hallgatózott, de nem hallotta kiszűrődni Auróra hangját, csak zene és a páraelszívó zúgása hatolt át az ajtón.

A bolt felé menet ráírt a húgára.

„Tényleg Grétinél vagy? Küldj egy képet!”

És büszke volt magára, amiért eszébe jutott, amit Bálint mesélt. Amíg Auróra válaszára várt, elgondolkodott. Vajon ki lehetett ez a Reni? Osszián ezelőtt nem követte nyomon, hogy Bálint kivel randizik. Egyáltalán nem rémlett neki, hogy Bálint bárkivel is járt volna a suliból. De azért mégis volt valahol egy Reni, nemigaz?

És Osszián utálta, hogy Reni létezése zavarja.

Auróra egy mérges szmájli kíséretében küldött képet. Grétivel az ágyon ültek könyvek és füzetek között. Auróra bemutatott, Gréti kiöltötte rá a nyelvét.

Osszián megnyugodott.

*


Este nyolc volt, mire mindkettejük jelentkezését elfogadták a csoportba. Osszián az íróasztalánál, a laptop előtt ült.

„Mehet?”

„Mehet!”

Ugyanakkor nyomtak az elküldés gombra. Osszián azonnal ráfrissített az oldalra. Jól nézett ki egymás alatt a két bejegyzés, először Osszián, majd alatta Bálint profiljával kiposztolva.

Percekig ültek és várták, hogy mi történik, de egyetlen reakció, egyetlen komment sem érkezett.

„Te nem érzed úgy, hogy valamiből kimaradtunk?”

Alig, hogy ezt leírta, Auróra rontott be az ajtón. Tegnap óta egy szót sem szólt Ossziánhoz, de úgy látszott, a poszt kikerülése felülírt néhány szabályt.

– Tényleg ti voltatok?

– Aha – húzta ki magát Osszián ültében. A húgára vigyorgott.

Auróra becsukta maga mögött az ajtót, odasétált Osszián ágyához, a széthagyott rajzokat komótos mozdulatokkal egy kupacba rendezgette, és a magának csinált helyre törökülésben elhelyezkedett.

– Szerintem ezt nem gondoltátok át jól. – Osszián arcáról leolvadt a vigyor. Auróra folytatta. – Van egy csetcsoport is, ami jelenleg teljesen megőrült emiatt.

– Nem értem.

Auróra felsóhajtott, és miközben a rajzokat nézegette, tanárnénis hangon kezdett bele a magyarázatba.

– Azt hitték, az egész csak a fantáziájuk műve, írtak pár fanfictiont. Az IHYBILY előtt már haldoklott a fandom, hiszen az a verekedés vagy egy éve történt, és utána egymáshoz sem szólaltok Bálinttal soha.

Auróra felemelt egy női arcot, amit Osszián még Nóri szülinapi ajándékaként kezdett el, de félretette, mert nem tetszett neki.

– Ez jó, rajzolhatnál több csajt is... Na mindegy, szóval haldoklott a fandom. Aztán egyszer csak megjelentél Bálint osztálya előtt, utána meg egyre többet láttak titeket együtt.

– Mert fanficet írtak.

– Tudom.

– Aztán meg valaki fényképeket csinált rólunk – fűzte össze a mellkasán a karját Osszián, és hátra dőlt a székben.

– De miért tudták megcsinálni a képeket? Nem, nem azt védem, aki csinálta, de tényleg elmentél Bálinthoz és bementél azon a kapun. Tényleg leálltál vele beszélgetni a buliban, ahol rengetegen voltak. Tényleg ott jártál a szertárnál és Bálint is.

Osszián úgy bámult Aurórára, mintha egy ismeretlen, eddig sosem kikevert szín lett volna a palettáján. Auróra tovább beszélt.

– Érted már? És akkor itt ez a dupla poszt, ugyanazzal a szöveggel. Ehhez együtt kellett dolgoznotok, beszélgetnetek kellett és...

Osszián megrázta a fejét.

– Nem, ez hülyeség. Azt kértük, hagyják abba.

– Aha, de holnapra hatan írnak ebből fanfictiont. Hogy mondjuk titkolnotok kell a szerelmet, mert Apa egy homofób vadállat, vagy Bálint apja látens meleg, aki elhagyta a feleségét Bálint gyerekkorában, és nem derülhet ki a kapcsolatotok, ezért mindent megtesztek, hogy leállítsátok őket, mert különben a szüleitek el fognak tiltani titeket egymástól.

– Jézusom – túrt bele a hajába Osszián.

– Csak azt nem értem, miért nem kérdezel meg, mielőtt ilyeneket csináltok...

– Mert éppen nem szóltunk egymáshoz.

Auróra, kezében egy meztelen Bálint rajzzal megrázta a fejét.

– Ez felülírja a vitákat, tudhatnád. – Auróra felmutatta a rajzot. – Ha ezt valaki meglátná, sosem hinné el, hogy nincs köztetek semmi.

– Az csak tanulmányrajz. Fakton épp Bálint volt a modell.

– Aha, és ott is meztelen volt?

– Nem, de...

Auróra felsóhajtott, majd lemászott az ágyról.

– Nekem igazából mindegy, hogy mi van köztetek, de készülj fel, hogy ezután csak minden még rosszabb lesz.

Auróra Osszián ölébe pottyantotta a rajzot a meztelen Bálintról, majd az ajtó felé indult.

– Mit csináljunk? – kérdezte Osszián kétségbeesetten.

– Majd gondolkodom.

Auróra magára hagyta. Osszián a rajzlapra nézett. Bálint hátán az izmok kidolgozása szépen sikerült, a rajz a csípő vonaláig teljesen rendben volt, de aztán Osszián elbizonytalanodott és félbe is hagyta. Túl kevés férficsípőt látott, hogy élethűen meg tudja őket rajzolni.
Félredobta a rajzot az ágyra a többi közé és megrázta a fejét. Talán Auróra ezúttal téved, talán mégis minden a legnagyobb rendben lesz.

*


Semmi sem volt rendben. Auróra megjósolta azt, ami történt. Sem Osszián, sem pedig Bálint posztjára nem érkezett egyetlen reakció sem, egyszerűen mintha figyelmen kívül hagyták volna őket, de a következő héten három új történet látott napvilágot, nagyjából hasonló a cselekménnyel, mint amit Auróra felvázolt.

Osszián és Bálint minden este megtörten kesergett egymásnak a cseten, és keresték a megoldást. Szerdára Osszián már utált bejárni a suliba, mert minden olyan pillanatban, amikor Bálint és ő egy légtérben tartózkodtak, a lányok megőrültek. Csütörtökön csak elmentek egymás mellett a folyosón, valaki mégis felvisított örömében. Osszián direkt vigyázott, nehogy Bálintra nézzen és biztos volt benne, hogy Bálint is épp ezt csinálta. Talán túl feltűnően kerülték egymást?

Amikor szombaton Osszián apja a családi videócseten megkérdezte, mi újság, Osszián nem tudta nyugodt szívvel válaszolni, hogy minden rendben.

– Oszkó, valami baj van?

Osszián anyja szája szegletében elfojtott, mindentudó mosoly bujkált, ami majdnem elűzte Ossziánt a képernyő elől. De csak majdnem, mert az apjával töltött idő fontosabb volt most mindennél.

– Csak nehéz hetem volt.

Osszián nem akart magáról beszélni. Az apja kialvatlannak tűnő szeme sokkal jobban érdekelte.

– A tanulás vagy más miatt?

– Más miatt – sóhajtotta Osszián.

– Szóba hozták egy sráccal, és a fél suli azt hiszi, titokban járnak – kotyogott közbe Auróra.

Osszián döbbenten nézett rá.

– Nyugi, hátha a felnőttek tudják, mi a megoldás – veregette meg Auróra a combját.

– Ezért egyszer még kinyírlak – morogta Osszián.

– Hé, Oszkó, légy kedves a húgoddal, Auróra, te pedig ne árulkodj... Hadd tippeljek, az a fiú az, aki hazahozott kocsival a buliból?

Osszián bólintott. Az apja hümmögött párat, mielőtt megszólalt.

– Szerintem csak hagyjátok figyelmen kívül. A pletykák hamar elülnek, ha nem foglalkoztok vele talán...

– Apa, ez már egy éve tart és egyre rosszabb – vágott közbe Auróra.

– Egy éve?

– Igen.

– Emlékszel a verekedésre? – szólt közbe megint Auróra.

– Őt ütötted meg? – kérdezte Ossziánt az anyja.

– Aha.

– Örülök, hogy minden ellenére jóban vagytok.

Osszián bólintott. Az apja pozitív látásmódja mindig felvidította egy kicsit. Most is könnyebb lett egy leheletnyivel a szíve, annak ellenére is, hogy az apja nem mondott semmi hasznosat, és a beszélgetés végén csak azt ismételte el, hogy szerinte hagyják csillapodni a pletykát. Osszián örült, hogy Auróra nem mesélte el a képeket, mert akkor a szülei biztosan nem lettek volna ilyen nyugodtak az ügyben.

Szombat este, amikor épp szénceruzás rajzot készített egy fiúról, aki semmiképpen sem Bálint volt!, Auróra bekopogott az ajtaján.

– Van egy ötletem.

Osszián azonnal félbehagyta a rajzolást és a húga felé fordult.
Auróra megint elhelyezkedett az ágyon, csak utána folytatta.

– Apa adta az ötletet. Szerinte hagyni kell, hogy elüljön a pletyka, de tudjuk, hogy ez nem működik.

– Igen.

– És ma délután néztem egy sorozatot, amiben a két főszereplő eljátszotta, hogy egy pár, csak azért, hogy az egyiküknek legyen pénze kifizetni az albérletet, a másikuknak meg ne kelljen hazaköltözni az anyjához.

Ossziánban lassan, tégláról téglára, gondolatról gondolatra épült a megoldáshoz vezető lépcső.

– Arra gondolsz, hogy...

– Hogy játsszátok el Bálinttal, hogy jártok – bólintott határozottan Auróra.

– Ez hülyeség!

– Figyelj, eljátszátok, hogy összejöttetek, de utána csináltok egy tökre látványos szakítást is. Mondjuk az udvaron vagy az ebédlőben, bárhol, ahol sokan látnak. Mindenki előtt összevesztek és szakítotok. Mindenki látná, elterjedne a pletyka...

– Szerintem ez csak tovább hergelné az elvakult fanokat.

– Oszkó, te nem érted, hogyan működnek. A valóság mindig kiábrándítóbb, főleg, ha fele olyan romantikus sincs, mint amit elképzeltek helyette.

Osszián kezében a szénceruzát forgatta, és úgy bámult a félig megrajzolt rajzára.

– Nem tudom, Au. Azért ez... nagy lépés. Mégha... mégha én be is vállalnám, szerintem Bálint sosem egyezne bele. Egy nyilvános meleg kapcsolat... áh, kizárt.

Auróra megvonta a vállát.

– Te tudod. Szerintem ez az egyetlen, ami működhet.

Osszián fejében kánkánt jártak a gondolatok. Legszívesebben megint felpattant volna és elszalad, vagy körről körre sétál a szobában, hogy lenyugtassa magát. Vagy esetleg rajzolhatna is, befejezheti a nem Bálintról készült rajzot. Már a papír fölé hajolt, amikor Auróra kinyitotta az ajtót, hogy magára hagyja.

– Sajnálom Devecserit – szólalt meg halkan Osszián.

Auróra megjátszottan könnyedén nevetett fel.

– Már mindegy, vége, el is felejtettem.

A lány minden további szó nélkül ment ki a szobából. Osszián a rajz fölé hajolt, és elhatározta, addig nem hagyja abba, amíg meg nem csinálja a teljesen meztelen alakot. Hiszen mi az, egy férficsípőt megrajzolni ahhoz képest, ami a fejében járt. Bálint elé odaállni, és felkérni őt a meleg álbarátjának, sokkal, de sokkal nehezebbnek látszott.




<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)