Álomfonat írta: melone08

[Kritikák - 3]

+++ betűméret ---
<< >>


Egy életről álmodtam, hosszú volt és teljes,
Boldogsággal teli, nem átkozott, vészterhes,
Végig ott voltál velem, soha el nem hagytál,
Ha elkanászodtam, a földre visszahoztál.

Voltak gyerekeink: egy fiú és egy kislány,
De most, hogy felébredtem, egyikőtök sincs már,
Eltűnt a boldogság, és visszatért az átok,
Csak, ha szemem behunyom, úgy emlékszem rátok.

A valóság keserű, minek hát az álom,
Hogyha minden reggel elvesztem a családom?
Maradjak mindig éber, álmot sose érjek,
Ha kínoznak hazugság szülte szenvedélyek.

Talán mégis álmodnék, ott, mindennek végén,
A boldog perceket tán újra felidézném,
Egy utolsó álom, hogy egyszer az életben,
Oly’ boldog legyek, ahogy soha nem lehettem.

Csak volna ott keze, melybe enyém temetem,
Még elmondanám egyszer, mennyire szeretem,
Majd elsötétül minden: fény, árnyék és szoba,
A szívem pedig száll, de már nélküle; tova.



<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)