Álomfonat írta: melone08

[Kritikák - 1]

+++ betűméret ---
<< >>


Ott repked kint, szárnyaival csapdos,
Egész lénye félelemtől hangos,
Táncra kél a hűs, hajnali széllel,
Szemembe néz őrült szenvedéllyel.

Mosolyt fakaszt megfáradt szívemből,
Könnyeket csal vöröslő szememből,
Emléket ébreszt, vagy inkább álmot,
Boldogságtól izzó délibábot.

Szinte látom, hogy átfonja vállam,
Érzem, gyengéden kitárja szárnyam,
Felrepülünk a felhőkön túlra,
Mielőtt még a Föld lángra gyúlna.

És az űrben, mely sötét és hideg,
Két szerelmes szupernóva libeg,
Fényesen ragyogunk, mint angyalok;
Irigyen néznek ránk a csillagok.

Aztán megtörténik; szépen, csendben,
A robbanás elkerülhetetlen,
És mire újra kinyitom szemem,
Újra ott van a pillangó velem.

Álom volt csupán, röpke villanás,
Jövőtől megfosztott szívdobbanás,
El is illan, mint sosem volt csoda,
Egyedül hagy, és máshoz száll oda.



<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)