Szerencselé írta: lilinda

[Kritikák - 0]

+++ betűméret ---


- Biztos, hogy ez jó ötlet? - kérdezte a fiú kételkedve barátnője tervének biztosságában.

- Igen, az! Hiszen én találtam ki!

Hermione fenemód büszke volt magára, amiért ez a zseniális ötlet is az ő fejéből pattant ki.

- Tudod, én még mindig nem vagyok biztos benne, hogy ez működhet.

- Harry, te is tökéletesen tisztában vagy vele, hogyha ezt itt - mutatott a bájitalos fiolára - megiszod, minden próbálkozásod siker koronázza. Ergo, ha megpróbálsz normálisan beszélni vele, teszem azt, szerelmet vallani, nem sülhet el rosszul! Egyébként szerintem tetszel neki, csak ártana az imidzsének, ha elhívna egy férfit randizni.

- De…

- Nincs de! Most szépen lehajtod a fiola tartalmát, aztán lemész a pincékhez, és azt teszed, amit megbeszéltünk. - jelentette ki határozottan Hermione olyan elszántsággal, mintha haditervet készítene egy háborúra. - Ügyes leszel, Harry! Bízz bennem, és bízz magadban! - tette hozzá bátorításul, amikor látta, hogy előző szónoklata süket fülekre talált.

- Igen. - motyogta Harry. - Megteszem.

- Ez a beszéd! Menni fog!

Harry elvette a felé nyújtott üvegcsét, majd egy pillanat alatt lehajtotta annak tartalmát.

- Azta!

- Hogy érzed magad? - tudakolta meg a lány mosolyogva.

- Szerencsésen! Köszönöm, Hermione! Akkor én most megyek, és beszélek vele!

Hermione csak mosolyogva bólintott, és nézte, ahogy legjobb barátja felemelt fejjel végigsétál a folyosón. Harry már a pincéknél tartott, amikor véletlenül nekiment valakinek.

- Potter! Mit keres itt ilyen későn?!

- Későn? - kérdezett vissza értetlen tekintettel a fiatalabb férfi.

- Attól még, hogy kollégák vagyunk, nem szándékozom többet nézni magát a kelleténél.

- Miért nem?

Piton látványosan meghökkent, láthatóan nem számított ilyesfajta válaszra. Mi az, hogy miért nem?!

- Azért nem, amiért eddig sem.

- Jogos, de tudja, sosem értettem, hogy miért is utál engem. - válaszolta Harry, úgy csinálva, mint aki nagyon elgondolkozott a témán.

- Mert egy pöffeszkedő, nagyképű, veszélyesen idióta griffendéles vagy, Potter!

Persze Perselus - magában valahol nagyon, nagyon, nagyon mélyen - tudta, hogy ez nem igaz, és azzal is tisztában volt, hogy már cseppet sem utálja egykori diákját, ez a két dolog mégis tipikusan az „életem árán sem vallanám be” kategóriába tartozik.

- Tehát még mindig úgy gondolja, hogy az apám tökéletes mása vagyok. Igazam volt, maga képtelen pozitív érzelmekre.

Harry ekkor megfordult, és visszaindult a lakosztályába, magában megjegyezve, hogy ezt még nagyon-nagyon sokáig barátnője szemére fogja hányni.

- Potter! Mit gondol, hová megy?! - szólt kollégája után Perselus. Harry pár percig még állt egyhelyben - pontosan abban a pozícióban, amelyben maradt, amikor meghallotta a férfi bársonyos hangját -, de végül készségesen megfordult, közelebb azonban nem lépett.

- Fel a szobámba? - jelentette ki a szemüveges férfi. Bár mivel hangja bizonytalan volt, ez a mondat sokkal inkább hangzott kérdésnek.

- Addig nem, amíg ezt ki nem fejti!

- Mit is?

Bár tökéletesen úgy nézett ki ez a szituáció, mintha Harry direkt játszaná a hülyét, tényleg nem emlékezett rá, hogy mit mondott pár perccel ezelőtt.

- Azt mondtad, hogy igazad volt, és én tényleg képtelen vagyok pozitív érzelmekre.

- Ó, tényleg. De nem így van? Gondoljon bele: utál mindenkit, zárkózott, rideg és magányos, emellett szerintem többet kiabált már griffendéles diákokkal élete során, mint mondjuk ahányszor kedvesen szólt bárkihez is! - Harry mondandója végén már szó szerint kiabált, s csak azután volt képes megnyugodni, hogy utolsó szavai is elhagyták ajkait. Most egyszerre érzett megkönnyebbülést és szomorúságot. Megkönnyebbült, hogy végre, ennyi év után kimondhatta a véleményét, de fájt neki, hogy ezzel valószínűleg elég mélyen beletaposott a férfi lelkébe. - És csak egy pöffeszkedő, nagyképű, veszélyesen idióta griffendéles képes még ezek ellenére is belédszeretni. - tette hozzá gondolatban. Természetesen esze ágában sem volt ezt hangosan is kimondani. Griffendéles bátorság, meg Szerencselé ide vagy oda, azért ezt elég meredek lenne bevállalni egy ilyen „vallomás” után. Nagyon meredek…
Ezután - mivel választ nem kapott -, szép lassan megfordult, és tett pár lépést vissza a torony felé, egészen addig, amíg pár másodperc múlva egy parancsoló, majd később már szinte lágy hang utána nem szólt.

- Potter! Mondja meg annak a bolond griffendélesnek, hogy holnap este nyolckor várom ugyanitt!

S azzal mint aki jól végezte dolgát, Piton sarkon fordult, és elegáns léptekkel visszasétált a lakosztályába.

Eközben a Harryé mellett lévő lakosztályban Hermione éppen zseniális tervének részleteit magyarázta férjének.

- Tehát ha jól értem, azt hazudtad Potternek, hogy megitta ezt a löttyöt, holott nem. És ha jól értem, akkor Potter azt hiszi, hogy ettől szerencsés lett.

- Igen. De neki nem szerencsére volt szüksége, hanem bátorságra.

- Oké, ezt most fejtsd ki!

- A Szerencselé azért kapta ezt a nevet, mert ha megiszod, minden próbálkozásodat siker koronázza. Harry ezért úgy érezte, semmiképp sem lehet visszautasítva, így képes volt normálisan kommunikálni Pitonnal. Ő nem szerencsét, hanem bátorságot kapott arra, hogy merjen lépni. Ez a csepp magabiztosság pedig reményeim szerint elég lesz a boldogságához.

- Mondtam már, hogy milyen gyönyörű vagy amikor a sikereidről mesélsz? - kérdezte a tejfölszőke hajú férfi, majd közelebb hajolt és lágyan megcsókolta szerelmét. Hermione csak elmosolyodott, de válaszolni nem volt hajlandó. Legalábbis szavakkal nem… Helyette úgy döntött, inkább visszacsókol, és hagyja, hogy ez a pillanat örökké tartson.



Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)