Freudi elszólás írta: Evannah

[Kritikák - 60]

+++ betűméret ---


Az eredeti, angol nyelvű mű írója: Jennavere
Eredeti cím: Freudian Slip
Az eredeti mű fellelhető: http://archive.skyehawke.com/authors.php?no=1007

Fordította: Evannah
Kreatív ötleteivel rengeteget segített: Gaby

Figyelmeztetés: SLASH, 16 éven aluliaknak nem ajánlott. Célozgatások szexre, felnőtt szituációk, meglehetősen csúnya beszéd, akit ez taszít, ne olvassa el!

Az eredeti mű írójának megjegyzése: Ez egy elborult novella. Nagyon nagy hülyeség. Sok agyatlan párbeszéddel, csókolózó fiúkkal, tehát ne olvassa, aki nem szereti a slash-t. Említettem már, hogy hülyeség?







Freudi elszólás


***




Freudi elszólás az, amikor az ember olyan dolgot mond, amit ideális helyzetben sosem mondana, ugyanakkor tükrözi belső vágyait, illetve gondolatait.




***



Dr. Jing Wu

Pszichiáter és Pszichoanalitikus
Szakterület: Poszt-traumás Stressz Tünetek és Egézségtelen Megszállottság




Draco Malfoy felsóhajtott, ahogy az előtte lévő üvegajtóra nézett, amin valami ütődött doktor nevét olvashatta. Láthatott még maga mögött egy váróhelyiséget, tele puccos, párnázott székekkel, és számtalan, minden ízlést kielégítő magazinnal.
De nem számított, mennyire pazar volt a várószoba, mert mégiscsak egy várószoba volt, ami ráadásul egy pszichológusi rendelőhöz tartozott.

Draco összeszorította a fogát. Még csak nem is az ő ötlete folytán volt most itt.


***


Három nappal korábban…

- Szóval akkor Potter – amilyen idióta – meglátja a cikeszt, és csinál egy hátraszaltót a seprűjével, mielőtt lebukna érte. De most komolyan! Miért kell mindig felvágnia, akárhányszor csak lehetősége nyílik rá?

- És ugyebár egyáltalán nem lehetséges, hogy Potter csak szimplán a cikesz nyomába eredt, amilyen gyorsan csak tudott? – mormolta Lucius Malfoy halkan, és sóhajtozva tologatta maga előtt a narancslevét. Narcissa megértően veregette meg a karját.
- Draco szívem, miért nem beszélünk Harry Potter helyett valami másról? – szólt Narcissa. – Találkoztál mostanában valami helyes fiatalemberrel?

Draco összerázkódott. – Nem igazán – mondta, és vett egy fánkot. – Szerdán Daniel Darcyval ebédeltem. Azt hittem, rendben van a srác, de aztán kiderült, hogy hatalmas Chudley Csúzlik drukker, és ráadásul megvan neki Potter autogramja. Most komolyan, ki akarná annak az önelégült félvérnek az autogramját? És persze Danielnek el kellett mesélnie mindent arról, hogy hogy szerezte meg, és hogy Potter mennyire klassz pasi, meg milyen jól néz ki. Úgy értem, csak próbáltam volna megenni az ebédemet, erre Daniel egyfolytában Potterről beszélt.

- Aha, képzelem – mosolygott Narcissa. Lucius zsémbelődő hangot hallatott, aztán elkiáltotta magát:
- Béni!
Apró pukkanás kíséretével egy házimanó jelent meg.
- Igenis?
- Nem tudnál hozni valamit, amiben alkohol van? – csattant fel a ház ura, Béni pedig biccentett, és eltűnt.

- Komolyan Draco – köszörülte meg Lucius a torkát – élvezni próbálnám ezt a kellemes vasárnapi villásreggelit veled és az anyáddal. Nem érdekel Harry Potter. Már két éve annak, hogy végeztetek a Roxfortban. Nyilvánvaló, hogy ott eléggé központi szerepet töltött be az életedben, de nem lépnél már túl ezen? Kezdem azt hinni, hogy a megszállottja vagy.
- Megszállott? – horkant fel Draco. – Én? Kérlek apa. Csak hát olyan vonzó.
- Micsoda? – kérdezte egyszerre Lucius és Narcissa.
- Azt mondtam, hogy tök tahó. Na meg nem lehet valami biztos magában, ha mindig fel kell vágnia.

Lucius és Narcissa összenéztek, mialatt egy újabb apró pukkanással visszatért a házimanó, és valamiféle átlátszó, pezsegő italt nyújtott Lucius felé. Ő elvette, és felhajtotta.
- Mesélj még Danielről – mondta aztán témát váltva. – Jó családból származó, csinos fiú. Örülnék, ha mellette kötnél ki.
- Ő imádnivaló. Borzasztóan szép haja van, sűrű és koromfekete – merengett el Draco. – De nem igazán az esetem. Mindig túlságosan feszült. Egyfolytában a szabályokat követi, soha nem vállal kockázatot. És még csak nem is kviddicsezik.
- Mi történt Geoffreyval? – érdeklődött Narcissa. – Ő kviddicsjátékos volt, azt hittem kedveled.
- Tartalék játékos volt, ráadásul hajtó – fintorgott Draco. – Tudod, hogy a fogókat jobban bírom. Mondjuk igazán szép szeme volt; nagyon fényes és zöld, de a vörös haja annyira a Weasleykre emlékeztetett.

- Hugh? – kérdezte Lucius a poharát forgatva.
- Hugh olyan volt, mint egy lábtörlő. Mindig mindenben engedett nekem. Jobban szeretem, ha a pasimnak van tartása. – Draco egy kis süteménnyel egészítette ki a reggelijét.

- Marcus? – csendült ismét Narcissa hangja.
Draco megvonta a vállát.
- Szerettem a szemüvegét. Sokkal okosabbnak nézett ki benne. De tulajdonképpen ő túl tisztavérű volt, ha értitek, mire gondolok. Másról sem beszélt, már nagyon untam.
- Amir? Jude? Tyron? – faggatózott Lucius.
- Basil? Wang? Patrick? – egészítette ki Narcissa.
- Amir túl magas volt, Jude pedig túl alacsony, Tyron meg túlságosan izmos – mondta Draco az ujján számolva a neveket. – Basil csak talárt volt hajlandó viselni, én meg szeretem a mugli ruhákat. Wangot túlságosan lekötötték a tanulmányai, Patrick pedig olyan gonosz volt. Olyan barátot szeretnék, aki becsületes és jó, hogy én lehessek a gonosz fél.

- Tisztázzuk ezt a dolgot – kezdte Lucius. – Olyan fiút keresel, aki magas, de nem túlságosan is, aki nem túl izmos, kviddicsezik, mugli ruhát hord, és vállalja a kockázatot. Olyasvalakit akarsz, aki képes veled szembeszállni, miközben becsületes és jó. És szeretted Daniel fekete haját, Geoffrey zöld szemét, és Marcus szemüvegét.
Draco átgondolta a dolgot.
- Hát igen, erről van szó.
- Draco! – csattant fel Lucius. – Nem emlékeztet téged ez a jellemzés valakire?
A kérdezett egy pillanatra elgondolkodott, aztán megrázta a fejét.
- Nem igazán. – Azzal vett még egy sütit. – Mondtam már, hogy Potter ezen a héten négy magazinnak is rajta volt a címlapján? Négynek! A Szombati Boszorkánynak, a…

- ELÉG! – bömbölte Lucius felpattanva a helyéről. – Te – mutatott rá szigorú tekintettel egy szem fiára – Harry Potter megszállottja vagy.
Draco a szemét forgatta.
- Nem, nem vagyok.
- De igen, az vagy – jelentette ki Lucius határozottan. – Draco, neked problémád van, és anyáddal úgy gondoljuk, hogy segítségre szorulsz.
- Mire? – kérdezte a fiú értetlenkedve.
- Segítségre – ismételte meg Lucius. – Szakember segítségére. El fogsz menni egy orvoshoz, és túl leszel ezen a megszállotságon.
- De… de én nem… - hebegte Draco, és az anyjához fordult. – Anya! Ugye nem fogod hagyni apának, hogy ezt tegye?
Narcissa szomorúan mosolygott rá.
- Sajnálom édesem – mondta, és megveregette a kezét –, de úgy tűnik, valóban beteges szenvedéllyel viseltetsz Harry Potter iránt. Szóval ez így lesz a legjobb.
- De…
- Semmi de fiam. Elmész a doktorhoz, és punktum – jelentette ki Lucius ellentmondást nem tűrő hangon. – Kivéve persze, ha felhagysz az örökséged felélésével, és keresel magadnak egy állást.
És ez magyarázatot ad arra, miért áll most Draco Dr. Wu rendelőjének ajtaja előtt, az első találkozójukra várva.


***




- Menjen be Mr. Malfoy. Dr. Wu várja magát.
Draco besétált a hatalmas, ízlésesen berendezett irodába, melyben helyet kapott egy nagy tölgyfaasztal, pár kényelmesnek látszó szék és egy fekete bőrkanapé.
- Mr Malfoy. – Egy csinos, hosszú fekete hajú, szemüveges nő állt az asztal mögött. – Örülök, hogy itt van. – Úgy tűnt, mintha épp akkor süllyesztett volna el valamit gyorsan az íróasztala fiókjába.
Draco ezt figylemen kívül hagyta.
- Az érzés cseppet sem kölcsönös – gúnyolódott. – Biztosíthatom, hogy ha nem lennének a szüleim, akkor nem lennék itt.
- A szülei törődnek magával. De talán inkább beszélgessünk. – Azzal a kanapéra mutatott. – Helyezze magát kényelembe.
Draco szemét forgatva leheveredett a kanapéra, Dr Wu pedig a mellette álló széken foglalt helyet.
- Tehát az édesanyja azt mondta nekem, hogy maga sokat beszél Harry Potterről – mondta a nő egyszerűen, Draco pedig azonnal dühösen felcsattant.
- Nem vagyok Harry Potter megszállotja! Utálom azt a marhát. Olyan idegesítően édes.
Dr. Wu felnézett a jegyzeteiből.
- Pardon?
- Azt mondtam, hogy idegesítő, és rémes. Süket maga?

A doktor úgy döntött, figyelmen kívül hagyja páciense gorombáskodását.
- Szóval mi az, ami miatt ennyire utálja őt?
- Nem akart a barátom lenni! Azt mondta, nem vagyok rá érdemes. Inkább annak a vörös gyökér Ron Weasleynek lett a barátja.
- És ez feldűhítette…
- Hát még jó hogy feldühített. Hiszen ő a legcsinibb fiú, akit csak kívánhatok!
A doktor ismét felnézett a jegyzetekből. – Hogy micsoda?
- Hiszen teljesen lejáratott. Figyel rám maga egyáltalán?

A doktor hümmögött egy kicsit, aztán visszatért a jegyzeteihez.
- A haragja megnyilvánult tettekben is Mr. Potter felé? – kérdezte aztán.
Draco ördögien vigyorgott.
- Mikor nem?
- Miket csinált vele?
- Hát a legelső héten elloptam a barátja nefeledd gömbjét, és megcsillogtattam előtte zseniális repülési technikámat. – Draco vágott egy grimaszt. – Természetesen ez oda vezetett, hogy bekerült a kviddics csapatba, mint az évszázad legfiatalabb fogója – fejezte be gúnyos hangon. – És mi van akkor, ha csodásan repül? Attól még nem érdemli meg, hogy fogó legyen. De nem baj, mert következőleg kihívtam egy éjféli párbajra, csak hogy utána bemószeroljam a gondnoknál, és büntetést kapjon. Természetesen valahogy baj nélkül kikeveredett ebből a helyzetből. Az az idióta mindig jól jön ki mindenből. Na de mindegy, mert voltak még ötleteim. Így hát következőleg…
- Tulajdonképpen azt hiszem, ennyi épp elég lesz – vágott közbe gyorsan Dr. Wu. – Még egy utolsó kérdés. Hogy érez ön Mr Potter iránt?
- Az érzéseim iránta? – ismételte Draco gúnyosan. – Szerintem tök helyes.
Dr Wu abbahagyta a jegyzetelést egy pillanatra.
- Elnézést, biztos rosszul hallottam. Maga szerint ő mi?
- Egyszerűen röhejes – vágta rá Draco, és egy pillanatra elhalgatott. – Nevetségesen zöld szemekkel – tette hozzá végül a nyomatékosítás kedvéért.
- Értem. – Dr Wu firkált pár dolgot egy darab pergamenre. – Köszönöm Mr Malfoy. Ez igen informatív volt.

Draco bosszúsan pillantott az órájára. A WWN-en nemsokára egy harminc perces műsor lesz arról, hogy hogyan győzte le csodával határos módon Potter a Sötét Nagyurat. Nem, mintha érdekelné.
- Mr Malfoy. Ismerős önnek, ha azt mondom freudi elszólás?
- Igen – csattant fel Draco türelmetlenül. – De nem értem mi köze lenne annak az én helyzetemhez.
Egy darabig Dr. Wu elgondolkozva méregette, majd végül csak annyit mondott:
- Rendben van, akkor azt majd egy másik alkalommal. Addig is lenne egy feladatom az ön számára. Szeretném, ha küldene egy levelet Harry Potternek.
Draco felkapta a fejét.
- Micsoda? – pattant fel egyszerre a kanapéról.
- Egyszerű a feladat. Csak küld neki egy levelet, mondjuk egy sziával, ez minden.
- De…
- Ez az első lépés a gyógyulás felé vezető úton Mr. Malfoy. Fel kell vennie a kapcsolatot. Jövőhéten találkozunk, viszlát Mr. Malfoy. Sok szerencsét a levéllel.


***

Harry Potter a londoni lakásában tartózkodott, melyet együtt bérelt Ron Weasleyvel, és Hermione Grangerrel, és épp a hűtőt bámulta, azt remélve, hogy majd varázslatos módon megjelenik valami finom, ízletes ennivaló. A hűtő azonban egyáltalán nem hallgatott rá.
Szó szerint.
- Hányszor mondjam még el, hogy nem fogok kaját csinálni te lusta seggfej – csattant fel a berendezés. – Csináld meg magadnak az átkozott ételt. Boldognak kéne lenned, hogy egyáltalán hidegen tartom neked a dolgokat. Te hálátlan pancser.

Harry a szemét forgatta. Szerencsétlenségére, amikor megbűvölte a mugli berendezéseit, hogy azok működjenek a varázsló lakásban, valahogy sikerült összekavarnia a dolgokat, és öntudatra is ébresztette őket.
Még álldogált egy kicsit a nyitott hűtőajtó előtt, lustán vakargatva korgó gyomrát, mikor Hermione lépett be a szobába.
- ’reggelt Harry – köszöntötte a lány, lehuppanva az egyik székre a reggeliző asztal mellett. – Hogy van ma a hűtő?
- Már megint köcsög – válaszolta Harry egy szelet kenyérért nyúlva.
- Óóóó, egy sértés! – gyúnyolódott a hűtő. – A Nagy Harry Potter sérteget engem! Micsoda bánat, és szenvedés! Hogy fogom ezt valaha is túlélni?
Harry már nyúlt volna a pálcájáért, de aztán türtőztette magát. Az volt a probléma a személyiséggel rendelkező tárgyakkal, hogy rossz érzés lett volna bántani őket. Nem mintha nem lett volna nagyon is csábító a gondolat.

- Pirítóst? – kérdezte Hermionét, aki épp a Reggeli Prófétát kezdte olvasni.
- Igen, kérek – válaszolta a lány, kiterítve a lapot, hogy megfejthesse a keresztrejtvényt. Harry kivett két szelet kenyeret, és a kenyérpirítóhoz sétált.
- Na most kenyérpirító – mondta a lehető legnyugodtabb hangon. – Itt ez a két szelet kenyér. Ha nem bánnád, akkor…
- Ó, az EMBERISÉG! – sírta a kenyérpirító. – MIÉRT? Miért vagytok olyan KEGYETLENEK? Miért kértek arra, hogy MEGKÍNOZZAM az ártatlan KENYERET?
- De hisz a kenyér nem is élő! Nem érez semmit! Nem tudnád csak…
- Hogy te milyen ÉRZÉKETLEN vagy. Milyen KEGYETLEN. Nem elég neked, hogy MEGESZED? Apró darabokra téped a FOGAIDDAL? Előtte még meg is akarod KÍNOZNI?
Harry a halántékát masszírozta, mintha kezdődő fejfájás gyötörné.
- De most komolyan, ez csak…
- Ó ez SEMMISÉG NEKED. TE nem érzed a FÁJDALMAT! De én igen! Úgy érzem a kenyér fájdalmát, mintha a sajátom volna.

Harry gyorsan begyömöszölte a két szelet kenyeret a kenyérpirítóba, és lenyomta a gombot.
- NEEEEEEEE! – zokogta a kenyérpirító. – ISTENEM MIÉRT?
- Egészen biztos, hogy túl sok drámával jár egy reggeli elkészítése ebben a házban – állapította meg Harry.
- Aham – szólt Hermione egyetértőleg, pennája végét rágcsálva. – Hatbetűs szó: világos haj. …szőke.
- Tejföl – vágta rá Harry azonnal.
Hermione felvonta a szemöldökét, de azért írni kezdett. – Kösz – mormolta aztán.

Ron ezt a pillanatot választotta, hogy megjelenjen.
- ’reggelt – mondta. Harryhez hasonlóan, még ő is pizsamában volt. Odasétált a hűtőhöz. – Hogy van ma a hűtő?
- Nem kéne úgy beszélni rólam, mintha itt se lennék – morogta a szóban forgó tárgy. – Hülye vörös gyökér.
- Csúcsformában, ahogy látom – mormolta Ron, és kinyitotta a hűtőajtót. Aztán be is csukta, miután szembesült annak sivár tartalmával, és vágyakozó pillantást vetett a piruló kenyerekre.
- Nem, nem – mondta gyorsan Harry. – Csinálj magadnak. Semmi esély rá, hogy én megint megküzdjek a kenyérpirítóval.
Ron felsóhajtott, és magához vett egy doboz gabonapelyhet, és elkezdte enni egyenesen a dobozból.

- Na hol van Meredith? – kérdezte Harrytől csípősen. – Azt hittem, jól sikerült a tegnapi randi, és itt marad éjszakára.
A kérdezett megvonta a vállát.
- Tulajdonképpen tegnap szakítottam vele. Valahogy nem volt az igazi.
- Ezt én is megmondtam volna neked – motyogta Hermione. – Egyáltalán akkor miért kezdtél vele?
- Olyan gyönyörű szürke szemei voltak – vallotta be Harry. – Csak ő olyan… hát nem is tudom. Túlságosan is jó kislány volt.
- Jó kislány? – kérdezett vissza Ron.
- Igen, túl édes és ártatlan.
- Miért baj, ha valaki édes és ártatlan?
- Semmi, csak egy idő után már unalmas – ismerte be Harry. – Azt szeretem, ha a párom egy kicsit komisz.
- Hát persze – grimaszolt Ron.
- Akkor miért szakítottál Takamival? Ő eléggé rossz kislány volt – mutatott rá Hermione.
- Hát igen, ő az volt. Azt nagyon szexinek találtam. De ő nem volt elég szellemes. Soha nem mondott semmi vicceset.
Ron a tenyerébe támasztotta fejét.
- És mi volt Marcóval? Ő szellemes volt.
- Marco csak a hírnevemért volt oda a fenébe is. Nem akarok egy rajongóval randizni.
- Oliver? – érdeklődött Hermione.
Harry megrázta a fejét.
- Szeretem, ha a páromat érdekli a kviddics, de azért az mégis csak a munkám, érted? Nem akarok a nap minden percében a kviddicsről beszélgetni. Oliver pedig a megszállottja volt.
- És Gwyneth?
- Neki volt a világon a legszebb haja – sóhajtotta Harry. – Az az ezüstszőke szín, és olyan lágy volt. De ő túl udvariaskodó volt. Azt szeretem, ha valaki egy kicsit nagyszájú.
- Philippe nagyszájú volt. Tökéletes seggfej tulajdonképpen.
Harry szórakozottan vakargatta az orrát.
- De nem volt semmi ízlése. Én lehetek trehány, aki mindennap farmert hord, de akkor a társam ne legyen ilyen. Az úgy jó, ha a barátaim szépen öltöznek.

Ron elgondolkozott.
- Szóval az ideális társ számodra olyasvalaki, aki egy kicsit komisz és szellemes, de nem a hírneved érdekli. Szeresse a kviddicset, de ne legyen a megszállottja, legyen jólöltözött, és talán még nagyszájú is. Neked van a legfurább ízlésed a világon. Jah és előnyös, ha az illetőnek ezüstszőke haja van, és szürke szeme, mert az neked szexi.
Harry végiggondolta a dolgot.
- Igen, ez tényleg tökéletesen hangzik – szögezte le végül. – Ha találsz nekem egy ilyen embert, akkor boldog leszek örök életemre.
Ron csak megrázta a fejét, Hermione pedig hitetlenkedve nézett rájuk.
- Öhm Harry? – kezdte kissé bátortalanul. – Nem emlékeztet téged ez a leírás valakire, akit az iskolában ismertünk?
- Nem. Kire? – kérdezte Harry mohón.
- Igen, kire? – visszhangozta Ron.
- Ööö… - tétovázott Hermione, aztán elmosolyodott. – Senkire. Egyáltalán senkire. Nem érdekes. – Azzal visszafordult a keresztrejtvényéhez.

Harry nem hagyta volna annyiban a dolgot, de abban a pillanatban kopogtatást hallottak az ablak felől.
- Nézzétek, egy bagoly – mondta Harry, és kinyitotta az ablakot. A méltóságteljes fehér fejű bagoly berepült, leejtett egy levelet a konyhaszekrényre, azután távozott.
Ron vetett egy pillantást a címzésre.
- A tiéd Harry – mondta, és egy újabb adag gabonapelyhet gyömöszölt a szájába. – Talán újabb rajongói levél.
Harry kíváncsian vette kézbe a borítékot, ami sötétzöld volt, az írás rajta pedig ezüst. Az elejére annyi volt írva, hogy „Potter”, meg persze a cím. A pecséten pedig egy nagy M betű díszelgett.
- Mardekár színek – állapította meg, azzal felbontotta a levelet. Széthajtogatta a papírt, és elolvasta:

Potter:

Szia.

Malfoy


Harry pislogott párat.
- Mit ír? – kíváncsiskodott Hermione.
- Potter: Szia. Malfoy – olvasta Harry, aztán felnézett. – Ez aztán a fura levél.
- Micsoda? Had nézzem – szólt Ron, kikapva Harry kezéből a levelet, hogy aztán közelről áttanulmányozza. – Tényleg fura. Gondolod, hogy tényleg az a görény küldte?
- Mutasd csak – mondta Hermione, azzal felállt és elvette a levelet. – Hmmm – szólalt meg, miután gondosan átolvasta az egészet, aztán megvonta a vállát. – Úgy tűnik, Malfoy azt akarta mondani, hogy szia.
- De… de miért? – kérdezte Harry zavartan. – Úgy értem, nem beszéltem vele azóta, hogy két éve végeztünk a Roxfortban. Elkezdtem játszani a Csúzliknál, és utoljára mindössze annyit hallottam róla, hogy a szülei nyakán él, és az égvilágon semmit nem csinál. Miért írna nekem levelet az a gyönyörű srác?
Ron és Hermione mindketten felkapták a fejüket.
- Mit mondtál? – kérdezte Ron hitetlenkedve.
- Azt mondtam, hogy miért írna nekem levelet az a szörnyű srác? – ismételte meg Harry kissé türelmetlenül, mire Ron megnyugodott, Hermione viszont felvonta a szemöldökét.
- Hát fogalmam sincs – mondta a lány, és visszaadta a levelet. – De vissza kéne neki írnod.
- Visszaírni? – botránkozott meg Ron. – Ne már Harry. Ez Malfoy, akiről itt most szó van. Egy gonosz, undok kis görény.
- Ron, már két éve nem láttuk. Biztos vagyok benne, hogy most már felhagyhattok ezzel a dedós versengéssel – szögezte le Hermione nagyot sóhajtva. – Írj vissza neki Harry!
És Harry így is tett.

***

Draco épp indulóban volt a második találkozójára Dr. Wuval, amikor valami zajt hallott a hálószobaablak felől. Odasétált, kinyitotta az ablakot, és egy gyönyörű hóbagoly repült be a szobába.
Draco csodálkozva bámulta.
- Hedvig? – kérdezte döbbenten. Potter csodás baglyát bármikor felismerte volna.
Hedvig fontoskodó huhogást hallatott, és előre nyújtotta lábát. Draco álmélkodva leoldotta az azon lévő levelet, adott Hedvignek egy kis bagoly csemegét, aztán még egy kicsit meg is simogatta. A bagoly megint huhogott egyet, majd szárnyra kelt, és ott hagyta Dracót, kezében egy vörös borítékkal, melyre aranyló tintával írták a címzést.

Draco Malfoy

Malfoy-kúria

Wiltshire, Anglia


A borítékon nem volt pecsét. Draco óvatosan kinyitotta, és elolvasta a levelet.

Malfoy:

Hello.

HP


Erre Draco nem tudta megállni, és elvigyorodott.

***

- Visszaírt – tájékoztatta Draco, a levelet lobogtatva, Dr. Wut még aznap délután. – Szóval nem vagyok a megszállotja, hanem csak egy ismerősöm. Elmehetek?
Dr. Wu felsóhajtott.
- Mr. Malfoy, még csak most kezdődött el a kezelés. De örülök, hogy sikerült felvennie a kapcsolatot. Jöhet a következő lépés.
- Mégpedig? – érdeklődött Draco.
- Szombaton a Chudley Csúzlik játszanak a Montrose Magpies ellen. Szeretném, ha elmenne a mérkőzésre, és megnézné, ahogy Mr. Potter játszik.
- Micsoda? – hördült fel Draco felháborodva. - Nem! Nem fogok elmenni egy meccsre, és végignézni, ahogy az a szexi srác kviddicsezik.
- Pardon?
- Nem fogok elmenni egy meccsre, és nézni, ahogy az az undi punk kviddicsezik – csattant fel Draco. – Az utolsó dolog, amire szüksége van, az egy újabb rajongó.
- Nem úgy kell elmennie, mint egy rajongó, Mr. Malfoy. Maga a páciensem, és attól tartok, hogy ehhez ragaszkodnom kell. Maga természetesen tiltakozhat, de biztosra veszem, hogy az apja nem örülne neki, ha meghallaná, hogy nem akar részt venni a terápián.
- Ó a fenébe – jelentette ki Draco, beletörődve, hogy pokoli egy szombatja lesz.

***

- És Harry Potter meglátja a cikeszt… lebukik érte… üldözőbe veszi… ELKAPTA! Harry Potter elkapta a cikeszt! A Csúzlik nyertek 230-80-ra!
- Átkozottul fantasztikus – morogta Draco halkan, és lejjebb csúszott a külön kibérelt privát ülöhelyén. Nem akarta, hogy egy lélek is tudjon róla, hogy megnézett egy Csúzlik meccsett, csak azért, hogy lássa Harry geci Pottert játszani.
Azt meg pláne nem akarta senki orrára kötni, hogy örül a végeredménynek.
El is felejtette már, mennyire imádja nézni, amikor Potter kviddicsezik. Ilyenkor olyan könnyed volt, a haját még jobban összeborzolta a szél, az arca pedig kipirult. Mindez olyan különösen vonzóvá tette, hogy Dracónak furcsa érzései támadtak a gyomra tájékán.
Draco megrázta magát, és gyorsan száműzte fejéből ezeket a gondolatokat. Lehajolt a táskájáért, hogy papírt és pennát vegyen elő. Második feladataként őszintén meg kellett írnia a véleményét Potternek a meccsről. Sóhajtott egyet, és írni kezdett.

Potter:

Voltam ma a meccseden. Jó voltál. Szép Vronszkij-műbukás a közepén. De ne szálljon a fejedbe.

Malfoy


Hát megteszi. Összehajtogatta a levelet, belecsúsztatta a borítékba, és lepecsételte. Amint hazaért, el is küldte.

***

- Hát ez egyre bizarrabb – szögezte le Harry, és letette a levelet a konyhapultra, hogy Ron és Hermione is elolvashassák. – Mit akar ezzel mondani?
Hermione elgondolkozva nézett a levélre.
- Olyan mintha gratulálna a kviddicsjátékosi képességeidhez.
- Tudom, hogy hogy hangzik - mondta Harry bosszúsan. – De ez a levél Malfoytól van. Soha nem gratulálna nekem. Mit akar elérni?
- Nekem ez udvarlásnak tűnik – csiripelte közbe a tűzhely. – Udvarol neked Harry. El akar csábítani téged bókokkal, és szerelmes szavakkal. Lefogadom, hogy legközelebb rózsákat küld! – sóhajtotta boldogan. – Mit gondolsz minderről Ronald? – turbékolta aztán.
Harry megint a halántékát kezdte masszírozni. A tűzhely reménytelenül romantikus volt, miközben fogalma sem volt róla, hogy valójában hogy működik a szerelem, és ráadásul bele volt zúgva Ronba.
- Ööö, én Harryvel vagyok. Itt valami gyanús dolog folyik – mondta Ron kelletlenül. – Úgy értem ez Malfoy. Ki tudja, milyen baljóslatú tervek fogannak meg az ördögi agyában?
- Ó, csak írj vissza neki Harry – unszolta őt Hermione türelmetlenül, visszaadva neki a levelet.
- De… de mi van, ha…
- Tévedtem én valaha? – kérdezte a lány egy sötét pillantás kíséretében. Harry ezzel nem szállhatott vitába, így hát hozzákezdett, hogy megírja a választ.

***

Malfoy:

Kösz. Kezdesz megijeszteni. Van valami különösebb okod rá, hogy írj?

HP


- Van hát! – mondta Draco méltatlankodva, miközben Dr. Wunak mutatta a levelet. - Kényszerítenek rá, hogy ezt tegyem! Kényszerítenek, hogy írjak! Kényszerítenek, hogy elmenjek a meccsére! Nem is szabad akaratomból történik mindez!
Dr. Wu halványan elmosolyodott.
- Talán szeretné Mr. Potternek is elmondani mindezt?
- IGEN, a fenébe is. Szeretném – hőzöngött Draco.
Dr. Wu bólintott.
- Csodás. Akkor hívja meg ebédre a Foltozott Üstbe csütörtökön, és magyarázza el neki személyesen.
- Mi… de… NEM! Nem fogom randira hívni!
- Nem randira hívja. Csupán ad magának egy esélyt, hogy elmagyarázza neki, miért vette fel vele a kapcsolatot. Ez csak egy ebéd.
Draco sötéten nézett a nőre.
- Ördögi egy doktor maga.
- Köszönöm Mr. Malfoy.

***

Potter:

Mindent elmagyarázok, ha találkozol velem csütörtök délben a Foltozott Üstben. Várom a válaszod.

Malfoy


Harry mereven bámulta a papírt.
- Szerintetek megpróbál majd megölni?
Hermione a szemét forgatta.
- NEM, Harry. Nem próbálkozna ilyesmivel egy ennyire nyilvános helyen. Várd meg előbb, hogy egy elhagyatott raktárépület mögötti sötét sikátorba hívjon találkozni, és majd aztán gyanúsítsd gyilkossági kísérlettel.
- Nem tetszik ez nekem – szólt Ron gyanakvóan. – Úgy hangzik, mintha randira hívna. Miért tenne ilyet?
- Nemt’om – válaszolta Harry egyre inkább összezavarodva. – Elmenjek?
- IGEN – jelentette ki Hermione ugyanabban a pillanatban, amikor Ron azt mondta: - NE.
- Ó az Isten szerelmére Potter, menj már el, és hagyd abba a siránkozást – csattant fel a hűtő. - Aztán talán majd már foglalkozhatsz értelmesebb dolgokkal is, mint például, hogy bevásárolj. Tudod, nem csak úgy passzióból állok itt.
Harry megvonta a vállát.
- Hát ez kettő egy ellen, szóval akkor gondolom, megyek.

***

Draco idegesen üldögélt a Foltozott Üstben ivólevét szürcsölve. Bátorkodott egy kis sütőtöklevet, és egy zacskó chipset rendelni kezdetnek. Megnézte az óráját: 11:58. Türelmetlenül felsőhajtott. Merlinre, mitől lett ennyire ideges?
12:01 – kor, pont amikor Draco már elkezdett volna kiborulni Harry késése miatt, az ajtó kitárult, és besétált valaki, bő farmerban, és rikító narancssárga pólóban.
Draco nyelt egy nagyot.
A póló förtelmes volt, ezzel mindenki egyet értett volna. Rikító narancssárga Chudley Csúzlik póló, ami egyáltalán senkinek nem áll jól…
…kivéve Pottert.
Valahogyan a szörnyű narancsos szín tökéletesen illett koromfekete hajához, és ragyogó zöld szeméhez, és elég testhezálló volt ahhoz, hogy kihangsúlyozza Harry izmait. Dracóban most tudatosult, hogy már két éve nem járnak a Roxfortba. Két éve, hogy nem látta Pottert közelről, és a profi kviddicsjátékosként eltöltött idő nagyon, nagyon jót tett a srácnak.
Potter körülnézett a helyiségben, Draco pedig bizonytalanul tett egy kis integető mozdulatot. Harry tekintete ráirányult, Draco pedig elégedetten nyugtázta, hogy Potter szeme meglepetésében jócskán kidülledt, amikor megpillantotta.
Nem Harry volt az egyetlen, aki felnőttesebb lett az utóbbi pár évben.
Harry gyorsan leküzdötte meglepett arckifejezését, és elindult Draco asztala felé, ami a kis kocsmának egy elég rejtett sarkában helyezkedett el.

- Szia – köszönt bizonytalanul Dracót szemlélve.
- Hello – viszonozta a köszönést Draco. Ezután egy pillanatnyi szünet következett, majd Draco az egyik szék felé intett. – Leülhetsz, ha akarsz.
Harry le sem vette a szemét Dracóról, ahogy leült vele szemben.
Újabb kényelmetlen szünet jött, aztán Draco felemelte az asztalon lévő chipses zacskót.
- Chipset? – kérdezte.
Harry elővigyázatosan elvett egy chipset a zacskóból, miközben végig Dracót figyelte. Bevette a szájába, rágta egy ideig, majd lenyelte, még mindig gyanakvóan Dracóra meredve.
Draco nem tudta megállni, kajánul elvigyorodott.
- Beleesétáltál a csapdámba idióta griffendéles – mondta gonoszul. – Megmérgeztem a chipset faszfonnyasztóval, amitől a kukid akkora lesz, mint egy ágacska.
Harry szeme kidülledt a borzalomtól, és úgy tűnt, menten rosszul lesz.
- Malfoy, te büdös kis szarházi! Kibaszottul meg foglak ölni ezért!
Draco nevetésben tört ki.
- Bocs Potter. Sajnálom, de ezt nem lehetett kihagyni. Úgy néztél rám, mint aki azt gyanítja, hogy mindjárt valami merényletet követek el ellene. Utáltam volna elszalasztani a lehetőséget, hogy egy jót szórakozzam.
Harry rábámult.
- Szóval vicceltél? – kérdezte összehúzott szemmel, miközben egész testében megfeszült.
- Teljes mértékben. Az egyetlen gyanús dolog, ami ebben a chipsben lehet, az az ecet.
Erre Harry is megnyugodott, és megkönnyebbülten dőlt hátra a székén.
- Hála Istennek! Ne is akard tudni, mit csináltam volna veled, ha komolyan beszélsz.
Draco kis tréfája legalább megtörte a jeget, mert most már mindkét fiú sokkal fesztelenebbnek tűnt. Hamarosan megérkezett a pincér, hogy felvegye a rendelésüket.

- Te komolyan cosmopolitant rendeltél a Foltozott Üstben Malfoy? – kérdezte Harry, mikor a pincér elment, és szórakozottan csóválta a fejét. – Miért nem kíméled meg magad a fáradtságtól, és írod inkább rikító betűkkel a homlokodra, hogy: meleg srác?
Draco meglepődött.
- Tudsz róla, hogy meleg vagyok?
Harry felvonta a szemöldökét.
- Malfoy, szerintem még Hedvig is tudja, hogy meleg vagy.
- Kac, kac Potter – mondta sértődötten Draco. – De legalább én tudtam választani magamnak egy nemet. A Próféta tele van a hódításaiddal, és nyilvánvaló, hogy mindegy neked, hogy szoknyát, nadrágot, nyakkendőt, vagy kviddicsmezt visel az illető, elég ha két lába van.
- Ez nem igaz – közölte Harry. – Egyszer egy kentaurral voltam, annak négy lába van.
Draco döbbenten nézett a másikra.

Ezúttal Harry tört ki röhögésben.
- Csak vicceltem te marha.
Draco elfojtott egy vigyort.
- Köcsög – mondta, és elvette a poharát a pincértől, aki éppen akkor érkezett meg az italokkal.
- Muszáj volt visszavágnom a chipses dologért – mosolygott Harry. – És némelyik kentaur egész jól néz ki, de nem igazán tudom elképzelni, hogy hogyan lehet velük szexelni.
- Nem olyan bonyolult a dolog – szólt közbe a pincér, mialatt újratöltötte Harry poharát sütőtöklével. – Csak rugalmasnak kell lenni, de megéri az erőfeszítést. A kentauroknak nagy a… állóképességük.
Harry és Draco szájtátva bámultak rá.
- Ööö… elnézést. Akkor én most visszamegyek a konyhába – mondta a pincér szégyenlősen, és elsietett.

Draco megcsóválta a fejét, és belekortyolt a koktéljába.
- Szép trikó Potter – szólt kajánul.
Harry lenézett a rikító felsőre.
- Mi? Jah, tudod, most hogy a Chudley Csúzliknál játszom, viselnem kell a ruhájukat. Ráadásul olyan selymes az anyaga.
Dracót félig mulattatta ez a selymes dolog, félig pedig azon bosszankodott, hogy mennyire szexinek találja még mindig a narancssárga pólót.
Úgy döntött inkább a selymes jelzőre reagál.
- Szóval szereted a selymes dolgokat? – kérdezte, Harry pedig megvonta a vállát.
- Persze – válaszolta. – Szeretem, ahogy a bőrömhöz ér.
Draco erre nem tudta megállni, és végigsimított a haján. Tudta, hogy kivételesen selymes haja van, és az utóbbi időben lenövesztette, sőt már nem is zselézte hátra. Kíváncsi lett volna rá, hogy tetszene Potternek, ha az ő haja érne a bőréhez.

Draco arra eszmélt fel, hogy Potter leplezetlenül bámulja.
- Mi van? – kérdezte gyanakvóan, Harry pedig érezte, hogy elpirul.
- Bocs – szabadkozott. – Nem akartalak bámulni, csak… egy kicsit máshogy nézel ki, mint ahogy én emlékeztem.
- Ahogy te is – mondta Draco. – Vagy egy fél métert nőttél.
Harry meglepettnek tűnt.
- Hát te is más vagy. Nem lettél ugyan magasabb, de már nem vagy olyan vézna.
- Úúúú, nahát kösz – gúnyolódott Draco.
- Nem, nem úgy értettem – vörösödött el Harry újfent. – Jól nézel ki, ez minden – mondta végül az italát bámulva. – És tetszik a hajad – tette aztán még hozzá kissé vonakodva.
Draco egy kicsit kellette magát.
- Nos ez egy nagyszerű haj. Nagyon selymes, csak hogy tudd – mondta, és szeme csintalanul csillogott. – Meg akarod érinteni? – kérdezte szemérmesen, és előrébb hajolt. – Azt mondtad, szereted, ha selymes dolgok érnek a bőrödhöz.

Harry buzgón előrenyúlt, hogy megérintse Draco haját. Draco lehúnyta a szemét, és épp átadta volna magát az érzésnek – nagyon szerette, ha simogatták, és játszottak a hajával – de kíméletlenül megzavarták.
- Itt a hal, és a sültkrumpli fiúk, és még egy zacskó chips – közölte vidáman a pincér. – Hozhatok még valamit? Teát? Kávét? Kentaur pornót?
- MI?
- Krémkakaót. Úgy értettem, krémkakaót – helyesbített a pincér téglavörös arccal, azzal sarkon fordult.
- Fura egy figura – jegyezte meg Draco még mindig kissé dühösen amiatt, hogy megzavarták. A kaja jól nézett ki, így hát hozzá is láttak.

Egy darabig csöndben ettek, aztán Harry előrukkolt a kérdéssel.
- Szóval miért kezdtél el hirtelen írni nekem? – érdeklődött, és az utolsó falat halat is lenyelte. Draco arca elvörösödött. Annyira jól érezte magát, hogy meg is feledkezett az ebéd eredeti okáról.
- Ó az. Hát azért… azért… aterápiamiatt – motyogta a tányérjának.
- Bocs, de mi?
- Draco megköszörülte a torkát. A terápia miatt, Potter. Terápián vagyok, és az orvos mondta, hogy írnom kell neked.
Hát ennyi volt, Draco érezte, hogy az arca forró, de azért türelmetlenül várta, hogy Harry gúnyosan felnevessen. Nagy meglepetésére a másik csak megvonta a vállát.
- Akkor jó – jelentette ki egyszerűen. Ránézett Draco félig üres tányérjára. – Mondd csak, azt még megeszed?
Draco csodálkozva pislogott rá.
- Nem fogsz kigúnyolni, amiért pszichiáterhez járok?
- Istenem, dehogy – felete Harry. Egész meglepődött rajta, hogy ilyesmi egyáltalán Draco eszébe juthat. – Másfél éves terápián kellett átesnem, miután vége lett a háborúnak. Képzeld, ha tizenegy éves korod óta próbál megölni egy Sötét Nagyúr, az eléggé összezavarhatja a fejed.
Egy kicsit elhallgatott, aztán folytatta. – De nem válaszoltál a kérdésemre. Azt még megeszed?

Draco áttolta a tányérját az asztalon, Harry pedig boldogan folytatta a falatozást.
- Éhes vagy? – kérdezte. Végtelenül megkönnyebül, hogy Harryt nem hozta zavarba a terápia dolog.
- Mint a farkas – válaszolta Harry. – Problémák vannak mostanában a konyhában.
- Ó. Mint például? Elrontott varázslat, vagy ilyesmi?
- Ööö… igen, valami olyasmi – tért ki a válaszadás elől Harry.
Draco egy pillanatig nézte, ahogy Harry eszik, aztán idegesen megnyalta a száját. Egy másik része is volt a kezelésnek, amit most már nem halogathatott tovább, így hát belekezdett.
- Potter?
- Igen? – kérdezte Harry, és újabb falatot tömött a szájába.
- Öhm… hát… rendben, szóval kezelésre járok… tudod, ööö… hiszen épp most mondtam… és… és hát… az orvosom azt akarja, hogy még több időt töltsek veled – fejezte be aztán gyorsan. – Szóval esetleg… tudod…
Harry kérdőn nézett rá.
- Ed máfodik vandi?
Draco összevonta a szemöldökét. – Mi?
Harry lenyelte, ami a szájában volt, és megismételte.
- Egy második randi?
Draco, legnagyobb rémületére, elpirult.
- Hát, nem is tudom, nevezhetjük-e randinak, de… hát igen… gondolom… olyasmi… - hebegte, érezve, hogy közben még jobban felforrósodik az arca a gondolatra, hogy Harry tapintatosan „randinak” könyvelte el az ebédet.

Harry ivott egy kis sütőtöklevet, letette a poharat, és kutatóan nézett Dracóra.
- Rendben – mondta végül.
- Rendben? – ismételte meg Draco izgatottan. – Megtennéd?
Harry megvonta a vállát.
- Ha ez a kezelés része, akkor persze. Szóval akkor… nem is tudom… talán átjöhetnél hétvégén.
- Átmehetnék? Mármint a lakásodra?
- Öhm, igen. Általában a lakásra gondolnak az emberek, amikor áthívnak magukhoz – mondta Harry, miközben jót derült Draco zavarodottságán.
Draco meglepődött. Nem gondolta volna, hogy Potter ilyen kedves lesz, vagy ennyire előzékeny. A kérdés csak, hogy ő át akar-e menni a lakására. Ellátogatni a nagy Harry Potter lakhelyére.
Igen, ezt akarta.
- Oké, persze – mondta Draco megeresztve egy mosolyt. – Mikor?
- Legyen mondjuk szombat este hétkor. És biztos, hogy ezt még megbánom, de mi lenne, ha főznék vacsorát? Vagy legalábbis megpróbálnék.
- Megpróbálnál? Nem igazán szoktál főzni?
- Nem arról van szó. Tulajdonképpen remek szakács vagyok. Csak gyere át, és majd meglátjuk, mi sül ki belőle.

***

- Ó, ez annyira romantikus – sóhajtozta a tűzhely, miközben Harry hevesen kavargatta a spagetti szószt, hogy nehogy odaégjen. – Talán vegyem magasabbra a hőfokot, Harry drágám?
- Nem, kösz – mondta Harry kedvesen. – Épp elég magasan van már így is. Talán egy kicsit inkább csökkenthetnéd.
- De a gondolat, hogy vacsorát csinálsz annak a cuki szőke sütinek, teljesen felforrósít – turbékolta a tűzhely álmodozva. – Egyszerűen nem tudom lejjebb venni a lángom.
Harry megrázta a fejét.
- Rendben, mindegy… csak ne hagyd, hogy odaégjen, oké?
Lehajolt, hogy megnézze, mi a helyzet a fokhagymás kenyérrel a sütőben. Gyűjtött egy kis bátorságot, majd kinyitotta a sütőajtót.
- Ó ISTENEM! – sikoltotta a sütő. – A NYOMOMBAN VANNAK! Ez egy ÖSSZEESKÜVÉS, de nem mondtam nekik SEMMIT! SEMMIT, hallod?
- Csss, minden rendben, nincs senki a nyomodban – szólt Harry csitítólag. Nagyon kedves hangon szólt, mikor a paranoiás sütőt kellett lenyugtatni, és lehet, hogy nevetségesen hangzik, de ez megtette a hatását.

- Malfoy a lakásunkra jön – mondta Ron. Hangjából nyílt megvetés sugárzott. – Draco görény Malfoy a lakásunkra jön, mert Harry meghívta.
- Ron, komolyan. Malfoy terápiás kezelés alatt áll, és Harry csak segít neki. Támogatnunk kéne – hordta le őt Hermione, mialatt Harryt nézte, ahogy az épp egy befóliázott cipót vett ki a szipogó sütőből.
- Nem, szerintem inkább Harryt kéne visszaküldenünk terápiára – hőbörgött továbbra is Ron. – Hiszen szabad akaratáól meghívta hozzánk Malfoyt, és még vacsorát is csinál annak a görénynek. – Duzzogva nézett barátjára. – Nekem bezzeg sose csinálsz vacsorát.
Harry lesújtó pillantást vetett rá a kenyér fölött, amit letett a pultra, és megbűvölt, hogy meleg maradjon.
- Te itt élsz, te hülye. Csak vendégek kedvéért vagyok hajlandó megküzdeni a berendezéssel.
- Engem senki sem szeret – sóhajtotta Ron.
- Majd én elviszlek vacsorázni – ajánlotta fel Hermione engesztelőleg. – Elmehetünk abba a kínai kajáldába, amit annyira szeretsz.
- Nem – mondta morcosan Ron. – A legjobb barátom spagettit csinál a legutáltabb ellenségemnek. Vígasztaló kajára van szükségem.
- Rendben, akkor elmegyünk anyukádhoz – forgatta a szemét Hermione Ron háta mögött.
Ron erre felélénkült.
- Oké – mondta boldogan. – Ó, talán ott lesznek az ikrek, vagy Ginny, és akkor kitárgyalhatjuk, hogy Malfoy micsoda seggfej, és hogy Harry mennyire meg fogja bánni, hogy meghívta.
- Imádnivalóan hangzik – erősítette meg Hermione Harryre kacsintva, és elkezdte tolni Ront az ajtó felé. – Menjünk is. Jóéjt Harry – köszönt el, azzal elhagyták a konyhát.

Harry vett egy mély levegőt, és felmérte a vacsora állapotát. Minden késznek tűnt. A spagetti, a saláta és a fokhagymás kenyér. Semmi extra, de talán Malfoy nem fog a képébe röhögni.
Nem mintha érdekelte volna, ha Malfoy a képébe röhög. Nem mintha le akarta volna nyűgözni vagy ilyesmi. Csak azokat a vendégeket akarta mindig lenyűgözni, akikkel szexelni akart. És Malfoy határozottan nem volt ez a kategória. Nem, egyáltalán nem. Nem számít, milyen jól nézett ki az ex-mardekáros abban a szűk kis pulcsiban. Vagy hogy a szőke haja milyen tökéletesen keretezte az arcát. Vagy hogy milyen édes volt, amikor nevetett és egy apró ránc jelent meg az orrán, vagy amikor azokat a vicces megjegyzéseket tette, vagy…

Gúnyos hang szakította félbe Harry gondolatait.
- Ó, hát nem különleges? – szólt megvetően a hűtő. – Pazar, házi készítésű olasz vacsora. Már megint valami ócska kurvát akarsz lenyűgözni a hősies tetteid elmesélésével? Vagy egy jólöltözött fiatalemberrel lesz dolgunk, aki az egekig magasztalja a kviddicstehetséged? Csak szólok Potter: mindenki csak azért akar, mert híres vagy.
Harry becsukta a szemét, és újfent a halántékát kezdte masszírozni.


***

- Szia Malfoy, gyere be – mondta Harry a legkedvesebb hangján, amikor ajtót nyitott.
- Kösz – mondta Draco, és képtelenül arra, hogy visszatartsa magát, kíváncsian körülnézett Harry lakásában. Szép volt. Nem Malfoyosan szép, de tiszta volt, a bútorok pedig újnak tűntek, és ízléses elrendezésben sorakoztak.
Egy csokor virágot nyújtott Harry felé.
- A tiéd.
Harryt meglehetősen szórakoztatta a dolog.
- Virágot hoztál nekem? Ez olyan… férfias.
Draco fennsőbbséges pillantást vetett rá.
- Udvariatlanság valakinek a házába ajándék nélkül érkezni. Amúgy meg, azt mondtad a Vízlipatkánnyal meg Grangerrel laksz együtt, akkor add neki.
Harry megvonta a vállát, és elvette a virágot.
- Rendben, elvehetem a kabátod?
- Milyen elbűvölő – mondta Draco még mindig inkább dölyfösen. Odanyújtotta Harrynek fekete, félhosszú kabátját. Amint Harry megfordult, hogy felakassza a kabátot, Draco jól végigmérte a megjelenését hátulról.

Ezúttal nem volt Chudley Csúzlik felső. Helyette Harry khaki színű nadrágot, és fehér inget viselt, fölötte egy fekete pulcsival. A ruhák tökéletesen illettek Harry kidolgozott testére, és Draco teljesen le volt nyűgözve.
- Tudod, mindjárt letépem a ruhádat – jegyezte meg Draco. – Öö izé…
- Hogy mondtad? – fordult vissza Harry meglepetten.
Draco szeme kidülledt, ahogy rájött, mit is mondott.
- Öhm… azt mondtam, vigyázz a rózsákkal. Szúrnak. – Megnyerő mosollyal adott nyomatékot a szavainak.
Harry a virágokra nézett.
- De hát ezek liliomok.
Draco csettintett egyet.
- Igen. Akkor azok. Mi van vacsorára?
- Spagetti. Remélem, megfelel.
- Jól hangzik. Mutatsd az utat.

Draco követte Harryt a nappalin át a konyhába.
- Az étel már az asztalon van – magyarázta Harry. – Csak italokat hozok. Sütőtöklé jó lesz?
- Remek – mondta Draco zavartan, miközben szeme szüntelen pásztázta a helyiséget.
- Potter, ez egy mugli konyha?
- Félig meddig – válaszolta Harry óvatosan. Benyúlt egy szekrénybe, és elővett két poharat. – miért nem vársz meg inkább az ebédlőben? Mindjárt ott leszek én is.
Draco nem is hallotta. A figyelmét teljesen lekötötte egy nagy, doboz kinézetű valami, amin fogantyúk is voltak, meg egyéb valamik ráragasztva.
- Mi az ördög ez?
Harry megpördült.
- Ööö, Malfoy, nem hiszem, hogy a közelébe kéne menned…
A hűtő életre kelt, amint Draco elkezdett megvizsgálni egy hűtőmágnest.
- Ó, remek – gúnyolódott. – Már megint egy szőke. Most komolyan Potter, miért teszed ezt velem? Utálom a szőkéket. Olyan hülyék, mint hat másik. Ráadásul ez itt festett.
- MI? – csattant fel Draco hihetetlenül dühösen. – Kit hívsz te festett szőkének te nagyszájú batár… izé. Száz százalékig természetes a hajszínem, köszönöm szépen. Csak féltékeny vagy.
- Ó, persze. Féltékeny vagyok – nevetett a hűtő. – Bárcsak az én hajam is szőke lenne. Ó várj csak? NEKEM NINCS IS HAJAM. Na de kérlek. – a hűtő idegesítő kotyogó hangot hallatott.
- Komolyan Potter, vidd már innen a siránkozó kis tejfölhajú barátodat. Idegesítő.

Harry mérgesnek tűnt.
- Idefigyelj hűtő – mondta azon az ellentmondást nem tűrő Harry-kibaszott-potter-vagyok-és-velem-ne-szarozzál típusú hangján, amitől Dracót kirázta a hideg. – Nem enegedem, hogy sértegesd a vendégeimet. Kérj bocsánatot Malfoytól.
- Azt akarod, hogy bocsánatot kérjek, vagy, hogy frissek maradjanak a tojásaid? – kérdezte a hűtő gőgösen. – A tejet is hagyhatom megposhadni. A választás a tiéd Potter.
- Hagyd őket békén! – Egy szigorú, ugyanakkor meglehetősen nyávogó hang hallatszott a konyha másik végéből. – Ne zavard Harryt, amikor randija van.
A hűtőgép hosszú panaszos sóhajt hallatott.
- Ó, hát persze, a szentimentális tűzhely is bele akar szólni. Hülye, érzelgős nyálgép.
- Ne beszélj így a tűzhellyel! – csattant fel a kenyérpirító. – Nem akarok még több szenvedést.
- SZENVEDÉS? Ó, Istenem micsoda FENYEGETÉS! – sírta a sütő. – Eljöttek értem, UGYE? NEEEEEE!! TÚL FIATAL VAGYOK A HALÁLHOZ!!!
Az összes berendezés a konyhában egyszerre kezdett szitkozódni, ordítani és sikítozni. Draco a szemét meresztve hátrált, aztán hirtelen egy erős kéz ragadta meg a csuklóját, és valaki a fülébe suttogott.
- Ebédlő. Most. Csendesen.
Draco bólintott, és Harryvel egyetemben lábujjhegyen távozott a konyhából.

***

Amint az ebédlőben voltak, Harry bevágta a konyhaajtót.
- Húúha – mondta, ahogy lassan elhaltak a konyhában a zajok. – Ez közel volt.
- Potter, mi a fene baja van minden holminak, abban a konyhában? – faggatózott Draco.
- Hát, mondtam, hogy mostanában van egy kis problémám a konyhával.
- Arra gondoltam, csak felrobbantottál egy lábast vagy valami! Nem arra, hogy a konyhádban minden tárgy totális őrült! Te tényleg vacsorát csináltál azokkal a holmikkal?
Harry a terítékre mutatott az asztalon.
- Igen. És remek lett. Na, akkor szedhetek neked tésztát?
Draco először Harryre nézett, aztán pedig az asztalra.
- Oké, rendben – egyezett bele végül vonakodva. – Végül is egész jól néz ki.
Harry mindenből szedett, és nemsokára már békés csöndben falatoztak. Nemsokára Dracónak eszébe jutott, hogy a kezelés részeként beszélgetnie is kéne Potterrel, így hát megköszörülte e torkát.

- Szóval… öhm… egyébként hogy vagy Potter?
Harry lenyelte a salátáját.
- Hát most hogy itt vagy, be vagyok gerjedve.
- MI?
- Öhm… úgyértem… gereblye. A hátam. Egyenes, mint egy gereblye. Tök jó. Új gerincgyógyszer, tudod a gerincferdülés… – melegedett volna bele Harry, de Draco kérdő tekintete láttára inkább folytatta az evést.
Draco összeráncolta a szemöldökét. Harry tényleg azt mondta volna…?
Megrázta a fejét, hogy kimenjenek belőle ezek a nevetséges gondolatok.
- És veled mi van? Te hogy vagy? – érdeklődött aztán Harry udvariasan.
- Nagyszerűen, de ne smárjunk? – vetette fel Draco, aztán beharapta a száját.
Harry felkapta a fejét.
- Bocs, de mi?
- Nagyszerűen, rég találkoztunk – helyesbítette gyorsan Draco.
- Ó – Harry gyanakodva szemlélte. – Hát, hm… gondolom, te is hiáyoztál nekem.
Draco halványan mosolygott. – Kaphatok még tésztát?
Harry bólintott, és szedett még Draco tányérjára.
- Szóval… ki ezen a héten a szerencsés csaj vagy pasi, akire a nagyszerű Harry Potter szemet vetett? – kérdezte Draco témát változtatva.
Harry elgondolkodott.
- Most épp senki nincs. Téged viszont rohadtul kívánlak.
Draco majdnem félrenyelt.
- MI?
Harry bepánikolt.
- Úgyértem… na… izé… kínállak. Tésztával. Szedjél még tésztát.
Harry elfordult, és ivott még egy kis sütőtöklevet.
Draco összehúzta a szemét.
- Csak most szedted ki nekem a tésztát.
- Úgy van. – Harry még mindig nem nézett rá.
Draco lassan folytatta az evést. Feszült csend ereszkedett rájuk.
Harry megköszörülte a torkát.
- Szeretnél még valamit?
Draco megnyalta a száját.
- Mondjuk leteperni téged.
Ezúttal Harry volt az, aki majdnem megfulladt.
- Hogy micsoda?
A francba, nem is ezt akartam mondani, gondolta Draco pánikba esve.
- Öö… egy kis kenyeret még kérek. Adnál még egy kis fokhagymás kenyeret? – kérdezte mézes mázosan a még mindig forró, gőzölgő kenyérre mutatva.

- Ó, igen. Persze, persze.
Harry gyorsan odaadta a kenyeret Dracónak, aztán felpattant.
- Jöhet a desszert? – kérdezte lezsernek szánt hangon.
Draco bólintott, aztán figyelte, ahogy Harry kotorászni kezd egy, a padlón lévő hátizsákban, majd előhúz két tábla nagyon finom Mézesfalásos csokoládét. Az egyiket Draco felé nyújtotta.
- Tessék.
Draco elvette a csokit, és szemöldökét felvonva nézett rá.
- Házi készítésű spagetti vacsorára, és a nagy finálé egy tábla csoki?
Harry kicsit zavartan pillantott rá.
- Hát én tényleg akartam csinálni csokitortát desszertnek, de… hát értsd meg, a turmixoló és a robotgép együtt voltak három hétig, de aztán kiderült, hogy a robotgépnek végig titkos viszonya volt a mikróval, és most a turmixgép teljesen letört, és vígasztalhatatlan, szóval most egyáltalán nem lehet használni semmilyen keverésre.

- Te őrült vagy Potter – közölte Draco tiszteletteljes hangon. – Teljesen őrült.
Harry megvonta a vállát.
- Biztosan. Végülis téged is áthívtalak, nem? Persze te nem őrült vagy, inkább szexi.
Draco keze a csokoládéval félúton a szája felé megállt.
- Azt mondtad, szexi vagyok? – kérdezte megütközve.
Harry megrémült, de aztán gyorsan megrázta a fejét.
- Nem – tiltakozott. – Azt mondtam, van keksz is. Kérsz?
- Nem, azt mondtad, szexi. Szerinted szexi vagyok – vigyorgott Draco diadalmasan. – Nahát nahát – tette hozzá gúnyosan. – A híres Harry Potter azt gondolja, hogy Draco Malfoy szexi. Milyen jól jönne ez egy bulvárlapnak. De ne is álmodj róla Potter. Nem kapsz ebből a rossz fiúból, hiába vagy jó az ágyban.
Amint elhagyták ezek a szavak a száját, Draco a szájára csapta a kezét rémületében. Harry hitetlenkedve nézett rá, miközben befejezte az összes keksz notórikus felzabálását.
- Te most épp azt mondtad, hogy jó vagyok az ágyban?
- Mi? Nem, hát persze, hogy nem. Ne légy hülye.
- Szerintem meg de. Igen, azt mondtad, jó vagyok az ágyban.
- Nem mondtam. Azt mondtam, jó szakács vagy.
Harry kétkedve felvonta a szemöldökét.
- Biztos?
- Teljesen – erősítette meg Draco. – Mintha azt gondolnám, hogy jó vagy az ágyban. Ugyan kérlek. Úgy értem, hát tényleg azt gondolom, hogy dögös vagy… a fenébe akarom mondani büdös. Ööö… vagy mi.
- Ahá! – mutatott rá Harry. – Megmondtam! Szerinted dögös vagyok! Szexelni akarsz velem!
- Én nem! – mondta Draco riadtan. Hogy sikerült hirtelen Harrynek ellenkezőjére fordítani a vitát? – Te vagy az, aki szexinek gondol engem.
- És? Te vagy az, aki dögösnek tart engem, és te akarsz lefeküdni velem – vágta rá Harry diadalmasan. – Hát rossz lehet neked, mert ez soha nem fog megtörténni. Csak mert szeretném megkapni a tested… nem, úgy értem, szeretném… ha vennél végre kekszet. Meddig kínáljalak még.
- Ahá! – kiáltotta Draco felpattanva. – Már nem is maradt keksz. Most lebuktál. Tényleg meg akarod kapni a testem. Le akarsz feküdni velem!
- Nem, én nem! – ellenkezett Harry. – Figyelj, én csak azt mondtam, hogy jól megkefélnélek… nem várj csak, hogy olyat kapnál, hogy… a picsába, nem is úgy értettem…
- Na most ki akar szexelni kivel Potter, mi? – mondta Draco győzedelmesen az asztalra csapva. – És különben meg perverz is vagy. Én legalábbis csak úgy akarok szexelni veled, hogy ki vagy kötözve… fenébe, úgy értem egész éjjel rajtad lovagolnék… nem, várj, ez sem az…
- Bagoly mondja verébnek? – vágott vissza Harry, miközben elhelyezkedett Dracóval szemben. – Na most ki a perverz?
Mindkét fiú előrehajolt, és mindössze pár centi választotta el az arcukat, ahogy üvöltöztek.
- Te vagy a perverz! – jelentette ki Draco határozottan. – Én legalább csak megdugnálak – basszameg úgy értem, seggbe rúgnálak.
- Szóval megdugnál, mi? – mondta Harry, akit szórakoztatott ez a dolog. - Hát szerintem meg szexeljünk… várj, nem nem! Úgy értem… öhm… ne verekedjünk.
- Csak ismerd el, hogy akarsz engem Potter – követelte Draco, és még közelebb hajolt Harryhez. – Ismerd el, és akkor én is elismerem, hogy szexi a tested… nem, úgy értem tök selejtes…
- Egyáltalán nem számít! Azt hiszed, bármit mondhatsz, csak mert szétkúrnám az agyad… vagyis… szép a hajad…
- Szép a hajad? – ismételte Draco csúfondárosan. – Ez a legjobb, amit kitalálhattál? Bár igaz… na mindegy, a lényeg, hogy szexelni akarsz velem. Ismerd el. Könyörögsz érte. AKARSZ engem.
- Nem! – jelentette ki Harry.
- DE IGEN!
- DE NEM!!!
- DE IGEN!!! ISMERD EL POTTER! AKARSZ ENGEM! TE. AKARSZ. ENGEM HARRY POTTER KEFÉLNI AKAR DRACO MALFOY-JAL! GYERÜNK, CSAK EL KELL ISMERNED!!!

- RENDBEN! – ordította Harry. – ELISMEREM! SZEXI VAGY, ÉS ÉN AKARLAK. ÉS MOST AZONNAL MAGAMÉVÁ TESZLEK EZEN AZ ASZTALON!
- Ha, ha! – kukorékolta Draco diadalmasan. – Megmondtam, hogy akarsz. És most már be is ismerted, és… várj csak, mit mondtál az imént?
De már késő volt. Harry fél kézzel megragadta Draco fejét, odahúzta magához, és eszeveszettül smárolni kezdtek.
-Mmrph! – döbbent meg Draco. Annyira, hogy ki is nyitotta a száját, így Harry nyelve utat talált magának, és találkozott az ő nyelvével, amitől Dracót olyan érzések öntötték el, hogy elakadt a lélegzete.
És hirtelen már nem számított, ki akar kit, és ki vált nevetségessé azáltal, hogy elszólta magát, mert Draco akarta Harryt, szexelni akart Harryvel, és abban a pillanatban bárki előtt elismerte volna, hogy pucéran akarja látni a másikat, esetleg kikötözve az ágytámlához. Innentől kezdve már nem számított semmi. Draco előrenyúlt, és még közelebb húzta magához Harryt, miközben ujjait a másik fiú rendetlen tincsei közé temette.
- Annyira akarsz engem – nyögte, és még jobban beletúrt Harry hajába.
- Annyira kibaszottul igazad van – motyogta Harry. Szabad kezével előrenyúlt, és lesöpörte a tányérokat az asztalról, mire azok hangos csörömpöléssel összetörtek a padlón. Draco feltette a térdét, majd felmászott.
Harry se vesztegette az idejét, és nemsokára már mindketten fenn voltak, és miközben a csókot egy pillanatra sem szakították meg, azon munkálkodtak, hogy ledöntsék a másikat a kemény asztallapra.
Végül, mivel Harry jobb kondícióban volt a kviddicsnek köszönhetően, ő kerekedett fölül, és Draco azon kapta magát, hogy a griffendéles fölétornyosul.
- Megvagy! – mondta Harry diadalmasan. – Na most mit is kéne veled csinálnom?
Draco előrenyúlt, és megragadta Harry pólóját, hogy közelebb húzza őt magához.
- Folytatnod kéne a csókot – nyögte, mikor az ajkuk már csak centikre volt egymástól. – Meg kéne csókolnod, aztán pedig megérintened, és kényeztetned, végül pedig eszméletvesztésig szexelhetnénk. Aztán átmehetnénk az ágyadba, és az egész kezdődhetne előlről.
Harry megborzongott.
- Hihetetlenül szexi vagy Draco – mondta. – Illetve nem, nem ezt akartam mondani, hanem…
- De igen, pontosan ezt akartad Harry – mondta Draco huncutul csillogó szemmel. – Mi lenne, ha mostantól mindent úgy mondanánk, ahogyan valóban gondoljuk, a freudi elszólást pedig az orvosokra hagynánk?
- Tökéletes – mondta Harry mosolyogva, és folytatták, amit elkezdtek.


***


Kedves Dr. Wu,

Gondoltam, szeretne róla tudni, hogy a terápia sikeresnek bizonyult. Harry Potter és én most már egy pár vagyunk. Köszönöm a segítséget. A számlát apámnak küldje.
Draco Malfoy


Dr. Wu mosolygott, ahogy elolvasta a kezében tartott levelet. Majd letette az asztalra, és kényelembe helyezte magát a székében. Kihúzta az íróasztala legfelső fiókját, és kivett belőle egy bekeretezett fotót, amin Harry Potter feszített Chudley Csúzlik kviddicstalárban. A fotó sarkában az alábbi autogramm volt olvasható:

Dr. Wunak, a világ legjobb pszichológusának. Köszönöm a segítséget. Tisztelettel: Harry Potter.

Dr. Wu visszaemlékezett a napra, amikor Harry Potter az irodájában volt:
- Nagyra becsülöm a segítségét a Voldemort ügyben, de azt hiszem nem egészen értettem azt a freudi elszólásos dolgot – mondta Harry elgondolkodva. – Egyáltalán nem hiszem, hogy tudat alatt bármiféle érzést is táplálnék egy régi gyerekkori riválisom iránt.
- Hát persze, hogy nem Mr. Potter – mondta Dr Wu türelmesen. – Még hogy Harry Potter és az ő hajdani iskolatársa Draco Malfoy szexelni akarnának egymással? Persze, hogy nem. Micsoda marhaság! Ilyet meg ki gondolna?
Amit persze valójában gondolt, az az volt: A fenébe, átkozottult szexi volna!



Vége!





Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)