Háborúban, szerelemben mindent szabad írta: Morgan

[Kritikák - 22]

+++ betűméret ---
>>


A Grimmauld tér 12. udvarában feléledt a természet. Az omladozó kőfalat borító borostyán tövénél kivirágzott a hóvirág, s a fák ágain rügyek duzzadoztak, arra várva, mikor hirdethetik az éltető tavasz jövetelét.

A házban nyugalom honolt ezen az álmos reggelen. A konyhában friss kávé illata keveredett a pirítóséval. A nagy konyhaasztalnál ültem, s a forró itallal teli bögrével melengettem a tenyeremet.
Sötétkék hálóing volt rajtam, rajta köntös, melyet szorosan összehúztam magamon. Hideg volt.

Kinyílt a konyhaajtó, s Sirius lépett be rajta. Megsimította a hátamat, és leült mellém.

- Szia - köszönt álmosan mosolyogva.

Felvontam a szemöldököm. - Hát te? Miért nem a Roxfortban vagy?

A férfi vigyorogva kávét töltött magának, eltűrte szeméből félhosszú, mókásan kócos haját.

- Mióta kijártad az iskolát, nehezen követed a szünetek rendjét, igaz?

- Jah, tavaszi szünet - kaptam a fejemhez. - Tényleg.

- Kicsit fáradt vagy, ha jól látom - vonta le a következtetést. - Dumbledore mondta, hogy sok a dolgod.

- Nekiláttam főzni néhány erősítő főzetet - bólintottam. - Hallottuk, hogy a halálfalók kifejlesztettek egy új átkot, ami az AIDS-hez hasonló tüneteket okoz az áldozatnak, épp csak a triplájára gyorsítva a lefolyását. A delikvens még megfelelő kezeléssel sem biztos, hogy túlélheti. Igazából nem értem, miért pepecselnek ilyesmivel. Gyanús, hogy miért nem maradnak a gyors, tiszta halálnál. Kínzásnak szánják talán?

Sirius kortyolt egyet a kávéjából, s megrázta a fejét.

- Hidegháború folyik, Hermione. Nyíltan nem szállhatnak szembe velünk, tudják, hogy erőfölényben vagyunk. Így maradnak a jól bevált kémkedésnél, ármánykodásnál és csendes pusztításnál. Ám, ha jobban belegondolsz, ez még mindig jobb, mintha nyílt vérfürdő lenne.

- Lehet. De gyűlölöm azokat az embereket, akik ilyen átkokat kísérleteznek ki… - mondtam keserűen.

Letette a bögrét, és belenézett a szemembe.

- Honnan tudod, hogy köztük van?

Nyeltem egyet, és felálltam.

- Nem tudod, mit csinált az elmúlt öt évben - mondtam hidegen. - Akár Voldemort oldalán is maradhatott.

- Nem vagyok benne biztos, hogy komolyan ezt hiszed - jegyezte meg, mintegy mellékesen, én pedig lehajtottam a fejem.

- Azt hiszek, amit akarok - morogtam, s a csapnál elmostam a bögrémet. Egyetlen pálcasuhintással megszárítottam, és visszatettem a helyére, a polcra. Szúrós tekintettel néztem erre a nagyszerű emberre, aki ott ült a tölgyfából készült konyhaszéken, kócosan, ölelnivalóan, mint egy plüssmaci, pardon, kutya, s éberen figyelte a reakcióimat.

Tudta nagyon jól, mennyire nem szeretem, ha megmondják, mit gondoljak. Attól meg egyenesen a falra tudok mászni, ha valaki megpróbál pszichoanalizálni. Bátor ember ez a Sirius. Vagy csak túl jól ismer engem?

Egy ideig szemeztünk, majd eluntam a dolgot, és elindultam fel a szobámba. Dumbledore rendelt ide három napja, hogy főzeteket készítsek a Rendnek. Úgy gondolta, egyszerűbb, ha beköltözik a Grimmauld térre, mint hogy mindennap ingázzak Winston és London között.

Volt ugyanis egy kis lakásom Winstonban, ami egyfajta menedékként funkcionált az évek alatt. Mint Harry legjobb barátja, szükségem volt egy búvóhelyre, minthogy az elmúlt öt évben Voldemort csillaga felmenőben volt, és potenciális célponttá váltam. Több gyilkossági kísérletet is indítottak ellenem, mióta elkerültem a Roxfortból, eddig sikertelenül. Többen arra jutottunk, nem lenne jó, ha ez az állapot sokáig fennállna, így a saját biztonságom érdekében választhattam: vagy a főhadiszálláson maradok, vagy elutazok. Hát, az utóbbi mellett döntöttem.

Szükségem volt egy kis magányra, s arra, hogy a magam ura legyek. Dumbledore segítségével Fidelius-bűbájt bocsátottam a házamra, s Harry lett a titokgazdám.
A jó kapcsolat megmaradt hármunk között, sőt, Ronnal másfél évig jártunk is.

Elég nyögvenyelős kapcsolat volt ez. A szex Ronnal… nos, feküdj le a legjobb barátoddal, és megtudod. Végül beláttuk, hogy barátoknak jobbak voltunk, mint szeretőknek, s elváltak útjaink. Mivel egyikünk sem volt igazán szerelmes, jóban tudtunk maradni. Sőt, talán többet voltunk együtt, mint abban a másfél évben.

Harry családot alapított, ami cseppet sem lepett meg. Mivel gyakorlatilag a családi szeretet érzése nélkül nőtt fel, várható volt, hogy minél előbb sajátot akar majd. Ginny egy csodálatos kisfiúnak adott életet két éve, akit Andrewnak neveztek el. A keresztszülei mi lettünk Ronnal - ki más?

Harry rajongásig szerette a családját, és azt hiszem, boldog volt. Nem akarta magára hagyni Siriust ebben a hatalmas házban, így beköltöztek a Grimmauld-térre. Másrészt úgy gondolta, a Rend főhadiszállásán van a fia a legnagyobb biztonságban. Na igen, nekem is megvolt ez a választásom, épp csak bezárva éreztem volna magam.


Sirius tovább élte az agglegények nyughatatlan életét, de nem különösebben sajnáltam. Immár tíz éve élt az Azkaban falain kívül, s visszanyerni látszott az életkedvét. Arca egészségesebb színt öltött, s örökké borostás volt, ami egyenesen szívdöglesztővé tette. Tehát nem sajnáltam, mert szinte biztosra vettem, hogy két-háromnaponta új nőt cipel az ágyába. Erre engedett következtetni a tény, hogy a ház stratégiai pontjain rendre khm… érdekes ruhadarabok tűntek fel.
Harry ilyenkor Andy fülére szorította a kezét, elfordította őt a kompromittáló daraboktól, s fennhangon érdeklődött Sirius alvászavarának okairól.

Lupin és Tonks is itt laktak. Nem házasodtak össze, gyerekük sem született, de úgy látszott, teljesen rendben vannak magukkal és a világgal.
Remus főzetét egy új rendtag készítette, egy bizonyos Greg Butter, aki a bájitaltant is átvette a Roxfortban… Perselus távozása után.

Most azért kellett idejönnöm, mert Butter eltűnt, és nem volt senki, aki főzeteket készítsen a Rend számára. Dumbledore igyekezett titkolni, de láttam rajta, hogy nagyon mélyen elmerült a problémában. Baj volt. A tanár valószínűleg nem csak sétálni indult…

A baj ott kezdődött, hogy nem tudtam, hogyan kell elkészíteni a farkasölőfű-főzetet. Akadt ugyan pár recept a könyvtárban, de az egyik hiányos volt, a másik meg olyan hozzávalókat tartalmazott, amiket soha nem hallottam még ezzel a főzettel kapcsolatban. Nem mertem hát kockáztatni, ám az idő sürgetett - alig egy hetem volt hátra holdtöltéig. Ha addig nem találok ki valamit, Remusnak kellemetlen éjszakája lesz. Jobb esetben csak neki.

Ahogy felfelé haladtam a lépcsőn, egy vörös alak rohant le mellettem, kezében egy barna kordkabáttal, fehér ingben. Annyira sietett, hogy majdnem magával rántott lefelé.

- Ron! - csattantam fel, s a korlátba kapaszkodtam, hogy visszanyerjem az egyensúlyom.

Megállt, és úgy nézett rám, mintha évek óta nem látott volna.

- Hermione! - Hozzám ugrott, s homlokon csókolt, mint egy nagybácsi a kedvenc unokahúgát. Én csak álltam, pislogtam, és igyekeztem értelmes képet vágni.

- Nekem is mindig nagy öröm, ha láthatlak - mondtam félig felhúzott szemöldökkel, miközben végignéztem, hogyan rángatja magára a kabátot, igazítja meg az ing gallérját, s túr bele hajába.

- Hogy nézek ki? - kérdezte, s körbeforgott előttem.

- Fessül - válaszoltam, majd betűrtem az inget a nadrágjába.

- Kössz, anyuci - vigyorgott, és lesietett a lépcsőn, felrántotta az ajtót, s eltűnt a simogató reggeli napfényben.

Egy ideig kifejezéstelenül bámultam utána, de tulajdonképpen már megszoktam a hülyeségeiket.

Úgy tűnt, az egész ház felébredt. Ginny sietősen suhant végig a folyosón, hogy ellenőrizhesse, imádott gyereke alszik-e még. Nyomában Harry lépett ki a hálószobájukból, s fel kellett nevetnem, annyira hasonlított Siriusra abban a pillanatban.

- Ron elment már? - érdeklődött, miközben feltette a szemüvegét.

- Aha, fél perccel ezelőtt. Szerintem nem is hoppanált, hanem az újdonsült szárnyain repült… Legalábbis úgy tűnt, fel van dobva, és sietős neki. Apropó, hova ment?

Harry arcán felkúszott az a bizonyos "sötét titkok, sötét sarkokban" típusú mosolya, s én már tudtam a választ.

- Randi? Hisz' korán reggel van…

- Villásreggeli - biccentett mindentudóan a férfi, mire felszaladt a szemöldököm.

- Milyen romantikus - jegyeztem meg szarkasztikusan.

Harry legyintett. - Á, egy hónapot se jósolok nekik…

- Na, de rendes vagy - morogtam, mire megvonta a vállát.

- Reggeli?

- Sirius a konyhában van, szerintem süt tojást - válaszoltam, és továbbindultam a szobám felé. - Én most visszavonulok, aztán nemsokára lemegyek a laborba.

- A farkasölőfű-főzet?

- Az - bólintottam gondterhelten. - Ideje tenni valamit.

Azzal egy biccentéssel magára hagytam Harryt.



>>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)