A legszebb karácsonyi ajándék írta: Matiasz

[Kritikák - 6]

+++ betűméret ---


Harry épp a nagyteremben ücsörgött, egy pohár forró csokit kortyolgatva. Egy öreg könyvet nézegetett. Helyesebben egy képet tanulmányozott benne. Egy képet, amelyen a szülei álltak és mosolyogtak. A fiút egy hang zökkentette ki a gondolkozásból.
- Harry! Mit csinálsz itt? – kérdezte Hermione. – Nemsokára indulunk a Grimmauld térre.
- Mindjárt megyek, csak még megiszom ezt – mondta a fiú. Még egyszer belenézett a könyvbe, majd becsukta azt. Italát gyorsan kiitta a pohárból, majd felállt az asztaltól.
- Akkor hát menjünk – szólt a lány, azzal elindultak az ajtó felé.
A Roxfort expresszel utaztak vissza Londonba. A vonaton még éppen találtak egy üres kabint, ahova be tudtak ülni. Lassan elindultak. Az ablakon kifelé bámultak, nézték a havas tájat.


A King’s Crosson Mrs. Weasley várta őket.
- Gyertek csak kedveskéim – mondta Mrs. Weasley. – Már vár rátok a jó meleg főhadiszállás.
- Szia anya – mondta Ginny. – Boldog karácsonyt!
- Neked is drágám – mondta az asszony. – Na gyertek, apa már kint vár. - Elindultak a kijárat felé. Mikor kiértek, meglátták Arthur Weasleyt.
- Sziasztok gyerekek! Hogy utaztatok? – érdeklődött a férfi.
- Szia apa! Boldog karácsonyt neked is! – mondta Ginny.
- Jó napot Mr. Weasley – köszönt Harry.
- Szia Harry. Jól vagy? Nem fáj a sebhelyed?
- Jól vagyok, köszönöm.
Mikor beléptek a 12-es számú ház ajtaján, vidám nevetést, beszélgetést lehetett hallani. A konyhaajtó hirtelen kinyílt. Sirius állt mögötte. Harry ledobta csomagjait, majd keresztapja nyakába ugrott.
- Harry! Jól vagy? Minden rendben? – örvendezett Sirius.
- Igen, jól vagyok. S te? – kérdezte Harry, aki az ajtó túloldalán ált.
- Én is… - Ám ekkor hirtelen az ajtó becsapódott, Sirius eltűnt mögötte, Harry pedig úgy érezte, mintha valaki húzná ki őt keresztapja házából.



- Harry! Harry! Ébresztő! Megérkeztünk! – keltegette Hermione a fiút.
- Ilyen hamar? – ásította Harry. – Pedig olyan szép álmom volt. Mikor leszálltak a vonatról Molly és Arthur már várták őket.
- Sziasztok gyerekek! Hogy utaztatok? – kérdezte Mrs. Weasley.
- Sziasztok. Na induljunk – szólt Mr. Weasley. Mikor kiértek az állomás elé, Ron értetlenkedve nézett apjára.
- Apa! De mivel fogunk a Grimmauld térre menni? – kérdezte a fiú.
- Berakhatom a csomagjaikat? – érdeklődött egy hang.
- Hát hogyne, Stan – mondta Arthur. – A Kóbor Grimbusszal megyünk. Szálljatok fel! – szólt Mr. Weasley. Harry nyúlt az erszényéért, hogy kivegye belőle a jegy árának megfelelő galleont.
- Hagyd csak Harry. Én majd megveszem a jegyeket – mondta a férfi.


A busz jó tizenöt perc után megérkezett a Grimmauld térre, melyet már vastag hótakaró borított. Mindenki leszállt a buszról a saját kis csomagjával, majd elindult a 12-es számú ház felé.


A házban csend honolt. Senkinek a hangját nem lehetett hallani, míg csak ki nem nyílt a konyhaajtó. Onnan beszélgetés szűrődött ki. Harry elsőként Tonks hangját ismerte fel. Mrs. Weasley odalépett az ajtóhoz, majd kinyitotta azt.
- Megérkeztek – szólt be. – Gyertek csak kedveskéim befelé – mondta az asszony. Harry, Hermione és Weasley gyerekek bementek a konyhába és leültek az asztalhoz. Toksson kívül még Lupin, Rémszem és Kingsley is ott volt. Mindenki üdvözölt mindenkit, majd Mrs. Weasley szólt.
- Most pedig jöjjön a vacsi! – mondta. Vacsora után mindenki jóllakottan ült és beszélgetett.
- Harry – szólt Tonks. – Gyere velem – mondta, majd felállt az asztaltól. Harry követte a nőt, aki kivezette a konyhából, egy nagy szobába, ahol a Blackek családfája volt. Megálltak a nagy kandalló előtt. Tonks egy marék hop-port fogott a kezében.
- Hová megyünk? – kérdezte Harry.
- Csak gyere velem és fogd meg a kezem – mondta Tonks, majd belépett a kandallóba. Harry nem sokat tétovázott, utána ment. Megfogta a nő kezét, aki elmosolyodott. Kieresztette markából a port és így szólt.
- Lily és James Potter! – Zöld lángok csaptak fel, körbeölelve Harry és Nymphadora testét.


Egy hatalmas tér közepén egy kandalló állt. Hirtelen zöld fény ragyogott fel és megjelent benne a két ember alakja.
- Hol vagyunk? – kérdezte Harry, miközben kilépett a kandallóból.
- Valahol – felelte Tonks. – Csak gyere utánam – mondta. Harry engedelmesen követte barátját, kinek haja lila színben pompázott. Végül egy nagy aranykapuhoz értek. Tonks odalépett hozzá és megkocogtatta a pálcájával. A kapu kinyílt és egy hang szólt ki rajt.
- Ki az? Kit keres?
- Nymphadora Tonks vagyok és James és Lily Potterhez jöttünk.
- Fáradjatok beljebb – mondta a hang. Harry lassan kezdte megérteni, hogy hol vannak. Tonks és Harry egymás mellett mentek, a földet felhőtakaró borította, az ég aranyban pompázott.
- Jól gondolom, hogy hol vagyunk? – kérdezte a fiú.
- Igen. Jól gondolod – hangzott a válasz. – Azt hiszem, megérkeztünk – álltak meg a semmi közepén.
- De hova? – értetlenkedett Harry.
- Csak figyelj – mondta Tonks. Mire Harry újra szólt volna, alakok tűntek fel a távolban és egyre közeledtek feléjük.


Lassan olyan közel értek, hogy Harry felismerte őket. Alig akart hinni a szemének. Egész testében melegség áradt szét. Szívét valami különös érzés kerítette hatalmába. Gondolkodni sem tudott. Csak elkezdett rohanni szerettei felé. Mikor odaért, gondolkozás nélkül apja nyakába vetette magát.
- Apa! – kiáltotta. Nem akarta elengedni Jamesset, de mégis megtette. Anyjára nézett. Szeméből könnyek záporoztak. Az öröm könnyei. Harry szemébe is könnyek szöktek. Szorosan átölte édesanyját és ő csókot nyomott az arcára.
- Kisfiam – szólt Lily. Harry szorítása alábbhagyott. Leereszkedett anyukája nyakából, majd letörölte szeméből a kis csillogó könnycseppet.
- Ne sírj – mondta valaki. Harry egyből tudta ki az. Megfordult és a háta mögött meglátta keresztapját.
- Sirius! – kiáltotta, majd a férfit zárta kezeibe. Az idő gyorsan repült. Harry felhőtlenül boldog volt. Ilyet még sosem érzett életében.


Ezt a varázst Tonks törte meg.
- Harry. Indulnunk kell – mondta. A fiú nagyon elszomorodott. Nem akarta mégegyszer elengedni családját.
- Menj csak kicsim – mondta Lily.
- Mi sosem felejtünk el – mondta James.
- De én nem akarlak itt hagyni benneteket! – zokogott Harry.
- Sosem fogsz elhagyni bennünket. Mindig ott leszünk a szívedben – nyugtatgatta Sirius.
- Légy jó kisfiam – mondta Lily, majd csókot nyomott kisfia homlokára.
- Viszlát, Harry – szólt Sirius és szorosan átölelte keresztfiát.
- Harry Potter. Sose félj. Mi mindig szeretünk téged. Örökkön örökké – mondta James, majd ő is megcsókolta fia fejét.
- Sziasztok – zokogott Harry.
- Szia! – köszöntek családtagjai, majd lassan elnyelte őket a felhők sűrű rengetege.



Mikor visszaértek a Grimmauld térre, Harry Tonks nyakába borult.
- Mondd meg kérlek, hogy tudtad ezt megcsinálni? – szepegte.
- Még Dumbledoretól kaptam azt a mágikus port. Azt mondta, hogyha egyszer nagyon hiányoznak majd a szeretteim, segítségével egyszer meglátogathatom őket. Nem tudom, honnan szerezhette. Úgy gondoltam, neked nagyobb szükséged van a szeretteid meglátogatására, mint nekem – mondta mosolyogva Nymphadora.
- Köszönöm Tonks! Köszönöm! – ölelte szorosan Harry a nőt. – Ez volt életem legszebb karácsonyi ajándéka!




Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)