Háborúban, szerelemben mindent szabad írta: Morgan

[Kritikák - 13]

+++ betűméret ---
<< >>


A Grimmauld-téri szobámban ültem, a párkányon, és bámultam ki a hátsó udvarra. Közvetlenül az ablakom alatt almafa állt, s három nap alatt teljesen kivirágzott. A nappalok egyre hosszabbak lettek, s így, a délelőtti órákban olyan bársonyosan simogattak a napsugarak, hogy az embernek menten jobb kedve lett tőle. Jöttek, hogy eltűntessék a dermesztő hideget.

Kigyönyörködtem magam az almafa rózsaszín virágaiban, és leszálltam a párkányról.

- Cicc, cicc…

Koromfekete kandúr emelte fel a fejét az ágyam melletti cicakosárban. Gyönyörű szemeivel rám nézett, és nyávogott egyet.
Felé nyújtottam a kezem, ő pedig kimászott a kosárból. Felvettem, és leültem vele az ágyra.

Csámpás sajnos két éve elpusztult. Nem volt már fiatal, s egy szép nyári napon távozott az örök vadászmezőkre. Finoman simogattam Kóbor nevű macskámat, akit alig egy éve kaptam Siriustól. Kóbor mindaddig remekül megvolt vele, amíg át nem változott kutyává. Azóta gyanakvóan kerüli őt, amit Sirius egyszerűen hálátlanságnak titulál.

- Én adtalak a nagyszerű gazdidnak, te dög - szokta neki mondani. - Hát így tegyen jót az ember…

Kóbor ilyenkor sértődötten fúj, mire Sirius rámorog. A macskám mondhatni tökélyre fejlesztette a fejvesztett menekülést ezekben a helyzetekben. Igazából rajtam kívül senkit sem szeret, de már mindenki megszokta. Harry például egy különösen fájdalmas karmolás után kijelentette, hogy ha Kóbor nem szándékozik barátságot kötni vele, akkor nem erőlteti a dolgot.

Hirtelen Remus hangja szűrődött be hozzám, körülbelül egy emelettel lejjebbről:

- Gyűlés a konyhában, öt perc múlva!

Utoljára megsimítottam Kóbor hátát, mielőtt kimentem volna a szobából. A macska sértődötten nyervogott.

- Nem éreznéd jól magad - mondtam neki. - Sirius is ott lesz.

Többször kellett már meglepődnöm azon, hogy Kóbor szemmel láthatóan érti, mit mondok neki. Sirius neve elég elrettentően hatott ahhoz, hogy ne akarjon velem jönni.

Felvettem hát a fekete kardigánom, és lebaktattam a konyhába. Első pillantásommal felmértem a terepet - mindenki ott volt a rendtagok közül. Kérdőn vontam fel a szemöldököm, mire Sirius legyintett.

- Felavatás - mondta, és olyan arcot vágott hozzá, mint akinek egy durrfarkú szúrcsók lehelt volna a képébe.

Érdeklődve huppantam le az egyik székre, hisz a felavatás mindig izgalmas esemény.
Kintről ajtócsapódás hallatszott, majd Remus arca jelent meg a konyhaajtóban.

- Bemutatom a legújabb tagunkat - mutatott Harry a hátam mögé, mire megfordultam

Samuel Carminton állt az ajtóban, arcán félmosollyal. Megdöbbenésem kiülhetett rám, mert Kingsley enyhén oldalba bökött. Észbe kaptam, és becsuktam a szám.

- Hermione - biccentett a férfi, mire rámosolyogtam.

- Hello, Samuel.

Sirius a konyhapultnak támaszkodva méregette a jövevényt. A gyógyító ráemelte pillantását, s mosolya egy pillanatra lehervadt. Majd ijesztő sebességgel tért vissza, mintha csak egy pillanatra döccent volna ki az előre begyakorolt mozdulat - és reakciótervből.

- Sirius Black, ha nem tévedek. Már rengeteget hallottam rólad.

Úgy tűnt, Sirius ezt nem hajlandó bókként elkönyvelni.

- Miért döntöttél úgy, hogy csatlakozol a Főnix Rendjéhez? - kérdezte, anélkül, hogy további udvariassági rítusokba bocsátkozott volna.

Samuel nem jött zavarba, úgy tűnt, alaposan végiggondolt válasza van erre a kérdésre is.

- Most, hogy közelebb kerültem a Rendhez Dumbledore sajnálatos betegsége révén, úgy éreztem, én is segíthetnék valamit Tudjátokki ellen.

- Mi tudjuk, hogy ki - jegyezte meg Harry. - Kérdés, te tudod-e. Dumbledore mondja mindig, hogy aki fél a névtől, félni fog magától a viselőjétől is.

Carminton szeme elkerekedett. - Ti nem féltek tőle?

Harry megrázta a fejét.

- Nem erről van szó. De ha még a nevét se mered kimondani, hogy fogsz tudni harcolni ellene?

A gyógyító lehajtotta a fejét.

- Köztetek mindenki kimondja a nevét?

- Igen - válaszolta Sirius. - Úgyhogy, ha nem akarsz közelebbről megismerkedni Voldemorttal, ami, úgy látom, helyes meglátás részemről, jobb lenne, ha távoznál. Tudod, arra van az ajtó, amerről jöttél.

- Sirius - pirítottam rá. Nem hatotta meg különösebben. Undokságban majdnem utolérhetetlen.

Remus felemelte a kezét, jelezve, hogy szót kér.

- Nézzétek, Samuel alapos megfontolásból érkezett. Nem hiszem, hogy egy-két ellenséges megjegyzés eltántorítaná a tervétől.

Jelentőségteljesen megmaradt legjobb barátjára pillantott, aki dacosan nézte a plafont.
Nem hittem, hogy ismerheti Carmintont, mégis úgy tűnt, nem csak a képével van baja.

- Igen, amikor meghallottam, hogy jelenleg nincs ember, aki a bájitalokat elkészítse, arra gondoltam, hasznomat vennétek.

Egy percnyi hallgatás után ismét Harry szólalt meg:

- Úgy tűnik, nem tudjuk eltántorítani a szándékától - állapította meg tárgyilagos hangon, s lenyomta keresztapját a legközelebbi székre. - Akkor tehát… Samuel, állj elém, és ismételd utánam a következőket…



<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)