Kívül-belül írta: Morgan

[Kritikák - 14]

+++ betűméret ---


A sötét hajú férfi a függönnyel elsötétített szobában ült egy molyrágta kanapén, mellette egy női sziluett rajzolódott ki. A kanapé mellett kis asztal állt, több üveg whiskyvel, s egy félig töltött pohár.

- Ez, azt hiszem, egy teljesen normális dolog. Az, hogy meg kell ismernünk egymást. Annyi rengeteg dolgot szeretnék neked mesélni. A gyerekkoromról, például. Gyere ide, az ölembe, látom, kíváncsi lettél…

- Hol is kezdjem… apám nem volt túl jó ember, amit talán az ital számlájára is írhatunk. Ami azt illeti, mugli volt, ami ugyebár nem bűn, de félt a mágiától, és tönkretette anyám életét. Anyám nagyszerű asszony volt… aranyvérű… Imádott engem, teljes szívéből szeretett. Apám ölte meg. Egy este részegen ment haza, és jött a szokásos ütés. Gyakorlatilag agyonverte anyámat. Hol is az a whisky? Á, itt is van.

- Ne, kérlek, ne nézz ilyen szomorúan, ez már egy régi történet. Fáj, persze, de nem érdemes könnyeket hullatnom érte többé. Nem is tudom, mikor sírtam utoljára. Talán azután, hogy megöltem Dumbledore-t.

- Dumbledore… hm. Azt hiszem, ő volt a legközelebb ahhoz, akit úgy hívunk, barát. Mégis rávett, hogy végezzek vele. Szörnyű ember vagyok, tudom. De ezen is túltettem magamat.

- De mi lenne, ha most te mesélnél magadról? Milyen voltál kicsinek? Jó, persze, láttalak tizenegy évesen, de milyen voltál előtte? Volt biciklid? Nekem volt, egy piros. Aztán apám egyszer elzárta, amiért verekedtem a szomszéd Billie Fosterrel. Soha többé nem kaptam vissza.

- Miért vagy ilyen hallgatag, gyönyörűm? Ejnye, mosolyogj egy kicsit, kérlek. Kérsz egy korty italt? Nem? Rendben, akkor majd én megiszom. Na, még egy kicsit…

- Azt hiszem, szeretlek, drágám. Muszáj megtudnom rólad mindent. Egyszerűen minden t tudni akarok rólad. Ismerni akarlak, úgy, mint saját magamat. Érzéseket, vágyakat, gondolatokat… Ezek a dolgok érdekelnek engem.

- Ismerni akarom a tested… Minden négyzetcentiméterét, a fejed búbjától a lábad ujjáig.

- Gyere, feküdj fel ide… na, gyere drágám…

A férfi felemelte a nőt a kanapén, majd a szoba közepén álló asztalra fektette.

- Olyan szép vagy - suttogta Perselus elérzékenyülve. Hermione arca tökéletes közönyösséget tükrözött, tekintete a semmibe révedt, mintha meg se hallotta volna a férfi becézését.

- Egyszerűen gyönyörű - ismételte Perselus, s a talárja zsebébe nyúlt, s az onnan elővett tárgy fémesen megcsillant a sötétítőfüggöny mögül beeső fényben.

- Ismerni akarlak, édes - motyogta ismét a férfi.

Hermione feje oldalra billent, s a nyakán előtűnt egy véres vágás. Perselus szeme megcsillant, s ismét belekortyolt az italába, hogy aztán újra szerelme felé fordulhasson. Kezében a szike villámgyorsan csapott le.

- Ismerni… Kívülről, és belülről egyaránt…




Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)