Minden nap írta: orsi16

[Kritikák - 15]

+++ betűméret ---


Az utolsó este Roxfortban, és a végzősök bálja. Bár ezzel az ünnepséggel nem csak azt ünnepelték, hogy egy új nemzedék lép ki a nagybetűs életbe, hanem a sötét korszak végeztét is. Voldemortnak vége, már senkinek nem kell félnie. Harry épp az asztaluknál üldögélt egyedül, nem akart senkit elhívni. Úgy gondolta, hogy a legtöbben csak azért mennének vele, mert a hírneve még az eddigieknél is nagyobb magaslatokba csapott, mint azelőtt. Így hát egyedül ült az asztaluknál, Ron és Luna éppen a parketten ropták egy pörgős számra, Ginny és Malfoy elvonultak egy eldugott kis sarokba, Hermione pedig italért ment. A lánynak sem volt párja, bár elhívták egy páran, ő mindenkit visszautasított. Mikor a fiú rákérdezett ennek az okára, a boszorkány csak annyit mondott, hogy nem az hívta el, akire már oly rég vár. Ahogy Harry a vajsörért nyúlt, egy ismerős dallam tört utat a fülébe. Még tavaly nyáron hallotta, éppen a füvet nyírta a Privet Drive-on, mikor a szomszéd házból egy gyönyörű ritmus ütötte meg a fülét, azóta nem is jutott eszébe.

You could have bowed out gracefully
But you didn't
You knew enough to know to leave well enough alone
But you wouldn't
I drive myself crazy trying to stay out of my own way
The messes that I made
But my secrets are so safe
The only one who gets me
Yeah, you get me
It's amazing to me


Ahogy hallgatta a számot, emlékképek jutottak eszébe.

Az első ilyen emlékfoszlány az volt, amikor Sirius halála után a Grimauld tér egy sötét, poros kis szobájában ült, siratta butaságát, hogy hagyta befolyásolni magát, s most szeretett keresztapja halott, Egyszer csak kopogás hasította át a levegőt.

- Harry! Tudom, hogy bent vagy, kérlek, nyisd ki az ajtót - hallotta meg Hermione hangját.

- Menj el Hermione, senkit nem akarok látni. Nem érdemlem meg, hogy valakit is érdekeljek - válaszolta keserűen, a sötét tölgyfa ajtónak.

- Harry, kérlek beszélj velem! Kérlek, nyisd ki az ajtót, különben betöröm, hallod!?- Hermione hangja egyre hisztérikusabb lett. A varázsló hirtelen, lépésre szánta el magát, bár nem tudta miért, kinyitotta az ajtót barátnőjének és sírva a nyakába vetette magát, mint egy ötéves kisgyerek. De a lányt sem zavarta a váratlan kitörés, sőt! Mintha egész életében erre az ölelésre vágyott volna, elkezdte ringatni a megtört hőst, s közben vigasztaló szavakat suttogott fülébe.


Hermione ott volt vele, mindig, minden nehéznek érzett napon.

You save my life

Egy újabb kép, amikor Hermione kiállt mellette, ötödévben, mikor senki más. Nélküle még DS sem lett volna. Majd egy újabb, mikor Dolohov megátkozta a lányt. Akkor, benne egy egész világ omlott össze, mikor nem látta, hogy lélegzik-e.

I come around all broken down and crowded out
And you're comfort
Sometimes the place I go is so deep and dark and desperate
I don't know
I don't know


Egy újabb berögződött emlék memóriájából.
Épp a klubhelyiség felé sétált, miután kihúzták a nevét a serlegből. Senki nem hitte el, hogy nem ő tette bele, és nem ő vágyott örök dicsőségre. Még Ron sem, egyedül csak Hermione. Ő biztos volt benne, hogy Harry igazat mond, és végig segített a fiúnak, éjszakákon át bújta könyveket, megoldást keresve, hogy a varázslónak mit is kellene tennie.


Every day

Hermione végig ott volt mellette, és segített neki a begyűjtő bűbájnál.

Every day

Hermione a roxforti tó mélyén van, és ő próbálja megmenteni. Majd a felszínen, mind ketten vizesek és fáznak, de a lány csókot nyom a feje tetejére.

Sometimes I swear I don't know if I am coming or going
But you always say something without even knowing
That I am hanging onto your words with all my might
And it's alright
Yeah I am alright
For one more night


Hermione vele volt, végig, míg a horcruxokat kereste, mikor Ron elment, ő maradt. Egész végig vele volt, zord hidegben, veszélyes kalandokban, felhőtlen és boldog percekben. Majd mikor eljött a végső küzdelem, Hermione ott sem hagyta magára.

You save me
You save me oh oh oh oh
Na na na na na na-ah
Every day
Every day
Every day
You save my life



A dalnak vége, s ő rájött, hogy amit - jobban mondva -, akit keresett végig ott volt mellette, szinte egész életében. Mindig az volt, amire Harrynek éppen szüksége volt. Rájött, hogy Hermione fontosabb neki mindenki másnál. Felállt a székből, elindult az italpult felé, ami előtt álmai nője, épp egy hideg üdítőre várakozott. Most is gyönyörű volt, mint mindig. Arany és mélyvörös ruhát viselt, a Griffendél ház színeit, haja lágy csigákban omlott hátára, s a fiú már biztos volt benne, hogy kell neki ez a lány, egész életében, sőt még tovább is.

Odament hozzá megérintette a vállát, mire a lány kérdő tekintettel fordult felé.

- Harry… - de nem tudta befejezni, mert a varázsló rámosolygott, aztán egy hosszú pillanatig ízlelgette az cseresznye ízű ajkakat, majd teljesen birtokba vette őket. Egy pár perc múlva, levegő után kapkodva, kénytelenek voltak megszakítani a szenvedélyes csókot.
Majd Harry szólalt meg először.

- Hermione, szeretlek. Megmentetted az életem minden egyes nap, mikor velem voltál. Te vagy az őrangyalom, a megmentőm. Nem tudom, mi lenne velem nélküled.

- Ssss, Harry - tette mutató ujját a fiú szájára Hermione. - Azt hittem soha nem szánod rá magad. Én is szeretlek téged, tiszta szívemből - mondta Hermione, s most ő csapott le a fiú ajkaira.




Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)