Star Wars - A sötét árny írta: Tdavid

[Kritikák - 4]

+++ betűméret ---


A háború elkezdődött. A robbanások zaja mennydörgésszerűen csapkodták a hajó oldalát, s a villanások olykor-olykor megvilágították a teljes sötétségbe burkolózott folyosót. A sűrű homályban úszó termet csak a szüntelenül villogó riadójelzések apró fénye, s a terminálokból kilógó szakadt vezetékek szikrázása világította meg, amely még rémisztőbb alakot kölcsönzött a sötétségből kibúvó szörnyetegnek. Minden lépésének halk koppanását hallani lehetett a terem akusztikájának köszönhetően, s felgyulladó vörös lámpák villogásának következtében halovány fény terült el rémisztő arcán. Érezte, hogy meg kell tennie, véghez kell vinnie a tervét, a saját népének megmentése érdekében. A Sors ezt az utat szánta neki, s egy pillanatra megborzongott a gondolattól, hogy mennyi mindenen ment keresztül az utóbbi időben. De nem volt más választása. Az alacsony termetű lény körvonalai lassan kitisztultak, ahogy közelebb trappolt a koromsötét folyosón, emberszagot szimatolva, mint a zsákmányt elejtő vad. Került, amibe került, bármennyire is szörnyülködött a gondolattól, de szem előtt kellett tartania népének biztonságát.

Tudatát és józan elméjét hamarosan elvakította a fejében tomboló düh, ahogy arra gondolt, milyen szörnyűséges tetteket hajtottak vele végbe. Kihasználták őt és a népét egyaránt, s ezért most bosszút kellett állnia. Nem tehetett mást. Már nem. Nem először készült kioltani egy teremtény életét, számtalanszor rákényszerítették már. Akaratlanul is, de mindahányszor meg kellett tennie, s akkor még csak nem is rémisztette meg tettének súlya. S most, ahogy ott állt, éles pengéjű kését markában szorongatva, ideges volt amiatt, hogy ilyen helyzetbe kényszerítették, ezt nem tagadta maga előtt sem. Orrlyukai kitágultak, s kék ujjai olyan erősen markolászták a fegyvert, hogy kifehéredtek. Tűhegyes szemfogai vicsorgásra rándultak, sötét szemeit pedig elhomályosította a benne tomboló mélységes gyűlölet.

A folyosón állig felfegyverzett rohamosztagosok masíroztak keresztül, egyesek szemében még mindig a rémület tükröződött a lény láttán, mások azonban egy pillantásra sem méltatták, csak hófehér sisakjukon keresztül adták az utasításokat a többi katonának. A Birodalom katonáit most gondosan kiképzett, ám végtelenül tapasztalatlan újoncok töltötték ki, csak néhányan maradtak meg az egykoron hatalmasnak számító hadseregből, amelyet a gonosz Palpatine császár irányított vasmarokkal. A lény szája halvány mosolyra görbült, ahogy a katonákon végigjáratta sötét tekintetét, és mélységes szánalmat érzett irántuk. Újabb lövés mennydörgő robaja hasított az éjszakába, a csillagromboló egy pillanatra megbillent, a lény talpa alatt megremegett a padló. Nincs már sok ideje, nem szabad hagynia, hogy a csata kimenetét megfordítsák, mert annak beláthatatlan következményei lennének. A teremben tűz ütött ki, ahogy az egyik oldalfalba épített terminál hangos robbanás kíséretében felszikrázott, a riadójelzések őrülten vijjogtak, s végül teljes sötétség borult a folyosóra.

A gomolygó füst belemart a torkába, orrlyukai megfeszültek, s friss levegő után kapkodva suhant keresztül a termen, akár egy árnyék. Szörnyű emlékképek tódultak elméjébe, a sok elpusztított teremtmény halálsápadt arca, utolsó kiáltásainak hangos zaja, s parancsolójának hűvös, kegyetlen tekintete. De most elérkezettnek látta az időt, hogy bosszút állhasson a rengeteg áldozatért, amelyet a háború megkövetelt. Tudta, mit kell tennie, már azelőtt is tudta, mielőtt még kihasználták őt, de akkor még nem volt mersze megtenni. Újabb riadójelzések búgtak fel a hangszórókban, s a katonák utasításai töltötték meg a Chimera fedélzetét. A műszerfalakon és a monitorokon ellengéses hajók egész rajai tűntek fel, újabb sortüzet zúdítva az óriási termetű csatahajóra. A csillagromboló fedélzetén már-már tetőfokára hágott a káosz, s egy pillanatra az egész parancsnoki hídra sötétség borult. Hófehér egyenruhás rohamosztagosok, birodalmi tisztek és tűzszerészek masíroztak mindenfelé, egy pillantásra sem méltatva az éles pengét szorongató teremtményt. Utasításokat osztottak az alacsonyabb rangú tiszteknek, itt-ott megnyomtak néhány gombot az irányítópanelen, míg mások a külvilágtól teljes mértékben elkülönülve, fejüket a monitorokra hajtva lázasan töprengtek a lehetséges megoldáson.

Nem volt már mit tenni, ezt mindannyian nagyon jól tudták, éppen csak féltek bevallani maguknak. Minden erejüket a feladatra fókuszálták, egy percnyi pihenőt sem engedtek meg maguknak. Ha ezt a háborút elveszítik, akkor a Birodalom, amelyet Vader nagyúr és a Császár gondosan felépítettek, az összeomlás határára sodródik. Az Új Köztársaság pilótái megállás nélkül bombázták a hajót, rendezett, precíz alakzatba csoportosulva, míg mások szabálytalanul, folyamatosan zúdítva a tüzet, melyek már a hajó oldalát nyaldosták. A lénynek azonban más feladatot kellett teljesítenie, nagyon jól tudta ő is, hogy itt már nincs mit tenni, el fog pusztulni a többi szerencsétlen katonával együtt, de még életének utolsó perceiben végre kell hajtania küldetését, amelyet kitűzött maga elé, a népének megmentésének érdekében. Ha nem teszi meg, akkor jóformán elszabadul a pokol, s akkor már nem tudja megtenni azt, amit már a kezdetekkor meg kellett volna. Idejében meg tudta volna még állítani ezt a szörnyűséget, ha akkor fel tudta volna mérni a helyzet jelentőségét, és nem dőlt volna be egy zsarnok hadúr semmitmondó, üres szavainak.

Nem először történik meg vele, hogy mások kárára kellett jó döntéseket hoznia, de ez cseppet sem volt megnyugtató számára. Ugyanakkor érezte magában a fortyogó dühöt, a gyűlöletet, amely kitörni készült belőle a pengeéles kés formájában az iránt, aki hazugságok gyűrűjében tartotta fogságban őt éveken keresztül. S az egész egy pillanat töredéke alatt zajlott le, villámcsapásszerűen: a pajzsgenerátor megsemmisült, s teremtmény érezte, nem vesztegethet itt már több időt, meg kell tennie, most vagy soha. A Chimera fedélzetére ólomsúlyként nehezedett a nyomasztó sötétség, s már csak az itt-ott villogó műszerek pislákoltak halványan. Úgy suhant keresztül a sötét folyosókon, mint egy árnyék, amelyek szinte kongtak az ürességtől, csak egy-két műszerész foglalatoskodott az áram visszaállításán, szerszámládájukban elmerülten kotorászva a megfelelő csavarhúzó után. S végül elért az úti céljához, s egyben küldetésének végső pontjához. Az ajtó halk szisszenés kíséretében feltárult, s halk hangok szűrődtek ki odabentről.

Pellaeon kapitány olvasta a jelentéseket a waylandi küldetéssel kapcsolatban a magas háttámlájú székben ülő főadmirálisnak, aki hosszúkás kék ujjait a kartámlába szerelt irányítópanelen nyugtatta. A teremben körös-körül kivetítőtáblák, holoképek és monitorok jelezték az ellenséges támadó hajókat, s az egyik kivetítő a Chimera leegyszerűsített tervrajzát ábrázolta, teleszórva vörös pontokkal, amelyek minden bizonnyal a sérült felületeket jelölték. A lény az egyik fal mentén szolgáló árnyékban lapulva figyelte a fejleményeket. Mély gyűlölet töltötte el, ahogy a hófehér uniformisú főadmirálisra emelte tekintetét, akinek parázsló, vörös szemeiben valamiféle felsőbbrendű megjelenés tükröződött. A lény megszorította a markában a fegyvert, és megbújva várt a megfelelő pillanatra, amikor véghez viheti könyörtelen feladatát. Már cseppet sem érzett tiszteletet vagy hódoltságot a Chiss férfi iránt, csak gyűlöletet és megvetést azért, amit a népével művelt. A Noghri néppel. A hajót újabb robbanás rázta meg, s a kést szorongató Noghri csak a megfelelő pillanatra várt, ami elérkezettnek ígérkezett. Halk, puha szökkenéssel megragadta Pellaeon torkát, s markával jó erősen megszorította.

Ha akarta volna, könnyűszerrel összeroppanthatta volna a kapitány torkát, de nem tehette, neki más feladatra kellett koncentrálnia. Néhány másodpercnyi késlekedés után végre elengedte az idős kapitányt, aki a gyorsan, levegő után kapkodva, kezével a nyakát tapogatva összerogyott, akár egy rongybaba. A kést markában erősen szorongatva, minden erejét összegyűjtve rávetette magát Thrawn főadmirálisra, és a tőrt beleszúrta hófehér egyenruhájának azon részébe, ahol a szívét sejtette. És megtörtént. Végre megtette azt, amit már oly régóta tennie kellett, és teljesítette a küldetését. Már nem sanyargatja a Noghri népet ez a kegyetlen, zsarnok hadúr, s a sötétség árnyéka is szertefoszlik. S így pecsételődött meg a Birodalom leghatalmasabb admirálisának a sorsa, aki újjáéleszthette volna a végnapjait élő Birodalmat, a valaha élt legbátrabb Noghri, Rukh által.



Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)