Szerelmi Klisék írta: orsi16

[Kritikák - 53]

+++ betűméret ---


Soha nem voltak az a pár, akik a szerelmet nyilvános mércével mérjék, vagy közhelyként mindenki elé tárják.

Végül is, ők Draco Malfoy és Hermione Granger voltak. Az egyikőjük egy arrogáns mardekáros, míg a másik egy tudálékos griffendéles.

Mindketten értelmes, pragmatikus, logikus emberek, akik nem tulajdonítanak sok jelentőséget az olyan szerelmi közhelyeknek, mint az édes szavak suttogása, vagy a másik becézése. Nem hitték, hogy a halhatatlan szerelem a flörtöléssel, turbékolással örökre fenntartható. De bíztak abban, hogy a szeretet nem sablonok sorozata, hanem egy állapot, amiben létezni kell.
Hiszen hallott-e már valaki arról, hogy Hermione nyuszómuszónak nevezi barátai legnagyobb ellenségét!? Vagy, hogy Draco Malfoy virágot ad az ő kedvenc sárvérűjének!?

Pont ezekért a dolgokért, vagy éppen e dolgok hiánya miatt hitték, hogy ez a két ember semmilyen kapcsolatban sem áll egymással.

A Roxfortban senki nem hitte, hogy többek, mint amiknek lenniük kell, mert… Nos, mert nem viselkedtek a szerelem sztereotípiájának megfelelően.

Soha senki nem látta őket kéz a kézben. Soha senki nem volt tanúja egy szenvedélyes csóknak, vagy kellemes délutánnak, amit a tóparton töltenek kettesben. Nem beszéltek tíz percnél tovább egymással, nem mosolyogtak egymásra. Ráadásul nem hívták egymást a keresztnevükön. Csak Malfoy és Granger voltak.

De ha valaki nem a kliséket kereste volna a kapcsolatukban, hanem jobban figyel, tapasztalta volna a változásokat. Draco gúnyolódásai, sértései megszűntek a hatodik évtől. (Persze ebben a kiváltságban Harry és Ron nem részesültek) Hermione alkalomszerűen üdvözölte őt egy udvarias, közömbös jó reggelt/napot/estéttel, ha a közös klubhelységben találkoztak. Ha az osztálytársaik közelebbről vizsgálták volna a kapcsolatukat, felfedezték volna, hogy az órákon elég közel ülnek egymáshoz.

Egyszer reggeli közben Draco Malfoy odament a griffendél asztalához, ahhoz a lányhoz, akit állítólag hat éve utál és megvet, majd hűvösen megkérdezte, kölcsön vehetné e a rúnatan jegyzeteit. A Nagyteremben még a levegő is megfagyott, mindenki szájtátva bámulta a párost, kiváltképp Harry és Ron, akik elég vicces látványt nyújtottak szájukból kiálló kanállal.

De ez még semmi nem volt ahhoz képest, amit Hermione tett. A lány bólintott, majd egyszerűen kivette a táskájából a jegyzeteket és odaadta a fiúnak. A mardekáros ajkai pár pillanatig felfelé görbültek, ezután megköszönte a feljegyzéseket, és elment. A griffendéles ezután tovább folytatta a reggelijét, mintha misem történt volna.

Most azt gondolod, hogy ez nyilvánvalóvá tette a kapcsolatukat a Roxfort előtt?

Hát nem! Mert a Roxfortnak bizonyíték kellett. Kézzel fogható, szemmel látható bizonyság, amely igazolja, hogy Draco Malfoy és Hermione Granger szerelmesek. Végül is, mindketten hetedévesek voltak és mindketten iskolaelsők. Természetes, hogy osztoznak a jegyzeteken. hisz nekik kell példát mutatniuk.

Épp ezért ez a kis incidens nem volt konkrét bizonyíték. Szükségük volt valami többre, egy pillantásra, mosolyra, ölelésre, csókra – vagy legalább néhány kedves, becéző szóra.

Szükségük volt egy közhelyre.



*.§*§.*§.*§.*§.*§.*§.*§.*§.*.




Ebédkor


Draco bosszúsan és irigyen nézte, ahogy Hermione két barátjával lép be a Nagyterembe.
A fiú utálta ezt a két barmot, akiket a griffendéles lány a barátainak nevezett. Gyűlölte látni, ahogy valamelyikőjük átöleli, bizalmasan a fülébe suttog, vagy a derekára csúsztatja a kezét. De az volt az igazi pokol, amikor együtt nevettek, vagy Hermione játékosan mellkason ütötte valamelyik idiótát, esetleg összekócolta a hajukat. És Merlin véres pokláért, miért kellett neki néha arcon csókolni őket?!

A szőke fiúnak most jobb oka volt gyűlölni az arany trió két férfi tagját, mint bármikor máskor. Pontosan tudta, hogy ezek csak baráti gesztusok, mégis bármikor felnyársalta volna Pottyt és Vízlit.

Most is mind a hárman a szemben lévő asztalnál ültek és Dracónak már az étvágya is elment, de csak annyit tehetett, hogy dühösen nézi a két balfácánt.
Csak egyben volt biztos. Muszáj látnia a lányt minél hamarabb.



*.§*§.*§.*§.*§.*§.*§.*§.*§.*.




Mágiatörténelem


A Mágiatörténelem elkezdődött, és minden bizonnyal, hogy Hermionét ingerelje, lassan telt. Senki nem jegyzetelt, még ő sem, hisz most csak ismételtek. Már épp azon volt, hogy valami olvasnivalót vesz ki a táskájából, amikor az előtte ülő Lavender – Parvati páros beszélgetésének foszlányai ütötték meg a fülét.

- Képzeld, Padma szerint Draco Malfoynak barátnője van – kezdte Parvati és látszott rajta, hogy a pletykálkodás jobban esik neki, mint bármi más. A szemei csillogtak, az arca kipirult a sok információtól, amit megoszthat a szőke hajú lánnyal.

- Ezt meg honnan tudja? – tudakolta hitetlenkedve a Brown lány.

- Ebéd után látta kijönni az asztronómia-toronyból. A nyakkendője ki volt lazulva, a haja kócos volt és olyan vörös volt az arca.

Hermione önelégülten mosolygott, mert tudta, hogy ő az egyetlen, akinek tudomása van mit is keresett ott Draco Malfoy.


*.§*§.*§.*§.*§.*§.*§.*§.*§.*.


Számmisztikán

Most is két paddal előtte ült. Hermione ma későn érkezett az órára, ezért messzebb ült a szokásosnál. Már csak Justin Finch-Fletchley és Ernie MacMillan között volt hely, de úgy látszott, hogy ez a barna hajú lányt egyáltalán nem zavarja.

„Minden házból csak fiú barátai vannak? Miért nem barátkozik inkább lányokkal?” – morgott magában a mardekáros, majd arra lett figyelmes, hogy Justin meglehetősen alaposan méregeti Hermionét. Ez egyáltalán nem tetszett neki.


*.§*§.*§.*§.*§.*§.*§.*§.*§.*.



Rúnaismeret

Ez volt a kedvenc órája, hihetetlenül szerencsés volt, mert itt mellette ülhetett. Természetesen nem beszéltek, de egyáltalán nem bánta, már az is elég volt neki, hogy a közelében lehet.

Sajnos a lány másik oldalán Terry Boot ült. Draco dühösen nézett a fiúra, de úgy látszik az nem vette a lapot. Babbling professzor épp egy keleti rúnáról magyarázott, de ő egyszerűen nem tudott figyelni. Hermione könyöke folyton az övének ütközött jegyzetelés közben. A szája kiszáradt, és nem akart mást, csakhogy vége legyen a napnak és ő újra a lánnyal legyen.

*.§*§.*§.*§.*§.*§.*§.*§.*§.*.



A könyvtárban

A bájitaltan esszéjét kellene írnia, de nem haladt vele, nem tudott koncentrálni, mert folyton a mellette ülő lányt nézte. Tudta, hogy ilyenkor teljesen belemerül a könyvekbe, majd megszűnik számára a külvilág, összehúzott szemöldökkel kizárólag gondolataira koncentrál. Hermione hirtelen bal kezével kisimított az arcából egy oda tévedt kósza, barna tincset. A fiú ettől a mozdulattól teljesen megőrült. Nem akart mást csak érezni a puha bőr forróságát a sajátján, ahogy szenvedélytől fűtötten simulnak össze. A cseresznye piros ajkakat, ahogy éhesen kapnak utána és őt akarják. Őrülten vágyott az érzésre, hogy a másik végigsimítson a testén, miközben ő is simogatja.

- Malfoy – kezdte Hermione, mire a szólított annyira meglepődött, hogy majdnem leesett a székről – ne bámulj.

Draco felhúzta aszemöldökét, majd hetykén elmosolyodott.

- Tudtad, hogy az a szóbeszéd járja, hogy elég gyakran az asztronómia toronyba látogatsz? – tudakolta a griffendéles lány önelégült mosollyal az arcán.

- Igazán? – kérdezte ártatlanul a szőke.

- Vajon ki lehet az, akivel ilyen sűrűn megfordulsz arrafelé? – töprengett Hermione.

- Nahát, Granger! Azt hiszem, neked pontosan tudnod kéne, hogy csak egy lány miatt megyek fel oda – válaszolta hűvösen.

A válaszra Hermione mosolya még szélesebb.
- Nagyon szerencsés lány lehet – suttogta halkan, de úgy, hogy a fiú mégis hallja.


*.§*§.*§.*§.*§.*§.*§.*§.*§.*.




A mardekár klubhelységében


Draco belépett a mardekár klubhelységbe, majd leült a kandalló előtti zöld-ezüst kanapéra. Miközben Blaisere várt, hogy kölcsönadja a rúnatan jegyzetit Pansy és Millicent beszélgetése ütötte meg a fülét. Kíváncsian és óvatosan hallgatta a két lány pletykálkodását.

- Tudod, Justin Finch-Fletchley, az a hugrabugos fiú számmisztikáról – kezdte
- Millicent – állítólag már hatodik óta vonzódik a sárvérűhöz, ezért számmisztika után megkérdezte, hogy nem e kísérhetné le a Nagyterembe. Szerintem elhívta őt randira – vélekedett a lány, mire Pansy kérdezett valamit, de Draco már nem figyelt oda. Egy cél lebegett a szeme előtt. Megkeresni Finch-Fletchleyt.


*.§*§.*§.*§.*§.*§.*§.*§.*§.*.



Tíz perccel vacsora előtt

Az első emeleti folyosón épp három hugrabugos fiú beszélgetett, mikor Draco Malfoy befordult a sarkon. A szőke mardekáros dühös léptekkel közelített a trió felé.

- Héj Finch-Fletchley – kezdte, mire a barna hajú fiú felé fordult, de csak Draco öklével találkozott.

Pár perccel később Justin még mindig az orrát fogva feküdt a földön. Malfoy megvetően végig mérte és csak annyit mondott:

- Ő az enyém, ezt jól jegyezd meg.



*.§*§.*§.*§.*§.*§.*§.*§.*§.*.



A Nagytermben

- Nem tudom, hogy hívjam randevúra Lunát – panaszkodott Ron két barátjának.

- Egyszerűen csak mondd el neki mit érzel – javasolta Harry. – Hogy szereted.

- Hogy szeretem, Harry? – sápadt el a vörös hajú. - Mégis hogy mondhatnám, hogy szeretem, mikor azt sem tudom, milyen érzés szerelmesnek lenni. Eddig még nem voltam az – idegeskedett Ron.

- Azt hiszem, onnan tudod, hogy szerelmes vagy, – kezdte Hermione aki eddig csendben figyelte barátai beszélgetését – hogy amikor meglátod, a szíved leszáguld a gyomrodba és az összerándul. Aztán csak az veszed észre, hogy folyik rajtad a víz. Az agyadban kiég minden biztosíték, és teljesen kótyagos leszel. Nem tudsz mást, csak hülyén vigyorogni. A szíved már attól megdobban, ha kimondja a neved, kiver a víz és nem akarsz mást csak, hogy egyfolytában ismételgesse – fejezte be Hermione és észre sem vette, hogy egész végig nem nézett a barátaira, hanem egy szőke mardekárost fürkészett a szemben lévő asztalnál.

- Hú, ez elég nyálas volt – mondta Ron – de azt hiszem, ezt fogom mondani Lunának.


*.§*§.*§.*§.*§.*§.*§.*§.*§.*.


A vacsora már a végéhez közeledett. Draco egész idő alatt Hermionét figyelte, ahogy mosolyog, beszél, és amikor ránézett. Merlinre, amikor ránézett a fiú gyomra ökölnyire szűkült! Hermione szájának egyetlen csókja, kezének érintése többet ér számára, mint az egész világ. Az egész szokványosan kezdődött. Egyre gyakrabban felejtette rajta a szemét, rengetegszer kapta a gondolatait a lány körül. Kívánta a közelségét, és szeretett volna minél közelebb kerülni hozzá. Ötödik év végéig azt hitte, hogy utálja a lányt, de idővel rájött, hogy a griffendélesbwn megvan minden, ami belőle hiányzik. Egyértelműen tudta, hogy mit kell tenni. Felállt az asztaltól és Hermione felé indult. A Nagyterem hirtelen csendes lett, minden zaj elhalt. Szájtátva figyelték a szőke fiú minden egyes lépését. Talán egy újabb leckével kapcsolatos kérdést tesz fel?

Draco senkire sem figyelt csak bámult bele abba a hatalmas, barna szempárba. A mardekáros közelebb lépett Hermionéhoz, sokáig nézte, és ez a nézés intimebb volt minden simogatásnál. A lány bőre halványan izzani kezdett, a testén minden szőrszál égnek állt, és mindez a szőke egyetlen pillantásától.
A mardekáros megállt a lány előtt, majd mélyen a szemébe nézett és csak annyit mondott.


- Elegem van ebből. Azt akarom, hogy mindenki tudja, az enyém vagy.



Választ sem várva jelentőségteljesen elvigyorodott, átölelte Hermionét, és hirtelen felindulásból megcsókolta. Érezte, hogy a lány a karjait a nyaka köré fonja. Nyelvük vad táncba kezdett. Draco finoman ízlelgette a puha és édeskés ajkakat. A griffendéles testén gyenge borzongás futott végig. Mikor szétváltak, csak meredtek egymás szemébe. Hermione arcán hatalmas mosoly tűnt fel, mire Draco csókot nyomott az arcára.



*.§*§.*§.*§.*§.*§.*§.*§.*§.*.



A két fiatal kézen fogva lépett ki a nagyteremből. Mikor kimentek, a diákokból egy megkönnyebbült sóhaja tört elő. Hisz végül is megkapták, amit akartak. Egy bizonyítékot, hogy Draco Malfoy és Hermione Granger egy pár.

- Szép volt Justin – mondta Hannah, miközben háton veregette a mellette ülő fiút.

- Mondod te. Nem neked törték be az orrod – bosszankodott a fiú.

- Ugyan már Finch-Fletchley! Jó ügyért tetted – mondta a másik asztaltól Millicent Bulstrode, mire az egész Nagyterem helyeslően bólogatott.


Vége!


Szerzői megjegyzés:Ez az első Draco/Hermione novellám és tudom, hogy nem valami karakterhű a történet. De ha már egy valakinek tetszett érdemes volt megírnom. Kérlek ha már elolvastad írj véleményt, hogy tudjam milyen lett:) Előre is nagyon köszönöm:)



Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)