Táncoljunk! írta: orsi16

[Kritikák - 3]

+++ betűméret ---


Táncoljunk!





Csak ámultam olyan gyönyörűen táncolt, valami hihetetlen a mozgása, a természetessége. Tökéletes volt. Nem igazságos, hogy a mindennapos bája és kisugárzása mellett ilyen hibátlanul táncoljon. Tudta, hogy számomra kész rémálom, ha táncolnom kell, de eltöprengtem rajt, hogy mi lenne, ha ténylegesen velem tudna táncolni s nem egy zsák krumplival, aki folyton elesik és rálép a lábára. Ezért elhatároztam, hogy megtanulom a kedvenc táncát de, hogy megtudjam mi az kutatásba kezdtem. Egy szóval megkérdeztem Esmét.

- Kedvesem ő a legjobb táncos, akit valaha ismertem. Azt hiszem, hogy ez vele született adottság. Senkit nem láttam még úgy suhanni, olyan kecsesen és elegánsan, mint őt a parketten. Minden táncot kedvel, bár a mostani modern zenéket soha nem tudta megszokni. Ne érts félre, szereti a modern zenét, de a tánccal soha nem fog megbarátkozni. Amikor a hatvanas években a tánc béli szokások megváltoztak egy kissé viszolygott az új helyzettől. Gyűlölte, hogy az emberek már nem tartják a partnerüket a karjaikban, nincs kontaktus és így az egész személytelenné válik. Carlisle soha nem volt nagy táncos, de Edward igazán szeret táncolni.

Miután Esme megosztotta velem az információkat közelebb hajolt, s a fülembe súgta a megoldást.

- Foxtrott.


Már csak a kutatás volt hátra. Hol máshol kezdhettem volna, mint az interneten. Ami a foxtrottot jellemezte a finom emelkedés, esés. A keringőhöz hasonló kanyarok, elegáns, stabil tartás, pimaszság, melyben a nő kecsesen hajol hátra, mégis érződik a könnyedség. Na, ez az ami nekem soha nem fog sikerülni. Minden perccel egyre jobban kétségbe taszítottam magam.

Kinyomtattam a lépéseket, majd felvázoltam a padlóra őket. Feltettem a zenét és neki kezdtem. Katasztrófa volt, úgy éreztem én vagyok az elefánt, aki eltévedt a porcelánboltban.
Elég Bella! Hisz Edward sokkal rosszabb dolgokat is vállalt már érted – szidtam meg magam gondolatban. Végy mély lélegzetet és kezd újra.
Előre indulj lassú, majd jobbal tovább lassú, ballal oldalra gyors, majd jobbal mellé gyors. Közben negyed fordulat jobbra. Tovább a következő ütemre ballal hátra, mellé, oldal-zár, majd negyed fordulat balra, így cikk-cakkban haladj előre. Gyerünk kislány még egyszer. Menni fog ez – biztattam magamat. Lélegezz Bella, lélegezz!

Nézd a dolgok jó oldalát, legalább eddig még nem estél el. Ez is valami. Muszáj ma gyakorolnom. Edward Emmettel és Rosalie-val ment vadászni. Ez jó, ki tudja mikor lesz megint alkalmam gyakorolni. Na, most akkor előröl.






****************






A vadászat Emmett-tel mindig mókás volt. Élveztem a barátságos versenyt és bajtársiasságot. Ma Rosalie is velünk tartott, az utolsó pillanatban úgy döntött csatlakozik hozzánk. Egész szép este volt a ragyogó csillagok az égen és a szél játékossága csak még jobban felhevített. Így elég gyorsan elejtettem két vadat, épp ezért úgy döntöttem, hogy haza futok és kettesben hagyom Emmettet és Rosalie-t. Legalább nézhetem, ahogy Bella alszik.

Amikor megérkeztem, arra számítottam, hogy már ágyban van, s alszik. De megláttam a fényt az ablakából, s inkább figyeltem. A pizsamáját viselte, s a szoba közepén állt egy kis papírral a kezében, és padlóra festett furcsa mintákon lépegetett. Ügyetlenül mozgott a helyiségben és fel-le mozgatta a fejét, miközben motyogott valamit. Még jobban figyeltem, hogy egy kis zajt se csapjak.

Lassú, lassú, gyors, gyors, lassú, lassú, gyors, gyors – motyogta. Lenézett a lábára, s bosszúsan összehúzta a szemöldökét.

Táncolt!? – állapítottam meg, s csendben kuncogtam. Olyan boldog voltam, hogy hamarabb jöttem vissza a vadászatról. Ez kezdett érdekesnek bizonyulni. Amilyen halkan csak tudtam magasabbra másztam a lucfenyőn, ami a hátsó udvarban volt, hogy jobban láthassam, mit csinál az én buta kis bárányom.

- Miért balra lépek, mikor jobbra kéne? – tört elő belőle a kétségbeesés, de én ezt csak még aranyosabbnak tartottam.
Izgalmában beharapta a száját, ami igazán szexis volt.

- Gyerünk gyors, gyors, lassú, lassú – motyogta.

- Gyors, lassú? – visszatartottam a nevetésemet. – Miről beszélhet?
Eközben újra elkezdett mozogni, s én követtem a lépéseit. A lépései számolása közben egyre ismerősebb kezdett lenni a tánc és rájöttem, hogy ez nem más, mint a foxtrott.
Egy kicsit csalódottnak éreztem magam, ha Bella meg akar tanulni táncolni, miért nem szólt nekem?

Aztán megingott és elesett. El akartam kapni őt, de úgy gondoltam nem értékelné, ha most elismerném, hogy oda kintről figyeltem, mit csinál. Szerencsére az ágyra esett és nem lett semmi baja.

- Ez az Bella csak így tovább, a végén még nem a tánccal leped meg... Sokkal inkább azzal, hogy mire haza ér a vadászatból jöhet látogatni a kórházba, mert kitörted a nyakad – mondta magának szarkasztikusan.


Miattam akar meg tanulni táncolni? Meglepetést akar szerezni nekem? Mosolyogtam. Ennek volt értelme, megvárta, míg elmegyek vadászni, hogy nyugodtan gyakorolhasson. Ez rá vall.

Egy nagyot sóhajtott és újra kezdte a lépéseket.

Azon töprengtem, meddig gyakorolhat még. Végül is mindegy, az sem számít, ha egész éjszaka gyakorol. Lehet, hogy tönkre tettem a meglepetését, de tudni, hogy milyen keményen dolgozik, csak még édesebbé tette ezt az egészet. Hisz Bella utál táncolni, de megtanulja csak azért, hogy meglephessen vele. Vele együtt számoltam szinte egész éjszaka. Lassú, lassú, gyors, gyors, és figyeltem, hogy lengi körbe a szobát.



****************






A mai este az az este. Kész idegroncs voltam. Már kezdtem felfogni, hogy nincs vissza út. Ez nem csak egy hóbortos ötlet. Ezt most meg fogom tenni. A cipőmnek nem volt nagy sarka, még sem éreztem igazán kényelmesnek. A szoknya, amit erre az estére választottam elég egyszerű volt. Kék selyem, melyre apró fehér virágok voltak hímezve. Direkt választottam a kék színt. Szerette mikor ezt a színt viseltem.


Már az ajtóban álltam és épp kopogni készültem, de mielőtt ezt megtehettem volna az ajtó kinyílt és Alice fogadott egy fülig érő mosollyal az arcán. Tudtam, hogy már előre látta, hogy fog sikerülni a ma este. Már épp azon voltam, hogy kitudakolom, mikor Jasper jelent meg mellette.

- Mi a baj Bella? Hisz te nagyon ideges vagy – jelentette ki. Kösz Jasper erre rá sem jöttem volna, ha nem mondod – gondoltam keserűen és egy nagyot nyeltem.

- Nahát, ez az a Cd a kezedben? – kérdezte Alice még mindig azzal az elviselhetetlen vigyorral.

- Igen ez az – emeltem kicsit feljebb, hogy alátámasszam az imént kijelentett véleményem.

- Menj fel a szobájába Emmett lefoglalta, míg nem jössz - mondta Jasper. – Ja és ne idegeskedj – tette még úgy hozzá mellékesen.


Ahogy a lépcső irányába indultam arról Esme, Carlisle és Rosalie jöttek lefelé. Mind a hárman vigyorogtak. Esme és Carlisle azért mert bíztak a sikeremben, míg Rosalie talán azért mert arra számított, hogy úgy is elrontom.


Nem törődtem, vele inkább Edward szobája felé vettem az irányt. Már a folyosóról hallatszott ez a förtelmesen modern zene, amit tudtam, hogy nem Edward választott. Végül elértem az ajtaját és bekopogtattam. Kinyitotta az ajtót, s én belenéztem a szemeibe. Szeme fénylett, gyönyörűséggel járt tekintete végig az arcomon, ebbe a pillantásba belepirultam, s egy percre elfeledkeztem a neki szánt ajándékomról. Mikor Emmett észrevett, elindult kifelé a szobából, mikor mellém ért rám kacsintott, s nevetve kiment a helyiségből.

Edward közelebb sétált hozzám, majd halkan a fülembe súgott.

- Minek köszönhetem ezt a gyönyörű látványt? – kérdezte, s én éreztem a leheletét a nyakamon.

- Szeretnék táncolni veled – motyogtam halkan, mire mosolya szélesebb lett.

- Szeretnél valami különlegeset táncolni? Vagy már választottál? – kérdezte, s közben rápillantott a kezemben lévő Cd-re, mire én átadtam neki. A hifihez sétált és kivette Emmett Cd-jét, majd betette az enyémet.


Meglepődött, amikor a lágy jazz zene betöltötte az egész helyiséget, sőt még a folyosót is elöntötték hullámai. Jobb kezébe fogta a kezem, s a szoba közepére húzott, másik kezével a derekamat karolta át. A fejemben számoltam a lépéseket, eleinte elég görcsösen mozogtam, de aztán felengedtem. Sokkal könnyebb volt Edwarddal táncolni. Megakadályozta, hogy elessek a saját lábamban.

- Azt hittem nem szeretsz táncolni – mondta azon a bársonyos hangján, amitől még most is ki ráz a hideg. Soha nem fogom megszokni ezt a tökéletes hangot.

- Nem is szeretek, de te igen és ez épp elég ok ahhoz, hogy megtanuljam – magyaráztam, mire ő még közelebb préselt magához.

- Érzem, ahogy dobog a szíved – suttogta. – Tudod eddig gyűlöltem a vámpír létet, de mióta veled találkoztam úgy érzem ez a legjobb dolog, ami velem történhetett. Hisz ha Carlisle nem változtat át, soha nem ismerhetlek meg. Te vagy a legfontosabb nekem Bella. Örökké szeretni foglak – ígérte, majd lehajolt, hogy lágy csókot nyomjon a számra.

- Én is szeretlek – mondtam. – Tudod talán több táncot is megtanulok, ha mindet ilyen szívesen fogadod – viccelődtem, mire az ő mosolya is szélesebb lett.


Ekkor jöttem rá, hogy az élet olyan, mint egy tánc, ha azzal járod, akit szeretsz... Tökéletes.


Vége!




Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)