Tintacseppek írta: Milda

[Kritikák - 4]

+++ betűméret ---
>>


A lágy esti alkonyatban cseresznyevirág illata bukfencezik tova. A szél megcirógatja a fák levelit, a bambusznád halkan zizzen egyet, a sás hajladozik. A nap utolsó sugarai meg-megcsillannak a fiatalember sötét haján, aki a világgal nem törődve, egyenes háttal ül a földön. Az fiú mezítláb van, ruhája véres, szakadt, a szeme sötét. Nem törődik a lágy bambusznáddal, se a sással, mert nem teheti. Sziluettje éjfeketén rajzolódik ki a sápadt föld előtt.

Feketék a gondolatai is, nem látja, ami előtte van, csak egy képet lát. Egy nő arcát. Hideg penge csillan meg a fényben, s egy vöröslő rubincsepp hull a földre. Kardcsengés, harc, de értelmük sosincs. Egy van csak, a kínzó kép, ahogy lassan lecsurran a vér a kezén.

A fiú arcát a kezébe temeti, nem, nem akar a múltba nézni. Kötelesség, ez van már csak benne, a bosszúért élt, hideg értelemmel. De most, mikor a bosszúnak vége, elmúlt minden, amiért élni kéne. Üresség, nyugalom, csak fáradt szavak. Egy harcos nem élhet, ha nincs már rá oka. Tudja, mikor jön el az idő, szürke köpenyében, hogy figyelmeztesse: Itt a vége. Elsimítja gondolatai hullámát, majd előhúzza a kardját. Tekintetével simogatja a fénylő acélt, benne szerencsejelek, japán kanjik. Elmosolyodik.

- Így akarok elmenni, mint a cseresznyevirág, ami büszkén hull le, mikor még ereje teljében van. Bosszúm beteljesült, kötelességem nincs. Nem adatott meg a halál, pedig mennyit kértem én, hogy csatában érjen utol. Mesterem, nem fogsz csalódni bennem!

Segítője csak a kard, de ez elég. Nem fél a haláltól, sosem félt. Mosolyog, diadalmasan, mert tudja, ez az ő pillanata, mikor elválik, méltó volt-e az életre. Milyen furcsa, hogy akkor derül ki, vajon megérdemli-e a pengét, amit a kezében tart, mikor azzal akarja kioltani életét. A nap utolsó, vöröslő sugara megvilágítja a kardot. Olyan könnyű megtenni. Nem köti ide semmi. Szamuráj volt, kóbor harcos, de mestere már nincs, se céljai, se öröme. Nincs semmije. Ölt, harcolt, de ez mind könnyű volt, csak utána, a lelkiismerete ellen kellet megvívnia a harcot. Tudja, minden, amit tett nem lehet helyes, de nem bánta meg életét.

- Hív a semmi! Ne várakoztasd! – szól rá magára gúnyosan.
Meghajol a kard előtt, nagy levegőt vesz és megteszi. Nem hallja, hogy valaki a nevét kiáltja, rohan felé. Nem látja a nő arcát, csak a kardot, saját vérét. És a vörös cseppek a halál dalát éneklik.



>>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)