A kard útja írta: Milda

[Kritikák - 3]

+++ betűméret ---
<< >>


Fekete. Kék. Vörös. Arany. Messze járok gondolatban. Légzésemre figyelek csak, nem hallom a zajokat. Dobban a szívem vad ritmusban, színek keverednek a csukott szemhéjamon. Egymásba olvadnak, kavarognak, ki tudja melyik, mit jelent? Kezemre hull a virág szirma, megsimítja a nád a hátamat. Egy csendülés csak, apró nesz, amit senki észre nem vesz. Hideg fém ér a nyakamhoz, tudom, most kell kinyitnom a szemem. Már csendül is az acél, vad táncba kezdenek a pengék, minden izmom remeg, de élvezem. Nincs már más, csak a két fekete penge. Ilyen az életem.

Egy perc csupán, s megint más a kép. Fejem felett a hullámok csapnak össze, szél rikolt a fülembe. Tengeri madár suhan felettem, ugrom, s hajóban termek. Kötél feszül, vitorla reccsen, vad szél száguld át a kietlen tengeren. Égő kék, fehér füstje a tajték, táplálója az ég. A nap soha ki nem alszik. Mosolygok, és nem szólok semmit, hisz a szó itt kevés. Ki mondja meg merre visz az út? Egyszer fenn, egyszer lenn, ringat a tenger, de én ezt szeretem. Ilyen az életem.

Nézem az eget, ahogy vörösbe vált, felhők alja parázslik, szellő száll, rebben a pázsit. Nyugalom, csend, örök béke? Nem, ilyen nincs, s ha lenne se kéne. Mert csak akkor igazi az életem, ha pereg, messzire hív engem, hol fent, hol lent. Néha kell a nyugalom, de csak addig, míg meg nem unom. Nem bánom, ha csak fekszem a réten, s nézem, nézem, vajon mi a titka az égnek. Ki tudja? Én nem, de egyszer, talán rájövök, addig meg, rohanok tovább, élvezem a pillanatot, amíg én én vagyok. Mert az én életem ilyen.

Ezer lópata dobban a pusztán, hangjuk lüktető, messzi dobszó. Sötét erdő, farkas-berek, bent a vad folyó. Madár rikolt a fülembe, felkap a szél és el nem enged. Repülni élvezet. Nem tudom, merre megyek, de az utat mindig megtalálom, legyen ködös ösvény, vagy csak titokzatos álom. Megtalálom, mert meg akarom, te sem térítesz utamról. Megyek és tudom a titkot, élni jó. Mit bánom én, ha birkahad keresztezi az ösvényt! Csak előre, amit kell, megtettem rég. Mások nem értik, mi van bennem, vagy csak kinevetik az ötleteimet. Nem érdekel! Én tudom mi a lényeg, senki sem szabja meg, mert a saját utamon megyek. Ilyen az életem, tudd meg!



<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)