A múlt fogságában írta: botkrisz

[Kritikák - 4]

+++ betűméret ---
<< >>


2. Egy vakmerő ötlet…

Harry szorongva ült a nagyterembeli étkezőasztalnál, amely a tanárok részére volt fenntartva. Kétségkívül élvezte a helyzetet, hogy mindenkire ráláthat, ám azt már kevésbé, hogy a diákok is egyaránt bámulhatják őt. Most pedig épp ez volt a helyzet.
McGalagony bemutatta őt, mint az új kollégát, aki a sötét varázslatok kivédését fogja tanítani. Harry a griffendéles asztal felé nézett, de sajnos nem tudta kivenni James Potter fejét a fekete süveges diákok erdejében. Pedig kíváncsi lett volna rá, hogy apja vajon hogyan reagál arra, hogy az új tanár az ő szakasztott mása… Bárgyú mosollyal igyekezett fogadni McGalagony köszöntését, és a tanárok tapsát.
- Lehet, hogy nem ártott volna, ha én is vörös hajúvá változom, mint a Weasleyk valójában – gondolta magában, miközben kanalazni kezdte a levesét - Úgy nem lennék annyira feltűnő… Most már késő bánat.

Harry aznap este elégedetten dőlt be az ágyába. Megtartott ma négy órát, megismerkedett vagy egy tucat név gazdájával, és bemutatott vagy 10 bűbájt. Sosem gondolta volna, hogy a tanári munka ennyire fárasztó tud lenni… Alig érezte a lábait, a hangszálairól nem is beszélve.
Már félálomban volt, amikor az ablakon besütő félhold ezüstös fénye a takarójára vetült. Harry úgy ugrott ki az ágyból, mintha hirtelen felfedezte volna maga mellett Hagrid óriás akromantuláját.
- A fenébe! – nyögte, és villámgyorsan belebújt az első kezébe akadó ruhadarabba.
Pár perccel később ráeszmélt, hogy a talárjára próbálja ráerőszakolni az ingét, úgyhogy megrázta a fejét, és nyugalmat erőltetett magára.
Amikor végzett az öltözéssel, az ajtó felé indult, de félúton megállt a keze a kilincs irányában.
Mégis mire készül? Nem mehet csak úgy fel a Griffendél toronyba! Valamilyen ürügyet ki kell találnia, hogy mit keres ott az éjszaka közepén. Mindegy, ezen majd később gondolkodik! Minden perc számít! Az élete múlhat rajta, hogy lesz-e elég bátorsága megtenni, amire készül… A lebukás veszélye fenyegette.

Kilépett a folyosóra a pálcájával a kezében. A halvány éjszakai fényben jobbra fordult. Még szerencse, hogy emlékszik a legrövidebb útra, ami a Griffendél klubhelyiségébe vezet.
Tudta, hogy holnaptól a kastély ezen részén ő veszi majd át az ügyeletet Bimba professzortól. De az már késő. Most kell cselekednie! Mindenesetre mókás lesz holnaptól a folyosókon lófráló, éjszakai szabályszegőket nyakon csípni, úgy, hogy tudja, ő és a barátai sem voltak különbek annak idején. Harry elvigyorodott, miközben a sötét folyosókat rótta.
Na persze, ők hárman korántsem voltak annyira szabályszegők, mint az apja és a három barátja…
Harry erre a gondolatra megszaporázta a lépteit. Sietnie kell! El kell kerülnie, hogy egy 17 éves fiúbanda rájöjjön a titkára! Még ha történetesen rokoni szálak is kötik őket össze, akkor sem akart idejekorán lebukni.
A Griffendél torony felé haladva megcélozta az egyik titkos rejtekajtót. Azonban még kettőt sem lépett befelé, amikor érezte, hogy valaki gyomortájékon beléütközik.
- Jaj! – kiáltott fel egy meglepett hangocska.

A hang gazdája azon nyomban menekülőre fogta, amint meglátta Harry alakját a halvány gyertyák fényében.
Harryben rögtön tudatosult, hogy kibe ütközött bele, és nyomban a menekülő karja után nyúlt. Elmotyogott egy „Lumos”-t, és maga felé fordította áldozatát.
- Ne olyan sietve! – emelte fel a pálcáját, hogy a fény a kóborló arcába világítson.
Ahogy gondolta! Peter Pettigrew riadt tekintete nézett farkasszemet vele a pálca éles fényében.
- Nem csináltam semmit, tanár úr! – visította rémülten zihálva.
Harry összeráncolta a szemöldökét. Nehezére esett megállnia, hogy el ne nevesse magát, miközben épp a szigorú professzort próbálja alakítani.

Peter Pettigrew magában most már százszor elátkozta azt az órát, amikor útnak eredt a biztonságot jelentő klubhelyiségből. Miért nem kérte el Ágas köpenyét? Hiszen simán odaadta volna! De nem. Ő odafönt hagyta, mert a változatosság kedvéért egyedül akarta magát kipróbálni egy éjszakai bolyongásban. A fene nagy beképzeltsége! Egy percig azt hitte, hogy ő is lesz olyan jó kóborló, mint James és Sirius, akik az utóbbi időben már mindenhová köpeny nélkül mentek… Erre? Már a harmadik sarkon belefut egy tanárba! Ráadásul ebbe az újba, akitől nem tudja, hogy mire számítson. Vajon egyből viszi McGalagonyhoz? Vagy csak pontokat von le és visszaküldi a klubhelyiségbe? James meg fogja ölni, ha elveszti a nehezen megszerzett pontjait, amit a múltkori meccsen küzdött ki a Griffendélnek! Féregfark arca keserű fintorba rándult.
Csak tudná, hogy ez az új tanár miért hasonlít ennyire James-re… Lopva jól megnézte magának.
A fekete haja ugyanolyan torzonborz volt, mint James-é, a termetük se sokban különbözött, és az arcvonásai is félelmetesen ismerősek voltak. Csak a szeme… Féregfark azon tűnődött, hogy hol látott már hasonló szemeket. Biztos, hogy ezeket is látta már valahol! Nem James-en, hiszen neki barna szeme volt, hanem…
Peter ilyen szorult helyzetben nem tudott gondolkodni. Hiába törte a fejét, nem jutott eszébe a szem gazdája.
Ágas azt mondta, hogy tuti nem rokonok a tanárral, mert még sohasem hallott róla. James azt is kijelentette, hogy a Weasleyket ugyan még nem látta, de névről ismeri őket, hiszen a szülei néha elmennek hozzájuk vendégségbe. Amennyire ő tudja, csak egy William Weasley létezik, aki jelenleg 7 éves, és a szülei Billnek becézik.
Az ilyesmiben Ágas sohasem szokott tévedni. Ágas! Meg fogja fojtani, ha elveszti a pontjait!
Féregfark tágra nyílt szemekkel pislogott a fölé tornyosuló tanárra.

Harry elfojtotta diadalmas vigyorát. Sosem gondolta volna, hogy a szerencse így mellészegődik! Egyenesen apja egyik barátjába futott bele!
- Tanár úr! – cincogta könyörgőn Pettigrew. – Ne vonjon le pontot, kérem! Inkább elmegyek büntetőfeladatra! Csak ne vonjon le pontot!

Harry meghökkent. Féregfark azért rimánkodik, hogy ne csökkentse a Griffendél pontszámát? Vajon miért? Hiszen amúgy is toronymagasan vezetnek a többi házhoz képest, és még csak október van! Hm. Talán kapóra jön neki a fiú félelme.
Fiú? Te jó ég! Harry megrázta a fejét. Nem szabad elfelejtenie, hogy ő nem egy tanár, hanem Harry Potter. Harry Potter, auror, aki jelenleg 24 éves, és ez az ember itt előtte már 7 éve halott!
A fenébe! Nem szabad erre gondolnia. Most egy kis időre el kell felejtenie a jövőt! Muszáj élnie a Weasleyk nyújtotta álcával. Harry Potter ebben az időben még nem létezik.

- Jól van. Nem vonok le pontot, egy feltétellel – mondta. miközben szigorúságot próbált a hangjába csempészni.
Féregfark a jelek szerint megkönnyebbült. Látszott rajta, hogy bármire képes, csak a Griffendél pontjait hagyják meg.
- Nem küldelek büntetőmunkára sem – folytatta Harry. – Viszont cserébe, adj nekem valamit zálogba.

- Hogyan!? – Féregfark meghökkenten kapta fel a fejét a tanár szavaira. Zálogot adjon? Ilyet se hallott még soha életében! Szokott ő zálogot adni, persze, de csak akkor, ha elveszíti a vajsörivó versenyt a klubhelyiségben, egy-egy vadabb roxmortsi nap után…
- Zálogot? – kérdezett vissza, mert nem volt benne biztos, hogy jól hallotta-e, amit a tanár mondott.
- Igen – bólintott Harry. – Zálogot. Egy valamit kiválasztok a zsebedben lévő dolgaidból.
Féregfark még jobban ledöbbent. Normális ez a tanár? Minek kell neki bármi is az ő zsebéből?

Harry várakozásteljesen meredt az előtte álló fiúra. Látta Féregfarkon, hogy nem tudja hova tenni az előbbi kérését. Nyilván egy tanár nem így leckézteti meg az éjszakai kóborlókat.
- Nos? – kérdezte Harry sürgetőn, egy visszafojtott mosollyal a szája sarkában.
Féregfark meredten pislogott.
- Joooóó – nyögte ki nagy nehezen.
Mit akar tőle ez a tanár?
- Akkor mutasd meg a zsebeid tartalmát – utasította vidáman Harry.
Féregfark feszülten tette a dolgait Harry kezébe.
Egy penna, egy pálca, egy félig megrágott fánkdarab… Amikor egy piszkos zsebkendőt tett tanára kezébe, félve rávigyorgott.
Harry megköszörülte a torkát.
- Azt hiszem, erre biztosan nem lesz szükségem. Visszateheted.
Egy üveggolyó, egy vonalzó, egy kiürült tintatartó, valami, aminek a nevét Harry inkább nem is akarta tudni, végül egy összehajtogatott pergamenlap került még a tenyerére.
Harry szeme felcsillant a pergamenlap láttán. Hiszen valójában ezért rendezte ezt a kis játékot…

A térkép! A Tekergők Térképe! Vajon Féregfark ránézett, mielőtt találkoztak volna?
Harry visszafojtott lélegzettel figyelte Pettigrew arcát. Az csak izgalmat tükrözött, semmi mást. Nem, nem nézhetett rá, hiszen akkor nem sétált volna a karjaiba.
Szerencsére még csak 1 napja van a Roxfortban. Mennyi az esélye, hogy az apja és a barátai felfedezték a Harry Potter nevű pöttyöt a térképen? Valószínűleg már tudna róla, ha így lenne, hiszen James és a barátai nem épp a visszafogottságukról híresek. Nyilván azonnal utánajárnának a dolognak.
Harry megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Nos, azt hiszem, ezt a tárgyat választom – nyújtotta ki a másik kezét a pergamenlapért.

- Megőrültél, Féregfark!? – csattant fel egy éles hang a hetedéves, griffendéles fiúk szobájában. – Odaadtad egy tanárnak a térképet!?
- Nem tehettem mást! – védekezett Peter. – Ha nem adom oda gyanút fog, vagy, ami még rosszabb levon egy csomó pontot!
- Na és ha levon? Akkor mi van? Max 20 pontot vonhatott volna le! – háborgott James. – A térkép többet ér holmi 20 pontnál, te ütődött!
- Nyugi, Ágas – ült fel az ágyában, egy fekete hajú, helyes arcú fiú. – Úgyis betéve tudjuk már az összes titkos alagutat a birtokon.
- Ja, az lehet Tapmancs. Csak tudod, nem mindegy, hogy hány emberrel futunk össze, amikor holdtöltekor a parkba igyekszünk. Ez nem jutott eszedbe? - James ingerülten meredt a barátjára, Sirius Blackre.
Sirius felsóhajtott, és megvonta a vállát.
- Tehetek én róla, hogy Féregfark elbaltázta?
- Mi lenne, ha visszakérnénk? – szólt közbe egy beteges külsejű fiú, miközben előremászott az ágyában.
- Ja, Holdsáp. Mert azonnal visszaadja, nem? – gúnyolódott James, fel-alá mászkálva. – „Bocs, tanár úr! Visszaadná a térképünket, amivel az összes roxforti embert szemmel tudjuk tartani? Nem? Hát, akkor, bocs, hogy zavartuk!” Na nem. Ennek semmi értelme.
- Nem azt mondtam, hogy így kérjük vissza – mondta szemforgatva Lupin. – Féregfark esetleg visszakunyerálhatná egy kis büntetőmunka fejében.
- Jó ötlet! – vigyorgott Sirius. – Indíts, Féregfark!
James a fejét rázta.
- Nem jó! – sóhajtott. – Kikkel vagyok körülvéve!? Ha a tanár megneszeli, hogy olyan fontos az az egyszerű pergamen, akkor gyanút fog. Más módszer kell.
James elgondolkozva leült az ágyára.
- Mégis milyen módszer? – nyavalygott Féregfark. – Nem átkozhatod meg a folyosón!
- Befognád? Gondolkodni próbálok! – torkollta le James.
Pettigrew sértetten hátat fordított, Sirius és Lupin pedig tanácstalanul bámultak egymásra.
- Mi lenne, ha… - csillant meg egy ravasz fény James szemében. - … ha visszalopnánk?
- Mi van? – Sirius nagy szemeket meresztett barátjára. – Be akarsz törni egy tanár szobájába? Te zakkantabb vagy a szokásosnál is, Ágas!
- Ráadásul térkép nélkül, mi több az SVK tanár szobájába! Ez öngyilkosság. – vetette közbe Lupin.
James legyintett.
- Na és ha ő az SVK tanár, akkor mi van? Még nem láttuk, hogy mire képes. Lehet, hogy totál béna.
- És ha nem? Millió darabra fog szétátkozni, ha megtudja! – méltatlankodott Sirius.
- Miért tudná meg? – kérdezte vidáman James. – Köpenyben megyünk.
- MeGYÜNK? – kérdezte szemöldökráncolva Lupin. – Csak figyelmeztetlek, Ágas, hogy nem férünk be mindannyian a köpenyed alá…
- Tényleg? Nem mondod, Holdsáp! – vágott egy fintort Lupin felé, James. – Tisztában vagyok vele. Neked a folyosón kell járőröznöd. Most kapóra jön, hogy prefektus vagy. Te fogsz minket fedezni. Féregfark olyan béna, hogy az akció közepén lebuktatna minket, úgyhogy ő itt marad a szobában.
Féregfark sértetten összehúzta a szemeit és harciasan nézett barátaira.
- Ez nem igaz! Én is menni akarok!
- Ne most hősködj, nagymenő – szólt közbe Sirius. – Akkor kellett volna, amikor odaadtad a térképet!
- Mondtam, hogy… - kezdte Peter, de James leintette.
- Sirius meg én megyünk. Holnap este. Még mielőtt a tanár rájön, hogy mi hullott az ölébe…



<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)