Vadászok írta: Irish

[Kritikák - 0]

+++ betűméret ---



- Úgy döntött, elhagyja otthonát,
Lerázza családja békjóját,
És elindul az ismeretlenbe,
Hogy világát végre felfedezhesse.

Komor fák kísérték vigyázva,
Lágyan hajlongtak nyomában,
Suttogásuk csak ő értette,
Óvták, hogy semmi ne kísértse.

Sötét éjszaka volt,
Épp akkor kelt fel a hold,
Selymes fényét a leányra vetette,
Mosolyt csalt csillogó, bánatos szemébe.

Elfeledte búját-baját,
Családja mindent tudó okoskodását,
Nézte a természet csodáit,
A csillagok villanó fényeit.

Távolban azt a házat,
Melynek körvonala egy pillanatra előtűnni látszott,
S a még feltáruló világot,
Örömében mindenre egy apró mosolyt villantott.

Dalolni akart,
Szárnyalni, mint a pille,
Ki lebbenve száll,
S könnyű, mint egy pihe.

Lassan lépkedett,
S mindent jól megnézett,
Boldog volt, hisz végre,
Övé volt a természet.

Úgy hitte, a fű neki zöld,
Miatta oly csendes az anyaföld,
Kedvét keresik a csillagok,
Érte illatoznak a virágok.

A piros almák hozzá szólnak,
Éhét csillapítsák, mert így boldogabbak,
A szellő neki énekli legszebb dalait,
A madarak irányítják óvón lépteit.

Messzire jutott régi otthonától,
S egyszerre csak hullani kezdett az eső, mint a zápor,
Rögtön átáztatta vékony ruháját,
Fázósan vonta maga köré két karját.

Rettegve nézett a felhőkre,
Nem tudta, mi lesz most ővele,
Egy pislákoló lámpa fényét látta,
Mely imbolyogva közeledett hozzája.

Riadtan pillantott az idegenre,
Aki egy kabátot nyújtott feléje,
S kérte, hogy öltse magára,
Hogy ne ázzon tovább nyári ruhácskája.

A leánynak eszébe villant egy intelem,
Idegennel szóba állni, igen is dicstelen,
De a másik csak mosolygott, és azt mondta,
Jó, hogy épp ő akadt a leány útjába.

- Mondd ifjú hölgy, mi szél hozott erre?
Merről kóboroltál erre a helyre?
És ha keresel valamit mondd megtaláltad?
Gondoltál-e arra, hogy hol légyen szállásod?

- A lány feje zúgott,
A sok kérdéstől,
Gondatlanságától,
És a félelemtől.

Mert hisz nem tudja,
Hová űzte lába,
Ki az ki könnyedén,
Kérdéseivel sorjázza.
- Miért hallgatsz?
- Nincsen felelet?
Elvitte a cica a nyelvedet?
Válaszolj, hisz esik az eső gyermek!

- A leány szemébe könnyek gyűltek,
Felfogta lassacskán, veszélyes dolog volt, amit tett,
Ki tudja ki az, kit a sors sodort eléje,
Aki épp komoran tekint feléje.

S merthogy a leány szótlanul bámulta,
Elfogyott a férfi aprócska nyugalma,
Szót sem szólt, s kezét megfogva,
Gyors léptekkel vitte őt házába.

- Ismered a legendát gyermek?
Ki erre tévedt, azt sose találják meg.
Ostoba kicsi lány, ki otthonról szöktél el,
Vétked jutalmául engem nyertél el.

Mostantól fogva, ez légyen a te házad,
Bármi történik is, én vagyok a társad,
Nekem tartozol engedelmességgel,
Régi életedről feledkezzél el.

S minthogy nincsen más választásod,
Reménykedni kár, hisz nincs szabadulásod,
Nagyon jó dolgod lesz itt meglátod.
Felfedezzük együtt a világot.




Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)