A múlt fogságában írta: botkrisz

[Kritikák - 6]

+++ betűméret ---
<< >>



11. A te tested az én testem

Harry behurcolta a Siriusnak vélt testet az első, kellőképpen tágas kis helyiségbe, amit a porcicák méretéből és sokaságából ítélve Frics már rég nem használhatott. Amikor kifújta magát, felsóhajtott és elindult a Griffendél klubhelyiségébe.
Remélte, hogy keresztapja elég dühös lesz ahhoz, hogy bosszút álljon. Na persze, nem rajta… Hanem Averyn.
Harry gonoszul elvigyorodott, miközben a klubhelyiség felé menetelt. Nem tudta elfelejteni, hogy milyen kaján örömmel gyártott levelet egy mardekáros nevében.
A nemrégiben támadt hirtelen ötlettől nagyon jó kedve kerekedett, és annak is örült, hogy Siriusnál talált pennát és pergament.
A keresztapjának írt levél így szólt:

Black!

Most elintéztünk, egyszer és mindenkorra. Jól jegyezd meg, hogy nem húzhatsz újat büntetlenül a mardekárosokkal. Mi mindig túljárunk mindenki eszén.

Avery és a bandája



Harry úgy vélte, hogy lehetett volna még mit írni, de talán ez is elég lesz, hogy megadja Siriusnak a kezdőlökést. Bár elég furcsának tűnhet, hogy a mardekárosok ott hagynak egy bűnjelet a helyszínen, de ha nem így, akkor hogy álljon bosszút Averyn? Hiszen tönkretette az óráját. Piton már kiegyenlítette az adósságát, ha úgy vesszük, hiszen megfőzte neki a bájitalt. De Avery még nem bűnhődött. Ő, Harry, pedig nem fogja hagyni, hogy csak úgy megússza.

Harry magabiztosan lépkedett a klubhelyiség felé. Úgy érezte a szerencse végre mellé szegődött, még csak Felix Felicist sem kellett innia. Ma este meggyőzi Lilyt, hogy mondjon végre igent Jamesnek, és holnap az első dolga lesz megszorítani az órát, amint meggyőződött róla, hogy minden rendben van.
Végre képes búcsút venni a szüleitől és mindenki mástól. Harry meglepetten konstatálta, hogy már egy cseppet sem bántja a dolog, és végre le tudja magában zárni a múltat.

Harryt egy csicsergő lányhang zökkentette ki a mélázásából, amely a háta mögül hangzott fel:
- Szia Sirius, hogy vagy?
A lány végigsimított Harry karján, és elbűvölően pislogott rá hatalmas szempilláival. Harryt kirázta a hideg az érintéstől, ám próbálta ezt nem mutatni.
Látta, hogy már csak pár lépés a klubhelyiség, így biztosra vette, hogy a lány onnan jöhetett. A griffendéles piros-arany színeivel díszített talárja is erről árulkodott.
Azt már megállapította magában, hogy Siriusnak sikere lehet a nőnemű egyedeknél, mert az egyes folyosókon közlekedve valaki mindig utána fordult, és nem csak a griffendéles lányok; jócskán akadtak a Hollóhátból és a Hugrabugból is. Harry először nem értette a dolgot, és valami feltűnőt keresett magán, de amikor rájött, hogy a keresztapja jóképű arca a felelős a dolgokért, igyekezett magát minél kisebbre összehúzni.
Na, igen. Azért akarta Pettigrew-t választani, mert ő a leghétköznapibb az egész bandából. Rá biztos nem leselkednek lányok minden sarkon.
- Ö… kösz, jól vagyok – hebegte oda Harry a lánynak, és megszaporázta a lépteit.
- Hova sietsz? – kérdezte csalódottan a lány. – Már megint a barátaidhoz? Rám sosincs egy csepp időd se.
- Bocs – szólt vissza Harry, és még gyorsabb iramot diktált. El akarta érni a Kövér Dámát, még mielőtt a lány nagyon belelovallná magát a beszélgetésbe.
Keresztapja rajongója azonban nem hagyta lerázni magát, követte az iszkoló Harryt.
- Hova mész, Melissa? – kérdezték a pár lépéssel odébb álló barátai, akik értetlenül nézték a „Sirius” nyomába szegődő lányt.
- Van még egy kis dolgom Siriusszal – vetette oda nekik a Melissa nevű lány, és a barátait faképnél hagyva villámgyorsan Harry után eredt.
Melissa beállt Harry elé, és annak legnagyobb bosszúságára, nem engedte egy lépést sem tovább menni.
- Ha nem néznél rajtam keresztül, akkor talán nem lennék ennyire beléd esve – közölte a lány, és szerelmes pillantást vetett „Siriusra”.
- Örülök, de most… - kezdte Harry zavartan, ám a lány közbevágott.
- Nézd, én tudom, hogy a barátaid fontosak neked, de egyet jól jegyezz meg: én nem fogom feladni. Egyszer úgy is megszerezlek magamnak… - A lány odahajolt a megszeppent Harry füléhez és belesuttogott. – Te pedig belém fogsz szeretni, különben mindenkinek elárulom, hogy hova járkáltok teliholdkor a kedves kis barátaiddal…
Harry tágra nyitotta a szemét meglepetésében, amit Melissa tévesen a rémületnek tulajdonított.
- Úgy bizony – nyugtázta a lány, kedveskedő hangon. – Gondolkodj a javaslatomon!
Melissa még egy csábító pillantást vetett Harryre, aztán visszaindult a barátaihoz, azon az úton, ahol az előbb jöttek.
A fene! – dühöngött magában Harry. Ez a lány tudja, hogy Sirius és a többiek havonta egyszer kijárnak. De honnan a frászból tudta meg?
Harry nyugalmat erőltetett magára, miközben bemászott egy előtte haladó fiú után a Griffendél klubhelyiségébe.
Tudta, hogy arra úgy sem fog rájönni, hogy a Melissa nevű lány honnan ilyen jól informált. Viszont egyértelmű, hogy a lány azzal is tisztában van, hogy a Tekergőknek milyen jelentőséggel bír ez a dolog. Ha keresztapja nem fog megfelelő viselkedést tanúsítani a lány iránt, akkor az éjszakai csavargásoknak lőttek. Figyelmeztetnie kell az apját és a többieket! De vajon hol lehetnek?

Harry érdeklődve nézett körül a Griffendél klubhelyiségében.
Nem állhatta meg, hogy mosolyra ne szaladjon a szája.
A helyzet olyan ismerős volt: a kandallóban ropogó tűz, a meleg arany és vörös színek, a kényelmes kanapék. A torony, amelyet hat évig az otthonának mondott. Sosem tudta elfelejteni azt az érzést, amely mindig eltöltötte, valahányszor visszatért ide. Na persze, az egész nem ugyanaz. Hiszen nincsenek itt a barátai és az ismerősei… Ez egy múltbeli klubhelyiség, tele ismeretlen emberekkel (mert bármennyire is tanítja az itt ülőket tanárként, nem ismeri őket).

Harry végre megpillantotta Remus Lupint, aki a kandalló előtt üldögélt és szemöldökráncolva meredt egy könyvbe. Néha egy-egy szót írt le a mellette lévő pergamenre.
- Helló – köszönt Harry.
Lupin ijedten ejtette le a kezében tartott olvasnivalót a földre, aztán megilletődve így szólt:
- Nahát… te… te mit keresel itt? Féregfarkkal kellene kaját csórnod a manóktól, nem?
Harry nem egészen értette, hogy a jelenléte miért váltott ki ekkora rémületet Lupinból, de most nem is ért rá ezzel foglalkozni. Az ideje Sirius Blackként vészesen ketyegett.
- Figyelj, az a lány… Melissa vagy, hogy hívják… valahonnan rájött, hogy hova jártok… izé JÁRUNK holdtöltekor. Le kellene állítani, még mielőtt túl késő lesz.
Lupin egy pillanatig értetlenül nézett, aztán elkomorodva így szólt:
- Jó, megmondom Siriusnak.
- Siriusnak? – értetlenkedett Harry. Mi a csudáról beszél Lupin? Hiszen ő Sirius!
- Va… vagyis Jamesnek. Jamesnek – köhögte zavartan Remus. – Na, én megyek, mert itt túl sokan vannak. Nem lehet tanulni.
Harry értetlenül nézett körbe a klubhelyiségben, de a várt tömeg helyett csak két lányt pillantott meg, akik az egyik kanapén ücsörögtek. Más ember nem volt a közelben.
- De hát nincsenek is… - kezdte Harry, ám Lupin addigra már eltűnt a fiúhálóba vezető lépcsőfeljárón.
Mi a fene folyik itt? – töprengett magában Harry. - Lupin úgy nézett rá, mintha tartana egy kisebb fajta dührohamtól. Méghozzá az Ő dührohamától. De miért kapna Sirius Black dührohamot? És miért tűnt el ilyen hamar Lupin? Mit titkolhat?
Harry nem értett semmit. Dühösen meredt Lupin hűlt helyére, de most nem volt ideje nyomozósat játszani. Alig háromnegyed órája maradt, hogy beszéljen Lilyvel.
Vajon hol lehet James? – tette fel a kérdést magában. Hiszen azt mondta, hogy rástartol a Lilyvel való kibékülésre! Most még sincs sehol. Lehet, hogy Lilynél van a lányfronton? Amikor Harry legutóbb megnézte a Tekergők Térképét, James még a klubhelyiségben ücsörgött Lupinnal.
Mindegy! Nem vadászhatja le az összes tekergőt, mert az már egy kicsit sok lenne. Már így is kiiktatott az apja bandájából kettőt.
Harry ingerülten intett a pálcájával, hogy a lányok lépcsője ne változzon egy helyes kis csúszdává amint rálép, aztán megindult felfelé.

Még sosem járt a lányfronton, és meglepődve vette észre, hogy az ugyanolyan, mint a fiúrész. Valamivel tisztább volt ugyan, de a Harry által fantáziált túldíszített ajtók és rózsaszín függönyöknek hűlt helyük volt, helyettük egy teljesen normális emelet tűnt a szeme elé.
Amikor megtalálta a hetedévesek ajtaját, erőt vett rajta az izgalom. Tudta, hogy Lily bent van, még odalent ellenőrizte a térképen.
Harry felsóhajtott és igyekezett erőt gyűjteni. Mégis mit mondjon az édesanyjának? Hiszen semmi pénzért nem akar Jamesről hallani! Mégis meg kell próbálnia. Lily szereti Jamest, csak valahogy elő kell belőle hozni, hogy ezt be is ismerje.
Bosszankodva gondolt arra, hogy egy lány valószínűleg jobban megoldaná az ilyenfajta gondokat, mint ő. Ginny biztosan tudná, hogy mit tegyen, és mit mondjon Lilynek ahhoz, hogy beismerje a James iránti szerelmét. De sajnos Ginny nincs itt. És nem is fogja látni addig, ameddig le nem rendezte ezt az ügyet. Igyekeznie kell!

Remegő kezekkel, de elszánt szívvel kopogott be. Lopva lesimította a haját, de rájött, hogy semmi szükség rá, mert Sirius haja tökéletesen áll, nem úgy, mint az övé és Jamesé.
Mary MacDonald, Lily barátnője nyitott ajtót, és nem volt meglepve, hogy Siriust ott találja a hetedéves lányok küszöbén.
Ezek szerint a keresztapja nem először jár itt – csodálkozott magában Harry.
- Szia Sirius. A bolond barátodat keresed? Épp az ablakunk előtt énekel.
Harry meghökkenve hagyta magát beterelni a szobába, ahol az esti órák ellenére nem volt behúzva a függöny. Az ablakban vagy húsz lány lógott, és mind egyetlen embert hallgattak: James Pottert, aki egy seprűn lebegve, valami szerelmes balladát énekelt fennhangon a szíve hölgyének. Minden lány sóhajtozott és epekedett, de Harry nem látta közöttük az édesanyját.
- Hol van Lily? – kérdezte Harry Sirius hangján, ami sajgó szívvel emlékeztette, hogy milyen jó volt, amikor a keresztapja még élt és beszélt hozzá.
- Bezárkózott a fürdőbe – kuncogott Mary. - Nem értem miért. James egész jól énekel, magához képest.
Azzal a lány egy bezárt ajtóhoz lépett, és bekopogott rajta. Amikor nem érkezett válasz, megcsóválta a fejét, és hangosan így szólt:
- Lily! Sirius van itt.
- Küld el! Nem akarom látni, se őt, se a drágalátos barátját – hallatszott egy megviselt lányhang az ajtó túloldaláról.
- Ugyan miért küldeném el? Nem sokszor fordul elő, hogy két fiú is felbukkan a szobánk környékén – nevetett fel Mary. - James pedig nagyszerűen énekel, nem értem miért nem hallgatod meg. Hiszen neked énekel, nem nekünk.
Mary szavaira hallgatás volt a válasz. Semmi mozgás nem hallatszott odabentről, ami jelezte volna, hogy Lilynek szándékában áll kinyitni az ajtót.
- Figyelj – kezdte Harry, és megfogta Mary karját. – Sürgősen beszélnem kell vele.
Mary tanácstalanul meredt a bezárt ajtóra.
- Nem hiszem, hogy szépszerével be tudsz jutni… Lily azóta bent van, hogy James elkezdett énekelni. Sajnos, nem hallott az egészből semmit…
Harry ingerülten felsóhajtott. James éneke behallatszott a nyitott ablakon keresztül, de Harry a lányok kíváncsi fejétől nem látta az apja lebegő alakját.
Nem éppen ez a legjobb módszer Lily kiengesztelésére… Hiszen nem ér semmit az egész. Kétségkívül neki kell cselekednie, ha már James nem képes ezt az egészet normálisan kezelni.
- Akkor is be kell jutnom.
- Engem se enged be, pedig én a hajkefém miatt akartam bemenni – rázta a fejét tanácstalanul Mary.
A lány egy „nincs mit tenni” arckifejezés után odasétált az ablakhoz, és hallgatni kezdte a dalt, amit a többiek elfojtott sóhajtozása kísért.
James belekezdett még egy versszakba.
- Bár nekem tartana valaki szerenádot… - sóhajtott fel egy szőke hajú lány.
- James miért nem nekem énekel? –bosszankodott egy másik.
- Ugyan miért énekelne neked a Fogók Királya? Ő csakis nekem énekelhet! – támadt neki a harmadik lány.
- Lilynek énekel és nem nektek. Ne is álmodozzatok– közölte Mary figyelmeztetőn.
- De őt nem érdekli… - jegyezte meg méltatlankodó hangon a szőke lány. – Engem meg igen…

Harry odasétált a fürdőajtóhoz, és megpróbálta kézzel kinyitni, de az nem engedett.
A szobában lévő óra szerint már csak fél órája maradt Sirius alakjában. Cselekednie kellett, különben hamarosan dolgavégezetlenül fog visszaváltozni.
Harry az Alohomorát vetette be, de megint nem járt sikerrel. Magában bosszankodva ismét próbálkozott.
Az édesanyja tudását máskor nagy örömmel ismerte volna el, de most gátolta az ingatag lábakon álló terveiben.
Harry kisvártatva kénytelen volt drasztikusabb eszközökhöz folyamodni. Pálcájával rábökött az ajtó zárjára és kirobbantotta a helyéről.
Immár feltárult a helyiség, és ő beléphetett a fürdőszobába.
Az ablaknál térdelő, bámészkodó lányok csak egy pillanatra fordultak hátra a zaj hallatán, de aztán James dala érdekesebbnek bizonyult, mint egy kirobbanó ajtó, ugyanis a fiú seprűmutatványokkal is szórakoztatta a közönséget.
Harry visszacsinálta maga után a rombolást, és újra bezárta az ajtót maga mögött.

Amikor megfordult, megpillantotta Lilyt, aki a fürdőkád szélén üldögélt, és épp egy bűbájt lőtt ki felé.
- Húzz el innen, Sirius Black! – harsant Lily hangja dühösen.
Harry lerántotta a fejét a varázslat útjából.
- Hé… én csak beszélni akarok veled! – kiáltotta a földközelből, és felpislogott a kád szélén ülő lányra. Az átok a feje fölött csapódott be.
Lily harciasan felállt és közelebb jött, majd kíméletlenül így szólt:
- Nem érdekel, hogy mit akarsz mondani. És vidd innen a drágalátos barátodat is, mert az ő mondanivalója még feleannyira sem érdekel. A béna szerenádja meg még kevésbé.
- Nézd, James csak… - állt fel Harry, ám Lily a szavába vágott.
- Nem ismerek ilyen nevű egyént – fordult el a lány, és büszkén a magasba emelte az orrát.
- Dehogynem – jött dühbe Harry is. – James Potter az az ember, aki szerelmes beléd.
Lily az égnek emelte a tekintetét.
- Hülyeség. Már a múltkor is mondtam neked, de úgy látszik szivacsos lett a memóriád: ha szeretünk valakit, akkor nem ordítunk rá, és nem küldjük el a fenébe.
Harry meglepetten pislogott.
James ezek szerint sokkal jobban elbaltázta a dolgot, mint említette.
- Nem szándékosan tette… - próbált védekezni az apja helyett Harry, bár fogalma sem volt az ügy részleteiről.
A fenébe! Ki kellett volna faggatnia Féregfarkot, mielőtt rábocsájtja az álombűbájt! Harry átkozta magát, amiért nem volt körültekintő.

- Ezt már hallottam egy párszor – Lily bőszen szembefordult vele. - Tudsz valami újat is mondani, vagy végre hajlandó vagy elmenni?
- Nem megyek sehová, amíg meg nem bocsátasz Jamesnek – jelentette ki határozottan Harry.
- Már belefáradtam, tudod? – roskadt le a kád szélére újra a lány. - Elegem van abból, hogy James egy fikarcnyi komolyságot sem mutat. Engem akar, hát persze… - Lily hangja keserűen csengett. - De a kisujját sem tudja értem rendesen mozdítani…
Harry érezte, hogy az édesanyja lassan megnyílik, és ő végre megértheti az egészet.
- Néha úgy éreztem, hogy igenis kedvelem, mert olyan aranyos volt, de aztán jött az a nap… Tudod, hiszen ott voltál… Amikor elküldött a fenébe.
Harry nem tudott mit mondani, ezért csak hallgatott és figyelt.
- Érezted már, hogy valahol felesleges vagy? – nézett rá kérdőn Lily. – Mert én akkor azt éreztem. És nem az volt az egyetlen alkalom. Mindig, amikor egy kicsivel is többet árult el magáról, akkor a következő napokban attól kellett tartanom, hogy ellök magától, holmi titkokra és magányügyekre hivatkozva… Azt hiszi ő az egyetlen, aki képes elviselni egy vérfarkas társaságát? – nézett metszőn Harryre Lily. – Hát nem! Képzeld, az én gyomrom sem fordul fel tőle!
A lány szeme könnyes volt a dühtől és a szomorúságtól.

Harry csak pislogni tudott meglepetésében.
Az ügy bonyolultabb volt, mint gondolta. Az egészben az a legszebb, hogy az apja semmit sem sejt az egészről. Lily bizonyára nem közölte vele ezeket a dolgokat.
Bolondság volt azt feltételezni, hogy ilyen egyszerűen működik a dolog. Összehozza a szüleit és kész. Hát persze! Harrynek be kellett látnia, hogy az emberi érzelmek és kapcsolatok sokkal összetettebbek, mint arra számított volna.

- Lily, mi lenne, ha komolyan elbeszélgetnénk? – kérdezte odakintről James Potter.
Hangos lány sóhajok szűrődtek be, és Mary MacDonald ellenséges hangja volt rá a válasz:
- Jaj, menjünk már innen… Vége a műsornak! Nem kell nekik közönség. Gyerünk! Te is Lizzy!
Mary hangosan becsukta maga után a szoba ajtaját, miután kiterelte a rajongó, és erősen méltatlankodó lányokat.
Lily könnyes szemmel pillantott Harryre.
- Komolyan akar beszélni? Hát ez eddig még sosem sikerült neki.
Harry tanácstalanul megvakarta az orrát.
- Lehet, hogy ezúttal tényleg komolyan gondolja. Nagyon szeret téged.
Lily, Harry szavaira azonnal felkapta a fejét, és szemöldökráncolva nézett a fiúra.
- Hogy mi? Miért mondod ezt most el nekem? Eddig te is adtad a lazát. Múltkor azt mondtad, hogy „James bír, de azért ne éld bele magad”. Most meg… - Lily elgondolkodva nézett Harry szemébe. -… olyan normálisan lehet veled társalogni. Mi ütött beléd?
- Hogy… belém? – kérdezte zavartan Harry. – Semmi, csak végre megértettem a közöttetek lévő kapcsolatot…
Harry érezte, hogy Lily gyanakodva méregeti. Az azonban látszott, hogy a lány még nem tudja eldönteni, hogy tulajdonképpen miért is találja furcsának a fürdőszobájában lévő Sirius Blacket.
Lily keserűen elmosolyodott és a fejét rázta.
- Nincs köztünk semmiféle olyan „kapcsolat”, amiről te beszélsz.

- Ugyan, Lily, nyisd ki az ajtót, és beszélgessünk! Vagy ha nem, hát mond el így, hogy mi a baj! Miért nem akarsz megbocsátani? – James rendületlenül mondta odakint a magáét.
Harrynek nem volt órája, így nem tudta megbecsülni az időt, hogy vajon mióta társalog itt Lilyvel. Volt egy olyan érzése, hogy hamarosan mennie kell. Pont most, amikor Lily végre beavatta őt…
- Nos, nekem most… - kezdte Harry.
- Lily, hidd el, hibát követtem el – szakította félbe James hangja. – Teljesen komolyan kérem, hogy bocsáss meg!
Harry kérdőn nézett Lilyre, mint aki választ vár tőle. Ám nem kellett megvárni Lily válaszát, mert odakintről ajtócsapódás hallatszott, majd mozgolódás.

Az izgatott Remus Lupin rontott fel a lányokhoz és a fürdőszoba előtt álló „Jameshez” lépett:
- Te figyelj, nem láttad Ágast? Szerintem ide indult. Az előbb a klubhelyiségben találkoztunk, és azt hittem, hogy követ majd a szobánkba, de nem tette.
- Mi van!? – háborodott fel a barátja. - Azt hittem Féregfark elintézi!
- Fogalmam sincs, hol van Féregfark, és ami azt illeti James is eltűnt.
- De jó! Így hogy hódítsam meg Lilyt!? – bosszankodott „James”.
- Van már valami eredmény? – kérdezte Lupin.
- Igen, az hogy bezárkózott a fürdőbe, és nem hajlandó kijönni.
- Próbálkozz tovább, én addig megpróbálom kideríteni, hogy hova tűnt James és Peter – mondta Remus, és kifelé indult a szobából.
- Ha Ágas megpróbál majd megölni minket, akkor javasolni fogom neki, hogy előbb veled végezzen – közölte bosszúsan a James testébe bújt Sirius.
Remus vágott egy fintort, miközben keze már az ajtó kilincsén volt. Ekkor azonban a lányok lépcsője felé tévedt a pillantása, és megmerevedett. Hátrálni kezdett, és izgatottan rángatta meg barátja talárját.
- Te, figyelj… Azt hiszem, megtaláltam Ágast.
A James Potter testében lévő Sirius Black oldalra kapta a fejét, és megpillantotta az ajtón belépő saját testét.
- Elmondanátok, hogy mi a frászt csináltok itt? – hallatszott a dühös „Sirius” hangja.

A fürdőszobában Harry összerezzent, mert erre aztán nem számított. Hiszen elkábította a keresztapját! Akkor miért bukkant fel itt hirtelen? Te jó ég! Most hogy tűnjön el?
Lily összeráncolt szemekkel figyelte az előtte állót, és meg sem próbált úgy tenni, mintha nem hallotta volna az előbbi felkiáltást.
- Ha Sirius odakint van, akkor te ki vagy? – kérdezte, és a pálcáját egyenesen Harry mellkasának szegezte.
Harry semmiféle érzelmet nem látott édesanyja szemében, csak a dühöt, amely azt jelentette, hogy bármelyik másodpercben képes lenne őt megátkozni.
- Én… ö… szóval én… - kezdte Harry, ám nem folytathatta, mert ekkor érezte, hogy a haja mérete csökkenni kezd, a szeme rohamosan romlásnak indul, és az arcvonásai is kezdenek visszaváltozni.
Kifutott az időből! Letelt a hatvan perc. A Százfűlé-főzet hatása hamarosan elmúlik, és ő semmit sem tehet! Harry becsukta a szemét, és sóhajtva adta meg magát az elmúló varázslatnak.
Kisvártatva előkotorta talárjából az addig elrejtett szemüvegét, és az orrára biggyesztette. Látta, amint Lily zöld szeme felcsillan a meglepetéstől, és hitetlenkedve hátrál egy lépést.

- Mi csak segíteni akartunk! – kiabálta odakint „James” hangja.
- Ezzel a hülyeséggel!? Azonnal csináljátok vissza! – ordibált „Sirius”, de olyan nagy hangerővel, hogy a fürdőszobában dermedten álló két alak is tisztán hallhatta.
- Nézd, mielőtt félreértenéd… - kezdett bele ismét Harry, ám kénytelen volt megint félbehagyni a mondandóját a kinti események miatt.
- Hogy mit akartál!? Meghódítani Lilyt!? – harsant „Sirius” hangja. – Te nem vagy eszednél Tapmancs! De te sem Holdsáp! Ez az ÉN testem! Ha már valaki meghódítja Evanst, akkor az én leszek, méghozzá a saját testemben!
- Félreérted, te hülye! Neked akartam meghódítani, nem magamnak! – kiabálta vissza „James” hangja.
Lilynek a homloka közepéig szaladt a szemöldöke. Harry is meglepetten pislogott.
- Azt hiszem, nem te vagy az egyetlen, aki James miatt jött ide – jegyezte meg Lily.
Harry elmosolyodott kínjában.
- Az én ügyem elég bonyolult, a kintiekét nem ismerem, de…
- Ne is folytasd – szakította félbe Lily, és feljebb emelte a pálcáját. – Nekem ez már sok. Kifelé!
- Hogy!? – nézett értetlenül Harry. – De hát még meg sem magya…
- Nem érdekel – nézett kíméletlenül a lány, és a pálcájával az ajtó felé intett. – Sajnálom, tanár úr, ha udvariatlan leszek, de tűnjön el!
Harry elkeseredetten próbált valami gyenge kis indokot kitalálni, amivel meggyőzhetné Lilyt, ám hiába; a lány makacsul az ajtó felé mutatott.

Harry kivarázsolta magát a fürdőszobából, és a megdöbbent Tekergőkkel találta szembe magát, akik épp felfüggesztették az egymással való ordibálást.
- Te mit keresel itt? – kérdezte az a személy, akit Harry Siriusnak vélt.
- Vele voltál benn? – kérdezte a James testébe bújt, meghökkent Sirius.
- Én csak… - kezdte újból Harry, de Lily hangja kíméletlenül harsant a hátuk mögött:
- Mi lenne, ha elhúznátok a szombámból!? Mindannyian!
A lány szeme nem ismert tréfát, fenyegetően felemelt varázspálcája pedig szintén nem.
- Lily, nem tudom, hogy ő mit keres itt, de… ezek a dilisek elvették a testem és…
- Nem érdekelnek a problémáid, Sirius.
- Hát éppen EZ AZ! NEM VAGYOK SIRIUS! JAMES VAGYOK! – tiltakozott „Sirius”, és dühösen pillantott az előtte álló lányra.

Harry most már végképp nem értett semmit. Ha ez itt James… akkor… Te jó ég! Az apját átkozta meg a manók konyhája előtt! És ami azt illeti elég erős bűbájjal, úgyhogy nem is kellene még itt lennie… Vajon miért van itt?
Lilynek azonban végképp elege lett a társaságból és nem érdekelte semmiféle magyarázat.
- Kifelé! – kiabálta, és a nyomatékosítás kedvéért a Siriusszá változott James felé küldött egy átkot.
- Hé – méltatlankodott az érintett, miközben maga elé varázsolt egy pajzsbűbájt. – Már mondtam, hogy nem az én hibám! Miért engem büntetsz!?
Harry jónak látta, ha megcélozza az ajtót, mielőtt még további bűbájok repülnek ki édesanyja pálcájából. A Tekergők követték a példáját, és az ajtó felé araszoltak, egyedül a Sirius alakjába bújt James próbálta megfékezni Lilyt, de ez csak olaj volt a tűzre.
Nemsokára varázsok tucatjai csattantak az ajtónak, amit a kifelé menekülő fiúbagázs egyszerre csapott be mindannyiuk kimenekülése után.

- Hűha… Nem hittem volna, hogy Evans ilyen harcias – hüledezett „James”, miközben a fejét csóválta.
- Ha talán megkérdeztél volna, akkor elmondom – válaszolta rá bosszúsan „Sirius”.
- Öhm… a tanár úr mit keres itt? – tette fel az óvatos kérdést Lupin.
Harry felsóhajtott és a válaszra készült, ám a hamis Sirius méltatlankodva közbevágott:
- Kit érdekel!? Most nem ez a legnagyobb problémánk! Hanem az, hogy még mindig Tapmancs testében vagyok! Ha nem változtatsz vissza, egy hétig bezárlak Féregfark ládájába, és nem fog meghatni, hogy közben holdtölte lesz!
- Jól van, nyugi! – csillapította Lupin, és egy bonyolult pálcamozdulatba kezdett.
Mire Harry kettőt pislogott, az apja újra a saját testében volt, Sirius pedig újra Siriusként vakarta a feje búbját.
- Végre! A saját testem! – sóhajtott fel ingerülten James. –Ezt nem fogod megúszni szárazon, Tapmancs!
James fenyegetően megindult a barátja felé.
- Hékás! Nem csak az én ötletem volt, hanem Holdsápé is! – tiltakozott Sirius.
- Most hozhatom helyre, amit elrontottatok! – morogta James harapósan, meggondolva gyilkos szándékait, és visszafordult a hetedéves lányok ajtaja felé.
- De hát nem rontottunk el semmit! – tárta szét a karját Sirius. – Csak egy kis szerenádot adtam a nevedben Evansnek… Erről jut eszembe! A seprűd a lányok szobájában maradt…
James az égnek emelte a tekintetét.
- Kösz. Csináltál esetleg még égőbbet is, vagy a szerenád volt a csúcs?
Látszott, hogy Remus és Sirius zavarba jönnek barátjuk átható tekintetétől.
- Mi csak segíteni akartunk… - jegyezte meg félénken Lupin.
James megcsóválta a fejét.
- Kösz, de azért még nem kellett volna elkábítani, és bezárni egy koszos szekrénybe, ráadásul mindezt a mardekárosokra fogni.
- Szekrénybe? – nézett meglepetten Sirius. – Miféle szekrénybe?
- Mi nem zártunk semmiféle szekrénybe – nézett barátjára Remus is. – Féregfarknak kellett volna elintéznie, de ő elveszett. Nem tudjuk, hogy hol van… Milyen mardekárosokról beszélsz?
Harry megköszörülte a torkát, hogy felhívja magára a figyelmet, majd zavartan tolta feljebb a szemüvegét.
James vetett rá egy oldalpillantást, aztán összehúzott szemekkel méregetni kezdte. Harry elmosolyodott kínjában.
James megcsóválta a fejét, aztán szinte magának motyogta:
- Úgy tűnik nem csak ti gondoltátok úgy, hogy segítségre szorulok…
Lupin és Sirius kérdőn néztek egymásra, majd Jamesre, de barátjuk nem adott választ.
Harry sejtette, hogy apja rájött a dolgok nyitjára, még ha nem is volt minden tény birtokában. A tekintete egy jó alapos beszélgetést ígért későbbre, és Harry szabályosan úgy érezte magát, mint egy kisfiú, aki rossz fát tett a tűzre.
Nem bírta ki, muszáj volt elmosolyodnia a gondolattól.
James a fejét csóválta tehetetlenségében, és ismét a lányok ajtajára tévedt a tekintete.
- Lily, engedj be! Mindent megmagyarázok! – kopogtatott. – Légy szíves! Nincs több trükk! Ígérem! Csak hadd beszéljek veled végre!
- Azt gondolod, hogy Evans már lenyugodott? Akkor ki kell, hogy ábrándítsalak – fintorgott Sirius. – Rád fog szórni egy jó kis átkot, és…
Ám ekkor nyílt az ajtó: Jamest, mindenki legnagyobb meglepetésére, egy kéz berántotta a szobába a talárjánál fogva.
A hangos ajtócsapódást döbbent csend követte. Sirius, Remus és Harry egymásra bámultak, majd a hetedéves lányok ajtajára.

Sirius elvigyorodott, és kisvártatva Remus is követte a példáját.
- Ágas sínen van… - jegyezte meg a széparcú fiú, és diadalmasan füttyentett egyet.
Ekkor azonban mindhárman felkapták a fejüket, mert meghallottak egy szigorú hangot, amely egyre feljebb jött a lépcsőn, és egyenesen feléjük tartott.
- Nos, meglátjuk Ms. Ryans. Az igazgató úr elé tárom az ügyét és… - McGalagony professzor tűnt fel a feljárón, és rögtön megpillantotta az ott ácsorgó Harryt, Lupint és Siriust.
- Ajjaj – jegyezte meg Sirius Black, miközben a professzorasszony dühtől és meglepettségtől villámló szemébe nézett.

- Ez hallatlan! – kisvártatva McGalagony kiabálásától zengett a Griffendél klubhelyisége. – Két fiúdiák a lányok részén! Példátlan! A Roxfort történetében még nem fordult elő, hogy… És maga Lupin! Maga, aki prefektus! Nem hittem volna, hogy…
Lupin lehajtott fejjel tűrte házvezetőjük dorgálását. Sirius szája sarkában azonban megjelent egy elfojtott mosoly. Barátjuk kedvéért vállalták a büntetőmunkák hosszú sorát, és örültek neki, hogy valamennyire sikerrel jártak, még ha nem is olyan formában, amilyenre ők gondoltak.
Harry a professzorasszony mögött állt, és megpróbált tanári kifejezést varázsolni az arcára. Szerencsére McGalagony az ő jelenlétét nem kérdőjelezte meg, beérte annyival, hogy vetett rá egy szigorú pillantást, és megjegyezte, hogy a továbbiakban ő intézi a griffendéles tanulók ügyét.
Harry reménykedett benne, hogy James nem ebben a percben fog lesétálni a lányfront lépcsőjén, mert akkor az apja sem úszhatja meg a professzorasszony dorgálását.
- … és az igazgató úr is tudomást fog szerezni erről a viselkedésről! Azonnal jelenteni fogom neki! Ezen kívül levonok…
Harry azt hitte rosszul hall. Az egészből csak annyit fogott fel, hogy McGalagony Dumbledore-t emlegette.
Itt van az igazgató? Visszatért? Végre! Hiszen erre a pillanatra vár hetek óta!
Harry szíve kalimpálni kezdett az örömtől.
- A professzor úr visszatért? – szakította félbe izgatottan McGalagony szidalmazását.
- …a büntetőmunkájukat pedig…
McGalagony rápislogott Harryre, azután meglepetten válaszolt.
- Igen, Weasley professzor. Az igazgató úr néhány perce érkezett meg a kastélyba.
Harry örömteljesen felkurjantott, megölelte a megdöbbent McGalagonyt, majd kirohant a portrélyukon át.




<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)