Egy repülő motorkerékpár rejtélye írta: botkrisz

[Kritikák - 15]

+++ betűméret ---


Vajon hogy került Siriushoz a repülő motorja? Van valami köze a dologhoz James Potternek? A bajkeverő jellem ismét felszínre tör (ha egyáltalán elszunnyadt valaha is), de hogyan reagál erre Lily és a kis Harry?



Godric’s Hollow napsütötte egén mindenfelé madarak röpködtek, miközben élénken csiviteltek és csicseregtek egymásnak. Néhányan letelepedtek egy kisebb kert hatalmas akácfájának a tetejére, hogy megpihenjenek, de a kellemes nyári csendet nem sokáig tudták élvezni. A zöld területhez tartozó ház felől ugyanis egy felharsanó, döbbent kiáltás érkezett.
- Te nem vagy eszednél!
A közelebbi ágakon üldögélő madarak úgy döntöttek, hogy nyugalmasabb helyet keresnek maguknak.
Jól is tették; legszívesebben a ház ajtaja előtt ácsorgó férfi is követte volna a példájukat, de sajnos már nem tehette. Kivívta maga ellen a sorsot azzal, hogy az előbb olyan meggondolatlanul megmutatta feleségének a legújabb szerzeményét.
- Ezt sürgősen felejtsd el James Potter! – kiáltott fel ismét a hang gazdája, akinek fiatal arcát sötétvörös haj keretezte, és más esetben kellemes zengésű hangtónussal rendelkezett.
A nő az ajtóban állt, talárja elé egy kötény volt kötve, és harcias pillantásokkal illette az előtte álló, fikarcnyi lelkiismeret-furdalást sem mutató férjét.
James Potter csalódottan túrt a hajába.
Puff neki! A meglepetése nem a legjobban sült el. De azért megpróbálja rábeszélni Lilyt még egyszer! Elvégre nem azért vette meg ezt a gyönyörű járgányt, hogy a garázsban porosodjék! Igenis ki akarja próbálni. És kivel mással, mint a kis prücsökkel, aki annyira szeret repülni!?

A kis prücsök, avagy más néven Harry Potter, aki épp a kiságyában kóstolgatta az öklét, meg mert volna rá esküdni, hogy az édesanyja épp csúnya szemeket mereszt az apjára. Az édesapja biztosan megint valami csintalanságot követett el. Ilyenkor az anyja nem mosolyog, csak dühösen ráncolja a homlokát, de aztán az apja addig incselkedik vele, hogy mindig nevetés a vége. Harry szerette, ha az édesanyja nevet, olyankor olyan szép volt az arca. De az még mókásabb, ha az apja teszi ugyanezt.

Mint akkor, amikor megpróbálta megkóstolni azt a hosszú valamit… Apa csak nevetett rajta, de anya kikapta a szájából.
- Ez nem vicces! A pálcádról van szó! – dühöngött a nő, miközben megszabadította férje varázspálcáját csemetéje nyálától. – Tudod, hogy mindent a szájába vesz, mert jön a foga! Ne hagyd a közelében!
- Nem szabad, rosszcsont! – hajolt dorgálón a kiságy fölé James. - Te csak később kaphatsz ilyet! Rágcsáld inkább ezt – mondta nevetve, azzal odanyújtott fiának egy cikesz alakú rágókát, aminek a szárnya Harry legnagyobb csalódására nem volt olyan finom, mint a faízű pálca.

- De miért nem, tündérkém? – tárta szét a karjait James Potter. – Nem repülnénk olyan magasra! Harry biztosan élvezné.
- Soha nem fogod megtudni, hogy élvezné-e vagy sem, mert nem fogod RÁ felültetni!
- Ugyan drágám! A fiúnk nem olyan kis betoji…
- NEM! – Lily Evans Potter hajthatatlan maradt.
James lemondóan felsóhajtott, és megpaskolta a frissen vásárolt motor ülését.
- Pedig direkt azért vettem, hogy a kiskrapekkel száguldozzunk rajta…
Lily az égnek emelte smaragdzöld tekintetét, amely csillogott a felháborodástól.
- Nem hihetted, hogy engedem Harryt egy száguldozó, repülő motorra ülni!?
Harry abbahagyta az ökle rágcsálását, és helyette a kiságya rácsait vette célba.
Miért viszket ennyire az ínye? Anya szerint jönnek a fogacskái… De ez a dolog nem olyan finom. Hol lehet a rágókája? Harry körbesandított, odadugva fejét az ágya rácsaihoz. Á, a kisasztalon van, a nappaliban. Legutóbb ott játszottak apával lovacskásat, akkor hagyhatta ott.

- Miért mi rossz van abban, ha elrepülünk Tapmancshoz, meg vissza? Az nem olyan nagy táv!
- Repülhetsz, ha annyira akarsz James Potter! Én gondoskodom róla, ha nem viszed vissza rögtön ezt az izét! – Lily haragosan intett a bejárat előtt álldogáló szörnyűségre.
Harry gurgulázó hangon követelt magának figyelmet. Ő is repülni akar! Miért nem engedi anya? Apával akar repülni! Ahogy múltkor is, amikor anya átment Frank bácsiékhoz. Apja és keresztapja felváltva felültették maguk elé a seprűre és felszálltak jó magasra. Még a haját is teljesen hátrafújta a szél! Egy cseppet sem félt, mert az apja szorosan tartotta. Harry a keresztapjával is nagyon szeretett repülni, akit anya és apa mindig Tapmancsnak hívott, bár Harry nem értette, hogy miért.
Tudta, hogy ha anyja meglátta volna a repülést azon a csodás tárgyon, amit seprűnek hívnak, nagyon leszidná apját és keresztapját.

- Jaj, Lily, ne már! – James fancsali arccal meredt a tökéletesen fényes, vadonatúj járgányra. – Nem vihetem vissza!
Lily már nem figyelt a férjére, belépett a házba és a kisfiát vette célba, aki anyját meglátva boldogan fújdogált nyálbuborékokat, miközben a farácsot szopogatta.
- Gyere, eszünk egy kis hamit, jó? – A nő kiemelte fiát a kiságyból és elindult vele a konyhába.
- Most akkor mi a frászt csináljak a motorral? – kérdezte bosszúsan James, miközben két lépéssel a felesége mögött termett a konyhában.
Végignézte, ahogy Lily Harryvel a karján, előkészít néhány almát, és azt gondolta magában, immáron századszorra, hogy neki van a legszebb felesége és a leggyönyörűbb fiacskája a világon.
- Ne beszélj csúnyán Harry előtt – figyelmeztette a nő, miközben kinyitotta a konyhaszekrényt.
- A FRÁSZ nem csúnya szó – hajolt mosolyogva fia felé James. – Igaz kisfiam? Nem csúnya… Anya rémeket lát.
- Csak nem akarom, hogy valami ilyesmi, vagy netán valami kviddicskifejezés legyen az első szava! – nézett Lily metszőn Jamesre.
James a karját nyújtotta a kis Harry felé.
- Úgyis tudod, hogy az első szava az lesz, hogy mama… Minden gyereknek az az első szava! – emelte égnek a tekintetét James. – Gyere apához! – tette hozzá a fiának gügyögve.
Lily átadta a boldogan nyújtózkodó Harryt a férjének és nekiállt lereszelni pár almát a szekrényből előkerülő kistányérba.
- Kinézem belőle, hogy „cikeszt” mond először „mama” helyett – mondta fintorogva Lily. – Vagy Tapmancsot. Mostanában ezek a leggyakrabban elhangzott szavak a házban. Főleg, ha Sirius is átjön.
- Anya nagyon gyönyörű, amikor mérgelődik, igaz kisfiam? – kérdezte mosolyogva James, és orrát a fiáéhoz érintette.
A kis Harry felkacagott, és cinkosan apja szemüvege után nyúlt. Mindig is érdekelték a csillogó a dolgok. Biztosan az íze is finom lehet… Vagy legalábbis hűsíti ezt a viszketést a szájában… Anya igazán siethetne azzal a hamival.
- Na nem, kishaver – hajolt el James fia kapálózó kezei elől.
Belefújt Harry hasába, és vigyorogva nézte, ahogy a kisfiú kacagva élvezi a játékot. – Neked van a legszebb anyukád, de mond neki, hogy siessen azzal az almával, mert megeszed az ujjamat… - Harry ugyanis a móka hevében elkapta James ujját, és harapdálni kezdte pár, még csak félig kintlévő fogacskájával.
- Hiába hízelegsz nekem, a motor akkor sem maradhat – jelentette ki Lily, és újra átvette Harryt, aki kénytelen-kelletlen elengedte apja ujját.
- Úgy tűnik, anya hajthatatlan – sóhajtott fel James. – Most mit csináljunk, kis prücsök? Pedig jó lett volna egyet röpdösni a nagy motorral, igaz-e?
Harry kapálózva tűrte, hogy Lily beletegye az etetőszékbe és elé kösse az előkéjét.
- Már így is eleget „röpdöstök”, amikor nem vagyok itthon – vetett a férjére egy szemrehányó pillantást. – Tudom, hogy amikor Sirius átjön, Harryt is „megröptetitek” a kertben.
James a rajtakapottak vigyorával tárta szét a karját.
- Minél korábban elkezdjük, annál jobb…
Lily elkezdte kanalazni az almapürét a fiának, és bosszúsan szólalt meg:
- Ha nem zavar, Harry még egy éves sincs…
James kihúzta a fia etetőszékével szemben lévő széket, és leült.
- Na és? A repülésnél nincs korhatár – jelentette ki vigyorogva.
James látta, hogy a fia figyeli, miközben Lily az almát kanalazza a szájába.
Nevetve kinyújtotta a nyelvét. Tudta, hogy a kisprücsök már ismeri ezt a játékot. Gyakran szokták ezzel bosszantani Lilyt etetés közben. James jól ismerte a fiát; Harry utánozta a mozdulatot, még ha ez a reszelt alma rovására is ment. A kisfiú is kinyújtotta a nyelvét, így kijött a szájából az éppen adagolt falat.
- James! – csattant fel a nő.
- Mi az? Nem csináltam semmit! – jegyezte meg az említett kajánul.

Hirtelen a csengő hangja szólalt meg. Harry szerette ezt a dallamot, mert tudta, hogy ez azt jelenti, hogy valaki olyan jön hozzájuk, aki majd a kezébe veszi, vagy felrepül vele jó magasra, esetleg olyan valaki, akinek meghúzhatja a szakállát.
- Biztos Tapmancs – jegyezte meg James, és feltápászkodott.
- Igen, csak ő nem képes megjegyezni, hogy ne csengessen, mert lehet, hogy Harry alszik – ingatta a fejét Lily.
- Tudod, hogy imádja Harryt – mondta James nevetve, és kiment ajtót nyitni.
A következő pillanatban harsány férfihang harsant, és Sirius Black trappolt be a bejáraton.
- Helló Ágas! Mi az a csodagép a házatok előtt? Motorkereskedésbe fogsz? – Sirius alaposan hátba veregette barátját.
- Üdv Tapmancs! – köszöntötte James, és legalább akkorra hévvel vissza is adta a hátlapogatást.
- Helló Lily, és neked is kis bajnok! – ment oda Sirius az etetőszékhez, és megfogta Harry egyik hadonászó kezecskéjét.
Harry csak gagyogott valamit válaszul, aminek következtében ismét temérdek mennyiségű alma távozott a szájából. Lily szemrehányó pillantást vetett fia keresztapjára, azután a férje felé fordulva így szólt:
- Odaajándékozhatnád Tapmancsnak a motort, James. Legalább nem rontaná itt az összképet a ház előtt.
James égnek emelte a tekintetét Lily háta mögött és összenézett barátjával.
- Nők! – motyogta, majd hangosabban hozzátette: - Mi a véleményed Tapmancs? Kell a kicsike vagy sem?
- Úgy érted a feleségedre célzol? Nem Ágas, azt hiszem, hogy nem élek a lehetőséggel… - Sirius jobbnak látta távozni a konyhából, mielőtt még Lily hozzávág valami kevésbé törékenyt, mert láthatólag azt fontolgatta.
- Hülye! A mocira gondoltam!
- James! – csattant Lily hangja.
- Tudom! Harry ne halljon csúnya szót… már mondtad – ismételte monotonon James.
- Apa néha a fülén ül, ugye kisfiam? – kérdezte Lily Harrytől, akinek az arca csupa alma volt, de nem csak az, hanem az előkéje is.
Harry nevetve lógázta a lábát, és kiköpte az utolsó falatot. Valahogy már nem volt kedve almát enni. Egyre álmosabb lett. A mozdulatai lelassultak, ahogy édesanyja letörölte az arcát, és kivette a székből.

A nappaliban Sirius helyet foglalt a szokott helyén és jólesően kinyújtotta a lábát.
- Komolyan nekem adnád? – nézett barátja szemébe.
- Naná. Lily úgysem engedi, hogy Harryvel „röpdössünk”, nélküle meg nem olyan jó. Nem akarom, hogy itt porosodjon, amíg Harry nagykorú nem lesz. Ugyanis van egy olyan sejtésem, hogy Evans kisasszony csak akkor fogja felengedni rá a kiskrapekot…
- A nevem nem Evans kisasszony, hanem Mrs Potter – szólt közbe a nappalin épp áthaladó Lily. Harry bóbiskolva, laposakat pislogva bújt hozzá. – És igen, valóban nem bánnám, ha Harry csak tizenhét éves korában látná viszont ezt a szörnyeteget… bocs, Sirius, nem rád céloztam, hanem a motorra.
Sirius ugatva felkacagott és a térdét csapkodta jókedvében.
- Úgy látom, elemében van az asszonykád – jegyezte meg, amikor kitörölte a nevetés könnyeit a szeméből.
- Ahogy mondod – húzta mosolyra a száját James is, és a nő felé pillantott, aki épp lefektette a kis Harryt az ágyába.
Lily megsimogatta Harry fekete fürtjeit, majd megpuszilta az arcocskáját. A kisfiú zöld szemei lecsukódtak, és mély álomba merült, miközben magán érezte az anyai gondoskodás meleg kezét.
James tekintete szerelemtől csillogott, miközben nézte, és Lily is viszonozta a pillantást. Mosolyogva adta férje tudtára, hogy megbocsátja a motoros incidenst, de figyelmeztető szemei azt is hirdették, hogy csak akkor, ha sikerül azt elpasszolnia Siriusnak.
James felnevetett Lily arckifejezése láttán, és intett barátjának, hogy menjenek ki, és nézzék meg a sokat emlegetett motorkerékpárt.

- Te Ágas! – kezdte Sirius. – Nem fogadhatok ám el akármilyen szerkezetet! Meg kell győződnöm róla, hogy jó vásárt csinálok.
- Elviszlek egy próbakörre, hogy a saját szemeddel győződj meg a kicsikéről! – mondta színpadiasan James. – Na mit szólsz hozzá?
- Benne vagyok, haver – csapott James kezébe Sirius. – De csak egy feltétellel… Én vezetek.

James és Sirius pár óra múlva tértek csak vissza. Addigra Harry is felébredt, és frissen kicserélt pelenkában, a nemrég megkapott rágókájával a szájában üdvözölte apját és keresztapját.
- Tapmancs elfogadja a motort – jelentette a feleségének James, miközben helyet foglalt mellette a kanapén.
- Jaja – helyeselt Sirius, és odébb tessékelte a helyén terpeszkedő macskát. – De ezért a klassz járgányért valamivel kárpótolnom kell benneteket.
- Dehogy – tiltakozott Lily gyorsan. – Mi örülünk, hogy elviszed. Ugye James?
James arcán látszott, hogy nem teljesen ért egyet ezzel a kijelentéssel, de pillanatnyilag nem tehet semmit.
Sirius arca felragyogott.
- Már meg is van, hogy mivel kárpótollak! – Tekintete a legifjabb Potter csemetére vándorolt, aki lelkesen rázogatta a seprű alakú csörgőjét.
Lily rosszat sejtve felsóhajtott, de a gyanúja csak hónapokkal később, július 31-én igazolódott be, amikor Sirius baglya egy hosszúkás csomagot hozott a Potter házba, Harry James Potter nevére címezve.

A kis Harry Potter az első születésnapján már lelkesen fújta a nemrég elsajátított sajátságos szókincsét, amely főleg a „mamama”, az „apaaa” és a „tap-tap” szavakból álltak. Lily legnagyobb sajnálatára a „tap-tap” kifejezés csak akkor jött elő fiánál, ha Sirius Black is a közelben volt, így egyből kitalálta, hogy Harry bizony a keresztapját illeti a megszólítással.
- Apaaaa – gagyogta éppen a kisfiú sürgetően. Naná, hogy sürgős volt neki, hiszen most kapta meg élete első saját seprűjét, amire most rögtön fel akart ülni.
Lily Potter fejcsóválva nézte, ahogyan James lelkesen felkapja a fiát, a magasba lendíti, majd nagy lendülettel finoman a játékseprűre teszi.
Harry boldog sikongatásától zengett a ház, miközben meglódult a legújabb játékeszközével.
Lily gyorsan előhalászta az egyik fiókból a fényképezőgépet, és kisfiára irányítva a lencsét, sikerült is elkapnia egy mozdulatot, amikor Harry majdnem kilódult a képből, hirtelen gyorsabb sebességre kapcsolva, James pedig fürgén szedte utána a lábát.
- Ez még jobb, mint a motor – kacarászott James, miközben fiát visszaterelte a helyes irányba.
Hirtelen egy kart érzett a derekán. Lily ölelte át, és hátulról hozzábújt.
- Remélem nem lesz olyan nagy kópé, mint te voltál.
James vigyorogva megfordult, és magához szorította a feleségét.
- Voltam? Hogyhogy voltam? Még az vagyok, drága Mrs Potter! – azzal James félig nevetősen, félig komolyan megcsókolta Lilyt.

A kis Harry ezt a pillanatot választotta az ismételt nekilódulásra. Kilőtt, mint egy puskagolyó, egyenesen az egyik sarokban álló színes vázának, amely diribdarabra tört.
James felpillantott, majd látva, hogy fiának és a seprűnek semmi baja, hangosan felkacagott.
- Hoppá. Sajnos, összetört a húgod vázája – mondta minden sajnálat nélkül.
Lekapta meglepett kisfiát a száguldóeszközéről, és nevetve a feje fölé emelte.
- Ügyes vagy, kicsi Harry! Ronda volt az a váza – súgta a fia fülébe, de úgy, hogy a felesége is tisztán hallja.
Harry egyetértése jeléül (vagy talán csak azért, mert mindig is szeretett a magasban lenni, főleg apja karjaiban), hangosan felkacagott. Lily nem állhatta meg, hogy vele ne nevessen.




Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)