Halott világ írta: Milda

[Kritikák - 2]

+++ betűméret ---


Sír a Föld


Vércseppek a homokban, városok romokban, szenes, fekete füst borítja a tájat. Hallgat minden, hallgat a világ, gyászolja pusztulását. Acélszögek hullnak az égből, maró sav csöppen a betonra, néha fel-felsír egy árva madár. Kegyetlen világ, kegyetlen valóság.
Sír a Föld, halkan zokog, mossa el az életet. Kénes levegő, nehéz a lélegzet, kegyetlen világ, kegyetlen élet lesz.

Megtaláltam már a poklot, nem tudok hinni a nevetésben, csak vér csorog az arcomon könnyek helyett. Eldobom az életem, nem érdemlem meg ezt a világot, kín, mindenütt sírás, ahogy lassan pusztul a Föld, pusztul a világ. Vörös láva önti el a tájat, semmi jót nem ígérő tűzpiros sárkányszem, a bosszú rettenetes lesz, azt már senki sem élheti meg.

Gyilkolja minden állat a párját, vad üvöltés száll a tájon át, vörös gyász, haldoklás, csepergő eső. Minden léptemnél dobban egy nagy szív, minden lélegzetemre válaszol egy halk szellősóhaj, és hallom, ahogy sír a Föld.

Elbuktam, elbukott mindenki, aki élt valaha, megöltük ezt a világot, s most meghalunk mind. De nem, nem hagyom, nem érdemlem már az életet, eldobom magamtól, elmegyek messze, el, oda ahonnan valaha jöttem. Zokog a Föld, csendben, magában, senki nem hallja, senki nem figyel rá, magányos gyermekként kuporog a világban, izzó korbácsruhában. Fénylő késpenge, hegyes a kard, lövések mindenütt, a világ vad játéka.

Kopogó léptek, halk hang, ahogy a könny cseppen. A sötét ködből egy derengő alak lép elő. Fényruhája véres, sír a szeme, lehajol, halkan énekelni kezd. Kihullik a kezemből a véres penge, utolsót dobban a szívem, utolsó hangommal is kiáltom: valaki mentsen ki innen!
Rémálom, és egyedül én álmodom. A kislány biccent felém, hagyja, hogy összeessek, de halkan arrébb lép. Lehajol, kezét egy vérző fára teszi, fény ragyog fel, ahogy a búcsúdalt énekli. Ő is gyászolja az életet. Utolsót lassan felnevet, búcsút int és megfordul, s közben a szívem utolsót dobban. Elmegyek, mert meghalt a világ, meghalt, mert mi öltük meg.

Még látom, ahogy egy ezüstös, vad farkas ugrik felém, foga összecsattan, apró test rogy le mellém. Most már ketten hallgatjuk, ahogy zokog a Föld. A szél kicsavar egy fát, az eldől és az ezüst farkasra rogy, ő is mellénk esik, már hárman haldoklunk. És közben hallom, hogy most nekünk dúdol a Föld.




Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)