A megmentő írta: Heidi

[Kritikák - 8]

+++ betűméret ---


Cím: A megmentő
Ajándékozott: Shylet
Páros: Bill/Harry
Korhatár: 14-16
Műfaj: romantikus, Au, slash, novella
Figyelmeztetések: slash, gyilkosság és szereplő halála (említés szintjén), gyerekbántalmazás (említés szintjén)
Megjegyzés (1): A párszaszó félkövér betűtípussal és dupla kettősponttal van jelölve.
Megjegyzés (2): Voldemort itt nem létezik. Tom Denem viszont igen, aki teljesen OOC.
Tartalom: A boszorkányüldözések idejében járunk, mikor egy fiú lelepleződik, és egy seregnyi mugli szeme láttára varázsol. Menekülnie kell, és közben megmenti őt valaki. Elképesztő dolgok derülnek ki a fiúról, aki James Potter és Lilian Denem fia.

+++


A megmentő


Harry úgy rohant, ahogy csak a lába bírta. Már órák óta futott az erdőben, és már nem is látta maga mögött a parasztokat a villáikkal és a fáklyákkal, de nem mert megállni. Eddigi élete tizennyolc éve alatt egyfolytában ettől tartott. Évtizedekkel ezelőtt elkezdődtek a boszorkányüldözések, és az emberek megvetettek minden abnormális dolgot maguk körül. Rengeteg ártatlan embert égettek el, főleg nőket, akik esetleg levendulát, zsályát, vagy egyéb gyógyfüveket égettek lakásukban a kellemesebb légkör eléréséért.

De Harry tudta, mi az igazi mágia, hisz most már ő is egy volt az üldözöttek közül. A tüdeje sípolt, és az oldala rettenetesen sajgott. Egy nagy sziklarakáshoz ért, és valamiért úgy érezte, hogy itt biztonságban lehet. Nekidőlt egy nagyobb kőnek, de ekkor lépteket hallott. Mikor felnézett, semmi mást nem látott, csak egy piros fényt, ami a mellkasának csapódott, ő pedig elájult.

***

Harry arra ébredt, hogy valaki végigsimítja a homlokát, és elsöpri onnan a haját. Hirtelen nyitotta ki a szemét, és kapta el az idegen kezet. Amikor szeme hozzászokott a félhomályhoz, egy mosolygó férfit pillantott meg maga előtt. Hosszú, kissé hullámos, lángvörös haja volt, amit egy bőrszalaggal kötött össze a tarkóján. A férfi izmos alkatú volt, és még ültében is magas. Ruhája egyszerűnek látszott, ami arra utalt, hogy közember, és biztosan nem nemes.

- Nyugodj meg! - mondta mély hangján a férfi, Harry pedig elengedte a kezét, és visszadőlt a fekhelyére.

- Meg fog ölni? - kérdezte Harry rekedten, mire a férfi csak megrázta a fejét, és egy korsó vizet tartott a szájához. A fiú mohón itta a jéghideg kútvizet, majd mikor kiürült a korsó, mély sóhajjal jelezte elégedettségét.

- A nevem William, de mindenki csak Billnek szólít. Hogy hívnak? - kérdezte Bill, miközben felállt és a korsót egy kis faragott sámlira tette. Harry óvatosan felült, és szemrevételezte ruháját. Egy fekete, néhol megfoltozott vászonnadrág volt rajta, és egy bő fehér ing. Az ágya mellett lévő székre egy sötétzöld, kissé megkopott mellény, és egy pár fekete bőrcsizma volt odakészítve.

- Harry. A nevem Harry - motyogta, miközben a férfit figyelte. Bill öltözéke annyiban tért el Harryétől, hogy mellény helyett egy sötétbarna tunikát viselt inge felett. Harry nem tudta nem észrevenni, hogy Bill tényleg nagyon izmos és magas. Ő - hozzá képest - valószínűleg egy törpe, hisz majd egy fejjel alacsonyabb volt, ráadásul nagyon sovány.

- Örülök a találkozásnak, Harry. Meg kell beszélnünk pár dolgot. Tegnap éjjel én találtalak meg, majd elhoztalak ide, a családom házába. Itt senki sem fog keresni, ne félj. Mert ha jól tudom, a falusiak bizony érted kutatták át az erdőt. Egy asszony azt mondta, hogy fekete hajú, vékony, és egy heg van a homlokán. Gondolom nem a sátán jele, mint ahogy az asszonyság hangoztatta, de kétségtelenül illik rád a többi - magyarázta csendesen Bill. Harry a „sátán jele” kifejezésnél elfordult, hiszen érezte, hogy elpirul. Szégyenkezett a miatt, amit róla mondtak. Nincs menekvés, el kell mondania mindent Billnek, de igazából nem is bánta. Tudta, érezte, hogy bízhat a férfiben.

- Engem boszorkányság miatt kerestek, Bill - nyögte ki Harry, mire Bill felsóhajtott.

- Igen, ezt már tudjuk. Engem az érdekelne, hogy igaz-e!

Harryt a könnyei fojtogatták, de válaszolt.

- Amikor hazafelé mentem ma a piacról, megtámadott egy kutya. Nagy, habzó pofája volt, így tudtam, hogy beteg. Meg akart harapni. Az utolsó pillanatban magam elé tartottam a kezem, és azt kívántam: bárcsak kimúlna az a jószág. Nem akartam bántani, de zöld fény villant, és a kutya egy vonyítás után összeesett. A fél piac látta, amint megöltem azt a kutyát, de nem ez volt az első alkalom. Sokszor észrevettem már magam körül a furcsaságokat, de eddig senki sem látott meg - suttogta Harry, miközben egy könnycsepp folyt le az arcán. Aztán egyszer csak ölelő karok közt találta magát, és ő szorosan a meleg testhez simult. A korábbi biztonságos és bizalmas érzés visszatért, és rájött, hogy az egészet Bill miatt érzi. Mély levegőt vett Bill friss illatából, majd megnyugodva engedte ki. Néhány órának tűnő perc múlva kicsit elhúzódtak egymástól, és Bill mélyen Harry szemébe nézett.

- Varázsoltál Harry. Nem boszorkány vagy, hanem varázsló. Ebben nincs semmi különös a mi világunkban. És mivel te pálca nélkül műveled, nagyon erős lehetsz - mondta Bill, miközben végigsimított a fiú arcán. Harry félig lehunyt szemhéja alól nézett fel rá.

- Varázsvilág? - kérdezte Harry, mire Bill mosolyogva bólintott.

- Igen. És most vedd fel a csizmát és a mellényt. A családom épp reggelihez készülődik, és már nagyon szeretnének megismerkedni veled - nevette el magát a férfi, Harry pedig lenyűgözve hallgatta Bill mély és bársonyos hangját. Tudta, hogy valami az első perctől kezdve megfogta a férfiben.

Engedelmeskedett Billnek, és felöltözött. A ruhák kényelmesek voltak, majd mikor felvette őket, méretre igazodtak. Csodálkozva vizsgálgatta az anyagot, de aztán Bill kuncogására felkapta a fejét.

- Anyám megbűvölte őket. Nincs sok pénzünk, és így nem tudunk sok új ruhát varratni. Ezért ha valamit kinövünk, akkor az a méretünkre hosszabbodik, vagy ha kisebb testalkatú ember veszi fel őket, akkor hozzá igazodik. Ha engem kérdezel, ez egy nagyon jó kis bűbáj - magyarázta a férfi, és Harry elismerően bólintott.

- Köszönöm - mondta nagyon hálásan, mire Bill is mosolyogva bólintott. Elindultak lefelé, és Harry jól megfigyelt mindent. A ház fából készült, és egyáltalán nem volt általános. Minden kacskaringós és görbe volt, ellentmondva minden szabálynak. A gyertyák lebegtek, és a képek mozogtak. Mindent nagyon csodálatosnak talált. Bill végül egy nagyobb helyiségbe vezette őt, ahol sok ember beszélgetett. Pontosabban hat ember, akik közül kettő felnőtt volt. A fiatalabbak, három fiú és egy lány, éppen hangosan beszélgettek valamiről. Két fiú alig tűnt idősebbnek, mint Harry, talán ha húsz-huszonegy évesek lehettek. A harmadik fiú viszont egyértelműen egyidős volt Harryvel, míg a lány náluk egy kicsivel fiatalabbnak nézett ki. Harry azt is észrevette, hogy mindenkinek vörös haja van. Kicsit furcsán érezte magát köztük a fekete hajával.

- Anyám, Apám! Harry felébredt - jelentette be Bill, mire Harry kissé elpirult a sok rászegeződő tekintet alatt.

- Jó estét! - köszönt halkan, de illedelmesen. Ha mást nem, de ezt beleverték a Dursley házban. Az asszonyság elmosolyodott, majd odament Harryhez és megölelte.

- Szervusz, Harry. Én Molly Weasley vagyok, a gyerekek édesanyja - mondta kedvesen, és Harry örömmel viszonozta az ölelést.

- Értem, és köszönöm, hogy befogadtak, asszonyom! - mondta Harry, és kezet csókolt az asszonyságnak.
Molly Weasley arca kissé kipirosodott, de aztán újra indult a konyhába. A motyogását viszont tisztán hallották a konyhában. - Milyen illedelmes fiú!

Harry erre kissé maga is zavarba jött, de aztán amint meglátta, hogy az ikrek alig bírják visszafogni a nevetésüket, ő is felengedett kissé. Rápillantott Billre, aki éppen őt nézte. A férfi az asztal végére mutatott, így Harry elindult arrafelé. A lány mellé ült le, míg másik oldalára Bill került. Aztán Bill megköszörülte a torkát.

- Tehát, Harry, ők itt a testvéreim. A melletted helyet foglaló gyönyörű lány a húgom, Ginevra Weasley, de ha jót akarsz, akkor csak Ginny - mondta Bill, mire Ginny felnevetett, és barátságosan Harryre mosolygott. Bill folytatta. - Vele szemben ülnek az ikrek, Fred és George. Velük vigyázz, mert nagy mókamesterek - figyelmeztette a férfi, Harry pedig bólintott, miközben viszonozta az ikrek egyforma vigyorát. - Végül pedig Ron, aki egyidős veled, és a legfiatalabb öcsém. Van még két idősebb testvérünk is, bár nálam fiatalabbak, de Percy és Charlie nem élnek itthon.

- Értem - felelte Harry halkan, miközben a nagy tányér sült kolbászt, tojást és kenyeret nézte a tányérján. Mindenki jóízűen evett és nevetett körülötte, és neki pedig nevetséges módon sírni támadt kedve. Sohasem kapott még ennyi ennivalót egyszerre, sőt! Sohasem ehetett asztalnál, és sohasem szólalhatott meg, miközben a földön ülve próbált leerőltetni a torkán néhány falat félig megszáradt cipót.

- Harry? Valami baj van? - kérdezte egy bársonyos hang halkan. Harry megrázta a fejét, majd hosszan felsóhajtott. Billre nézett, aztán halkan kibökte.

- Nem igazán vagyok éhes. Nagyon elfáradtam, és ha nem lenne túl nagy baj, felmennék vissza.

A férfi lassan bólintott, mire Harry bocsánatot kérve felsietett. A konyhában csend lett, és mindenki a legidősebb fiút nézte, akinek a villája teljesen elgörbült a kezében, mivel túl erősen szorította. Bill Harry után bámult, és alig bírta visszafogni az indulatait.

- Bill? Drágám, jól vagy? - kérdezte anyáskodóan Molly. Legidősebb fia egyszerűen csak megrázta a fejét, aztán a villa elpattant a kezében. Felszisszent, amikor az éles törött rész megvágta a tenyerét. Édesanyja gyorsan bekötözte, de még mindig mindenki őt nézte.

- Olyan kiváló reflexei vannak, mint aki bármelyik pillanatban támadásra számít. Rettenetesen vékony és alultáplált. Több sebhelye van, mint Charlie-nak, pedig ő minden másnap megégeti magát. Ha jól vettem ki, valami vessző okozhatta őket, és nem kezelték, így a szélei nagyon durvák. Anyám, már attól is majdnem sírva fakadt, hogy enni adtunk neki! - dühöngött Bill. Családja elborzadva nézett rá, majd a lépcső irányába. Bill ezután felsóhajtott, majd felkapta Harry tányérját és egy nagy korsó töklevet, és elindult fel az emeletre.

Harry azon a nagy ágyon ült, ahol nemrég felébredt. Tudta, hogy szörnyen hálátlan volt, de egyszerűen nem tudta elviselni, hogy létezhetnek ilyen emberek is. Mindig gyűlölte a Dursley famíliát, éppen ezért sohasem gondolt bele, milyen lett volna, ha a szülei nem halnak meg kiskorában. Most viszont kegyetlenül szembesült a valósággal. Neki is lehettek volna testvérei, és együtt ehetett volna naponta háromszor az egész család. Arról álmodozott, hogy az apja rá is olyan büszkén és szeretetteljesen nézne, mint Mr. Weasley Billre és a többi gyermekére, vagy mint Mrs. Weasley, aki valósággal rajongott minden gyerekért, és imádta őket.

Dühösen dörgölte meg a szemeit, hisz érezte, hogy azok viszketnek az elfojtott könnyektől. Majd az ajtó kinyílt, és Bill lépett be, kezében ételt és italt hozva.

- Gondoltam, ha ketten leszünk, mégiscsak éhes leszel. Egyébként pedig kicsit hibásnak is érzem magam miattad. Eléggé feldúlt voltam, amikor elkábítottalak a szikláknál, és kissé erősre sikeredett az átok. Rég nem ettél, és nem szeretném, ha megbetegednél - magyarázta a vörös hajú férfi, miközben lerakta a magával hozott élelmet. Látszólag észre sem véve a fiú kivörösödött szemeit. Pedig nagyon is észrevette. Miután lepakolt, leült Harry mellé az ágyra, és csendben várt. Nem is telt el sok idő, mire Harry megszólalt.

- Sohasem ettem még szalonnát - jegyezte meg Harry, majd szánakozva felhorkant. Úgy tűnt, saját maga miatt szégyenkezik. Bill szó nélkül ölelte át a vállát, Harry pedig több mint készségesen simult az oldalához. Megnyugtatta Bill egyenletes légzése, és a szívének ütemes dobogása. Azt hallgatta, miután fejét a vörös hajú mellkasának döntötte. Harry kijelentésére Bill halkan nevetett.

- Oh, ez nagyon hamar meg fog változni. Anyám minden alkalmat megragad arra, hogy ételt készíthessen, így most életcéljának tekinti, hogy felhizlaljon téged - felelte szórakozottan. Harry kissé értetlenül nézett fel a kék szemekbe.

- Miért? - kérdezte halkan.

- Mit miért, Harry?

- Miért vagytok ilyenek? Miért fogadtatok be? Miért vagytok ilyen kedvesek velem? Csak egy szegény cseléd vagyok a rokonaim házában, aki ráadásul még csak nem is normális - hadarta a fiú. Bill kissé mérgesen felcsattant.

- Te tökéletesen normális vagy! - jelentette ki, és mikor Harry megrezzent a karja alatt, kicsit lejjebb vette a hangerejét. - Sajnálom. Figyelj ide, Harry! Te teljesen normális vagy, akárcsak mi és a többi varázsló és boszorkány. Ez egy teljesen más világ, olyan, amit a muglik fel sem foghatnak ép ésszel. Ezért félnek minden természetfeletti dologtól. Ők nem képesek rá, tehát számukra ez eltér a normálistól. Ezért üldöznek minket. Félnek, hogy kiírtjuk őket, és joggal rettegnek ettől. A történelemben számos olyan varázsló és boszorkány volt, akik a mágiát gonosz és önző célok elérésére használták. A Roxfort varázslóiskola egyik alapítója is ilyen volt. Mardekár Malazár rettenetesen utálta a muglikat és az olyan mágiával bíró embereket, akik felmenői között volt varázstalan ember. Az előítéletek mindig csak rossz dolgokat szültek. Egyik máguscsalád sem egyforma, és egyik mugli sem fog elfogadni minket teljesen - magyarázta csendesen Bill. Harry minden szavát itta, és kezdte megérteni a dolgokat.

- Ki volt ez a Mardekár Malazár? - kérdezte kis idő elteltével. Bill erre elmosolyodott.

- Előjött a kíváncsiságod, tehát kicsit megnyugodtál. Ennek örülök, Harry. Mardekár... egy rendkívül érdekes varázsló volt. Annak az iskolának az alapító tagja volt, amibe én és a többi testvérem jártunk. Ginny nemrég végzett. Egy hónapja jött haza Roxfortból... - kezdett bele, majd órákon keresztül mesélt a Roxfortról, az egész varázslóvilágról, és Harrynek rengeteg kérdése volt.

***

A következő reggel Harry arra ébredt, hogy egy kemény és erős test simul a hátához. Egy kar ölelte át a derekát, és valaki a füle mellett szuszogott. A teste azonnal megfeszült, de amikor levegőt vett, és felismerte Bill friss illatát, újra ellazult. Tegnap egész végig itt voltak, ketten ették meg Harry ennivalóját, és rengeteget beszélgettek. Bill mesélt a családjukról, a Roxfortról, a varázslóvilágról, míg Harry a Dursley családnál eltöltött éveiről számolt be. Az alaptalan büntetésekről, a szolgaságáról és minden más megalázó dologról. Bill nem találta őt undortónak, mint ahogy Vernon mondta neki mindig, és Harry nagyon is bízott a legidősebb Weasley fiúban. Bár még alig ismerte, máris kezdte megkedvelni. Ami azt illeti, nagyon is.

Harry lassan megfordult Bill karjaiban, így most szemben feküdt az idősebb fiúval. Mit fiú? Hisz már férfi. Huszonnyolc éves, a korához képest pedig túl sok mindent megélt férfi volt. A fekete hajú fiú felemelte a kezét, és nagyon lágyan végigsimította Bill enyhe borostáját az arcán és állán. Nézte a férfias, mégis lágy vonásokat, és magában felsóhajtott. William Weasley gyönyörű férfi volt! Aztán elakadt a lélegzete, mivel amikor felnézett, egy tengerkék, még az álmosságtól homályos szempár nézte őt. Bill karja kissé megfeszült a derekán, de aztán végül mégis rásimította a háta aljára a tenyerét, ezzel tökéletesítve az ölelést.

- Jó reggelt! - köszönt halkan Harry. Bill erre elmosolyodott, és elképesztően kék szemeiben a halvány ezüstös pontok felragyogtak.

- Nagyon is az - felelte még kissé rekedtes hangon. Harry magának is alig merte elismerni, de ez szörnyen izgató volt. Az egyértelműen ingerkedő megjegyzésre pedig elpirult.

- Köszönöm a tegnapot - terelte el a témát Harry. Bill felkönyökölt, Harry pedig a hátára fordult, így Bill keze, ami eddig a hátán pihent, most a hasára került. Harry még jobban elvörösödött. - Te mindig csak adsz, de én nem tudom semmivel sem meghálálni - motyogta, majd elnézett a csillogó kék zafíroktól. Bill viszont megfogta az állát, és kényszeríttette, hogy a szemébe nézzen.

- Nem kell folyton megköszönnöd Harry. Szívesen adom, és a családom is. Ha szeretnél, itt maradhatsz nálunk. Van elég hely ebben a házban, és nyugodtan lakhatsz ebben a szobában is. Általában nem sokat vagyok itthon, szóval elbitorolhatod a szobámat - vigyorgott rá a férfi. Harry szeme elkerekedett. Nem is gondolta volna, hogy már lassan harmadik napja Bill szobájában lebzsel. Ez a gondolat több melegséggel töltötte el, mint szabad lett volna.

- Akkor kell menned, hogyha a koboldok szólnak, hogy újabb elátkozott aranyakra és kincsekre találtak? - érdeklődött Harry, aki már egészen jól informált volt a mágusvilág dolgaiban. Bill sok mindent elmagyarázott neki tegnap este.

- Igen. De ez általában havonta csak egyszer-kétszer fordult elő. A baj az, hogy van, amikor egy megbízás hetekig is eltart - felelte Bill, miközben egyik kezével kisimított pár tincset Harry homlokából. Úgy feküdtek együtt, mint akik évek óta szeretők, és nem csak napok óta ismerik egymást. Mindketten érezték, hogy nagyon is meghitt lett a légkör körülöttük.

- Hmm... - adott hangot a véleményének Harry, miközben elmerült a gondolataiban. Érezte, ahogy Bill ujjai gyengéden, mégis határozottan siklanak a hajában, ezzel még jobban összekócolva őt.

- Min gondolkozol? - kérdezte pár perc elteltével Bill. A fekete hajú fiú smaragdzöld tekintete találkozott a kék zafírokkal.

- Azon, hogy én is lehetek-e roxfortos... - motyogta Harry, mire Bill szomorúan elmosolyodott.

- Nem hinném, ahhoz túl idős vagy. De mivel nyár van, szerintem az egyik tanár szívesen eljönne és korrepetálna téged. Vagy akár mi is taníthatnánk. Fred és George nagyon jó volt bájitaltanból, míg Ron és Ginny bűbájtanból. Ami azt illeti, én inkább az átváltoztatástan és a sötét varázslatok kivédése felé húztam. Percy mindenből kiváló volt, és Charlie is remek volt bűbájtanból és legendás lények gondozásából. Csak meg kell őket kérned, és örömmel segítenek - magyarázta, mire Harry szemei boldogan felcsillantak. Bill minél többször akarta ezt látni a fiatal fiú arcán, hisz csak még gyönyörűbb volt így.

- Akkor szóljunk ennek a Dumbledore-nak - mondta Harry izgatottan, és már ki is kelt az ágyból. Persze így keresztül kellett másznia Billen, aki ezt vigyorogva nézte végig.

- Már most? - kérdezte félig nevetve az idősebb fiú. Harry csak gyorsan hozzávágott egy ruhát, mintegy célzásként, hogy jó lenne, ha nekiállna öltözni. - Értem, akkor siessünk - nevetett fel a vörös hajú, de amikor Harry szorosan megölelte, elhallgatott, és arcát beletemette a rövid, kócos fekete hajba. - Ne merd megköszönni! - szólalt meg hirtelen, amikor rájött, mit is akar mondani a fiú. Harry nevetségesen nagy és hálás szemekkel nézett fel rá. Aztán Bill csak megrázta a fejét, és egy puszit nyomott Harry homlokára. Mindketten felsóhajtottak, majd nehezen elengedték egymást, és elindultak lefelé.

A konyhába érve csak a Weasley házaspárt találták ott, de az udvar felől hallatszott a fiatalok nevetése.

- Jó reggelt, drágáim! - köszönt mosolyogva a Weasley asszonyság, és amikor Harryék leültek az asztalhoz, két teli tányér jelent meg előttük. Hamar megettek mindent, aztán Bill és Harry összenéztek.

- Apa, felhívnád a hoppon Dumbledore professzort? Harry szeretne megtanulni varázsolni, de már túl idős a Roxforthoz. Az igazgatónak biztosan lenne pár ötlete - kérte Bill, mire Arthur Weasley egy pillanatra tűnődve nézett Harryre, aztán bólintott. Már markolta a hop-port, amikor visszanézett Harryre.

- Ne haragudj fiam, de még a nevedet sem tudom. Milyen Harry is vagy? - kérdezte, mire Harry kissé elpirult. Ez neki eszébe sem jutott.

- Én... sajnálom. Ezt el is felejtettem. A nevem Harry Potter - mondta, mire Mrs. Weasley elejtette az éppen eltörölgetett serpenyőt, és a két vörös hajú férfi is ledermedt. Harry értetlenül nézett rájuk.

- A szüleid James Potter és Lilian Denem voltak? - kérdezte Mr. Weasley, mire Harry csak vállat vont. Igazából fogalma sem volt. Ekkor Molly a szívéhez kapott, és gyorsan átvágott a konyhán. Szoros ölelésbe fogva Harryt, amit Harry kissé értetlenül viszonzott.

- Harry! Azt hittük, meghaltál a szüleiddel együtt! Tom égre-földre keresett! - suttogta az asszony, és mikor elengedte Harryt, a fiú észrevette a könnyes arcát. Még mindig nem értett semmit, de észrevette, hogy Mr. Weasley már a tűzbe hajol, és beszél valakihez. Valaki megfogta a kezét, és amikor megérezte az ismerős érdes, ám gyengéd kezet a sajátján, ösztönösen közelebb húzódott Billhez. Alig két perc múlva a férfi visszahúzódott a tűzből, majd egy öreg, szakállas ember lépett át utána. Rikító lila talárján kis mozgó minták voltak, félhold alakú szemüvege mögül pedig vesébe látó szemek figyelték Harryt. Pár pillanatig csend volt, csak Harry szorította meg kissé Bill kezét aki támogatólag visszaszorított.

- Szervusz, Harry! A nevem Albus Dumbledore, és a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola igazgatója vagyok - lépett Harry elé az öregember, és barátságosan kezet nyújtott. Harry belenézett a kék szemekbe, és nem habozott elfogadni a jobbot. Aztán észrevett valami egészen furcsát. Dumbledore körül parázslott a levegő. A varázsereje csak úgy lüktetett. Míg Billnél ez egy megnyugtató légkör volt, Mollynál pedig csupa szeretet, addig Dumbledore kisugárzása erős és biztató volt.

- Üdvözlöm, uram! - köszönt, majd mikor Dumbledore leült, Bill is lehúzta Harryt az asztal másik oldalára, az öreggel szemben. Molly kiszólt a gyerekeinek az udvarra, és amikor bejöttek, örömmel üdvözölték egykori igazgatójukat. Mikor mindenki leült, várakozó csend hullott a szobára. Végül az idős mágus belekezdett.

- Húsz évvel ezelőtt Lilian Denem, egy aranyvérű boszorkány hozzáment egy szintén aranyvérű varázslóhoz, James Potterhez. Mindketten Roxfortosok voltak, és egészen különleges párost alkottak. Lily, aki remek hollóhátas volt évszázadokra visszanyúló mardekáros felmenőkkel, és James, aki griffendélesként a legbátrabb ember volt, akit valaha is ismertem. Már két éve éltek boldog házasságban, amikor egy rosszakarójuk, bizonyos Perselus Piton, felrobbantotta a házukat. James és Lily meghaltak, viszont az akkor egy éves kisfiuk holtestét nem találták meg. Pitont később elkapták, aki Veritaserum hatása alatt azt vallotta, hogy a kicsit egy mugli házaspárnál hagyta, akik úgy tudják, hogy rokonuk a fiúcska. Tom Denem, Lily bátyja, évekig kutatott a kicsi után, de nem találta meg. Piton dementorcsókot kapott, két ember megöléséért és egy kisgyerek elrablásáért. A férfi törölte saját emlékeit arról, hogy hol hagyta Harry Pottert, így nem is találtuk őt meg egészen mostanáig - fejezete be a mesét az igazgató, Harry pedig ledöbbenve nézett körbe. A többi fiatal legalább olyan meglepett volt, mint ő, csak Molly és Arthur néztek rá szomorúan mosolyogva. Harry próbálta megemészteni a hallottakat. Tehát akkor ő egy aranyvérű varázsló, és az anyja hollóhátas volt, az apja pedig griffendéles. A Dursley család nem is a rokona, és van egy igazi nagybátyja!

- Tom Denem él még? - kérdezte Harry halkan, mire Dumbledore felkuncogott.

- Él és virul. Egy évvel volt idősebb, mint édesanyád, de még mindig nőtlen. Hiába... sohasem fog benőni a feje lágya - rázta a fejét az igazgató. Harry talán életében először teljesen boldogan mosolyodott el.

- Láthatom? - kérdezte, pont akkor, amikor egy szorítás érzett a kezén. Csak akkor tűnt fel neki, hogy Bill keze az ölében van, és a két keze között simogatja az idősebb férfi ujjait és tenyerét. Kissé ijedten nézett fel Bill szemeibe, amik szórakozottan csillogtak.

- Persze. Ő a Roxfort sötét varázslatok kivédése tanára már öt éve. Átszólhatnék neki a kandallón, Arthur? - kérdezte az igazgató, mire Arthur azonnal rábólintott. Míg Dumbledore a kandallóhoz lépett, Harry végignézett a Weasley családon. Bár egyáltalán nem ismerte őket, Arthur, Molly és Bill nagyon a szívéhez nőttek. Mrs. Weasley intett a pálcájával, mire mindenki előtt egy nagy bögre tea tűnt fel. Harry élvezettel szívta be a finom, forró lé illatát. Élvezte a gyümölcsök zamatát, a gőz nedvességét, majd az ízletes italt a szájában. Pár perc múlva visszatért Dumbledore, mögötte pedig egy harmincas évei végében járó férfi lépett ki. Hosszú fekete haja és szinte fekete szemei voltak. Az orruk formája egyforma volt, akárcsak a szemöldökük vonala. A két fekete hajú nézte egymást egy ideig, és Harry is felállt, elengedve Bill kezét.

- :: Harry, érted amit mondok? :: - szólalt meg a férfi, egy furcsa sziszegő nyelven, de Harrynek a szavak teljesen értelmesen hangzottak. Ösztönösen azon a nyelven válaszolt ő is.

- :: Igen. Maga a nagybátyám? :: - kérdezte, de a férfi nem válaszolt, csak odalépett hozzá, és átölelte. Harry megilletődötten viszonozta. A konyhában a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani.

- Ő az, Albus - jelentette ki Tom, miután elengedte unokaöccsét. Az igazgató arca elégedett volt, és a szemei szokatlanul vidáman csillogtak. A Weasleyk viszont kissé furcsán néztek Harryre, mióta sziszegve megszólalt. Mind tudták mi az a párszaszó, és azt is, hogy ezzel a képességgel Harry most ugrott fel a főnemesi rétegbe, hisz bizonyítottan Mardekár Malazár leszármazottja, és a Potter vagyon egyetlen örököse, jelenleg pedig Tom Denem örököse is. Ha a férfi nem házasodik meg, és nem nemz gyermeket, akkor Harry a Denem vagyont is örökli. A Denemek pedig köztudottan Mardekár leszármazottai.

- Pompás! Úgy gondolom, Tom, hogy meg kellene beszélnetek pár dolgot. Harry, még ma elmehetnétek megvenni a pálcád és néhány dolgot az Abszol úton, holnap reggel pedig elutazhatnál a Denem birtokra. Tom ott él, és nyáron ő képezhetne téged, meg persze mi is segítünk, amiben csak tudunk. Örülök, hogy visszatértél közénk, fiam! - mondta Dumbledore, majd miután újra kezet fogott Harryvel, eltűnt a zöld színű lángokban.

- Szeretnél ma elmenni, és megvenni pár dolgot? - kérdezte Tom, Harry pedig örömmel rábólintott. Ám akkor meglátta az ikrek, Ron és Ginny arcát. Velük szeretett volna menni...

- Az remek lenne, de ha nem bánná, akkor a srácokkal mennék - mondta Harry kissé feszengve, mire Tom csak felsóhajtott.

- Persze, hogy nem bánom. És kérlek, tegezz mostantól. Egy család vagyunk. Már nagyon régóta kereslek téged, Harry - mondta a férfi, és még utoljára megszorította unokaöccse karját, majd a kandallón át távozott. Harry pár percig bámult nagybátyja hűlt helyére, mikor egy kis kéz érintette meg a vállát. Amikor odanézett, Ginny barna szemeibe bámult.

- Szeretnél megtanulni kviddicsezni? Az Abszol útra pedig délután mehetnénk- mondta a lány kedvesen, Harry pedig elmosolyodott, és bólintott.

Ebédig játszottak, majd délután elmentek vásárolni néhány dolgot. Harry vett egy igazán szép seprűt, pár egyszerű talárt, és megvette a pálcáját is. Mint később kiderült, a pálca magja egy ma is élő főnix tolla, és a nagybátyja pálcájának testvére. Azon a napon döntötte el, hogy bármi történjék is, a Weasley család mindig az élete egy része marad. Ronnal nagyon jó barátok lettek, Ginnyt a húgának fogadta. Fred és George pedig akárhányszor akarták megviccelni Harryt, mindig pórul jártak. Harry nagyon érzékeny volt minden mágikus dologra.

Este boldogan, de eléggé fáradtan estek haza. Harryt akkor érte a hideg zuhany, amikor a szülők közölték, hogy Billnek azonnal el kellett utaznia. Harrynek azonnal elszállt minden jókedve, és szomorúan ment fel Bill szobájába. Az ágyon egy tekercset talált. Amikor kihajtogatta, egy sietősen megírt levelet talált rajta.

Kedves Harry!

A Gringotts sürgős baglyot küldött, így el kellett utaznom. Közép-Amerikában azték aranyat találtak, és a lelőhely egész területe átkokkal, ártásokkal védett. Egy jó nagy részt kap belőle az angliai bank is, ezért kell odautaznom. Nem tudom mennyi ideig fog tartani, de ez valószínűleg minden eddiginél hosszabb lesz. Sajnálom, hogy nem tudtam tőled elbúcsúzni, pedig feltétlenül ott akartam lenni akkor, hisz´ a búcsúajándékom át akartam adni. Így levélben nem az igazi, de csak ez maradt számunkra. Az ágyam alatt találsz egy kis dobozt. Nyisd ki, és ami benne van, az a tiéd. Remélem, tetszik majd az ajándékom, mivel úgy gondoltam, ha roxfortos lettél volna, biztosan a Mardekárban kötsz ki. Soha ne feledd, ki vagy, és néha azért gondolj rám.

Bill

Harry összeszoruló gyomorral tette le a tekercset, és szipogva az ágy alá nézett. Ott valóban volt egy kis fadoboz. A dobozt felnyitotta, és elakadt a lélegzete. Egy kör alakú, apró smaragdkő medál volt, amelyet körbefont egy kis ezüst kígyó. A medál egy vékony ezüstláncon lógott. Harry azonnal feltette az ajándékát, és megfogadta, hogy sohasem veszi le a szeretett férfi ajándékát.


2 évvel később...



Harry a tükör előtt állt és magát nézegette, hogyan is fest új smaragdzöld ingében és fekete nadrágjában.

- Egész jó. Ő is eljön? - kérdezte egy kissé gúnyos hang. Harry a tükörben két barátjára nézett. Blaise Zambini és Draco Malfoy ott ültek a kandalló előtti két kényelmes ülőalkalmatosságban. Tom barátai, Lucius Malfoy és Adrian Zambini fiai egész jó barátságban lettek az ifjú Potterrel, miután együtt töltötték el Harry első karácsonyát a Denem-házban.

- Küldtem neki meghívót, és azt írta, hogy ma érkezik haza - válaszolt Harry, Draco kérdésére. Tudta kire értette, hisz Harry már lassan két éve vár Bill hazaérkezésére.

- Majd falazunk neked, ha eltűnsz a saját bulidról - kajánkodott Blaise, mire Harry elnevette magát. Ma van a huszadik születésnapja, és mindenképp meg akarta mondani azt Billnek, amit két évvel ezelőtt nem tudott. Azt, hogy mindenestül beleszeretett a legidősebb Weasley fiúba.

- Nem kell, mivel már Tom is felajánlotta, szóval meg sem fog lepődni, ha eltűnök - vigyorogta Harry, mire a másik kettő is felnevetett.

- Nos, legalább aranyvérű. Lehetne rosszabb is egy Weasleynél - mondta Draco, mire a másik két fiú csúnyán nézett rá. Harry felé fordult, és utálkozóan grimaszolt.

- Utálom az előítéleteidet. Akkor is ő kellene nekem, ha mugli születésű lenne - felelte Harry, miközben magára öltötte fekete dísztalárját. Az elejét nem gombolta be, hisz utálta, és úgy nem sok értelme lett volna az ingnek és a nadrágnak.

- Azt akartad mondani, hogy sárvérű, igaz? - húzta őt tovább Draco. Erre Harry intett a kezével, és Malfoy szőke haja vérpiros lett, majd Harry hangosan nevetve sietett ki a szobájából.

- Ezt megkeserülöd, Potter! - ugrott fel az ex-szőke a vihogó Blaise mellől, és Harry után eredt.

***

A vendégek este nyolcra érkeztek, és rengetegen voltak. Tom ismerősei és egykori évfolyam- és háztársai is eljöttek, és elhozták a nagyjából Harryvel egyidős gyerekeiket is. Itt volt a Roxfortból Lumpsluck és Dumbledore is, valamint McGalagony professzor, aki nagyon megkedvelte a Potter fiút. Mióta Harry előkerült, rengeteg emberrel megismerkedett, így kiderült az is, hogy Sirius Black a keresztapja, és Remus Lupin is nagyjából ilyen szerepet töltött be az életében, míg kicsi volt. A viszonya velük is nagyon jó lett, és egyáltalán nem zavarta az sem, hogy Remus vérfarkas volt. Természetesen a Weasley család is eljött, bár nem teljes létszámban. Bill még nem érkezett meg, ami miatt Harry aggódott is egy picit. Zavartan nézelődött a tömegben, amikor nagybátyja mellé lépett.

- Még nem érkezett meg, de azt üzente, hogy a vacsora előtt ideér - jegyezte meg nyugodt hangon, ami lecsillapította Harryt.

- Köszönöm - ölelte meg nagybátyját, aki szorosan fogta felnőtt unokaöccsét. Harry ma húsz éves, és álmában sem gondolta volna, hogy ilyen nagyszerű fiatalember válik belőle. Amikor Harry beköltözött a házába, még csak egy ijedt kisfiú volt, a kora ellenére is. Mára viszont elképesztő változáson esett át. Amikor rendszeresen evett és mozgott, megindult nála egy gyors növési hajrá, és vagy tíz centit magasodott. Bár még így is csak épp elérte a száznyolcvan centit, legalább már nem volt törpe. A testalkata izmosabb lett, és sokkal erősebb. A mágiája is egészen rendkívüli volt. Pálcával vagy a nélkül, bármit végre tudott hajtani, és alig egy év alatt bepótolta a Roxfort hét évét. Kemény volt, de Harry kitartó és makacs volt, és mindent meg akart tanulni. Szellemileg is kezdett úgy gondolkozni, mint egy felnőtt, sőt! Mint egy mardekáros. Először mérlegelt, és csak utána döntött, bár néha kiütköztek rajta apja griffendéles hajlamai. Őrült ötletek, mint például a mélyrepülések seprűvel, vagy a különböző barátságok néhány vadállattal. Mindjárt például két vad hippogriffel, akik csak őt tűrték meg maguk közelében.

- Ugyan, nincs mit! - felelte Tom kis késéssel, és amikor meglátta, ahogy Bill Weasley kilép a kandallóból, elengedte Harryt. - Megjött William. Menj, szórakozz jól! - mondta neki, és Harry már fordult is a mutatott irányba.

Szeme itta a látványt, és teste áruló módon reagált rég nem látott szerelmére. Bill magas volt és izmos, ráadásul rendesen le is volt barnulva. Haja össze volt kötve, és kissé hullámos volt. Fekete dísztalárban volt, ami szét volt nyitva, akárcsak a sajátja. Fehér inget és fekete nadrágot viselt alatta, igazi sárkánybőr csizmákkal. Eszméletlenül csodásan festett, Harry pedig csak bámulni tudta őket. Aztán Bill megindult felé, így már csak az ezüstösen csillogó zafírokra tudott koncentrálni, semmi másra. Szó nélkül ölelték meg egymást, és szorosan tartották a másikat.

- Hiányoztál - suttogta Harry, mire Bill mély hangon a fülébe nevetett.

- Te is, Harry. Gyönyörű vagy - súgta vissza, Harry pedig érezte, hogy elpirul. Ez volt az egyik dolog, amit csak Bill tudott elérni nála. Hátrébb lépett, megfogta a vörös hajú férfi kezét, és a táncolók közé húzta. Karjait a nyakába fonta, testük pedig szorosan összesimult. Megvillanó tekintettel néztek egymás szemébe, mikor megérezték egymás vágyát. A fiú felsóhajtott, majd Bill nyakába temette az arcát. Hirtelen ötlettől vezérelve egy alig érezhető csókot nyomott a férfi nyakába, mire Bill karjai megfeszültek Harry körül. Harry attól félt, hogy esetleg Bill ellöki magától, de a férfi ismét meglepte. Egyik kezével felemelte a fiú állát, és végig a szemébe nézve, lágyan megcsókolta. Harry szemei lecsukódtak, és még jobban szerelméhez bújt, majd viszonozta a csókot. Körülöttük taps és füttyölések hangzottak fel. Miután elváltak, Harry elszántan nézett a kék szemekbe.

- Itt ne merj még egyszer hagyni - suttogta, mire Bill felnevetett, és bólintott.

- Szeretlek, Harry - mondta, miközben beletúrt a fiú kócos rövid hajába. Harry szemei felragyogtak, és azonnal megcsókolta az idősebb férfit.

- Én is szeretlek, Bill - válaszolta miután elválltak ajkaik. Tovább táncoltak összebújva, és Harry tudta, ez élete legjobb születésnapja. Csak most kezdődött el igazán az élete, hisz Bill nélkül nem ér semmit sem. Kell, hogy legyen valaki mellette, aki megmenti őt mindentől. A vasvillával őt üldöző mugliktól, a csalódásoktól, saját magától. Mert Harry tudta, milyen volt Bill nélkül, és nem akarta még egyszer azt érezni.

- Reméltem, hogy ezt fogod mondani - nevetett Bill, de amikor Harry finoman beleharapott a nyakába, elakadt a lélegzete.

- Reméltem, hogy be is bizonyíthatom neked ma éjszaka - kuncogta Harry, mire Bill is elvigyorodott.

- Már alig várom, te gonosz mardekáros - mondta Bill, miközben megérintette a Harry nyakában lógó medált.

- Amúgy tényleg az lettem volna. Albus és Tom kíváncsiak voltak rá, ezért az igazgató elhozta a Teszlek Süveget. Habozás nélkül tett volna oda. Hát nem fantasztikus? Egy mardekárosba lettél szerelmes - incselkedett Harry, mire Bill megcsókolta. Szenvedélyesen falták egymás ajkait, nem is figyelve oda környezetükre.

A vendégek mosolyogva figyelték a két férfit, és magukban megjegyezték, hogy kevés náluk szebb párt láttak eddig.


Vége




Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)