Szeretlek, Magyarország! írta: Lizi Eyre

[Kritikák - 1]

+++ betűméret ---


1896. A Millennium éve – gondolom elmerengve, miközben a Városligetben sétálok.

Ezer éve annak, hogy Árpád a magyarokkal együtt átkelt a Vereckei-hágón és benyomult az Alföld területére, majd egyre beljebb, mikor a mondás is megszületett: „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket”. Ez elég sok mindent elmond rólunk. Aztán a portyázásoknak vége lett, Géza fejedelem megkeresztelkedett, ahogy Vajk is, aki az István nevet vette fel, s elvette Gizella bajor hercegnőt. Koppány felnégyeltetett, így a pár nyugodtan uralkodhatott, amit csak fiaik halála árnyékolt be. Ezután sok dicső Árpád házi uralkodó került a trónra, de sajnos korán kihalt az egyetlen magyar uralkodói család. Ezután következett a vegyes házi királyok kora. Anjouk, Hunyadiak, Jagellók, követték egymást a magyar trónon, de akkor kerültem kapcsolatba először a Habsburgokkal.

- Emlékszel, Roderich? – kérdezem, bár nem tudhatja, micsodát, mert a gondolataimat nem hallhatja. Ennyi függetlenségem még van. Kell, hogy legyen.
- Mire, mein Liebling?
- Semmi, semmi – felelem gyorsan, s elfordítom a tekintetem.

Akkor még nem éreztem semmit sem irántad, hiszen még fiúnak hittem magam. Aztán rá kellett jönnöm a majd százötven évig tartó török elnyomás alatt, hogy én bizony sokkal másabb vagyok, mint Te, vagy a környező országok többsége. Miután megszabadultam a töröktől, Téged kellett a nyakamba venni… Megszabadultam az egyiktől, de milyen áron. Próbáltam tőled is elválni, ám te valahogy mégis nehezebb ügynek bizonyultál.

Hiába harcoltam ellened többször is… Tudom, hogy jól emlékszel még ezekre az alkalmakra. Görcsösen próbáltam szabadulni tőled Rákóczival, de te nem engedtél. Aztán, mikor Mária Terézia került a trónra, a segítségemet kérted, mert másra nemigen számíthattál. Én segítettem, mert tudom, egy nőnek sosem könnyű egyedül. A férfiak elnyomják…

Nem sokkal később újabb függetlenségi harcot kíséreltem meg ellened. Minden olyan szépen indult azon a március tizenötödikén. Akkor még senki sem gondolta volna, milyen súlyos következményei lesznek. Én mégis hiszem, hogy újra és újra megtennék azok a bátor fiatalok… Újra a Pilvaxban gyülekeznének, újra a nyomdához vonulnának, újra kiszabadítanák Táncsicst a börtönéből…

Olyan szépen hangzottak az áprilisi törvények… Batthyányt kinevezték miniszterelnöknek, megalakult az első felelős magyar kormány. Majd minden elromlott. Csaták következtek, a dicsőséges tavaszi hadjárat, majd nemsokára a véres megtorlások… A passzív rezisztencia évei.

Közben te hol közeledtél felém, hol távolodtál, de sose jutottunk közös nevezőre, és én nem is vágytam a társaságodra. Végig azon gondolkoztam, hogyan is szabadulhatnék meg Tőled, mégis… mint ország a függetlenséget keresem, de részben ember is vagyok. Ember. Mint ember, én is a boldogságot keresem. Sokan próbáltak meg elcsábítani, de én nem engedtem magamhoz senkit sem olyan közel, mint téged. Végül az lett a sorsunk, ami abban a helyzetben mind a kettőnknek a legmegfelelőbbnek tűnt. 1867-ben megkötöttük a kiegyezést, megalakult az Osztrák-Magyar Monarchia, létrejött egy kétközpontú állam, egy dualista állam, s mi hivatalosan is összeházasodtunk.

„Te csak házasodj, szép Ausztria”

Most pedig itt állunk a millenniumi kiállításon, sétálunk a Városligetben, az Andrássy úton, a körutakon, amik csak nemrég épültek meg, utazunk a földalatti vasúton. Mennyi újdonság, mennyi minden történt. Ha körbenézek Budapesten – mily furcsa még mindig kimondanom – csupa-csupa emlék jut róla eszembe.
Az egyik legszebb Ferenc József és Erzsébet koronázása. A császárnő mindig is különösen kedvelt engem, a népem, így örültem, hogy ő lesz a királyné. Oly sok mindent tett meg értünk, sose tudunk neki elég hálásak lenni ezért.

Kiérünk a Duna partra. A nap lenyugvóban van, kellemes szellő fújdogál ezen az augusztusi estén. Valahonnan fuvolaszó hallatszik. Érzem, hogy hátulról átölelsz, karjaid a derekamra fonódnak, álladat a vállamon támasztod meg. Kissé oldalra fordítod fejed, lágy csókot lehelsz arcomra, s a fülembe suttogod:

- Szeretlek, Elisabeth.



Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)