Fájdalom, csalódás, gyilkosság... írta: Claione

[Kritikák - 1]

+++ betűméret ---


Csendesen sétáltam a néma utcák között. A szél összeborzolta már így is kócos hajam, aminek
következtében megéreztem a belőle áradó, átható cigi füstöt. Óvatosan megtöröltem az arcomat.
Éreztem, ahogy lejött vele a sminkem is. Nem érdekelt semmi abban a pillanatban. Csak mentem
tovább ismeretlen úti célom felé. Megriasztott, mikor egy-két részeg férfi tántorgott el előttem.
Egyikük dühösen utánam kiáltott, amiért nekimentem.

Egy újabb könnycsepp gördült le az arcomon. Visszagondoltam kettőjükre, ahogy egymást átölelve
táncolnak. Ahogy magamat kínozva végignéztem lágy, szinte félős csókjukat. Tudom, a fiú mennyit
dolgozott ezért a csókért. Mégis annyira fájt, hogy a stroboszkóp őrjítő villogásában, magamból
kikelve üvöltöttem az éppen sorra kerülő zeneszámot. A disco fakó fényében megpróbáltam másfele
nézni, de nem tudtam nem oda-odapillantani. Tudtam, észrevett ő is. Minden mozdulata arról
árulkodott.

Hátulról ölelte a lányt most már. Elviselhetetlen düh fortyogott bennem. Hátamat fordítottam
felé inkább, hogy látnom se kelljen a tökéletes harmóniájukat. Táncoltam, és csak táncoltam,
reménykedve, hogy beleveszek a furcsa transzba, amit az itteni hangulat okoz. Szinte követeltem az
alkoholt, vagy bármilyen más eszközt, ami nem emlékeztet rá, vagy elvonhatja a figyelmem.

Végre elfeledkeztem róla. Nélküle, boldogan sodródtam az öntudatlanságba. Békés állapotomat
azonban ismét félbe szakította, mikor velem szemben megjelent, és elindult felém. Óvatosan kikerült,
majd szemem láttára ismét megcsókolta a lányt.

Sok volt. Elszakadt bennem, ami hozzá kötött, vagy ami bármi máshoz kötött. Annyit bántott már,
hogy elsírtam magam a DJ pult előtt. Nem vette észre senki. Pedig vágytam rá, hogy átöleljen valaki.
Vágytam rá, hogy észrevegyék. Vágytam rá, hogy ő észrevegye. Vágytam rá, hogy eltakarodjon, és
soha az életbe ne lássam többet. Olyan mérhetetlen sok szenvedést okozott, hogy fel sem fogtam
eddig, mennyire nagyon megterhelő volt mind ez. Csak akkor, mikor otthagytam órákkal később,
ahogy sír a halott barátnője felett. De akkor még nem tudtam, mi lesz a nap vége. Jogosan éreztem
vérig sértve magam.

Kezdődött ott, mikor érdeklődött, majd otthagyott simán. Nem kellett volna számítanom semmire,
de akkor is rosszul esett. Aztán mikor újraérdeklődött, fellobbant a remény. A macska-egér játék
ezennel kezdetét vette.

Elhívott randira, majd lemondta. Újra elhívott, megcsókolt. Lopott csókok, lopott percek. Egyre
sebesebben száguldtak a napok. Egyszer közölte velem azt, amire megdobbant a szívem, és amibe
belehaltam egyszerre.

Szerelmes.

Csak nem belém.

Hiába volt gazdag és nagyon sármos, ezúttal ellenálltam neki. De a bántásai nem fejeződtek be.
Mesélt a lányról. Ittam a szavait. Hisz más témánk nem is volt soha. Csak ő.

De most bosszúszomjam elmúlt, hisz törékeny kis barátnője holtteste előttem hevert. Senki nem
tudta, hogy döntésemet egy egyszerű buli határozta meg. Senki nem vette észre, ahogy a harc tüze
és kavarodása alatt én átkomat Nymphadora Tonks felé lőttem ki.

Csak sétáltam Roxmorts utcáin, nem sejtve, hogy ő még ezek után is tud ártani nekem. Én megöltem
azt, akit a legjobban szeretett. Nem tudtam, hogy pár perc múlva ő is véget vet az én életemnek.
Hiszen a létezésemről sem tudott. Mikor Molly Weasley rohant felém zokogva, akkor már sejtettem
a bajt. Kifulladva ért elém. Zokogott, a haja csapzott volt. Megállt előttem, és régi jó barátnőm csak
ennyit mondott:

- Jazmine, Remus meghalt…





Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)