Snanger percek írta: Emyke

[Kritikák - 3]

+++ betűméret ---
>>




A nyár velejáró jelenségeként érkezett a zivatar, ami meghatározta a hétfői nap képét. Előzőleg egész héten hőség volt, aztán hirtelen vihar tört ki.

Egész délelőtt esett. A griffendéles lány fázósan rázkódott meg a lehűlt levegőtől. A parkon átvágva igyekezett minél gyorsabban bejutni az iskola épületébe. Szinte senki nem tartózkodott már az udvaron a rossz idő miatt. Egy sötét árnyat kivéve.

A fekete ruhás férfi tudta, hogy a lány merre fog haladni, miután végez a baráti látogatásával Hagridnál. Várta őt. Undorodott magától, de válaszokat akart, és várta a lányt, hogy az végre visszatérjen. Nem érdekelte az eső. Szerette a kellemesen hűvös időt, végre minden előkészület nélkül feljöhetett a pincéjéből, nem kellett eltűrnie az izzasztó hőséget. Gyűlölte a nyári meleget. Nem lett volna hajlandó megválni hagyományosan fekete ruhájától, és még nyáron is meg tudott maradni a szinte hozzá nőtt darabnál. Most az időjárás elviselhetősége megkönnyítette a dolgát.

A lány sietett. Nem akart elkésni a következő órájáról. Jól érezte magát a régi barátnál, és megvárta, míg kicsit enyhül a zápor. Egyenesen haladt, míg egyszer csak útját állták.

– Perselus? Mit akarsz? – fonta össze a karjait védekezésképpen maga előtt, és dühös volt magára, amiért a megszokott útvonalán jött vissza, és ezért belebotlott abba, akit a legkevésbé akart látni.

A férfi közelebb lépett hozzá. Fogva tartotta a tekintetével.

A lány meredten nézte. Félt. Nem akarta őt látni. Bárkit, csak őt nem.

A férfi megérezte a félelmét. Gúnyosan elmosolyodott. Nem csalódott benne.

– Granger kisasszony, árulja el, mit akart ezzel elérni? – adott a lány kezébe egy pergament.

Hermione döbbenten vette át a férfi kezéből az ismerős pergament. A fenébe! Hogy szerezte meg? Átkozta magát, miközben az eső egyre jobban rákezdett.

– Kutattál nálam? Hogy találtál rá? – kérdezte indulatosan a lány.
– Magának professzor vagyok, különösen itt – lépett közelebb. – Szóval, mire véljem ezt?
– Már biztos elolvastad. Hazudtál nekem – telt be a pohár a griffendélesnél.
– Óh, igazán? Több oldalnyi részletes elemzést összehozni rólam a tudtomon kívül nem számít annak? Ez kész őrület – jött ki a sodrából a professzor is.
– Hazudtál nekem, és Harrynek is. Hogy bízzam meg benned ezután? – gyűltek könnyek a lány szemébe.
– Hermione, ha ezt bárki megtalálja rólam, végem. Mi van, ha egy mardekáros kezébe kerül? Tudom, hogy a Rend azt mondta, figyelj engem, de ez már nevetséges.
– Hagyj engem békén – szipogta sértődötten a griffendéles.
– Résen kell lennünk. Nem hagyhatunk magunknak ekkora támadási felületet. Most pedig, meg kell, hogy semmisítsem.
– Sajnálom, én csak…
– Jót akartál, tudom.

A varázsló a vizes pergamenre szegezte a pálcáját, ami a kimondott varázsige után elporladt.
A lány szipogva figyelte, hogy porlad szét több hónapnyi jegyzete, mindaz, amit az előtte álló személyről tudott. Túl sok minden veszett oda az előbb.

– Hermione, megdöbbentett, hogy ilyen részletes elemzésen kaptalak. Mindez megmaradhat, amíg tudni akarsz rólam.
– …
– Hermione?
– Túl sokat tudok rólad, Perselus Piton, ahhoz, hogy mindezt el tudjam felejteni.

Amíg ott álltak, ruháik teljesen átáztak. A beszélgetésnek nem maradt tanúja csak az esőcseppek, amelyek rendületlenül hallgatóztak, miközben rájuk hulltak.

Szerző megjegyzése: Jó lett volna persze egy viharos kép, de csak olyat találtam, ahol csókolódzva állnak az esőben. Az egy másik történet lenne.



Ha szereted a párost, csatlakozz elvetemült fészes csoportunkhoz (Így keress ránk: Snanger Klub - az elvetemült SS/HG rajongóknak:D)




>>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)