Snanger inspirációk írta: Emyke

[Kritikák - 2]

+++ betűméret ---
<< >>




Napsütés világított be az ablakomon, de az általában jókedvet okozó fény most nem segített nyugtalan lelkiállapotomon”. Rossz kedvem volt, aggódtam a családomért, aggódtam apámért, aki mugliként kemény munkával tartja el magát, és alapvetően rendes ember, de hajlamos elkölteni a pénzét. Amióta egyedül élek, és a világ legjobbja jutott nekem, mindig eszembe jut drága apám, aki annyi fájdalmat okozott nekem és anyámnak a tetteivel. Jó ember, de a pénz mindig a boldogság útját állta.

Csak ültem a szobámban, és arra vágytam, hogy valaki átöleljen. Perselust akartam, hozzá szerettem volna bújni, átölelni, és csak beszívni az illatát, érezni a szívverését, hallani akartam a hangját. Napok óta elment, épp Dumbledore parancsát teljesítette, reméltem, hogy épségben hazaér. Egyszer csak, mintha imáim meghallgattattak volna, nyílt az ajtó. Felriadtam, mert épp le akartam feküdni. Rémülten vettem észre, hogy arca csurom vér, karján el van szakadva a fekete felöltő.

– Hermione, segíts! – szólt suttogva, erőtlenül, majd a földre rogyott.
– Perselus! – kiáltottam, és azonnal odaugrottam az ájult testhez.

Kétségbeesetten fejtettem le róla a szakadt ruhát. Egész teste vérben úszott, könny szökött a szemembe, hogy így kell látnom. Igyekeztem mélyeket lélegezi és nem összetörni, hiszen ő maga tanította meg, mit kell tennem, ha bekövetkezik a legrosszabb. Remegő kezemet próbálván megnyugtatni, igyekeztem kimondani a sebforrasztó varázst. Sosem hittem volna, hogy valaha ezt kell használnom. Merlinnek hála, láthatóan összeforradt a seb, és a vérzés is elállt. Szétfeszítettem a száját, hogy belediktáljam az erősítő bájitalt. Kezem szívére tettem, éreznem kellet a szívverését. Megnyugtatott, hogy lélegzik. Közben vártam, hogy magához térjen. Karjaimban tartottam, nem mozdultam mellőle. Nagyon sokat kellett várnom, mire magához tért. Aludt néhány órát, és én csak figyeltem. Nem tudtam betelni az arcával, és a hajának simogató érintésével. Csak érezni akartam, hogy lélegzik. Végre egyszer csak kinyitotta azt a csodaszép szemét, és rám nézett. Boldogan mosolyogtam rá. Most már az öröm könnyei törtek ki belőlem.

– Hermione – mondta ki a nevem, és még sosem hangzott ilyen gyönyörűen tőle.
– Kedvesem, nagyon megrémültem, mond, mit segítsek még? Hálát adok Merlinnek, hogy nem vett el tőlem, mert azt nem élném túl. Mi történt veled?
– Az apám tette. Voldemort elfogta őt, és kényszerítette, hogy harcoljon velem, én nem akartam bántani. Nem tudtam, hogy még él, Dumbledore derítette ki. Megöltem az apámat – csuklott el a hangja.
– Perselus, annyira sajnálom! Bárcsak tudnám, mit tegyek most! Szerelmem, kérj bármit, vigyázok rád.

Könnyes szemmel bújtam hozzá. Megtörten tűrte az ölelésemet. Miközben én az apámra gondoltam, ő az apjával harcolt. Mit bír el ez az ember? Minek küldte oda Dumbledore? És Voldemort? Mennyi kínt állhatott ki Perselus?

Csak ringattam őt szavak nélkül. Szorosan öleltem, és tudtam, hogy bármire hajlandó lennék érte.





Szerző megjegyzése:
Kérlek, lájkoljátok a nyári cosplay versenyre beküldött képemet! A kép linkjét kell lájkolni. Előre is köszönöm!

BE THE COSPLAYER OF SUMMER!


Nagyon örülnék, ha a barátaim is kapnának pár szavazatot: Bellatrix, Cissy, Luna





<< >>

Kritika küldése
Név:
Kritika:
Mennyi háromszor
három kisbetűvel
(robotszűrés)