Felhasználónév:Caleedonia [Üzenet]
Regisztrálva::2021.03.03
Eredeti név:Kovács Barbara



Üdv, Kedves Merengők!

Így túl a harmincon néha visszagondolok a kezdetekre és mindig az a kérdés bukkan elő;
Mi lett volna, ha ?
Mi lett volna, ha nem veszem kezembe azt a bizonyos könyvet, ami miatt megkedveltem az olvasását, ami miatt már boldogan nyúltam a kötelező olvasmányok felé, én, aki előtte rosszul volt, ha olvasni kellett bármit is? Mi lett volna, ha a Nagymamám nem ad kölcsön egy könyvet számos olvasmányai közül, mely ezt a hatást érte el? Akkor sosem ragadnak meg a szereplők, az író stílusa, a táj gyönyörű leírása annyira, hogy saját magam is kedvet kapjak a kreativitás eme menyilvánulási formájához. Írni kezdtem. Nevetséges minőségben, rövid és utólag visszanézve borzalmas darabokat. Annyi mindent akartam elmondani, kifejezni, de mikor visszaolvastam, valahogy nem sikerült még maganak sem átadnom, amit szeretem volna. Félretettem végül az önálló terveket és fórumos szerepjátékokba kezdtem. Létrehoztam egy oldalt és ott játszottam másokkal. Később oda töltöttem fel kis novelláim, történeteim, a visszajelzések pedig pozitív hangvételűek voltak, de még mindig amatőr voltam. Ott ismertem meg egy azonos hobbival élő társat, aki elkalauzolt engem egy igen nagy létszámmal rendelkező szerepjátékos oldalra, ahol nem csak pár mondatos játékok voltak olvashatók, hanem regényszerűen, nagy terjedelemmel, szép leírásokkal tarkított fejezetek. Beleszerettem és majdnem tíz éven keresztül voltam aktív tagja az oldalnak. Tehetséges fiatalokat ismertem meg, akiktől rengeteget tanultam, mellettük fejlődtem. Irigy vagyok rájuk a mai napig, mert némelyikük ezerszer tehetségesebb, mint néhány publikált "író". Büszke vagyok rá, hogy mellettük tanulhattam, s közülük egy irányított hajdanán erre az oldalra is. Viszont lusta ember vagyok. Borzalmasan, így egy idő után késtek a reagjaim, majd végül már nem is érkeztek. Az elmúlt három évben egy kanyi szót nem írtam azon az oldalon. Más dolgok kezdtek el érdekelni. Bekerültem magyarország egyik legnagyobb asztali szerepjátékos egyesület egyik klubjába. Tizenórákat, vagy napokat töltöttem játékkal, amiben más karakter bőrébe bújva élhettem. El kellett ismernem, gyorsabb volt, mint begépelni, vagy várni a válaszra heteket, mert itt azonnal jött, más társaktól. Láttam a mimikájukat, hallottam korhű beszédet használni őket, így új szerelmem lett. Szerettem és a mai napig szeretem csinálni, országos rendezvényeken, vagy csak otthon a barátokkal, de ez csak játék volt. Hamar hiányozni kezdett az írás, így játékosból meglehetősen gyorsan mesélővé avanzsáltam. Szívesebben vezettem én a történetet, szívesebben jutattam a játékos karaktereket vicces, szomorú, vagy hősies helyzetekbe. Modulokat kezdtem írni. Modulokat, melyeket a mesélők adnak elő játkosoknak, így újra írhattam. Játszhatták és élvezhették a történeteimet, de ez sem volt elég. Igen, tudom, nevetségesen elégedetlen vagyok, nincs értelme tagadni. Zavart az, hogy ezt a fajta írást csak egy bizonyos világban, kötött, szigorú szabályok között kamatoztathattam. Pedig számtalan más kor, stílus is érdekel. Így az asztali szerepjáték mellett úgy döntöttem visszatérek a kezdetekhez. Oda ahonnan indultam. A fanfiction világába. Évekig regisztrálatlanul jártam ide olvasgatni, most pedig úgy döntöttem, aktív tag leszek. Nem hagytam fel a többi tevékenységgel sem, de talán így végre teljes lehet az egész. Mert, pár év múlva, ha visszaemlékezek mindenre, már nem akarom, hogy előjöjjön az a kérdés;
Mi lett volna, ha?

Történeteket írta: CaleedoniaKedvenc történetekKedvenc írók