Merengő Fórum

Affene, pedig már azt hittem, valamibe én lehetek a király xD

_________________
“ I think a lot about killing myself, not like a point on a map but rather like a glowing exit sign at a show that's never been quite bad enough to make me want to leave. See, when I'm up I don't kill myself because, holy shit, there's so much left to do! When I'm down I don't kill myself because then the sadness would be over, and the sadness is my old paint under the new. ”
― Neil Hilborn, The Future

Főleg itt: AO3. Továbbá: Facebook, twitter, Flight Rising, Íróbarlang Discord.

_________________
http://erikaaprosagai.ucoz.hu/
Don't worry, be happy
Elkötelezett Kódex fan.

Nakérem! A kort ne hozzuk összefüggésbe a magassággal Akkor én megnézhetem magam, 157 centis kis hobbitként. (És vééén csont vagyok, vagy tíz évvel idősebb nálad, én ennél már csak összébb fogok menni... )

_________________
“ I think a lot about killing myself, not like a point on a map but rather like a glowing exit sign at a show that's never been quite bad enough to make me want to leave. See, when I'm up I don't kill myself because, holy shit, there's so much left to do! When I'm down I don't kill myself because then the sadness would be over, and the sadness is my old paint under the new. ”
― Neil Hilborn, The Future

Főleg itt: AO3. Továbbá: Facebook, twitter, Flight Rising, Íróbarlang Discord.

Én tényleg nagyon mennék KÜ-re, de cnajj. Nem tudok én történetet írni, főleg nem határidőre.
Majd jövőre, addigra talán végre megírom azt az átkozott regényt, ami már fél éve érlelődik, meg azt a miniregényt, ami meg lassan egy. XD

Én igazából nagyon könnyen barátkozok. A valóságban. Interneten nem igazán tudom, az olyan furi, ettől függetlenül megismerkedtem már pár emberrel (pl. Sanirral, aki még nem fórumozik, de egyébként vele nagyon jól ki tudjuk dumálni a Dramione-mániánkat, meg akkor ugye Elzával, aki úgymond a meris ikertesóm, aki két hónappal idősebb nálam, meg wolfieval is kicsit, de ő hol van?! Meg még pár emberrel. A lényeg, hogy nagyon jóó és imádok beszélgetni így velük)

Ú, MeriTali! *-* Majd ha 16 leszek. XD
Egyébként Elza, ne aggódj, én vagyok a legfiatalabb. Bár a magam 165 centijével...

A kritikákból meg az összeset imádom, bár negatívat még nem igazán kaptam, de hát nincs is sok törim még.
Olyan megtisztelve érzem amúgy magam mindig, ha jön egy kritika, tök vicces lehetek akkor. (gondolok itt arra, hogy körbe ugrálom a traktoromat, amit még be kell szereznem XD)

Kihívás? Max, ha lesz valami viccesebb történetírós, de én féleeeek!

_________________
"Van abban bátorság, ha nem álcázzuk az állatot, akik történetesen vagyunk."
J. K. R.

Én is csatlakozom, itt mindig csendben figyeltem...

Az első kritikáim negatívok voltak, de egyben építőek is. Akkor kezdtem el igazán belemerülgetni az írásba, próbálgattam magam. Tizennyolc év körüli lehettem, amikor úgy döntöttem, hogy felrakom az egyik történetem. Nem is tudom már melyik volt az, de kicsit felsültem vele xD Viszont nem vette el a kedvemet az írástól. Némelyik kritika szíven ütött, és kellett egy kis idő, míg összeszedtem magam a padlóról, hogy igenis megmutatom, hogy fejlődni tudok. A következő történetemnél már nem volt panasz arra, hogy unalmas a történet. Úgyhogy úgy vagyok vele, hogy örülni kell minden kritikának, és tanulni belőlük. (Persze a helyesírásomon még mindig lenne mit csiszolni. xD)

A kihívások... Régebben tevékenyebb voltam, többen is részt vettem, bár lehet ez kicsit túlzás. Ha emlékeim nem csalnak, akkor legalább egyszer biztos részt vettem a HWSC-n (remélem jól írtam le ), meg Torry-Vorry olimpiáztam is. Az Üstön pedig most vettem részt másodjára.

_________________
"Vigyázz az útra, melyre lépsz, mert az élet útja kétes és nehéz. Ha lépsz, fontold meg léptedet, mert visszalépni néha nem lehet!"


"Ha úgy érzed szürke és egyhangú a világ, fogj egy ceruzát és alkoss csodát."

MyAAList

Én régebben szintén elég sarokba húzódós emberke voltam, de mostanra valahogy eléggé kinyíltam (húgom szerint amúgy leginkább azóta, mióta merizek ). Az osztállyal való első találkozásnál is én pörögtem legjobban, hogy mindenki beszéljen meg boldog legyen meg minden. Meg Elza, Ritsu, ha ti mennétek, akkor én akár oda is szöknék, hogy végre találkozhassunk élőben is, és tuti nem hagynálak a sarokban tengődni, mert mindenkit meg akarnék ismerni (amúgy szörnyű a névmemóriám, szóval az is egy kihívás volna/lesz majd egyszer).
Zsiraf meg még sokkal inkább nagydumás, úgyhogy ha mi egyszer végre el leszünk engedve egy Talira...
És bár még csak másodjára voltam KÜ-n, de nekem is úúúgy a szívemhez van nőve!

_________________

Na, befutottam én is, és igyekszem pótolni a lemaradást…

Asszem, tizenhárom évesen írtam az első rövidke ficemet. Aztán jött a komolyabb történet, először fejben, aztán írásban. Az első változatait elégettem, a véglegeset mostanában rakom fel Amúgy a feltöltés bármilyen internetes oldalra magamtól eszembe sem jutott volna, a testvéreim biztattak, meg édesapám is, amint elolvasta az első néhány fejezetet. Az egyértelmű volt, hogy a Merin fogok próbálkozni (ez volt az egyetlen oldal, amit úgy-ahogy ismertem). Retttttenetesen izgatott voltam, és alig hittem el, hogy elsőre elfogadták a történetemet (tényleg, csak egy elutasítót kaptam ennél a folytatásosnál, amikor Wordben próbáltam feltölteni, és nem látszott a szöveg).
Kritika… Nem nagyon kaptam negatívat eddig, maximum a karakterekkel meg a szóhasználattal kapcsolatban. A feltöréses kritikáknál pedig kezdetben nem értettem, mit takar ez a „ne haragudj”. Én sajnos nem mindig tudok véleményt írni, mert sokszor van úgy, hogy nem tudok semmit sem kiemelni a történetből, ami különösen tetszett, azt meg, hogy „nagyon jó volt!”, túl snassznak érzem.

Kihívás. Eddig egy versenyszerűn vettem részt, ahol eléggé rossz eredményt értem el. Ennek oka az volt, hogy a jellemeket nem mindig találom el, és elmulasztottam átnézetni édesapámmal a sztorit, hogy segítsen kijavítani…
De tanultam a kudarcból, és a mostani Kívánság Üstre íródottat már átnézettem vele (most fedeztem fel ezt az emotikont, hát nem zseniális?! *Merilwen belelkesül* )

Csatlakozom a sarokban gubbasztókhoz! Barátkozásban nem igazán tudok kezdeményező lenni, de ha már megvannak az első lépesek, onnantól kezdve elszabadulok, és akkor aztán jaj
Nagyon szemeztem idén a Meritalival, de sajnos nem tudtam megoldani

_________________
„Nagyon figyelj, mert a világot teszed is azzá, aminek látod.” (Vavyan Fable)
SZBMK (Szivárvány-Bárányok és Merengősök Kommandója)
KSZVSZT (Karácsonyi Szántási Vállalat – Szivárvány-bárányon és Traktoron)

Kihíváson nem voltam még, a KÜ-t pedig nem tekintem annak. Inkább egy játék, szórakozás, bár lehet, hogy ezzel a felfogással egy kihíváson sem riadnék meg. Nekem ez már a... (Gyors utánajárás...) hetedik üstöm, amiben volt egy Merlin Társulatos részvét is. Illetve a legelején, amikor még másik oldalon volt, és 6 ötletet kellett beküldeni (3 történet, 3 rajz), akkor még volt egy rajzom is. Szóval azzal együtt nyolc. Azt hiszem... Szóval igen, én imádom a Kívánság Üstöt!

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

Ebbe én csak utólag gondoltam bele, hogy esetleg nem fog majd tetszeni az ajándékozottamnak a töri, de nem különösebben foglalkoztatott a dolog, mert nekem tetszett.
Látom, vagyunk egy páran, akik inkább a háttérből (sarok) figyelnek meg mindent.

_________________

Talin még nem voltam. Nem is volt esélyem, mert mindig olyan messze rendezik. TwT De mihelyst tudok, elmegyek.*-* Én is a sarokba húzódós, cipőjét bámulós emberke vagyok, de ha megtalálom a társaságom, akkor isten óvjon tőletek! Nem vagyok brutális, csak bolond. xD

Kihívásra is szívesen jelentkeznék már.^^ A KÜ-be azért nem fogtam bele, mert félő, hogy nem tetszik majd az ajándékom az ajándékozottamnak, meg minden.><

_________________

Asszem nekem is pont az volt az első talim XD Az nagyon poén volt egyébként, hogy bemegyek, arcról szinte senkit nem ismerek, szépen meghúzom magam, aztán meglátom a nickneveket, és "jééé, veled egy csomót beszélgettem már". "jééé, neked meg imádom az egyik történetedet (és amúgy veled is csomót beszélgettem már kritikákban)"

az első feltöltésénél, asszem másnap jött, és pozitív volt, de h ki és mit írt, már nem tudom. azóta töröltem a történetet, így vissza sem tudnám nézni. alapjában pozitívokat kapok, egy-kettő volt negatív(nak sem mondható), egyik a helyesírásra tért ki, hogy van pár elgépelés és ragozási hiba, egy arra, hogy kicsit hosszú a felvezetés, tekintettel a 8. fejezetre, illetve az milliószor jött, hogy ne zárjam le függővéggel a fejezetet, mert idegrohamot kapnak. (ja, és volt, hogy egyszer túl átfutottam egy, az olvasók szerint fontos dolgon, ami valójában nem volt fontos.)
az első igazán negatívat a potter kihíváson kaptam, amit igazából nem is értettem. aztán pm-be lemeccseltük a dolgot, és a kritikázónak volt igaza (annyiban, h az E/3 múlt és E/1 jelen között váltogattam, és a jelen nem volt teljesen tiszta a ragozás szempontjából. néha visszatértem múltra)
de ez sem vert földhöz. alapjában véve a negatív kritikákat jobban szeretem, mert ezek mindegyike mind építő volt. a pozitívak nagy részével néha nem tudok mit kezdeni, pláne a folytasd minél hamarabb és hasonszőrű barátaival. ezek is fontosak, és kellenek, de asszem én már átléptem azt a küszöböt (korban mindenképp), hogy ilyesféle motiváló tényezők adjanak löketet. de, természetesen, ettől még örülök neki. még a feltörés után járó bocsi és köszi-knek is.

a kihívások: az első a tavalyi KÜ volt, talán nem is rossz eredménnyel, tekintve, hogy nem egy sztárpárról írtam. nekem ez valódi kihívás volt, mert ezek a karakterek soha nem fordultak meg még nálam.
a második a potterkihívás, ahol végül csak utólag beugró lettem, így kevesebb időm volt írni, ráadásul kész karaktereket kaptam, nem volt lehetőségem megküzdeni a választható idézetért. ettől függetlenül sztem nem lett rossz, ám sikerült egy kevésbé rendhagyó novellát összehozni. 2 kritikát kaptam, a pontozásuk merőben eltért egymástól, szinte ellentettje volt egymásnak a részpontozás. a második volt a negatívabb, amit nem is tudtam hova tenni. a kritikázó nem ismerte a karaktereket, sem az alaptörténetet, így nyilván nem is értette, miről van szó, és miért úgy. ráadásul a két igeidő is bezavart, de az az én hibám volt.

szal, mindegy is, sajnos két kritika alapján (ami ráadásul pont ellentettje egymásnak) nem tudtam levonni a következtetést, hogy jó volt-e v sem. fellőttem a merengőre, itt csak 1et kaptam, egy pozitívat. szal, 2 vs 1 alapján kétharmados többséggel jónak ítéltem meg.

és most van a KÜ, hát... hetekig nem tudtam mit kezdeni vele, aztán olyan lett, amilyen. talán nem olyan rossz, és élvezhető a maga nemében.

_________________
üdv, b

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

Maga a Merengő egy nagy klikk Az első talimon én is úgy vettem részt, hogy úristen, itt majd elvárják, hogy beszéljek is? Nem kucorodhatok be a sarokba nézelődni, részt kell vennem mindenben? Pedig akkor már személyesen is ismertem néhány talist, de még így is tök ideges voltam, mert (még ha itt bárkivel bármikor bármilyen hosszú ideig el tudok beszélgetni) élőben csöndben meghúzom magam és csak bólogatok meg hümmögök, amikor valaki megszólít De már ott, az első talimról se akartam eljönni, olyan jól éreztem magam Azóta meg alig várom, hogy megrendezzük a soron következőket. Én aztán tényleg nem vagyok egy társasági ember, de mindenkit csak arra tudok biztatni, hogy gyertek gyertek gyertek

Elza a merisek is abba a táborba tartoznak, akik elrángatják a fal mellett álló, cipőjét bámuló embereket. Nem maradnál egyedül az biztos. Én eddig csak egy találkozón voltam, de abszolút nem fedeztem fel klikkesedést. Ez nem az a közeg szerintem.

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

Páran meglepődtek már, hogy még csak 13 vagyok, azt hitték, 15-16. Nekem nem lenne olyan bajos, itt lakom, nem messze, viszont az aggasztaná szüleimet (ha egyszer kinyitnám végre a szám, és beszélnék ), hogy a talisokat egy oldalról ismerem, és a többi. Meg barátaim is (a valóságban) úgy lettek, hogy megunták azt, hogy a sarokban ácsorgok, és a cipőm nézem, inkább elrángattak, és bemutattak másoknak. Szóval én ilyen örök, néma faltámasztó maradok.
De legalább most nem én leszek az.

_________________

A fiatalságod sose zavarjon, egyrészt valaki úgyis mindig a legfiatalabb lesz (ez az élet nagy igazsága), meg hát Sachi barátnőm erre elmesélhetné azt a sztorit, hogy amikor megjelent élete első meritáborában tizenhárom évesen, mindenki padlót fogott, mert azt hitték, sokkal idősebb. Szóval a kor csak egy szám, az okos ember nem az alapján ítéli meg a másikat
Nekem pénzügyi okokból necces egyébként a mutatvány, innen Veszprémből ötezer lenne oda-vissza csak a busz, hogy az egyéb mocskos anyagiakról ne is beszéljünk...
No igen, az üstben az a jó, hogy mindig van

_________________
“ I think a lot about killing myself, not like a point on a map but rather like a glowing exit sign at a show that's never been quite bad enough to make me want to leave. See, when I'm up I don't kill myself because, holy shit, there's so much left to do! When I'm down I don't kill myself because then the sadness would be over, and the sadness is my old paint under the new. ”
― Neil Hilborn, The Future

Főleg itt: AO3. Továbbá: Facebook, twitter, Flight Rising, Íróbarlang Discord.

MeriTalival én is szemezek, de nem engednének el, meg én lennék a legfiatalabb (mint mindig, mindenhol), és ez zavar. Egyébként se vagyok egy könnyen megnyíló és barátkozó típus, pláne, ha én vagyok a legkisebb.
Az Üstöt most én is sajnálom, de majd jövőre...

_________________

Iiigen, a szemezgetés, az nekem is mindig megvolt, aztán tovább sose jutottam. (Most a meritalival szemezgetek ugyanígy, de még van rá két napom, hogy eldöntsem.) Az üstről is így maradtam le idén, pedig arra már nagyjából elszántam magam, csak későn persze...

_________________
“ I think a lot about killing myself, not like a point on a map but rather like a glowing exit sign at a show that's never been quite bad enough to make me want to leave. See, when I'm up I don't kill myself because, holy shit, there's so much left to do! When I'm down I don't kill myself because then the sadness would be over, and the sadness is my old paint under the new. ”
― Neil Hilborn, The Future

Főleg itt: AO3. Továbbá: Facebook, twitter, Flight Rising, Íróbarlang Discord.

Ezzel most én is szemezgetek, remélem, ha megszervezik, akkor jelentkezni is fogok, nem csak szemezgetni, és a jelentkezési határidő után meg a döntéseim miatt sírni. Én még sosem voltam kihíváson, csak tavaly az Üstön, de szerintem az inkább szórakozás, meg kikapcsolódás, és kíváncsi vagyok, helyt tudnék-e állni ott.

_________________

Ne aggódj, néha én is elveszek Ez is olyan, mint az írás: beszélsz bele a nagyvilágba, reméled, hogy valaki elolvassa és esetleg reagál.

Amúgy én még sosem vettem részt kihíváson (féltem is tőle, meg nem tartottam magam elég jónak), de ha lesz jövőre Shiconc megint, ahogy ígérgetik, nos, lehet, hogy belefogok Nagyon félek az ilyesmitől még mindig, de egyszer ezt is ki kell próbálni, mert hát amíg nem próbálom ki, honnan tudhatnád, hogy menne-e vagy nem?

_________________
“ I think a lot about killing myself, not like a point on a map but rather like a glowing exit sign at a show that's never been quite bad enough to make me want to leave. See, when I'm up I don't kill myself because, holy shit, there's so much left to do! When I'm down I don't kill myself because then the sadness would be over, and the sadness is my old paint under the new. ”
― Neil Hilborn, The Future

Főleg itt: AO3. Továbbá: Facebook, twitter, Flight Rising, Íróbarlang Discord.

Nem tudom, nekem igazából még csak olyan negatív kritikám volt, ami úgy meg lett indokolva, hogy csak bólogattam rá, és fogtam a fejem, hogy akkor legközelebb ezt majd másképp, jobban, de igazából annak is ugyanúgy örültem, mint amikor valaki azt írta, hogy tetszett neki, amit olvasott.
A kihívásokkal kapcsolatban nincsen még sok tapasztalatom, csak a Szívdobbanás Kihíváson vettem részt, no meg most másodszor a KÜ-n, de az eléggé más. Igazából a "negatív", inkább építő kritikáim nagy (vagy majdnem egész) részét ott kaptam, és totál jogosan, viszont hatalmas élményként maradt meg így is. Igazából az tetszett benne, hogy egyáltalán nem éreztem (mert nem éreztették) azt, hogy én most még kis "zöldfülű" vagyok úgymond, és szerintem ez is nagyon fontos volt, meg hogy láttam, hogy a többieket is ugyanúgy kivesézik. XD Meg alapvetően nincsen olyan magas szinten az önbizalmam, viszont azt (legalábbis írás terén) nem is nagyon néz ki úgy, hogy le lehet rombolni.
És szívesen mennék még majd más kihívásokra is, mert, ahogy arra az idei Üst is rádöbbentett, legnagyobb ihletadóm nekem is a határidő... No meg persze a kíváncsiság is eléggé hajt, rengeteg mindent lehet tanulni ilyenkor.
Ugyanez van az építő jellegű kritikákkal is, mert azokat is szeretem, arra ösztönöznek, hogy legközelebb igyekezzem ezt jobban megcsinálni, és szerintem nagyon sokat tud segíteni.

_________________

Igen, Elza, a nevünk boronált minket össze. Aztán Nórival és Zsiraffal is. xD A régi szép idők.

Az én nevem, huhh... A Ritsu az egy elvileg japán női név, de egy animében srác neve is volt... Na mindegy, szóval, megtetszett. images5.fanpop.com/image/photos/25800000/Onodera-Ritsu-onodera-ritsu-25899711-1280-720.jpg Ő itt Ritsu. A meris avatarképeimen már egy párszor láthattátok a kis bolondot.^^ Amúgy a Ritsu, és annal becézése, a Ricchan már régóta használt becenevem.
A Tonks meg ugye Nymphadora neve. Nagyon bírtam a karakterét, ráadásul a neve is tetszett, így átkölcsönöztem.

_________________

Kicsit korábbi témához nyúlva, mikor a Merire rátaláltam, talán 12 lehettem, aztán valamivel később, nyáron regisztráltam. Az első feltöltött sztorim asszem a... nem jut eszembe a címe XD volt. Pillanat... Az az egyfejezetes körtörténet, Remusról amikor... meg van, beugrott. Hazatértem a címe. Szóval az első az volt, de persze visszadobták, aztán bétáztattam, de úgy is. Végül anyum javította ki a maradék hibákat benne aztán volt egy folytatásos törim, de mivel láttam, hogy sok a befejezetlen sztori az oldalon, gondoltam előre megírom és úgy töltöm fel, készen. Micsoda mázli, hogy akkor így gondoltam Ha gondoljátok, másolok be részleteket, hogy együtt röhöghessünk De az is lehet, hogy durvítok rajta, és feltöltöm direkt mungóba. De most már gondolom elképzelhető, milyen szinten van. És a vicc az egészben, hogy az alapötlet még szerintem jó is.
Az első kritikámat Minnie Blacktől kaptam, akinek az adatlapjára vissza is néztem. Elmondhatatlanul jólestek a szavai (helyesbítek: jólesett a kritikája).
Uh, a kihívásokkal viszont én befürödtem Mondjuk én már a Weasley kihíváson is elcsodálkoztam, milyen kegyetlen (is tud lenni) a zsűri, már bocsánat. Akinek nem inge, ne vegye magára, úgyis tudja, hogy ez nem neki szól Mondjuk az első kihívásom az első WWCH volt, ahol utolsó lettem. Jogosan amúgy, kész főzőműsort írtam a véleményező pedig még a negatívok kiemelésével is építeni akartak.
Sajnos nem igazán bírom a kritikát, pedig ez fontos és még nagyon sokat fog számítani az életben. Tényleg, ti hogy vagytok- ill. voltatok vele az első kitikátoknál?
Egyébként a negatív vélemény határozottan hasznos és formáló tud lenni, no meg persze nem utolsó sorban biztató. Én pl azóta már két másik kihíváson voltam, most vagyok a harmadikon, nem számítva ugye a Kívánság Üstöket Még mindig siralmasan, igaz, de tán hamarosa már ráérzek.
Ti hogy álltok a kihívásokkal, voltatok már? (Van, akiről tudom, meg Gigi id most írta le, de érdekel azért a véleményetek ^^"

Egyébként az én nevem onnan jött, hogy volt egy teszt, név szerint "Which is your HP family" vagy HP family quiz vagy valami hasonló, és én Dumbledore lettem. De csak egy kérdése múlt, hogy nem Weasley valamint valamilyen HP name generátor a Sybill nevet dobta ki nekem, csak mert a nevem S-sel kezdődik. Hm... amúgy érdekes személyiség lennék, ha tényleg Dumbledore és Sybill Trelawney keverékét alkotnám
*jóformán-csak-magáról-beszélős Sybill el*
Annyira rossz, néha tényle elvezek ezekből a beszélgetésekből $:

Szerk.: rájöttem, mennyire nem udok írni mobilról

Hű, hát én először BNorikám miatt jöttem merülni a Merengőbe, mert mesélte, h mennyire király. Lily/James ficeket egyből ki is végeztem. Az volt az első kedvenc párosításom. A Dramione-mánia csak később kezdődött.

Eredetileg Hattyucska néven futottam, akkor csak kritikát írtam (siralmasakat XDD), be sem tudtam jelentkezni.
Aztán született Zsiraf, de csak mert nem olvastam el a GyIK-et és csináltam új profilt, ahelyett, hogy az adminoktól kértem volna segítséget.

De szeretem Zsiráfot, úgyhogy szupi.
Ú, nekem Ricchan írta az első kritikát, a másodikat meg Őszike vagyis Elza. Olyan boldog voltam, hogy fúú. ^^ És amikor így jobban belendültem, egy csomó paródiát is elolvastam, onnan is jött ez a nagy paródia imádat.

Hát, másnak azért érdekesebb sztorija van a nevének.

Az első történet, amit olvastam az az ÍJA volt ugyebár Elzától, azt tényleg nagyon imádtam. :3 Bár akkor még nem olvastam a HP-t, szóval gőzöm nem volt, ki az a Tonks. XD

_________________
"Van abban bátorság, ha nem álcázzuk az állatot, akik történetesen vagyunk."
J. K. R.

a gimiben véletlenül így szólított meg az egyik, új szobatársam (ez, illetve egy betűvel több becenév volt, ami a haverjának volt a beceneve), mert hasonlított a vezetéknevünk. és rajtam maradt. tehát olyan ragadványnevem lett, ami nem is az enyém. aztán kivettem belőle egy betűt, hogy finomítsam magamhoz, és ez maradt. de olyan szinten, h most egy nagy évfolyamtalálkozón többen emlékeznének a becenevemre, mint az eredetire.
aztán mindenhol ezt kezdtem használni, így alap, h ez lett a fices nevem is.

_________________
üdv, b

Anyukám becézett Masenykának (kulisszatitok: igen, el van írva a nevem, bár kiejtés szerint helyes), a Nyikolaj pedig a kedvenc nevem, így jött a Nyikolajevna apai név.

Mindig is tudtam, hogy imádtok.
Én és a gyönyörűen megfogalmazott kritikáim? Azért mondd, hogy nem szakadt rád a mennyezet, Ritsu. És most meghatottál ezekkel, amit írtál rólam. (De tényleg, eddig nem is mondtad...) És szerintem örülj, hogy a Tonks nevet választottad, mert így ismertük meg egymást, ha ez nincs, akkor nem eresztelek össze titeket.
Én egyébként meg annyi ficet olvastam itt a Merin, hogy tökre megtetszett a dolog, és írni akartam. Aztán regisztráltam Elza Tonks néven, mert akkor az egyik kedvenc rajzfilmem a Jégvarázs volt, és Tonks a kedvenc HP-s karakterem. Eleinte nem tudtam, hogy a feltöltött történeteket moderálják, így meglepett, mikor egy elutasítóval lettem gazdagabb. (Egyik legnagyobb hibám az volt, hogy a "regényem fejezete" össz-vissz 800 szóból állt. ) De egyáltalán nem keserített el, hanem úgy voltam, hogy "na, még azért is megmutatom, mit tudok én", aztán a következő szöszöm már gond nélkül (vagyis lehet) fölkerült. Meg volt még egy pár regénykezdeményem, amik 2 fejezet után le is kerültek, mert túl gyors volt az egésznek a tempója, és túl sok minden történt egyszerre. Az ÍJA meg egypár logikai baki miatt került le, amire egy kritikaíróm világított rá.
Szerintem ez alatt a bő egy év alatt rengeteget fejlődtem, de komolyan. A házi feladatnak feladott fogalmazásokat is könnyebben és gyorsabban megírtam, ráadásul több oldalt is, szóval ha csak ezt nézzük, már megérte belevágni az egészbe.

_________________

Rém egyszerű a válasz. Az eredeti nevemből.(Katalin) Egyébként a német tanárom hívott így mindig, és olyan szépen hangzott a szájából, hogy megszerettem.

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

Én pl. még az animés korszakomban szedtem össze, egy ősrégi Mondo magazin valamelyik félkomoly otaku-ábécés cikkéből. Akkoriban, azt hiszem, fórumokon meg játékokban Ziwa meg Csajszibarack néven futottam, de változást akartam, és valahogy erre esett a vaálsztásom. Tökre nem emlékszem, de valami olyasmit jelentett, h 'a virtuális világtól függő, attól elszakadni nem képes ember'. (Egyébként azóta nem találtam sehol bizonyítékot arra, hogy ez a tényleges definíció, vagy h egyáltalán létező szó lenne. No mindegy.)
Jól meg is bántam azóta sokszor, mert soha, senki nem tudja kiejteni, és mindig magyarázhatom hogy mi ez és miért. Életem eddigi egyetlen meritáborában is úgy lettem össznépileg megjegyezve, hogy én vagyok a kiejthetetlen nevű lány. (Meg az angolnás lány, de az egy egészen másik, és erősen korhatáros történet. xD)

_________________
“ I think a lot about killing myself, not like a point on a map but rather like a glowing exit sign at a show that's never been quite bad enough to make me want to leave. See, when I'm up I don't kill myself because, holy shit, there's so much left to do! When I'm down I don't kill myself because then the sadness would be over, and the sadness is my old paint under the new. ”
― Neil Hilborn, The Future

Főleg itt: AO3. Továbbá: Facebook, twitter, Flight Rising, Íróbarlang Discord.

Jaj, aztán Elza összeeresztett minket... Azóta foglalod imáidba a nevét, nem igaz? XD
Én pedig totál nem találtam ki semmi fantáziadús nevet magamnak (Nem nagy titok, hogy a vezetéknevem első betűjéből és a keresztnevemből van összerakva), mert annyira akartam regisztrálni már, hogy eszembe se jutott, hogy pedig milyen csúcs dolgokat lehetne írni a név rubrikába.
Haha, arra emlékszem, hogy valamiért én is féltem egy kis ideig az adminoktól... (Ja, igen, offoltam az egyik topikban, és totál jogosan rámszóltak, én meg megijedtem, hogy milyen butaságot csináltam, és jaj, örökre a Fórum Réme leszek. )
Most meg nagyon szeretek itt lógni.
Tééényleg, ha már névelemzés, és nem túl tolakodó vagy ilyesmi a kérdés, akkor kinek honnan jött a neve?

_________________

Hú, mivel egy éve lesz lassan, hogy itt vagyok, így tisztán emlékszem mindenre. Az első sztorimnak az első fejezetét suliban írtam, rögtön azután, hogy elolvastam a Harry Potter könyveket. Azzal ültem le írni, hogy Lilynek és Pitonnak együtt kell lennie, James Potter pedig egy balek. Utálom a mai napig, és ezzel nem megsérteni szeretném a fanokat, ez csak személyes vélemény. xD Szóval, nekiugrottam egy Lily/Piton sztorinak, amit aztán wordpadba (mert azon a tönkrement gépen nem volt Word) elkezdtem átírni, aztán feltöltöttem. Emlékszem,elutasítót kaptam, majd elmagyarázták, hogy mi miért nem jó. Egészen addig fel sem tűnt, hogy tök rossz a központozásom, meg ilyenek, pedig mentségemre szóljon, rengeteget olvasok. Ja, és az a fejezet el sem érte a megfelelő szószámot. XD
Szóval, kijavítgattam, majd újra feltöltöttem. Akkoriban még nem nagyon voltam otthon a Merin, így nem is vártam kritikákra, sőőőt, én sem írtam kritikát. Nem azért mert lusta voltam vagy valami, hanem mert "ki vagyok én, hogy kritizáljam más munkáját?". Aztán rájöttem, hogy ez nem így megy, mert véleménye mindenkinek van.
Arra is emlékszem, hogy az első történet egy Snarry volt, amit olvastam (csak akkor én ezt nem tudtam), a másik pedig egy Lily/Piton.
Az első kritikaíróm Elza Tonks volt, sőt, mikor először jártam a merin (regisztrálatlanul), az ő sztoriját szúrtam ki az elsők között. Azt tudom, hogy tiszta nagy arcnak gondoltam (most sem változott a véleményem), mert bőszen írt kritikákat, gyönyörűen megfogalmazva őket, ráadásul az Így Jártam Apátokkal szerintem egy remekmű volt.
Aztán regisztráltam... Ritsu Tonks néven... És azon aggódtam, hogy a nevem miatt nem-e lesz balhé, mert már van egy Tonks. XD

Szóval, nálam így kezdődött. Az adminoktól én is féltem, mára ez elmúlt, viszont tisztelem a munkásságukat (a moderátorokkal együtt). Istenem, milyen fura erre visszaemlékezni. A fórummal meg úgy voltam, hogy békén hagyom, mert armageddont zúdítok rá, de aztán megtanultam kezelni.

_________________

Milyen érdekes volt olvasni (orosz nyelvtani előadás közben...), ki hogyan kezdte meg az itteni pályafutását.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de mostanában, hogy próbálok a kiadás felé osonni, a Merengő bennem mindig olyan "otthon" érzést kelt.



Ettől én is féltem, és meg kellett lepődnöm egy idő után. Mert, gondoltam, amikor először feltöltöttem valamit, kit fog érdekelni az orosz történelem, orosz élet és lélek? (Már amennyire nekem innen, távol, Magyarhonból magyar lélekkel az megy.) És máris jött az első novelláimra kritika, pedig elég esetlenek szegények. Persze, nem sok, de aztán akadtak olyan írásaim, amelyeknek viszonylag nagy volt a népszerűsége - és nem hagytam el az oroszaimat.



Ó, én rettenetesen zokon vettem, de ma már jót nevetek rajta, akárhányszor visszalapozom.



Mostanában találtam rá valami írós blogra, és pont felvetült bennem a kérdés, hogy ez mennyire tanítható/tanulható. Mármint vannak ilyen írástechnika fejlődésében segítő könyvek is (ha jól tudom), de még nem döntöttem el, hogy hiszek-e nekik.

azt én sem átlagolvasónak titulálom a merengő olvasóit, abban az értelemben, hogy átlagosak. minden fandomnak van egy meghatározó tábora, akik meghatározó jelleg alapján besorolhatóak. nem tudom, mert nincs tapasztalatom, de úgy vélem, pl az SW rajongók jelentősebb férfitáborral rendelkeznek (akik ráadásul idősebbek is, 30+-osok, mert ez a korosztály találkozhatott gyerekként az SW-vel, és vált felnőtté, amikor az 1-3 megjelent. úgy sejtem, az SW fanficek között is jóval több az akció-kaland, slashmentes írás, mint itt.
annyiban viszont átlag, hogy azért vannak alappárosok és motívumok, amik sokkal nagyobb népszerűségnek örvendenek. de ez megint csak nem gond, félreértés ne essék.

_________________
üdv, b

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

Mikor írtam az egyik törimet, a kéziratban találtam egy olyat, hogy "...a felesége és a fia kiléptek az iroda ablakán." A Szuicid Család akcióban. (Kár, hogy kijavítottam. )

_________________
~From roots to moons
Death is my name
From roots to moons
We are the same~

https://kozepes-versek.tumblr.com/

egy unalmas nyáron - asszem akkor indult a éhezők viadala láz - kiötlöttem, h mi lenne ha összekovácsolnám a HG és HP világát. magyarán mágusok küzdhetnek meg. nos, kialakítottam a szabályokat, megírtam egy noname szereplő nevében (szó szerint, nem tudjuk ki az, de mind1 is), ahogy elindul a versenyen. egy rövid, 6000 szavas novella a kezdéstől addig, h bekerül az arénába. és pont. elküldtem bétázni, aki visszaírta, h jó, várja a folytatást. én meg: miféle folytatást? aztán 1 hét alatt kisregénnyé fejlesztettem, felraktam, majd rá két hétre szeptemberi kiemelt lett.
hát, mondanom sem kell, h ez kb milyen hatással volt rám. első írás, egyből kiemelt. hát ez ám a karrier, mi?
aztán fél éven belül rájöttem, h ez rohadtul nem jelent semmit. (ez a kisregény 12 kritikát kapott, köztük 3-5 köszi, jó volt hsz-szel. a köv novella 1 db kritikát kapott, többszáznyi megnyitás után /apropó, megnyitások száma: idegtépő egy rendszer/). nem panaszkodhatom, hogy nem olvas senki, mert többszáznyi megnyitásaim vannak (voltak, ami megint nem jelent semmit, pláne, ha csak megnyitják), ám kritika semmi. (illetve, van/volt, és főleg olyanok, aki máshol nem kritikáznak. azaz kialakult egy saját olvasói köröm.)
tény, hogy én teljesen másképpen írok, mint az a merengőn megszokott, v elvárt. slashmentes, 18+, saját szereplő, de mindezt HP könyvhű módon. a műfaj krimi, erotika, humor és kemény akció, némi lelkizéssel (ami egy tinédzser fiú felnőttéválását és világmegváltó cselekedeteit és döntéseit követi ~ kb mint harry potter, csak az én karakterem nem kiválasztott semmire, hanem a eleve elrendelése inkább egyéni döntés, mint ahogy dumbledore is magyarázza a jóslatot).

és eddigi életem novellájának hitt művemet 1, majd a megjelenést követően fél év múltán még további 1 ember véleménye tarkította.
azt, amit egy fél óra alatt írtam meg, mert csak kiesett belőlem egy álmatlan éjszakát követő reggelen, egy egyperces paródia, az viszi a prímet (leütés/kritika, fejezet/kritika szintjén).nyilván, az sem zavar, nem erről van szó. csak én más vártam. de hát egyszerűen csak mások az igények és kész.

szóval, rá kellett jönnöm, h a merengő nem az én világom. illetve, nem nekem szól. (és az írásaim sem az átlagolvasóknak szólnak) de ez nem is baj. kétlem, h a célközönsége 30+-os családapák lennének. így hát töröltem is az írásaim nagy részét, úgy gondoltam megfuttatom máshol. ott viszont vevők voltak rá. más olvasói közönség, más igények és kész.
itt, a merengőn mások az igények, így a hp karakteres írásaim fent is hagytam, amik tény, h talán jobban érdemesek a hsz-ekre.

és még két (+1) aprócska vélemény:
1. kritikák alapján következtetést levonni egy irodalmi műről, itt nem lehet. a merengő olvasói nem kritikusok. * sajnos a kihívások "kritizálói" sem. és mielőtt bárki arra a következtetésre jutna, hogy savanyú a szőlő, hát nem. elég megnézni, h ki és milyen eredménnyel jut előre élesben. **
2. az 1. pont alapján pedig kijelenthető, h az, h egy mű kritikamentes, az nem azt jelenti, hogy rossz. (természetesen jelentheti azt is) és fordítottja is igaz. nevet nem említve található a merengőn jópár tehetséges író, aki vagy a fogalmazás módjával, vagy az ötletével nagyot alkotott, és 10en aluli a kritikái száma a novelláknál, a regényeknél pedig 3-4/fejezet. a többségük neve alatt már évek óta nem jelenik meg friss írás. miért? feladta? vagy kint van a piacon? (vagy fent van, de más néven)

és a ráadás: vajon a művet értékelik a kritikusok, vagy az íróját? ez egy érdekes kérdés, és nem kell a merengő berkein belül leragadni. elég, ha JKR-re gondolunk. ő kipróbálta magát egy új névvel. de asszem akkor ugrott csak meg az olvasói száma, amikor kiderült, h ő van a háttérben.

* a merengő írói pedig nem írók, vagy mindkettő igen, de amatőr fogalommal élve.
** azt viszont ki kell emelni, hogy megjelenni a magyar piacon REGÉNNYEL, méghozzá olvasott regénnyel, az nagy szó. és 5000 eladott könyv nagy szó. Angolszász íróként a meris írók nagy része ha nem is bestseller lenne, de a megélhetését biztosítaná.

_________________
üdv, b

Fú, én még 2009-ben kezdtem el írni, de akkor még ilyen "miért ne" alapon. Rengeteg írónál láttam a bemutatkozásban olyasmiket, hogy "hát igazából nem vagyok író, csak firkálgatok, és ha már csinálom, akkor feltöltöm, de amúgy tényleg nem vagyok író...", és akkor arra gondoltam, hogy hm, ha nem csak író tölt fel, akkor én is kipróbálhatom a dolgot. Akkor írtam először "úgy igazán" történetet, szval ez nálam nem egy gyerekkori szenvedélyből indult, mint sokaknak. Viszont azóta annyira az életem része lett, hogy el nem tudnám képzelni, hogy abbahagyjam (még ha néha több hónap is eltelik, hogy nem írok, mert nincs rá kapacitásom a mugli életem mellett). Viszont az első feltöltések... Egy "regénnyel" kezdtem, amit azóta leszedtem az oldalról, mert valami kegyetlen borzasztó volt. Úgy egy éve olvastam újra a gépre lementett fejezeteket, és felváltva röhögtem sírva, hogy mennyire gáz, és fogtam a fejem szégyenemben, hogy én ezt valamikor jónak hittem (Voldemort lányáról szólt, aki nem lett Mary Sue, áh, dehogy... szval el lehet képzelni a dolgot). Emlékszem, az első fejezeteket élből felengedték, és ezért tök büszke voltam magamra, hogy hát nézzétek, nem is vagyok író, mégis milyen jól megy ez nekem... mert hát kritikákat is kaptam egyből (4-5-6 évvel ezelőtt érezhetően több kritikát írtak az emberek, és tényleg alig volt olyan feltöltés, ahova legalább néhány ember ne írt volna valamit. még ha csak egy "nagyon szupcsi, folytit kérek!"-et, de akkor is). Aztán jött az első pofon, mikor visszadobták már az ikszedik fejezetet, és elküldtek a fórumra, hogy keressek bétát. Amiért a mai napig hálát adok a drága adminoknak, mert ad1 az első bétám tanított meg helyesen írni, aminek köszönhetően nem sokkal később már én is béta lettem, illetve az adminságomhoz is hozzájárult, mert hogy máshogy moderálhatnék, ad2 a leányzóval évekig legjobb barátnők voltunk, dacára annak, hogy ő Szegeden él, én meg Budapesten (igen, Noncsi, ha véletlenül olvasnád ezt, rád nézek!!). Aztán a hosszú évek alatt a kritikáknak és a bétáimnak, és az adminok további megjegyzéseinek köszönhetően megtanultam írni, vagy legalábbis fényévekkel jobban írok, mint kezdőként (ami mondjuk nem nagy szó, mert tényleg ritka szar voltam ). Szval igenis tanulható az írás, még ha soha nem is leszek olyan jó, mint itt nagyon sok író, aki zsigerből ír, és a kisujjában van ez az egész, és már az ötévesen megírt első meséje is kiadást érdemelne.
Fénypontok: én egyszer kerültem bele a fénypontokba, vagy legalábbis egyszer találkoztam saját gyöngyszemmel ott, kábé másfél hónappal azelőtt, hogy admin lettem, szval srácok, ne csüggedjetek/ne érezzétek magatokat biztonságban, bármikor bekerülhettek ti is


Sokszor az a baj, hogy nem tudni egyértelműen, hogy hány éves az író, és a stílusa alapján se lehet megmondani, de valamiért már azt hinnénk, hogy évek óta nyomja az ipart, közben meg az első történetét töltötte fel, és még "pátyolgatni" kéne a lelkecskéjét, mert igen, teljesen máshogy fogadja egy kezdő író a kritikát, mint valaki, aki már az évek alatt megedződött. A bajokat el lehet kerülni persze azzal, hogy mindenkivel normális hangnemben kéne beszélni, de megesik, hogy ingerültebb az ember, rossz napja van, és akaratlanul is csípősebbre sikerül a kritikája, amit akkor lehet, hogy észre sem vesz, csak mondjuk az író reagálása után, aki jó esetben csak elküldi a francba, rossz esetben meg sírva borul a billentyűzetre, hogy milyen béna volt, hogy ilyen letolást érdemelt, és inkább nem is ír
Az egyébként tény, hogy az írói blogosok szeretnek átesni a ló túloldalára, és úgy előadni a véleményüket valamiről vagy az okosságaikat az írásról, hogy egyértelmű abból, hogy márpedig csak nekik van igazuk, és hozzájuk képest még egy pulitzer díjas író is csak egy kezdő kis noname valaki, akinek tőle kéne tanulnia, mert ő mondja meg a tutit. Vannak remek blogosok, de az ellenkezőjével is találkozni. De hát ez mindennel így van.

Kadma, en voltam fenypont, es nagyon jot rohogtem XD Olyan erzes, mintha kritikat kapna az ember egy tortenetere XD (bar vmilyen szempontbol kritika )

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

Ú, hát én csak nemrég kezdtem történeteket publikálni, és még nem értem el azt a szintet, amit úgy istenigazából írásnak lehet nevezni... De totálisan ledöbbentem, hogy egy csomó kritikát kaptam és fúú, teljesen felpörgetnek mindig. Nekem borzasztó jó kikapcsolódás ez az olvasgatós, kritikaírós időtöltés. ^^

Az adminoktól azért én is féltem (meg még mindig), pedig tök kedvesek meg minden, csak na.

_________________
"Van abban bátorság, ha nem álcázzuk az állatot, akik történetesen vagyunk."
J. K. R.

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

Én 2009 májusában ejtettem meg az első feltöltéseimet, de még Lumoson (úristen, de régen volt...). Sajnos nem emlékszem, hogy milyen érzés volt azokra az első kritikákat kapni, biztos örültem, mint majom a farkának, de vicces, hogy már akkor is azzal a folytatásossal fenyegetőztem, amit végül idén tavasszal kedztem el átdolgozni és megírni. Csak hat évig érleltem magamban...

Ide egy évre rá jöttem át, akkoriban megismert legjobb barátnőm unszolására, egy ideig, azt hiszem, párhuzamosan mindkét oldalon alkottam, aztán Lumos elkezdett kihalni, és maradtam itt, kisebb-nagyobb kihagyásokkal, persze.
A régi feltöltéseim közül sokat letöröltem, de arra emlékszem, hogy volt (lett volna) egy hamvába holt PD novellasorozatom, amiben egy lány szemein keresztül akartam volna bemutatni a szerelmek ezerféle arcát (viszonzott, viszonzatlan, bukott, gyereki, reménytelen stb.), és az első fejezet vissza lett dobva azzal a kijelentéssel, hogy túl naplószerű (nem volt dátumozva, vagy ilyesmi), és az nem ide való, inkább nyissak egy blogot. Szerintem akkor évekre felhagytam az írással, az üzenet nyers hangneme is megérintett kissé, no meg az indoklást sem értettem. (Azóta sem értem.)

Aztán amióta visszatértem, már nem nagyon ért elutasító (egyszer sikerült első nekifutásra a bétázatlan fejezetet feltolni, stoobie drága nagyon lelkiismeretesen kijegyzetelte és elmagyarázta az elutasítás összes indokát, szegény, pedig csak elcseréltem a fájlokat ), mert mindenen egy hétig kotlok és ezerszer átnézem, nehogy még egyszer ilyesmi érjen.

A kritika, az nemtudom, nekem más kategória. Igazán negatívat sosem kaptam, azt hiszem (hú ez de nagyképűen hangzik, blargh), de úgy vagyok vele, hogy ha építő jellegű, akkor már nem is negatív, elvégre az olvasónak lehet hogy nem tetszett, de vette a fáradtságot, hogy elmondja, miért nem, és az szvsz van olyan jó hozzáállás, mint ha tetszik neki és elmondja h 'vííí szupcsi volt'. Nem tudom, ezzel ki hogy van, én pl. ha elolvasok valamit, sokkal sanszosabb, hogy jó hosszú kritikát írok, ha nem tetszett, mint ha igen. Fura, mi?

_________________
“ I think a lot about killing myself, not like a point on a map but rather like a glowing exit sign at a show that's never been quite bad enough to make me want to leave. See, when I'm up I don't kill myself because, holy shit, there's so much left to do! When I'm down I don't kill myself because then the sadness would be over, and the sadness is my old paint under the new. ”
― Neil Hilborn, The Future

Főleg itt: AO3. Továbbá: Facebook, twitter, Flight Rising, Íróbarlang Discord.

Én már vagy egy éve aktív olvasgató voltam, mikor először publikáltam, és attól féltem nagyon, hogy egy darab kritikát nem fogok kapni, mert senki nem tudja, hogy ki a fene vagyok. :/

Egyébként én szeretnék egyszer benne lenni a fénypontokban, legalább röhögnék egy jót (vagy sírnék) És az üstös sztorimmal most alighanem benne is lettem volna, ha nem javítanak ki.

_________________
~From roots to moons
Death is my name
From roots to moons
We are the same~

https://kozepes-versek.tumblr.com/

Nagyon-nagyon igaz. Ezekért a pillanatokért éri meg hát- és térdfájással küzdeni egy átgépelt hétvége után.

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

Az első feltöltésem? Huhh, ennek most gyorsan utána nézek... (Gyors látogatás a főoldalra.) 2009 januárjában történt! (De öreg vagyok, te jó ég!)

Nem kaptam elutasítót, de néhány kedves figyelmeztetés le volt írva a levélben. Viszont a mai napig emlékszem arra az érzésre, amikor megkaptam az első kritikákat. Sírni tudtam volna, amiért mások sírtak a művemen. Tudom, ez így elég furán hangzik, de tényleg így volt. Komor, padlóra vágós mű volt (A mai napig ez a terep az én asztalom. ), amivel nem akartam ugyan megríkatni a merengő népét, de a visszajelzésekből ítélve, sikerült.

Imádom mindegyik történethez kapott, minden egyes kritikámat. Engem ez éltet ezen az oldalon. A visszajelzések. A mai napig ugyanazzal a gyomorszorító izgalommal megyek fel az oldalra egy-egy feltöltött fejezet után, hogy lássam, miként reagáltak az olvasók. De az első történetemhez kapott első szavak kedvesek igazán a szívemnek. Megalapozta nálam az elkövetkezendő jó pár évem szenvedélyét.

Szóval, igen. Teljes mértékben megéri belevágni az írásba és feltöltésbe, minden nyűggel és bajjal együtt. Mert azt az érzést, amikor megkapjuk az első kritikákat (igen, a negatívokat is) nem feledteti semmi. Az építő jellegű, nem csak dicséretet tartalmazó hozzászólásokon pedig nem elkedvtelenedni kell és feladni, hanem "csakazértis" megmutatni, hogy igenis, menni fog ez!

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

Én először azt se találtam meg, hogy hol van az a fórum, amiről beszélnek. XD Aztán asszem, pont a KÜ-nél sikerült, mert ott volt egy link talán. Utólag már nagyon jókat röhögök magamon, de határozottan fejlődik a technológia tudásom (nem mintha azóta is bármit értenék a gépekhez, de már nem vagyok totál sötét )
Az első pár fejezetem feltöltése amúgy rendben ment, aztán jó nagyot néztem, amikor megkaptam az első elutasítómat. Szintén helyesírási versenyt nem egyszer megjárt (ja, nyertem is XD) vagyok, megszoktam, hogy oszttársaim is mindig tőlem vártak útmutatást, de valahogy a párbeszédek írását nem tanítják meg rendesen a suliban. Mióta azokat gyorstalpalón átvettem, legtöbbször rendben szoktam lenni nagyjából.
De igen, én is nagyon izgultam, főleg az első kritikámnál, amit egy nagyon kedves lány írt, mert olyan szépen írta le nekem, hogy mik voltak a hibáim, hogy még boldog is lettem tőle. Pedig így újraolvasva legszívesebben a fejemet verném a falba...
De az még nem merült fel bennem, hogy bármi is eltántoríthatna az írástól, mondjuk még nem is volt olyan igazi fejmosásban részem.

_________________