Gumiszoba

1wolfgirl1

Ritsu Tonks írta:

1wolfgirl1 írta:

Viszont, akik úgy állnak hozzám, azokhoz én is úgy állok, ergo, az illető normális, akkor sokat beszélek, egybefüggően, bárhol, bármikor és bármiről, illetve, ha nem, akkor... *egybeolvad a fallal, ő itt sincs*.

Én néha a legjobb barátaimmal sem nagyon tudok kommunikálni. :))

Hagyom, hogy ők beszéljenek, én meg csak bólogatok, hümmögök, néha benyögök olyat, hogy "igen, persze", "nem, tényleg nem". xD Nem vagyok egy társasági ember.

Általában ettől szoktam kinyúlni.:'D
Mesélek-mesélek, kérdezek, válasz:
- Jó.
Wolfienál ilyenkor megindul a szerverfüstölés, és meresztve a szemeimet rábámulok:
- Bővebben?
És a kis cseles...:
- Nagyon jó.
=))

Ritsu Tonks

1wolfgirl1 írta:

Viszont, akik úgy állnak hozzám, azokhoz én is úgy állok, ergo, az illető normális, akkor sokat beszélek, egybefüggően, bárhol, bármikor és bármiről, illetve, ha nem, akkor... *egybeolvad a fallal, ő itt sincs*.

Én néha a legjobb barátaimmal sem nagyon tudok kommunikálni. :))

Hagyom, hogy ők beszéljenek, én meg csak bólogatok, hümmögök, néha benyögök olyat, hogy "igen, persze", "nem, tényleg nem". xD Nem vagyok egy társasági ember.

1wolfgirl1

Én életemben egyszer felelsz vagy merszeztem, azt is vonaton (éppen Bécsbe zötyögtünk), mert már kinyúltunk az unalomtól, és maradjunk annyiban, hogy az éretlen gyerekek mellettünk felnőtt és gyakorlatias embereknek tűntek volna. :'D Ez a "ülj a koszos padlóra", "ülj a koszos padlóra, és csússz el addig a srácig", "mondd azt neki, hogy..." :-D

Amikor kitalálták a csendes megfigyelő szerepet, szerintem rám gondoltak, sőt, az értelmező kéziszótárban a szócikk mellett az én képemet mellékelnék. :-D

Nagyon ritkán szólalok meg, akkor is jön a "höh", "hehehe" és ezek a megjegyzések, szóval inkább redukálom ezeknek számát. :roll:

Ezért jó, mert általában ezek a kínos szituk elkerülnek. Kivéve, ha éppen lepcses szájú módban vagyok, mert akkor... 8->

Viszont, akik úgy állnak hozzám, azokhoz én is úgy állok, ergo, az illető normális, akkor sokat beszélek, egybefüggően, bárhol, bármikor és bármiről, illetve, ha nem, akkor... *egybeolvad a fallal, ő itt sincs*.

De részben azért erre jó az iskola: felkészít, mert sajnos az utcákon százával rohangálnak a hasonló növényvégződések. :-D

A népművészeti edények számának drasztikus növekedésére hadd ne utaljak...

Őszike

Ritsu Tonks írta:

Akkor te valami vezető vagy?

Nekem, ebből legalábbis, eléggé talpraesettnek tűnsz.

Addig vagyok talpraesett, míg valaki mérgében hozzám nem vág egy csomó üveget.

Utána széken ülök, és hallgatok.

Ritsu Tonks

Őszike írta:

akkor megszólalok, hogy most be lehet szépen fejezni. ;;)

Akkor te valami vezető vagy?

Nekem, ebből legalábbis, eléggé talpraesettnek tűnsz.

Én nem vagyok ilyen. Mindenkire ráhagyok mindent, mondván, hogy majd abbahagyják, ha akarják, nem az én felelősségem.

Mondjuk, ha engem szekálnak, akkor of course, szólok, de amúgy hidegen hagy.

Őszike

Nekem fogalmam sincs arról, miért szekálnak engem, csak úgy szekálnak.

És ez a felelsz vagy mersz... :roll:

Nem szoktam beszállni, csak az áldozatává válok (értsd: copfhúzogatás, és társai. Természetesen kapnak tőlem utána). Szerencsére ezt a játékot lyukas órákon szokták játszani, így nem durvul el a helyzet, de tavaly, az erdei suliban...
Én egy távoli helyről figyelem őket, aztán, amikor érződik, hogy kezdenek eldurvulni a játékosok (*köhög*FIÚK*köhög*), akkor megszólalok, hogy most be lehet szépen fejezni. ;;)

1wolfgirl1 írta:

Gigi685 írta:

szerk.: Wolfgirl, teljesen véletlenül megláttam, hogy te is Ági vagy. Menőség.

Az Ágik világuralomra törnek.

1wolfgirl1

Gigi685 írta:

szerk.: Wolfgirl, teljesen véletlenül megláttam, hogy te is Ági vagy. Menőség.

Az Ágik világuralomra törnek.

Ritsu Tonks

Még az írás/face to face dologhoz annyit, hogy írásban én sokkal jobban meg tudok nyílni.^^

Úristen, Zsiraf, ez durva. o.o 12 évesen ilyeneket csinálnak, én meg 17 vagyok, és a gondolattól is elfog a rosszullét, hogy a csóknál tovább menjek... ._. xD Hová fajul a világ. :roll:

Gigi, anno általánosban nálunk is volt, hogy rá akartak venni emberkéket dolgokra. Én, őszintén szólva, sosem éreztem magam egyetlen osztály rendes tagjának sem magam. Meg egyiket sem éreztem soha közösségnek. xD

Zsiraf

Wàá, ezt utálom a legjobban, amikor valakit a háta mögött kibeszélnek! Inkább nézzenek hülyének, vagy akáminek, de én inkább a szemébe mondom az illetônek, mintsem sunyin kidumálni. Huhh, ettôl zsiráfrohamot kapok! ~x(

Tény, hogy én az osztályközösségben egy igencsak jó helyet foglalok el, de kiközösíteni az embereket utálom.

Nyugodtan szóljatok, ha valakit meg kell nevelni, mert örömmel vállalkozom a hajuk szálankénti kitépésére. :twisted:

De tényleg. És kérlek, ne hagyjátok magatokkal ezt csinálni (könnyû ezt mondani...)! Szépek vagytok, okosak, ügyesek, talpresettek, bízzatok magatokban! *Zsiraf beindult*

Gigi, ez nálatok is divat volt? Én most vagyok 12, és van az osztályomban egy csaj, aki tényleg sokkal messzebb ment a csóknál (seggfogdosás, s miegymás). Undorító. Annyira lesajnálom az ilyen embereket, hogy el nem bírom mondani.

Gigi685

Amúgy furcsa, mert engem egy idő után mindig megkedvelnek az emberek, mondjuk a mostani osztályom egész jó, azt is hozzá kell tenni. Legalábbis tizenegyedikre összerázódott a közösség, mindenkinek megvan a maga helye, már a klikkek is klikkekben vannak, és én nem a stréber vagyok, hanem én adom a teljesen jogalap nélküli orvosi tanácsokat mindenkinek, aki belekényszerít, hogy adjak.

Tényleg fura lesz itt hagyni a koszfészket jövőre...

Írásban nyilván más az ember. Legalábbis írásban jobban működik az, amit én elgondolok, ami nyilván előny, magabiztosabban mondok dolgokat és vicceket, de olyan nagy különbséget az "írós" és az "igazi" magam között sosem éreztem. Talán az írásaimban jobban megy a dráma meg több a komolyan vett dolog, mint általában, mert a Berciben is nagyon sok az emózás meg a komolyság, amikor élőben azért nem sírok meg veszekszem minden második oldalon.

De, ha mindenki ilyen vallomást tesz; engem alsóban a súlyom miatt szekáltak, ami fura volt úgy, hogy ötödik elején tényleg kicsit kisdisznó voltam, de nyolcadik végére kórosan soványra fogytam. Ja, meg a stréberség (aztán, amikor rendesen elengedtem a dolgot, már az, hogy buta vagyok) és az, hogy biztos a szüleim írják a fogalmazásaimat otthon, ami mondjuk jól is esett. De annak a közösségnek igazából örülök, hogy nem voltam tagja, mert ez az a típusú osztály volt, ahol az egyik lány arra akart rábeszélni tizenkét évesen (!) a felelszvagymersz nevű örök klasszikus játékban, amibe amúgy soha nem szálltam be, és büszke is vagyok rá, hogy nyelvescsókolózzak a Zsoltikával (aki mellesleg kövér volt és szemüveges), mert ő érzi, hogy elszáll felette az idő, és ha most nem teszi meg, akkor who knows... És neki ez volt az első csókja, az enyém meg... Hát, nem volt meghittebb, de legalább én választottam srácot, nem kényszerből ment, és legalább egy tábla mögött történt, nem egy diákszállós szoba közepén, öt ember előtt. És ez persze messze nem a legsúlyosabb, ameddig elmentek, egyszerűen csak egy példa, hogy mennyi marhaság volt ott, és hogy mennyire örültem, hogy nem voltam benne a közösségben. És ja, ott szívattak nagyon rendesen, de egy normális közösségben ez más.

szerk.: Wolfgirl, teljesen véletlenül megláttam, hogy te is Ági vagy. Menőség.

Ritsu Tonks

Köszi a gratulációt, Őszike!

Nos, engem anno vagy azért utáltak, mert: "csontváz", "négy szemű", "csúnyaság", "boszorkány", majd jött az utálat, mert "béna", "úgyse tudja megcsinálni", "büdös japán" (mert animés vagyok^^), "tokaji ****", etc. Szóval, kaptam én is. A csendességem meg részben velem jár, részben az első iskolaváltás is tehet róla. Mindig boldogan baktattam az "új barátaimhoz" és meséltem a régi élményeket, erre egyszer megkaptam, hogy "te csak erről tudsz beszélni?"... Aztán akármikor és akármit mondtam, mindig jött a "maradj már!", "mit szólsz bele?", "hát ez hülye...", meg miegymás.

Igen, Wolfie, tudom, milyen a megbélyegzés, jómagam nem egy cetlit kaptam magamra, ami alapján beskatulyáztak. De lassan megszokom, és megtanulok nem torődni vele.^^
És igen, a legundorítóbb, hogy a legtöbbször csak a hátad mögött tudják mondani a magukét. Egyszer, a tesi öltözőben osztálytársaim büszkén kijelentették, hogy a hiányzókat mindig kibeszélik. Mondom, gyönyörű...

1wolfgirl1

Velem főleg az a gond, hogy egy cseppet sokszor szoktam göthös lenni, így nem nagyon nyílik alkalmam barátkozásra. Általában ezért szokott megesni az, hogy hiába szólalok meg, nagyjából senkit nem érdekel az osztályból, ezért, ha nem lennének barátaim, akik ezt már megszokták - mármint, hogy időről-időre eltűnök, mint matek puska a dolgozat alatt -, valószínűleg egyedül kóricálnék.
Ez főleg akkor szokott kiütközni, ha az osztály krémjével vagyok egy légtérben, ergo, megvan a maguk kis véleményük a szerintük "lógásnak" vélt hiányzásomról, és odébb legyintenek, mintha valami légy lennék.
Ekkor szoktam azt gondolni, hogy "Köszi! Én is imádlak titeket!".

Ha tőlem idősebbek vannak, mondjuk, akiket a szüleim ismernek, és nekem idegen, akkor én se szoktam jártatni a számat, csak ha velem egyidősek körülbelül. Sokszor már kényelmetlenül érzem magam, amiért be nem áll a szám, és érkeznek az egyszavas válaszok. XD

Tehát, azt nem mondanám, hogy "nem bírnak engem", hanem egyszerűen beskatulyáztak, mert így a könnyebb.

Azonban úgy gondolom, ezt senkinek nem kell bemutatni.

Viszont az egészből az a legundokabb, és ezért utálom őket, hogy soha nem mondanák a szemedbe, ha valami baj van, hanem a hátad mögött árasztanak el különböző jelzőkkel. Előtted meg a mosolygás, és ez a habos-babos felszín.

Őszike

Velem nem lehet normálisan a valóságban beszélni, mivel mindig csinálok valamit, miközben magyarázok, pl. tekergetem az egyik tincsem, vagy a szemüvegemet birizgálom, vagy annyit bólogatok, hogy leesik a szemüvegem.

Ritsu, én táncnál nem nézek a másik szemébe, csak akkor, ha rálép a lábamra. :haha:

Idézet:

És rendszerint, ha bekerülök egy új közösségbe, az emberek fele élből nem bír,

Hasonló cipőben járok, mindig mindenki engem szekál, tenni meg azért nem teszek, mert a magatartás jegy is kell a felvételihez, és úgy vagyok vele, hogy ezt nem rontom el ennyi idióta miatt.
Én utálom azt, aki utál, oviban volt olyan, hogy megálltam egy csaj elé csípőre tett kézzel, és megkérdeztem, mi baja van vele. Szegény csak hebegett-habogott.

szerk.: Nahát, Ritsu, te is KK-s lettél!

Gratula!

Ritsu Tonks

vidor írta:

meg úgy szeretek beszélni, ha látom az illetőt, ha a szemébe tudok nézni miközben beszélek hozzá etc.

Na, én nem szeretem, ha a szemembe néznek, vagy nekem kell tennem ugyanezt.>< Egyszerűen oly' szinten zavarba jövök tőle, hogy az hihetetlen.

Például a néptáncot is ezért nem szerettem, ha társsal kellett táncolni, mert folyton ment a "nézz a szemébe", én meg nem tudtam megtenni, mert zavar.

Ha beszélnek hozzám, akkor az illetőre max két-három másodpercig nézek, aztán pislantok, bólintok, hogy értem, vakarom a tarkóm, csak hogy le legyen hajtva a fejem...

Gigi685 írta:

És rendszerint, ha bekerülök egy új közösségbe, az emberek fele élből nem bír,

Engem se, hidd el.

Az oké, hogy odajönnek ismerkedni, de másnap már nem foglalkoznak velem, bő egy hónap után meg már csak azért utálnak, mert létezem... Ki érti.

De azért vannak barátaim, a többi meg már nem érdekel.^^

Wolfie, nekem még nem volt, hogy internetes ismerőssel találkoztam volna, de biztos, hogy meg lennék kukulva. xDD Alapjáraton csendes gyerek vagyok, de ha idegenekkel kell találkozni, akkor aztán végképp nem sokat beszélek.

1wolfgirl1

Interneten engem lehetetlenség lelőni; itt többet beszélek, mint élőben. Pont azért, mert hagyom, hogy a többiek hadd mondják azt, amit akarnak... :-D

Mondjuk, olyan is volt már, hogy egyszer megbeszéltünk találkozót addig interneten ismert ismerősömmel, és mondtam neki, hogy eleinte gyanúsan csendes leszek.
Aha.
Még le se szálltam teljes egészében a buszról, már löktem a sódert. XD

vidor

Ritsu Tonks írta:

Gigi685 írta:

oké, folyton azt hiszem, hogy ilyen laza, spanolós arc vagyok, aztán bekerülök egy közösségbe, és mindig ott toporgok egyedül

Én ugyanilyen vagyok, de már rájöttem, hogy csak a neten vagyok spanolós, sehol máshol.

Ha új közösségbe kerülök, szabályosan haldoklom. xD

Én pont fordítva vagyok ezzel. Valahogy írásban nem jön át a személyiségem erőssége :haha:

De személyesen lehengerlő vagyok

Lol, csak viccelek. De komolyan, engem pl. nagyon idegesít a neten, hogy nem tudok arcot társítani a legtöbb névhez, meg úgy szeretek beszélni, ha látom az illetőt, ha a szemébe tudok nézni miközben beszélek hozzá etc. Sokkal magabiztosabb vagyok élőben, mint így írásban. Meg szükségem is van arra, hogy ne csak virtuálisan kommunikáljak.

Külföldön tanulás; valóban a magadra utaltság a legrosszabb benne. Én még szerintem a nyelvi nehézségeket képes lennék kezelni, de azt a szintű magadra maradást már kevésbé. Bár most amúgy arra gyúrok, azért dolgozom, hogy mehessek el, vagy tanulni, vagy dolgozni valahova, ahol megbecsülik a kreatív munkát, ahol nyitottabban állnak a művészeti/divat/film vonalhoz. Sajnos itthon egyszerűen nincs esély, ha ebben vagy jó, ha nem.

Gigi685

Én sehogyan se vagyok barátkozós arc mondjuk. Neten nem, mert ki tudja, ki van a másik oldalon, élőben meg nem, mert hát élőben még jobban én vagyok én.

És rendszerint, ha bekerülök egy új közösségbe, az emberek fele élből nem bír, mert első blikkre mindig sikerülordenáré parasztnakvagy giga strébernek tűnnöm, pedig sosem akarom egyiket se kifejezetten, valahogy sose tudok szimpatikus lenni, pedig igyekszem. De igazából azt veszem észre, hogy tök mindegy, hova kerülsz, pár barátod amúgy is lesz, aztán annyi pont elég.

Tigi

Én meg annyira el vagyok kényelmesedve, hogy mikor megláttam, micsoda hercehurca lenne külföldön egyetemre járni, még az Erasmustól is elment a kedvem

Egyébként nálunk az osztály jelentős része tervezte, hogy kimegy tanulni, de aztán senki se tett tényleges lépéseket.

Erre jön rá, hogy tavaly a magyar-angol kétnyelvűségről írtam az OKTV dolgozatomat, és hát részemről kösz, de nem. Nem szeretnék úgy járni, mint a többség, hogy mind a két nyelven jó, de egyiken se igazán/rosszabb esetben az új nyelven nem tanul meg rendesen, a régit meg szinte teljesen elfelejti (és közben tépi a száját, hogy ő mekkora hagyományőrző nagymagyar, aki attól függetlenül penge mindenben, hogy 10 éve nem járt itt).

Ritsu Tonks írta:

Ha hiszed, ha nem, nálunk húgommal ugyanez van.

Ő pillanatok alatt összehaverkodik mindenkivel, én meg csak monitoron keresztül vagyok lazagyerek.

Hogy ez rám mennyire igaz

Ritsu Tonks

Zsiraf írta:

Én pont fordítva vagyok beprogramozva. Neten kissé nehézkésen barátkozok, élőben meg pillanatok alatt összehaverkodok mindenkivel. Nővérem szerint ijesztő, hogy pár perc alatt mennyi mindent megtudok egy emberről.
(Egyébként - bocsi, Nóri - BNori, a tesóm neten sokkal jobb arc, mint élőben ;;)

)

Ha hiszed, ha nem, nálunk húgommal ugyanez van.

Ő pillanatok alatt összehaverkodik mindenkivel, én meg csak monitoron keresztül vagyok lazagyerek.

Zsiraf

Én pont fordítva vagyok beprogramozva. Neten kissé nehézkésen barátkozok, élőben meg pillanatok alatt összehaverkodok mindenkivel. Nővérem szerint ijesztő, hogy pár perc alatt mennyi mindent megtudok egy emberről.
(Egyébként - bocsi, Nóri - BNori, a tesóm neten sokkal jobb arc, mint élőben ;;)

)

Ritsu Tonks

Gigi685 írta:

oké, folyton azt hiszem, hogy ilyen laza, spanolós arc vagyok, aztán bekerülök egy közösségbe, és mindig ott toporgok egyedül

Én ugyanilyen vagyok, de már rájöttem, hogy csak a neten vagyok spanolós, sehol máshol.

Ha új közösségbe kerülök, szabályosan haldoklom. xD

Gigi685

Ami a külföldi továbbtanulást illeti, a pénzen kívül a magamra utaltság az egyik, ami zavar, de az gondolom, egy idő után jobb lenne, lennének barátaim meg ilyesmik (oké, folyton azt hiszem, hogy ilyen laza, spanolós arc vagyok, aztán bekerülök egy közösségbe, és mindig ott toporgok egyedül, de legalább előbb-utóbb tényleg lesznek valamilyen barátaim, na

- akik közlik velem, hogy nem vagyok laza, spanolós arc), de a nyelvemet (mármint nem a testrészt) biztos, hogy nem tudnám elhagyni. Elvben megy az angol, még a német is megy, de nem mernék idegen nyelven nekikezdeni egy magyarul is irtó bonyolult tárgy tanulásába, és nagy csapás lenne, ha nem tudnék magyarul beszélni, mert imádok magyarul beszélni, és imádok magyarul, magyarokról is írni. Nem vagyok lokálpatrióta meg semmi, de valahogy ez bele van ivódva a kis fejembe, és nem tudom, ha kimennék, az olyan lenne, mintha egy szinten az írást is elveszteném, mert huzamosabb távollét után szerintem azért ez meglátszódik az ember magyar nyelvi készségein is, meg a fő "ihletforrásom" Pest, amit nyilván túlélnék, ha nem Pest lenne többé, de azt, hogy külföld, talán már nehezebben. Meg igen, szerintem azért egy szinten örökké idegen maradna. És ha hosszútávra nézem, rossz érzés lenne, hogy akár a férjem meg gyerekem nem beszél magyarul.
Szóval én csodálom azokat, akik be merik vállalni, de tényleg, még ha elborultabb perceimben én is gondolok rá. Szerintem kell hozzá egy bizonyos szintű tökösség.

1wolfgirl1

Ritsu Tonks írta:

Köszi a követést tumblin, akkor te voltál az egyik.

Mihelyst gép előtt leszek (holnap), megcsekkolom a tiedet.

Ugyan, túl sok mindent nem találsz rajta, HP-t és ezen finomságokat csak. :oops:

Amúgy nincsen mit, megláttam, gondoltam, szemmel tartalak. Bruhaha. :-D

Ritsu Tonks

Én régen egy csomót lógtam kint, aztán vagy négy éve jött a beragadás, azóta max egyedül sétálgatok, meg néha haverommal. Nyáron mindig négyesben mentünk a barátokkal, azóta az egyikkel nem beszélünk, a másiknak rengeteg dolga van, a harmadikról meg semmit se tudok.

Jó lenne vele összefutni, de a másik felem valahogy ragaszkodik ahhoz, hogy itthon maradjak. ^^ De van ennek jó oldala is: unokatesómmal egyre jobban össze vagyunk nőve.*-*

Köszi a követést tumblin, akkor te voltál az egyik.

Mihelyst gép előtt leszek (holnap), megcsekkolom a tiedet.

bojoe

Gigi685 írta:

Bojoe, tudom, hogy neked nincs semmi közöd a DOTÉ-hoz (pláne, mert te jogász vagy, ha jól leszűrtem), de akik mondják, azoknak az az egyetemük, erre értettem. Mondjuk aki meg nem oda járt, az nem is tudhatja, szóval ez így necces.

ja, bocs, magamra értettem. ám, aki mondta, annak a többsége váltott, tehát van összehasonlítási alapja.

ja, és nem vok jogász, de a hsz-eim alapján én is ezt szűrtem volna le.

1wolfgirl1

Ritsu Tonks írta:

Amennyire igénylem a mozgást, annyira imádom én is a nyugalmat. Néha olyan jó lenne, ha mindenki békén hagyna egy könyvvel, vagy a telefonommal, esetleg egy jó filmmel. Eléggé fura gyerek vagyok, igazság szerint eme kettő hangulatomtól függ. Depresszívebb időszakban kell az, hogy keveset szóljanak hozzám, de ha minden rendben van, akkor viszont el tudok csevegni mindenkivel, elvagyok bármivel, stb.

Én általában vidám vagyok - saját megítélésem szerint -, és nagyon ritkán lehet szótlanságon kapni, viszont nem vagyok egy tipikus outgoing személyiség ennek ellenére. Volt egy "sötétebb" korszakom, amin szerintem mindenki átesik (én lettem Lord Voldy, bruhahaha), és én azóta váltam itthon ülős alkattá. Na, nem minta addig annyit lézengtem volna a városban. :'D
Sokszor ezért mondják a szüleim, hogy színemet se látni. Vannak kilengéseim, mikor rajtuk lógok, de sokszor el vagyok merülve a gondolataimban, és ahhoz zene, egyedüllét szükségeltetik.

És Wolfie ilyenkor kreál magában sztorikat.
Ami, ugyebár, tragikus sorssal végződik.
Ha ezt tudnák, tuti, nem hagynának egyedül....:'D

Szerk.
Bekövettelek tumblin, Ritsu.

Ritsu Tonks

Amennyire igénylem a mozgást, annyira imádom én is a nyugalmat. Néha olyan jó lenne, ha mindenki békén hagyna egy könyvvel, vagy a telefonommal, esetleg egy jó filmmel. Eléggé fura gyerek vagyok, igazság szerint eme kettő hangulatomtól függ. Depresszívebb időszakban kell az, hogy keveset szóljanak hozzám, de ha minden rendben van, akkor viszont el tudok csevegni mindenkivel, elvagyok bármivel, stb.

1wolfgirl1

Nyh-n alapvető helyeken kiismerem magam, csak néha, mikor arra számítok, hogy úgyis ide fogok kilyukadni, hát nem úgy jön össze...

"Nagyváros"... A potom kis 100.000 fős lakosságával.

Mondjuk, azt elismerem, hogy vannak különbségek. Csehországban annyira pörgősek és nyitottak az emberek, hogy teljesen elcsodálkoztam. Azon végképp, hogy este tizenegykor (!) még nyitva volt az ékszerbolt. Mindenhol szuveníresek, éttermek, külföldiek... Tátott szájjal azért nem, de mindenképp elcsodálkozva néztem azt, hogy így is lehet élni. Nyíregyháza este öt után eléggé kihalt, szóval nekem mindenképp újdonságnak számított.
De valahogy én jobban szeretném a csendes, nyugodt életet (pacsit, Harry!), ahol reggel nyolckor átfordítom a zárva táblát a patikám ajtaján, és este ötig-hatig azzal foglalkozom, amit szeretek. Meg hát, itt van segítség család címszó alatt, míg odakint egyedül kell boldogulnom, és nem biztos, hogy jól értelmezem például a törvényeket, satöbbi. Inkább a magamra utaltság rémiszt meg, mintsem az, hogy oké, most hanyagolnom kell az anyanyelvem, és angolra váltok.

Régebben azt tűztem ki célul, hogy húú, majd én Ausztriában fogorvos leszek, aztán összetalálkoztam a némettel, és rájöttem, hogy das ist nicht für mich, und ich bin auch Fremd hier. :"D

Ritsu Tonks

Én meg csak külföldön tudom magam elképzelni.

Itthon nem tudnák helytállni. Bár ebben benne lehet az, hogy idegen nyelvek nélkül én nem élek, valamint igénylem a mozgalmas életet, nem szeretem a monoton dolgokat.

Te eltévedsz Nyíregyházán, az oké, mert nagyváros, de én képes vagyok ugyanezt megtenni Tokajban, ami amúgy egy-két óra alatt bejárható. xDD Bár, Ricchan eléggé béna emberke, ezt meg kell hagyni. :-?

1wolfgirl1 írta:

kint élő magyarok jó része összefog, de olyanról is hallottam már, hogy egy másik magyar buktatta ki az illetőt. De az általános, hogy a tíz éve kint élők nagyobb összefogást tanúsítanak, mint a frissen kiköltözöttek. Elméletileg.

Igen, azt én is tapasztaltam, mikor kint voltam két hónapot, hogy az idősebb magyarok sokallta segítőkészebbek, mint más, de természetesen kivételek mindig vannak, csak ritka, mint a fehér holló.

1wolfgirl1

Plusz, Angliának az is gondja, hogy rengeteg pénzt tesz bele a közös kasszába, amit mi, csóró nemzetek, megkapunk. Innentől kezdve, én is randán néznék valakire, akinek adok közvetetten támogatást, de szórakozásba öli, nem pedig gazdaságot fejleszt például.
De legyen ennyi az én véleményemről. :-)

Én külföldön, akármennyire is igyekszem, nem tudom magam elképzelni. Egyszerűen nem állna a számra az idegen nyelv, az utcák, a sarkok, a bokrok, sőt, még a fűszál sem olyan, mint itthon (szentimentális Wolfie). Gondoljátok el, én még Nyíregyházán is képes vagyok néha eltévedni... :-D

Pláne egy idegen országban, egy idegen városban, ahol mindenki idegen.
Pont az eheti etikaórán beszélgettünk erről a témáról... akármennyire is igyekszel, soha nem leszel a társadalom, a közösség tagja. A kint élő magyarok jó része összefog, de olyanról is hallottam már, hogy egy másik magyar buktatta ki az illetőt. De az általános, hogy a tíz éve kint élők nagyobb összefogást tanúsítanak, mint a frissen kiköltözöttek. Elméletileg.
Azt nem mondom, hogy itt jobb, azonban azt nem tagadhatjuk, hogy "dobja fel a patáját a szomszéd tehene" elv valamennyire összehoz minket. :'D Meg persze az, hogy valakit lehet közösen utálni.

Ritsu Tonks

Igen, ezekről a törvényekről tudok, mert anyu kint van már fél éve, és hall egyet s mást. Elvileg a magyarokat nagyon nem szeretik... Meg is tudom érteni. Volt velük dolgunk odakint, ott húzzák le a többi magyart, ahol tudják. De a diákokat sokra értékelik, mert ugye az oktatás nálunk sokkal keményebb, mint kint. A többiről, amit írtál, Naomii, nem is tudtam, de köszi az infót.

Az EU tagságos témát már egy ideje feszegetik, de még nem jutottak döntésre. Ha kilépnek, akkor az abból a szempontból rossz, mert az ott élők nem tudnak, majd csak vízummal más országokba menni már Európán belül is, valamint más nemzeteknek is ez kellesz, ha oda akarnak látogatni. Egy szóval olyan lenne, mintha Amerikából/ba akarnánk jönni/menni.

Gigi, jó neked, hogy van motivációd.

Nálunk a családban vegyesen van minden, és engem is nagyon támogatnak mindenben, de én nagyon nem bízom magamban. xD

KayaQ

Hát, ez az angol téma most érdekes... A sok bevándorló miatt kényes dolog most a külföldi dolog náluk, 2017-ig szavazás lesz, hogy egyáltalán maradjanak-e EU Tagok, és Cameron bevándorlás ellenes törvényeket (hivatalosan azt szigorítókat) ígért. Nem tudom, ez mennyire hat majd ki az oktatásra, mert egyébként nagyon támogatják a külföldiek bejövetelét; mivel mi hozzájuk csórók vagyunk, annyi támogatást ad a legtöbb egyetem, hogy qlig kell valamit fizetni. A felvetelihez általában három megadott szintű és minőségű vizsgát kell tenni. Ebből egy felel meg a mi emeltünkkel. Persze, egyetem válogatja - meg kell kérdezni levélben, kell e különbözetit tenni, és ha igen, mikor, milyet, hol. Kell alkalmasságikat tenni, meg a legtöbb helyen személyes találkozást is kérnek (van, ahol fizetik az útikoltsegeket), de Hallottam olyat, hogy már a Skype is jó. Angliában annyi támogatást kap az ember, plusz a Diákhitel is olyan, hogy ha utána ott tervezel letelepedni, az állam egy idő után azt hiszem, nem kéri vissza (ebben nem vagyok biztos), egy év angol-nyelv gyakorlást biztosítanak... Hát, igen. Az egyetem Sehol sem egyszerű, csak náluk más. Nem véletlenül tartják nagyra a magyar egyetemen végzetteket bizzonyos szakokon pl orvosin - persze, nem,mindegy, hogy egy kis városi egyetemről, vagy mondjuk az Oxfordról van szó.

Gigi685

Jaaaj, Anglia.

Az én fél osztályom is oda készül. Meg kell hogy mondjam, az tényleg sokkal szimpatikusabb, hogy előre tudod, hogy felvesznek-e, és csak az érettségit kell megírnod, azt se százalékra, hanem jegyre, de sajnos nincs rá pénzünk, szóval ez a lehetőség részemről ugrott, pedig ha lehetne, biztos elgondolkoznék rajta. :/

Bojoe, tudom, hogy neked nincs semmi közöd a DOTÉ-hoz (pláne, mert te jogász vagy, ha jól leszűrtem), de akik mondják, azoknak az az egyetemük, erre értettem. Mondjuk aki meg nem oda járt, az nem is tudhatja, szóval ez így necces. Én csak azért imádkozom, hogy a négy közül egyre felvegyenek, aztán meglátjuk, mi lesz.

Amúgy pont most voltunk nagyapáméknál, és amikor megint előjött, hogy hova szeretnék felvételizni, és akkor beszélték, hogy milyen jó lenne már egy orvos a családba. Na, hát ez szerintem indikálja, hogy nálunk mennyi az orvos a családban. Még soha nem is volt asszem, de sebaj. Viszont az egészségügy meg az egyéb természettudományos területek inkább jellemzőek, szóval ha gyermekpszichiáter leszek vagy kutatóorvos, akkor lesz valamennyi előnyöm. Mondjuk lehet, hogy ez a feltételezett sznobréteget nem fogja meggyőzni, de szép lenne az a lelkiállapot, amikor azon rágódnék, hogy melyik egyetemen jó a közösség, ahelyett, hogy felvesznek-e. Mondjuk nem tudom, szerintem ha valakinek az egész családja a szakmában van, szerintem bele se gondol, hogy ő személy szerint miért akar orvos lenni, vagy hogy miért olyan csúcs dolog a biosz meg a kémia (vagy nagyon belegondol, nem tudom, biztos esete válogatja), nekem meg legalább tutira van motivációm, és tutira nem kényszerből választottam, szóval ez még akár előny is lehet, de fene tudja.

Ritsu Tonks

Tigi írta:

Ha nem indiszkrét: mivel lehet könnyebben/jobban bekerülni az angliai egyetemekre, mint nálunk?

Nem indiszkrét.

Igazából, erről sokat nem tudok, azt viszont igen, hogy az oktatási rendszerük sokallta gyengébb, mint a miénk, és szerintem ebből a szempontból egyszerűbb lesz. De tényleg nem sokat tudok. Utána kell nézni, érdeklődni, stb.

1wolfgirl1

Tigi írta:

Nem tudom, mennyire igaz ez, de én most kezdem látni, hogy mennyit jelentene, ha lenne egy kész kapcsolati háló, gyakornoki hely stb. -- ha kicsit is lett volna érzékem a kémiához, és kitartok amellett, hogy orvosi, amit 8. előtt (a kémia előtt...

) terveztem, akkor jó dolgom lenne a rengeteg orvos rokonnal, jogászból még ismerős is alig van. Hatalmas biztonságérzet lehet, ha valakinek a családban már van egy ügyvédi irodája, amiről tudja, hogy ha minden kötél szakad, oda azért felveszik 8->

Hát, igen... :-D

A családban egy egészségügyben dolgozó rokon van, a többiek (köztük a szüleim is) közgazdászok. Rengetegen le merték volna fogadni, hogy viszem tovább a hagyományt, de már valahol ötödik-hatodikban meghazudtoltam őket. :-D

(Mondjuk, kiskoromban, mikor nem online nyújtották be a bevallásokat, hanem papíron, a színéről megmondtam, hogy melyik típust írja apa. :-)

)

Tigi

1wolfgirl1 írta:

A Semmelweisről azt hallottam - vagyis ezt pletyizték a fülembe -, hogy rengeteg ott az orvosgyerek, akik a mezei halandókat, alias nem orvosfelmenőkkel rendelkezőket kinézik maguk közül, satöbbi. Persze, ez lehet kósza, rosszmájú megjegyzés is, meg hát, ilyen alapon a Debrecenben, Szegeden és Pécsett is mehetne ugyanez.
De inkább Debrecen. Vidéki lyány vagyok, nem nekem való a pesti-nagyvárosi élet. :-D

Nem tudom, mennyire igaz ez, de én most kezdem látni, hogy mennyit jelentene, ha lenne egy kész kapcsolati háló, gyakornoki hely stb. -- ha kicsit is lett volna érzékem a kémiához, és kitartok amellett, hogy orvosi, amit 8. előtt (a kémia előtt...

) terveztem, akkor jó dolgom lenne a rengeteg orvos rokonnal, jogászból még ismerős is alig van. Hatalmas biztonságérzet lehet, ha valakinek a családban már van egy ügyvédi irodája, amiről tudja, hogy ha minden kötél szakad, oda azért felveszik 8->

Ritsu Tonks írta:

Egyetem: igazából nekem még van egy évem középben, de minden vágyam a Birmingham University, meg egy diploma. :3 Ha minden jól megy, a nyáron költözünk ki. Sajna itthon nem tudnék tovább tanulni, érettségivel meg nem sokra megyek.:/

Ha nem indiszkrét: mivel lehet könnyebben/jobban bekerülni az angliai egyetemekre, mint nálunk?

Ritsu Tonks

Sokszor én is ordibálok a telefonommal, pedig igazából büszkének kellene lennem rá, mert huhhúú, szegényem megjárta mellettem a poklot.

Két éve a vasúton találkozott egy nagyobb kővel, aminek eredménye a pókhálós képernyő, meg megtanult úszni. Ez után az incidens után három napig száradt a kályha előtt. xD De nem mondtam le róla, bíztam benne, hogy túléli.

bojoe

Gigi685 írta:

Szerintem mondjuk mindenki ezt mondja a saját egyetemére.

semmi közöm a dotéhoz. kétszer voltam ott, amikor a számban turkáltak. csak gimiben reálos osztályba jártam, és az emberek harmada a dotén kötött ki. tőlük hallottam.

1wolfgirl1

Ritsu, kilencedikben mi infón olyat tanultunk, hogyan formázzuk a szöveget a Wordben... =))

Gondolhatod. Általánosban azon ötödikben túlestem, plusz, tizenhárom éves koromtól kezdve (addig a füzet volt a menő) eléggé össze vagyok nőve vele, tehát túl sok újdonság nem jött.

Meg amit tudok, azt én silabizáltam ki magamnak, megkockáztatva, hogy amilyen balfék én vagyok, még a winchestert is kinyiffantom, de ritka eset, hogy valami komolyat kell ügyködni rajta. :'D Csak működjön szépen, és jóban vagyunk.

vidor írta:

*Bepoff*
Ó, akkor sorstársam vagy

Pont ma volt munkában, hogy kb. majdnem a falhoz vágtam szegény telefont, amiért nem akarta azt csinálni, amit én mondtam neki. Ilyenkor nagy szerencse, hogy egyedül vagyok :haha:

Én utcán szoktam szitkozódni a telefonom miatt... az első generációs Samsung érintőképernyősök közül van (három év, hogy szalad, egyem a szívét - mondjuk, a telefonszolgáltatónál, mikor aksit akartam venni, elhajtottak, mert már nem is gyártják, ergo, alkatrész sincs hozzá), ami túlontúl okos ahhoz, hogy az én akaratomnak engedelmeskedjen, ezért gondol egyet, és mindenfélét csinál. Csak akkor idegesítő, mikor hívnám anyáékat, és nem hajlandó betárcsázni... :-D

Utána meg tízmilliószor behozza.

A telefon szerencsére olyan, mint a régi Nokia: egy csótánynál is elpusztíthatatlanabb. Igaz, védőtok is van rajta, pont azért, mert sokat esik, de ennek ellenére rendesen működik. Volt már olyan is, hogy amikor már félórája nyűglődtem a mobillal itthon, egyszerűen földhöz vágtam, és hopsz, megindult... :-D

(Ezt nem javallott kipróbálni, kártérítést nem vállalok.)

A Semmelweisről azt hallottam - vagyis ezt pletyizték a fülembe -, hogy rengeteg ott az orvosgyerek, akik a mezei halandókat, alias nem orvosfelmenőkkel rendelkezőket kinézik maguk közül, satöbbi. Persze, ez lehet kósza, rosszmájú megjegyzés is, meg hát, ilyen alapon a Debrecenben, Szegeden és Pécsett is mehetne ugyanez.
De inkább Debrecen. Vidéki lyány vagyok, nem nekem való a pesti-nagyvárosi élet. :-D

Gigi685 írta:

Juuj, DOTE, nekem az mondjuk csak a harmadik lesz, de who knows, lehet, hogy majd találkozunk.

Erre kíváncsi leszek.

Ritsu Tonks

Azért örülök, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ilyenkor képes - ha csak egy kicsit is - megfázni.

Mondjuk nem tudok róla, hogy allergiás lennék bármire, de remélem, nem.><

Gépek: jobban kezelem őket itthon, mint infón.

Jó, nem értek mindenhez, de sok mindent én szoktam a többieknek megmutatni, mit hogyan kell, stb.

Egyetem: igazából nekem még van egy évem középben, de minden vágyam a Birmingham University, meg egy diploma. :3 Ha minden jól megy, a nyáron költözünk ki. Sajna itthon nem tudnék tovább tanulni, érettségivel meg nem sokra megyek.:/

Gigi685

bojoe írta:

de a DOTE kemény, mint a jégverés. pár ismerősöm szerint nehéz ott megmaradni és hallgatók egy része távozik még diploma előtt, és más orvosin vígan befejezi.

Szerintem mondjuk mindenki ezt mondja a saját egyetemére. Amikor tavaly kórházban voltam, kérdezték a dokik, hogy mi akarok lenni, na, hát magas labda volt, és onnantól fogva kollegáztak meg minden, a kezelőorvosom azzal búcsúzott, hogy nehogy a SOTÉ-ra menjek, hanem valahova vidékre, mert a SOTE egy idegbaj.

Egyelőre még Szegedről nem hallottam ilyet, mondjuk a tábort ott HÖK-ösök szervezték, szóval nyilván nem mondhatták el a csúnya oldalát a dolognak. Mindenesetre valószínűbb, hogy Szegedre vagy Pécsre fogok járni, mert a SZOTE-DOTE ponthatárok majdnem mindig ugyanannyiak, és nekem a SZOTE lesz előbb, szóval... De ez egyelőre még nem zavar, csak jussak be valahogyan, aztán utána meg kitalálom.

Én azért nem hagynám, hogy egy fogorvosis a számon vizsgázzon.

Pff, a gépeket gyűlölöm. Az összeset.

vidor

1wolfgirl1 írta:

Jaj, elektronika... :shock:

Merlin mentsen tőle. Hát, még ha stresszes vagyok... mert ugyebár, én elhiszem, ha ráüvöltök, akkor gyorsabb lesz... :-D

*Bepoff*
Ó, akkor sorstársam vagy

Pont ma volt munkában, hogy kb. majdnem a falhoz vágtam szegény telefont, amiért nem akarta azt csinálni, amit én mondtam neki. Ilyenkor nagy szerencse, hogy egyedül vagyok :haha:

Őszike írta:

Amúgy nálunk egy délután (mikor nővérem vadul beadandót gépel be) úgy telik, hogy ott állok a gépnél, nővérem dühöng, amiért nem csinálja azt a gép, amit ő akar, aztán azt mondom, hogy megyen már odébb, lazán megnyomok egy gombot, és tádámm! - minden működik. Ezután meg elküld, mert utál, amiért meg tudtam csinálni azt, amit ők állítólag már tanultak.

Én ezt azért nem szeretem, mert ha a tesóm csinálja meg helyettem, én sose fogok rájönni és megtanulni magamtól. Engem csak még jobban felidegesít, ha kiveszi a kezemből és nyomkodja, mert ettől én még nem fogom tudni xD Lehet, hogy kiabálok a cuccal és néha odavagdosom valamihez, de csak kitalálom egy idő után általában mindig. Utána meg már minden happy

bojoe

Debrecen az jó hely. Ahonnan jön a Csapda, az rossz nem lehet.

de a DOTE kemény, mint a jégverés. pár ismerősöm szerint nehéz ott megmaradni és hallgatók egy része távozik még diploma előtt, és más orvosin vígan befejezi. igaz, sem a gyógyszerészről, sem a fogorvosiról nincs képem, mert csak egy-egy vkit ismerek onnan. (azt, aki a számban vizsgázott :))

Gigi685

Juuj, DOTE, nekem az mondjuk csak a harmadik lesz, de who knows, lehet, hogy majd találkozunk.

Én Szegeden voltam most előkészítő táborban, nagyon klassz kis hely, imádnék ott tanulni, gyönyörű a város is, csak előbb ugye be kell jutni, és az a része meg irdatlanul stresszel.

Remélem is, hogy imádni fogom az egyetemi éveket, csak most kezdtem el kevésbé gyűlölni a gimnáziumiakat (oké, eddig se utáltam kifejezetten, általánoshoz képest lófütty), és nem is tudom, olyan fura lesz "más életet élni", na.

És én azért annyira nem vagyok az az instantban barátkozós ember, szóval kicsit ijesztő lesz meg minden.
De azt talán várom, már ha tényleg ezt tartogatja a jövő (és remélem, hogy ezt), a következő évet viszont semmiképpen sem.

Őszike

1wolfgirl1 írta:

Régi szép időkben anyukám tanított főiskolán, és mikor kicsi voltam, vállalt kis csoportokban különórát számvitelből. Arra emlékszem, hogy ott ültem velük, kaptam papírt és ceruzát, és a hallgatókkal együtt rajzoltam az akasztófát... :-D

Á, ez tök jó lehetett!

szerk.: Megyek - úgy látom, rajtam kívül még egy robot van fönn a fórumon.

1wolfgirl1

Őszike írta:

Amúgy nálunk egy délután (mikor nővérem vadul beadandót gépel be) úgy telik, hogy ott állok a gépnél, nővérem dühöng, amiért nem csinálja azt a gép, amit ő akar, aztán azt mondom, hogy megyen már odébb, lazán megnyomok egy gombot, és tádámm! - minden működik. Ezután meg elküld, mert utál, amiért meg tudtam csinálni azt, amit ők állítólag már tanultak.

Szokott az így lenni... :'D
Nem tűri a konkurenciát.

Régi szép időkben anyukám tanított főiskolán, és mikor kicsi voltam, vállalt kis csoportokban különórát számvitelből. Arra emlékszem, hogy ott ültem velük, kaptam papírt és ceruzát, és a hallgatókkal együtt rajzoltam az akasztófát... :-D

Meg szóbeliztetett, s akkor volt várandós velem (de szép alliteráció), és amikor a kedves vizsgázó rosszat mondott, akkorát rúgtam bent, hogy szegény anya majd kétrét görnyedt... anyának ez nagyon kedves emlék. :'D

Őszike

1wolfgirl1 írta:

És hirtelen elindult.

Neee!

Amúgy nálunk egy délután (mikor nővérem vadul beadandót gépel be) úgy telik, hogy ott állok a gépnél, nővérem dühöng, amiért nem csinálja azt a gép, amit ő akar, aztán azt mondom, hogy megyen már odébb, lazán megnyomok egy gombot, és tádámm! - minden működik. Ezután meg elküld, mert utál, amiért meg tudtam csinálni azt, amit ők állítólag már tanultak.

1wolfgirl1

Őszike írta:

1wolfgirl1 írta:

Befizetek rád!
=))

... de nem megyek vele semmire, csak nővérem rontja a hallásomat. (Ergo rám üvölt, hogy ne okoskodjak neki, aztán vigyorogva állok mellette, mikor újra megy a gépe, mert nem csapkodott.

)

Én jóval nyugodtabb vagyok...
... kivéve, amikor nem.

De volt már olyan, hogy apának befagyott a nagyon okos telefonja, és már öt perce próbálta visszahozni az életbe, én meg ráordítottam a kütyüre, hogy "MÚÚÚKODJ!". (Lillafüred teljes lakossága fellélegzett szerintem, miután felszálltam a buszra.)
És hirtelen elindult.

Őszike

1wolfgirl1 írta:

Befizetek rád!
=))

... de nem megyek vele semmire, csak nővérem rontja a hallásomat. (Ergo rám üvölt, hogy ne okoskodjak neki, aztán vigyorogva állok mellette, mikor újra megy a gépe, mert nem csapkodott.

)

1wolfgirl1

Őszike írta:

1wolfgirl1 írta:

Jaj, elektronika... :shock:

Merlin mentsen tőle. Hát, még ha stresszes vagyok... mert ugyebár, én elhiszem, ha ráüvöltök, akkor gyorsabb lesz... :-D

Én néha a nővéremet szoktam lecsillapítani, és megnyugtató hangon duruzsolni neki, hogy attól nem lesz jobb, ha csapkodsz, és úgy nyomod szegény egeret, mint egy őrült. :lol:

Befizetek rád!
=))

Szegény anyáék, nem tudják, mit vállalnak, ha én hetente haza fogok járni. :))

Merengő Fórum

Gumiszoba

Ki van itt