Fidel írta:
Harry öl, nem öl kérdést meg nem kell űzni fűzni, ő nem egy gyilkos ez már régóta így van. Valószínűleg soha nem is fog és itt igazából a téma be is fejeződik.
Igen, Harry már csak ilyen, de a kérdés az, hogy jó-e az neki, hogy ilyen? Kifejteném bővebben, hogy mire gondolok, mert akármennyire is szeretnéd befejezni a témát, szerintem tartalmas beszélgetést is lehet róla folytatni, amíg várunk az új fejezetre
.
Szóval elmondanám, hogy nekem mi az alapvető problémám az egész Rowling-féle "nem szabad ölnünk, hogy ne sérüljön a lelkünk" dologgal. A kedves írónő ugyanis nagyon helyesen egyre felnőttesebb könyveket írt ahogy haladt előre a HP-sorozat. Ezzel párhuzamosan haltak is meg jócskán szereplők a jó oldalon. Viszont a rossz oldalon szinte senki, gyakorlatilag mindenki tehetetlen volt ellenük, mivel a jó varázslók ugye nem használhatnak avadát, mert az főbenjáró átok. Kvázi a háború elejétől fogva vesztésre vannak ítélve, mindkétszer Harry menti meg a varázslóvilágot gyakorlatilag úgy, hogy semmi olyat nem tesz, mint amit bármely más varázsló ne tudna megtenni (sem kisbabaként, sem pedig utána, felnőttként). Mondhatjuk azt is, hogy Voldinak igaza volt mikor azt mondta, hogy Harry a véletleneknek és nála okosabb emberek segítségének köszönheti a sikereit, valamint az ellenségei, főleg Voldemort tudatlanságának. Gondoljunk csak bele: a végső párbajnál csak annyi lett volna Voldi dolga, hogy nem az Elder Wanddal száll szembe Harryvel, hanem akármilyen más pálcával. Mert akkor tényleg a varázstudás döntött volna és Voldi fél perc alatt szétszedi Harryt. Ez azért is vicces, mert Harry mindezt el is mondta neki.
Visszakanyarodva a kiinduló mondandómhoz, azért sikerült Voldinak majdnem kétszer is leigáznia a varázsvilágot minden komolyabb erőfeszítés nélkül, mert gyakorlatilag nem ütközött olyan ellenállásba, mely számottevő lett volna. Az embereit sosem megölték, hanem mindig bebörtönözték, és valószínűleg Voldit is csak elfogták volna, ha tudják, nem pedig megölik. Ez pedig azért is érdekes, mert arányaiban sztem sokkal több auror meg jó varázsló volt már az első háború idején is, mint halálfaló. Törvényszerű lett volna, ha az ölés nem egyoldalú, hogy utóbbiak előbb fogynak el mint előbbiek. Ez esetben Voldi egyedül maradt volna. És gondolom azért ő sem legyőzhetetlen, ráadásul akkor még Dumbldore is élt, tehát még ha nehezen is, sztem ki tudták volna iktatni Voldit. Így nem kellett volna Harry szüleinek meghalnia, a jóslatnak se lett volna jelentősége és úgy általában nem történt volna meg a Harry Potter sorozat
. Tehát kijelenthetjük, hogy Rowling néninek szüksége volt arra, hogy a jó varázslók ne ölhessenek, mert máskülönben nem tudta volna mivel megalapozni Harry különlegességét (vagyis azt, hogy ő az egyetlen, aki anélkül is le tudja győzni Voldit, hogy effektíve gyilkolnia kelljen hozzá).
És hogy mindennek mi a magyarázata? Nos, ha emlékeim nem csalnak a lélek kettészakadása, illetve olyasmik, minthogy a "szeretet erősebb a gyűlöletnél", "ne ölj, mert akkor olyanná válsz, mint az ellenségeid" ésatöbbi. És persze az, hogy az Avada főbenjáró átok, tehát törvény is tiltja a gyilkosságot. Megjegyzem a való életben is, csak mondjuk bizonyos országokban a rendőrt vagy az egyént nem hurcolják meg azért, ha önvédelemből vagy saját portájának védelmében öl, sőt, a mindenkori háborúkban ugye a katonák is ölhetnek. De ez most igazából nem fontos, illetve messzire vezetne, ha leragadnék ennél. Ami a lényeg, az az, hogy igazából az egyetlen nyomós érv az ellen, hogy a jó varázslónak miért is nem szabad ölnie az, hogy kettészakad tőle a lelke. Viszont ezzel meg az a baj, hogy az egész lélek több részre szakadását és a a horcruxok készítését sűrű homály fedi, ugyanis rengeteg dolog nem tiszta. Csak néhány kérdés, ami felmerült bennem ezzel kapcsolatban:
Miután ölt az ember, már örökre kettészakadva marad a lelke vagy összeforr egy idő után? Ha igen, mennyi idő után? Ha nem, akkor további gyilkosságokkal még több részre szabdalhatjuk a lelkünket, még akkor is, ha nem tesszük őket horcruxba? Vagy úgy van, hogy a kettészakadt lélekdarab egészen addig "foglalja a helyet" bennünk, amíg egyik részét nem rakjuk horcruxba? És különben is, a horcrux-készítéshez külön varázslat kell, vagy ha van a közelben egy horcruxnak megfelelő tárgy, a lélekdarab egyből kiszáll belőlünk és nekünk csak bele kell rakni? A leszakadó lélekdarab tud-e gondolkodni, vagy csak a horcrux? Ha igen, hogy tudjuk kontrollálni, mielőtt belerakjuk a horcruxba? Ha nem, miért keresi mindig az élőlényeket, hogy aztán beléjük szálljon?
És még lehetne folytatni a sort. A lényeg, hogy Rowling néni nem fáradozott vele, hogy választ adjon ezekre a kérdésekre. Mégpedig szerintem azért nem adott rájuk választ, mert nem érte volna meg neki. Így, hogy az egész lélekszakadást meghagyta valamiféle misztikus, sötét dolognak, egyszerűen tudta megmagyarázni azt, hogy miért nem ölhet egy jó varázsló.
Mindezek ellenére ne értsetek félre, én olyannak fogadom el a HP-t, és magát Harry-t is, amilyenek, hisz az írónő ilyennek alkotta meg őket. Csak gondoltam kifejtem, hogy azért lehet fogásokat találni még a HP-n is, ha más megvilágításba helyezünk néhány dolgot.
Belépés
GyIK
Keresés
Ahogy azt mind nagyon jól tudjátok. 
Persze nyilván jó lenne tudni dolgokról, de így van min gondolkodni.
Marad a jó kis esszéírás :S:P