Passzív 20 fejezete legkésőbb holnap reggel.
És aki addig nem bírja, annak egy szösszenet:
Mégcsak rám sem néz.
Feláll, és finom mozdulattal kisimítja a talárját.
- Most el kell mennem. Amíg vissza nem érek, itt maradsz. Ha elmered hagyni a helyet, ha kotorászni mersz a holmijaim között, ha csak egyetlenegy oktalan gondolat is születik abban az ostoba griffendéles fejedben, én esküszöm, hogy megkereslek, és olyat teszek, amibe hidd el, belegondolni sem akarsz.
- És… akkor mit csináljak, amíg a tanár úr visszaér?
- Semmit, Potter! Semmit! – Furcsán végigmér, és engem újra meg újra kis borzongások csiklandoznak. – Nem hiszem, hogy marad ebben a szobában olyan, amit a kezedbe adhatnék, és nem tennél benne… kárt.
Uh. És még én provokálom! Hirtelen elképzeltem mire gondolhatott, és nyeltem egy nagyot. Furcsa csillámok kezdenek ugrálni a szemem előtt.
- Ö… ö… Uram, amíg várakozom megfoghatom a… nem… izé, használhatom a vécéjét? – Itt süllyedek el. Merlin! Hogy lehetek ilyen idióta?
- Hm. Csak rendeltetés szerint.
