Merengő Fórum

_________________
Akármiből teremtettek is lelkeink, az övé és az enyém ugyanabból van. /Emily Brontë/

_________________
Akármiből teremtettek is lelkeink, az övé és az enyém ugyanabból van. /Emily Brontë/

_________________
Akármiből teremtettek is lelkeink, az övé és az enyém ugyanabból van. /Emily Brontë/

_________________
Akármiből teremtettek is lelkeink, az övé és az enyém ugyanabból van. /Emily Brontë/

_________________
Akármiből teremtettek is lelkeink, az övé és az enyém ugyanabból van. /Emily Brontë/

_________________
Akármiből teremtettek is lelkeink, az övé és az enyém ugyanabból van. /Emily Brontë/

_________________
Akármiből teremtettek is lelkeink, az övé és az enyém ugyanabból van. /Emily Brontë/

_________________
Akármiből teremtettek is lelkeink, az övé és az enyém ugyanabból van. /Emily Brontë/

Sziasztok!

Még mindig ritkábban járok erre, mint szeretnék, és még mindig többet magyarázkodom, mint amennyit ideális
A lényeg, hogy arra kérnélek benneteket, segítsetek felállítani egy sorrendet, melyik történetet kedvelitek leginkább, melyiknek a befejezésébe fektessem a legtöbb energiát, hogy aztán sorra jöhessen a többi is. Most annyi az ötlet, hogy a bőség zavarától szenvedek (olyanon is dolgozom, ami egyelőre sehol sem elérhető), és mindegyikkel foglalkozom egy kicsit, de így egyik sem halad előre eleget.
Hogy megkönnyítsem a helyzetet, kitettem szavazásban is, így hozzászólást sem muszáj írni (bár örülnék neki ).
Jelenleg így állunk:
- ...és a show-nak mennie kell tovább! - A tizenegyedik fejezet következik, ami a Szövetségesek II. címet viseli. Várhatóan több Fabi lesz benne, Adeline részt vesz az első dráma tagozatos gyűlésen, illetve az első francia korrepetáláson Markkal.
- Első viszontlátásra - A második fejezet következik, ami a roppantul ötletes 2. nap címet viseli Kiderül belőle, hogy Lucy elment-e a találkára, visszakapja-e a könyvét, Chad pedig kap-e egy sanszot...
- Nincs mese - A harmadik fejezet következik, a címe: Mai leltár: egy majdnem csók és egy majdnem késelés. Jay visszaszerzi a könyvet a tolvajtól, aki roppant rejtélyes, eléggé kemény játékos, és nem mellesleg lány - bizony, bemutatkozik a történet női főhőse.

Előre is köszönöm mindenkinek, aki segít abban, hogy kidolgozzak egy használható rendszert a gyakoribb frisselésre, és a történetek mielőbbi befejezésére
Szép vasárnap estét Nektek!

_________________
Akármiből teremtettek is lelkeink, az övé és az enyém ugyanabból van. /Emily Brontë/

A Nincs mese második fejezete felkerült, a következő 2011.04.18-án várható, a címe:
Mai leltár: egy majdnem csók és majdnem késelés...

_________________
Akármiből teremtettek is lelkeink, az övé és az enyém ugyanabból van. /Emily Brontë/

Sziasztok

Helyzetjelentés:
A Nincs mese második fejezetének több, mint a fele készen van, vagy ma fejezem be, vagy holnap délután, majd meglátjuk - hétfőre ígértem, úgyhogy minden tőlem telhetőt megteszek, hogy holnap este már olvashassa, akit érdekel
A harmadik fejezet címe is megvan már:
3. fejezet - Mai leltár:egy majdnem csók és egy majdnem késelés

Na, megyek vissza dolgozni, hogy időben elkészüljek

_________________
Akármiből teremtettek is lelkeink, az övé és az enyém ugyanabból van. /Emily Brontë/

Sziasztok!

Úgy alakult, hogy a következő Adeline-es feji még várat magára. Tudom, hogy hová akarok eljutni, és mi mindennek kell még történnie, de most úgy érzem, kicsit szétcsúszott a sztori, ezért átgondolom a következő fejezetek pontos tartalmát, és gyártok hozzá néhány vázlatot.

De közben sem tétlenkedek: belekezdtem egy új történetbe (szintén PD-s, egy kis fantasy-vonallal), aminek mindjárt kész az első fejezete. Ehhez már vázlatom illetve jegyzeteim is vannak, jól felépített, úgyhogy reményeim szerint kevesebb gond lesz vele, és minden hétfőn tudok frissíteni. Most hogy a túlóra is kevesebb, bízom benne, hogy nem lesz gond.
Kóstolónak íme a fülszöveg:

Jay Edwards a szerencse fia - egészen addig, míg egy váratlan esemény ki nem húzza a lába alól a talajt. Hogy mentse a menthetőt, kénytelen lesz a lehető legjobb tanulmányi eredményt produkálni, amihez valahogyan meg kell úsznia a bukást irodalomból... Végső elkeseredésében egy teljes délutánra a könyvtárba száműzi magát, ahol használható anyagok után kutat, hogy legyen mivel lenyűgöznie szőrösszívű tanárát. Ekkor bukkan rá "A könyvre", aminek egyelőre minden oldala üres, és csak arra vár, hogy ő megtöltse a gondolataival. Persze a baj csőstül jön, úgyhogy miután magához veszi a könyvet, felbukkan egy bosszantó fruska, Kara, aki felvilágosítja róla, milyen sorscsapást vett a nyakába. Jobb híján együtt vágnak bele, hogy megírják a nagy sztorit, ami helyes vágányra tereli a kisiklott életeket, csakhogy a szálak néhány oldal után még kuszábbak lesznek, mint valaha... Nincs mese - ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön, pontot kell tenni a történet végére.

A sztori címe Nincs mese lesz, így fogjátok megtalálni, ha esetleg érdekelne benneteket

Mindenkinek szép estét, és jó pihit vasárnapra!

Szerk.: Kész a Nincs mese első fejezete, mindjárt feltöltöm, aztán meglátjuk, felengedik-e
Következő fejezet 2011.04.11-én várható, a címe: Itt a piros, hol a piros

Sziasztok!

No, a helyzet a következő: úgy volt, hogy az ...és a show-nak mennie kell tovább folytatásában egy blogbejegyzés következik, de arra jutottam, hogy azt későbbre halasztom, most inkább picit felpörgetem az eseményeket, aztán majd ezek összefoglalásaként hozok egy hosszabb bejegyzést.
A tizedik fejezet címe Szövetségek lesz, és a történet valamennyi fontosabb szála kirajzolódik majd benne: Adeline terve a drámacsoporttal, az álláskereséssel és a kettős játszma a fiúkkal, ami mind azt szolgálja, hogy elaltassa az anyja és a nagyszülei gyanakvását, Mark és Fabi ellentéte (ez több más szereplőhöz is kapcsolódik, de ez egyelőre titok ) és Adeline jellemfejlődése.
Nem mondok időpontot, hogy mikorra hozom a frisst, mert ha előre beharangozom, általában nem sikerül tartanom a határidőt, mindenesetre igyekszem, főleg hálából a kommentelőknek, akik kedvet csináltak a mielőbbi folytatáshoz

Szép napot mindenkinek

Sziasztok!

Nem magyarázkodom, azzal már úgyis tele van a padlás, úgyhogy csak azért jöttem, hogy jelezzem, az ...és a show-nak mennie kell tovább! következő fejezete félig készen van, ma még dolgozgatok rajta, és remélem, hogy a jövő hét elején már hozhatom is.
Az utána következőről úgy tervezem, egy hosszú naplóbejegyzés lesz, az egyik legkendőzetlenebb vallomás, ami elhangzik Adeline-től a történet folyamán, ötletek már vannak rá, remélem, sikerül megvalósítani.

További szép estét mindenkinek!

Sziasztok!

Hűha... szörnyű régen jártam erre. Szánom-bánom és ezután igyekszem jobban összekapni magam, becsszó!

Először is: szeretném jelezni, hogy a korábban And the show must go on... címen megtalálható sztorit most ...és a show-nak mennie kell tovább!-ként olvashatjátok a Merin.

Másodszor: egyelőre úgy néz ki, hogy hétvégenként lesz friss, vagy szombaton vagy vasárnap lehet számítani rá (attól függ, melyik napon túlórázom, mert az ugye kiesik).

Harmadszor: néhány szóban vázolnám, hol is tartunk most. A nyolcadik fejezet került fel Merire, tehát a kilencediken dolgozom jelenleg, ami a Nyisd ki a szemed! címet viseli. Mostanra már tényleg felvezettem az eseményeket, színre lépett mindenki, aki a későbbiekben fontos lesz, szóval igazán nincs más hátra, mint előre Adeline nekilát, hogy még jobban összekuszálja az amúgy is eléggé bonyolult szálakat, így lesz itt kérem minden, ami csak a csövön kifér: szerelem, barátság, árulás, dráma, könnyek, káröröm, humor, alkoholizmus, megvalósult és összetört álmok, meg sok-sok piszkos kis titok.

Remélem, lesztek néhányan, akik benéztek és esetleg véleményeztek, vagy állást foglaltok a kialakult helyzetekről (Adeline viselkedéséről, a srácokról, a suliról vagy bármiről, amit említésre méltónak találtok).

Várhatóan a jövő héten jelentkezem, és további szép estét Nektek!

Halihó!

Meghoztam a következő fejezetet, ami végül is nem az lett, mint aminek eredetileg terveztem
Szóval, új szereplők a következőben, ebben még ismerkedünk egy picit a már bemutatott "hőseinkkel", fokozzuk a feszültséget, aztán jöhet a bonyodalom
Még mindig reménykedem benne, hogy lesz néhány visszatérő olvasó, aki megkedveli a történetet, és hagy pár biztató szót, mert azokat olvasva mindig könnyebben megy az írás
Köszi mindenkinek, aki bekukkant hozzám és sok puszi Nektek!

Sziasztok!

Rájöttem, hogy ezen a fronton is trehány voltam, szóval ideje lenne pár szót pötyögnöm a folytatásról.
Szóval, már dolgozom a negyedik fejezeten, innentől kezdenek majd bonyolódni az események, még két fontosabb szereplő be fog lépni ebben a fejiben, aztán belecsapunk a lecsóba
Tehát úgy számolom, hogy hétfőre várható a friss, remélem lesznek néhányan, akik örömmel olvassák majd
Előre is köszönöm mindenkinek, aki időt szakít rá, sok puszi nektek!

Sziasztok!

A harmadik fejezet adminkézen, remélem, hogy nem lesz vele gond, és felkerülhet hamarosan
Úgy tervezem, hogy amíg tart a Nap fia, Hold lánya, addig ebből heti egyszer várható friss, utána viszont hetente kétszer hozok új fejezetet.
A történet blogjára felkerült egy-két kép - csak a főbb szereplőkről, de ha valakit érdekel, hogyan képzeltem őket, akkor az lesse meg
Egyelőre azt hiszem ennyi
Ó, igen! Még annyit szerettem volna kérni az erre tévedőktől, akik esetleg el is olvassák a történetet, hogy legyenek kedvesek hagyni egy-két sort, csak hogy tudjam, jó irányba tapogatózok-e, tetszik-e a sztori.
Nyugodtan lehet szidni, aki nem szimpatikus, vagy megjegyezni ami éppen tetszett, hiszen így tudok olyan történetet összehozni, amit a lehető legtöbbetek számára öröm olvasni
Előre is köszönöm a segítségeteke! Sok puszi mindenkinek!

Kedves Olvasók!

Hazaérkeztem, így ma már fel is töltöttem az új fejit, már adminkézen van, reméljük a legjobbakat
Ééés, ennek a történetnek is készült egy saját blog, ugyanúgy, mint az NFHL-nek, itt elérhető, ha esetleg valaki benézne:
http://www.andtheshowmustgoon-adeline.blogspot.com/

Bízom benne, hogy lesznek néhányan, akik ezt a történetet is megszeretik majd, előre is hálás vagyok mindenkinek, aki szán rá egy kis időt, hogy beleolvasson!
Sok puszi nektek!

Sziasztok!

Nos, az And the show must go on... második fejezetét tegnapra terveztem, de sajnos nem készült el, holnap hajnalban pedig utazom, így nem tudom, hogy végzek-e vele, mielőtt elmegyek.
Ha igen, akkor még ma este felkerül a folytatás, ha nem, akkor sajnos csak a jövő héten.
Remélem ez nem tántorítja el a néhány kedves érdeklődőt, akinek tetszett az első fejezet
Puszi nektek!

Sziasztok!

Bár nem érkezett hozzászólás, és az NFHL utánra tartogattam ezt a történetet, ennek ellenére jelentem: az első fejezet olvasható a merin.
Próbaképpen feltöltöttem, és remélem, hogy beleolvastok még néhányan és elnyeri a tetszéseteket
Ha bármi kérdés-kérés felmerülne (nem szokott, de azért mindig felajánlom ), akkor nyugodtan írjatok üzit, vagy jelezzétek hozzászólásban.

Sziasztok!

Úgy döntöttem, nyitok egy új ficblogot az egyéb történeteknek (az NFHL-hez tartozó infók továbbra is a történet külön ficblogján lesznek olvashatók), és remélem, hogy néhányan benéztek majd ide, hogy segítsétek a munkámat.
Ugyanis új történeten dolgozom, amit akkor szándékozom majd feltölteni, ha az NFHL-nek vége, és kíváncsi vagyok a véleményekre, kit érdekelne, kit nem, illetve tényleg várjak-e vele, míg a Nap fia, Hold lánya befejeződik, vagy jöhet előbb is?

A történetről:

Saját sztori lesz, semmi természetfeletti - se farkasok, se vámpírok - viszont remélem attól még izgalmasnak fogjátok találni.
A főhősnő Adeline Blanchard, aki Párizsban él, míg az édesanyja hirtelen döntése szét nem szakítja a családot - a soha nem alvó városban találja magát, barátok nélkül, magányosan, és ráadásul a nyelv tanulásával is meggyűlik a baja. Kemény küzdelembe kezd, hogy új életet építhessen magának: új célokkal, új barátságokkal és új szerelemmel...

Cím: And the show must go on...

Egy kis részlet:

„Csak álltam vele szemben, teljesen lefagyva, és fogalmam sem volt, mit felelhetnénk a vádjaira.
Azon kevesek közé tartozott ezen az utálatos helyen, akik nagyon is jól ismertek, úgyhogy nem értettem az egész cirkuszt, ő pedig – erősen úgy tűnt – nem akarta megmagyarázni.
Mikor rájött, hogy nem fogok mentegetőzni, az arca dühös fintorba torzult, aztán szó nélkül megfordult, a fejére lökte a csuklyáját, és zsebre vágott kézzel az ajtó felé indult.
Tudtam, hogy ha hagyom kisétálni az ajtón, azzal az életemből is kisétál… Kapkodva rángattam fel a pulóver ujját, hogy kiszabadítsam a karórámat.
– Tíz perc van hátra a kezdésig… ráadásul még át is kell öltöznöm.
– És a show megy tovább! – jegyezte meg gúnyosan a küszöbről visszafordulva, mikor észrevette a tétovázásomat. – Kéz- és lábtörést! – Azzal kilépett, és eltűnt az utca forgatagában.
Azt hittem belepusztulok, az élet újra darabokra hullott körülöttem, mint azon a reggelen, mikor idejöttünk anyuval, és én mégis teljes erőmből rohantam, hogy időben felfesthessem a műmosolyt az arcomra.
– Igaza volt. A show-nak mennie kell tovább.
Három… kettő… egy.
Aztán a függöny felgördült.”