Merengő Fórum

Sziasztok!

Néhány okból kifolyólag arra a döntésre jutottam, hogy elhagyom a Merengő oltalmazó fészkét. A Synust - a Vasárnap óta publikus új fejezettel együtt - mostantól a blogomon olvashatjátok.

Köszönöm szépen azt a csodálatos élményt, amit az Aranypenna-jelölésekkel és a 2. Legjobb Saját Világ helyezéssel adtatok nekem. Igyekszem a továbbiakban is tartani a minőséget, a történetet csiszolni, hogy az esetleg átlátogató olvasóknak se okozzak csalódást. ^^*

Szóval akkor találkozzunk a Főhadiszálláson!

Lexi

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Tudtam, tudtam, tudtam, hogy ha magával ránt a munka világa, akkor ennyire nem leszek képes egyben tartani a mindent. Nem tűntem el, eskü, és amennyi erőm van, dolgozom a folytatáson is. Most is leragad a szemem, de muszáj volt ledraftolni a városleírást, amit már napok óta halogatok.

Szóval elkezdtem megint fejben plotolni, és lett egy rakat ötletem, sőt, az is kezd körvonalazódni, mi lesz az után a pont után, ami után nem tudtam elképzelni a továbbiakat... Remélem, valaki érti. Lényeg, hogy lettek ötletem, és kezd megszólalni a lelkiismeretem. Igazából a legutóbbi fejezet eleje óta folyamatosan nyesztet a lelkiismeretem, hogy nem lehetek ilyen a karaktereimmel.

De ilyen leszek, mert csak. Feláldozom őket a plot oltárán. Mwuhahaha... [zokogógörcs intensifies]

Amúgy tökre megszerettem Gaiát. Eddig Avisba költöztem volna, de Gaia menőbb, mint gondoltam.

"Alsó-Gaia területe körülbelül Fata Morgana Központjának méretével egyezett meg, egyben ez volt a legkisebb város is az öt közül. De nem csak ebben különbözött a többi helytől. Olyan kis kompakt összképpel bírt, hála széles utcáinak, és keskeny, lekerekített sarkú felhőkarcolóinak, melyek fémesen ragyogó, óriás nádszálakként magasodtak az alig öt-tíz emeletes lakóházak fölé. Gömbölyded formára nyírt fák húzódtak a műút mentén, és a lámpákból áradó, szolid fény halovány holdvilágnak érződött Morgana központi neontengeréhez képest. Csendes, steril, nyugodt és meglepően barátságos környéknek tűnt, amit nem néztem volna ki a tudomány mekkájából."

(Kérem a téteket, hány fejezetig fogom bírni Riley nélkül, illetve akarom mondani, hány oldal elteltével akar Őedgelordsága mindenképpen megjelenni a színen valamilyen formában. )

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Az élet nem ismer kegyelmet, akárcsak Riley, akinek úgy tűnik, még van pár kellemetlen meglepetés a tarsolyában. Végre kapunk egy-két választ az előző fejezettel kapcsolatban, de ahogy az lenni szokott, ez is csak újabb kérdéseket vet fel.

Itt bele is csekkolhattok

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Nahát, örülök, hogy tetszenek!

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Jók ezek a Workshop-bejegyzések.

_________________
"Minden jó, ami van. Csak az rossz, ami nincs."

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Srácok, én nem találok szavakat. Ez óriási elismerés már most jelöltként, és rögtön három kategóriában! Nagyon köszönöm!

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Éééés, kikerült a folytatás!

Jó szórakozást!

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Jájj, azok a fránya érzelmek... Néha már komolyan azt kívánom, bárcsak életre kelnének a karaktereim, hogy megírják helyettem azt, ami nekem kihívást jelent.

De, ők sajnos, mint mindig, nagyon elfoglaltak, és lehet, nem járnék jól, ha kezükbe adnám a stafétát, úgyhogy rám hárult a feladat, hogy megírjam a Synus folytatását, melyben Riley-nak valami nagyon fontos közlendője akadt, és semmi köze nincs a képregényben sugalltakhoz. Amint átmegy a szűrőn, frissítem a bejegyzést.

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Összedobtam egy kis bejegyzést Zoe karakterének fejlődéstörténetéről - nem, nem plot szempontjából, kizárólag szakmai szemmel. Akit érdekel, megtekintheti a blogomon:)

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Szeretnék a blogra összedobni egy karakterismertetőt, viszont addig nem vagyok hajlandó elkezdeni, amíg nincs legalább egy vállalható kép az alap karakterekről. Terveim szerint Zoe, Riley és Jen kap képeket, mivel a többieket nem akarom leleplezni, vagy nem fontos személyek.

Így hát, jópár próbálkozás és alternatív verziót követően tegnap éjszaka végre összedobtam Zoe végleges portréját.

Rájöttem, hogy túl nőiesre akartam eddig csinálni, miközben a kezemre mindig ilyen kicsit fiús, kicsit gyermeteg vonások álltak, szóval most úgy döntöttem, teszek egy próbát, és engedek az "ösztönöknek". Őszintén szólva nagyon büszke vagyok az eredményre, meg arra is, hogy mennyit fejlődtem az elmúlt néhány hónapban. Ha fél évvel ezelőtt valaki azt mondja, ilyen szintet fogok hozni, kiröhögtem volna, majd elmentem volna a legközelebbi, sötét sarokba sírni.

Szerettem volna összehozni neki egy kissé melankolikus, kicsit komor atmoszférát, ami nem vesz el az idealista személyiségéből. Oda kellett figyelnem, hogy mindenképpen finomabb tekintete legyen Riley-nál, de maradjon kifejező, és azt se bántam, ha kicsit ijesztő lesz a tekintete.



Egyetlen bánatom, hogy a stílusa picit eltér a legutóbb összehozott Riley-tól, ami még háttérre, meg csiszolgatásra vár.

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

És már olvasható is Jó szórakozást!

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

[sejtelmes dudorászás intensifies]



Phew~! Végre visszatértem, és hoztam egy újabb fejezetet, amely órák kérdése, és elérhető lesz az oldalon is! Amint átment a szűrőn, a szokásos módon frissítem a bejegyzést. ^^*

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Amíg készül a Synus folytatása, feltöltöttem egy régebben írt spin-off novellámat, az Adathalászokat, főszerepben Jenny-vel!

Fogadjátok szeretettel!

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Remek hírem van, drágáim!

Megnyílt a blogom!

http://lexhcaulfield.hu/

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

A Tizennegyedik Fejezet mostantól számítva bármelyik pillanatban felbukkanhat, hogy strandlabdaként játszadozzon minden kedves olvasó érzelmeivel és józan ítélöképességével. Legyetek résen!

Szerk.: Kint van a drága!

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Amúgy végül úgy voltam vele, hogy kipótlom azt a 20 oldalt, ha nagyon fix ötleteim lesznek, szóval most megyek tovább. 9 oldal, holnap átnézem, mert biztos, lesz benne némi zavar.

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Életemben először a regényemmel álmodtam. És király volt.
Lehet, lesz egy sequel. Még átgondolom.

Természetesen az alább említett +20 oldal pótlással elakadtam, és talán sikerült rájönnöm, mi okozta az elakadást.

Plusz, rájöttem, hogyan dodge-olhatom ki az "Ez nem is sci-fi, most döntsd el, mi a műfaj, és maradj abban, mert ez nem sci-fi, és [SYSTEM OVERDRIVED]"-című panaszokat.

Tehát, a Synus műfaja mától hivatalosan is *dobpergés*

Disztópikus Fantasy

FITE ME.

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Nnnnemmmm tűntem el, de lehet, hogy egy kis ideig nem lesz folytatás.

Történt ugyanis, hogy éreztem, hogy kezd úrrá lenni rajtam a depi megint, és hát egy hétig küzdöttem, mire éjszaka közepén azzal keltettem páromat félálmából (szegényt), hogy a Synus egy rakás ****, életképtelen, tehetségtelen krumpli vagyok, és ki a tököm képes elolvasni azokat a száraz, élettelen mondatokat? Szóval, a szokásos. Mármint igen, ha elkap az önutálat, akkor konkrétan az alapokig szidom a munkámat, úgy... őhm... mindenben.

Így hát, vele és spanommal is átbeszéltük, hogy mi lehet a bajom (felboncoltuk a problémát és megnéztük elemenként), és hát kiderült, hogy csak nem hagyja a lelkiismeretemet az avisi-blokk rövidsége, ahogy az sem, hogy a tervezett jeleneteknek kábé a fele be sem került, mert valaki nem tud parancsolni az érzéseinek!!!, akarom mondani, mert nem jöttem rá, hogyan lehetne összerakni.

Szóval, párom volt olyan kedves, hogy végigolvasta a teljes avisi blokkot (fájóan hamar végére is ért, tényleg nem ilyen rövidnek kellene lennie), és sikeresen megtaláltuk azt a rést, ahova akár még 20 oldal is beférhet - meglátjuk, mennyi lesz ez a valóságban -, és úgy történni is fog egy-két dolog, ami mind Zoe karakterének, mind Riley múltjának és magának az Újember-konfliktusnak is jót fog tenni. Meg persze több szereplőt vonultatok fel kettő és félnél (James).

Szóval hallelujah, 3 hónapnyi újabb önmarcangoló letargiától megmenekülve mehetek történetet foltozni. Sajnos addig nem leszek képes továbbmenni, amíg ezzel nem végeztem. Elnézést kérek, sajnos én ilyen furán dolgozom.

Ez azt jelenti, hogy ha a történések túlságosan jelentőségteljesek lesznek az elkövetkezendő részek szempontjából (tehát visszautalok rá, esetleg szükséges lépcsőfokok kerülnek bele az egyik betervezett emotional peakhez), akkor visszamenőleg egy, vagy két fejezet be fog kerülni. Nem szeretnék senkinek sem ilyen kaliberű kellemetlenségeket okozni, így én is átgondolom, hogy az oldalra feltöltött bétába bekerüljön-e, avagy sem, de jó eséllyel már csak a teljesség kedvéért be fog, és opcionális, hogy bárki belekukkant-e. Ha igen, akkor a toldás a két tengerparti jelenet közé fog bekerülni, az antiklimaxos PTSD-cockblock (igen, ilyen jelzőkkel illetem az egyes jeleneteimet) és a rémálom közé, ott úgyis van egy szakaszhatár, hasonló a két jelenet, és magának a rémálomnak eléggé "new era begins"-érzete van (mert az is), szóval a feltöltött részekbe nem fogok belenyúlni. Max a szokásos utólektorkodás, minthogy támad egy jobb ötletem valamelyik mondatra, vagy találok egy kínosan feltűnő szóismétlést.

Még egyszer elnézést kérek mindenkitől, de szeretném a lehető legtöbbet és legjobbat kihozni a történetből.

Plusz, tegnap este történt valami nagyon fontos.



A transzcendens/spirituális-szál az egyik legfontosabb és legnehezebb blokkja a történetnek, amit nagyon régóta szerettem volna összerakni, de féltem, hogy nem fér bele a Synus univerzumába, illetve túlságosan is elveszi a fókuszt a világ konfliktusáról. Ez akkor is baj, ha a Synust amúgy inkább karakterdrámának tervezem, mintsem politikai és társadalmi problémákat boncolgató disztópiának, aminek eddig álcázza magát (elnézést a csaliért, így alakult, nem szándékos). Nem újkeletű, ugyanis már jól az elején elhintettem annak szereplőit és elemeit, illetve most is jelen van a történetben, igaz, elég sneaky-módon, a kutya nem jönne rá (nem, nem nagy csavar, csak még nem áll az olvasó rendelkezésére elegendő információ ahhoz, hogy összerakja a képet).

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Kezdek rájönni, hogy a plot követése a drága karaktereim miatt legalább annyira lehetetlen, mint megtiltani a kutyának, hogy felmenjen az ágyra.

Emlékeztetőül megjegyezném, hogy a 80. oldal környékén elhatároztam, hogy nem vagyok hajlandó jelentőségteljesen előrébb mozdítani eme két jómadárnak (név szerint Zoe és Riley) a kapcsolatát, mert egy csomó fontosabb dolog is akad ennél.

A 114. oldalon minden tiltásom ellenére ez a makacs se... teremtés elvitte a narrátorhölgyet vacsorázni. Hiába szabotálom az akciókat újra és újra, az alkudozás itt nem áll meg.

Szóval Riley, innen is üzenném neked, újonnan és századjára, hogy ***** ***. Mármint magadat. Nehogy egy pillanatra is félreértsd, amit mondok! Hajnali negyed három van, és ugyanott szenvedek, ahol délután hat óta, csak mert kegyed nem hajlandó követni a tervet.

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Nem tudom, az írótársak hogy vannak vele, de szerintem a karaktereink néha igazán megfogadhatnák a jóindulatú, atyai jótanácsainkat.
De hát, Zoe mindenáron meg akarta nézni, mit tárol kettőséletű vendéglátója a gépén, és a lelki megrázkódtatástól még a plotpajzs sem tudja megvédeni.

Úton van a Synus folytatása, és megértem, ha már mindenkinek elege van ebből az érzelmi hullámvasútazásból, de ilyen világban, ilyen szereplőkkel még egy sima, mezei vacsora sem tud zökkenőmentesen lezajlani. Viszont, jó hír az olvasóknak - és kevésbé jó hír a karaktereimnek -, hogy ez a fejezet egyben az avisi ciklus lezárása is. A folytatásban már megyünk megváltani a világot.

Amint elérhetővé vált a fejezet, frissítem a bejegyzést, addig is itt a teaser kép, amit unalmamban összefirkantottam, hogy telespammeljem vele Zuckerberglandet.

Szerk.: Fent is van! Jó szórakozást hozzá! ♥

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Közben változott a következő fejezet plotja, és hát sikerült valahogy egy szokásosnál picivel hosszabb fejezetet összerittyentenem. Még fogom csiszolgatni, mert éppenséggel hajnali négy van, mikor ezen sorokat írom, körülbelül tíz perccel az utolsó mondat leütése után, és nem biztos, hogy vállalható a színvonal, meg az sem biztos, hogy végleges.

Ugyanis ez a két jómadár rávett, hogy mééég egy piciiit engedjem őket közelebb (hány fejezet óta is megy ez az alkudozás a kapcsolatuk burjánzását és visszametszését illetően?), én pedig megfogadtam, hogy egye fene, úgyis kapnak majd a pofijukba, írjunk egy teljesen depi- és edge-mentes félromi jelenetet.

Aztán az agyam azt mondta, tök jó lenne ennek a jelenetnek a második felét a Vague Hope: Cold Rainre írni.

Perpillanat komoly aggodalmaim vannak afelől, hogy nem-e lesz túl sok az érvágás. De másik oldalról, ki tudna happy lenni egy ilyen elbaltázott világban?

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Végre sikerült összeraknom, hogyan fogom az egyik legkényesebb, és számomra legfontosabb/ legszeretettebb plotomat besuvasztani a történetbe, és életemben először nekiálltam vázlatolni, hogy biztos jól sikerüljön minden. Ezzel együtt egyéb, plotba annyira nem illeszkedő események is a helyükre kerültek.

Nincsenek évszámok a regényben, hogy mindenki a saját magának kényelmes időtávlatra helyezhesse el az eseményeket, de amúgy 24. századba gondoltam a történetet. Azt gondolom, mindenkinek van egy ilyen "kronológiai tűréshatára", amin túl nem tud azonosulni a történettel (például nekem egy 3000-es évszám már nagyon távolinak hat), ezért nem akartam a saját verziómat mások szájába rágni.

No, de miért is lehetnek olyan fontosak ezek a dátumok?
(Funfact, tizenhárom 28 napos hónap van a leithani naptárban, és a hónapok egy-egy állatövi jegy után vannak elnevezve. Tizenharmadik a Kígyótartó, más néven Ophiuchus.)
(Funfact kettő, hogy a Synus romantikus szála konkrétan egy Kos és egy Skorpió asztrológia szerint impossibru románcáról szól... Ó, és nem mellesleg már ebben is meghoztam a döntést, és nagyon izgatott vagyok, milyen jeleneteket fogok kihozni!)

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Haladtam két sort, majd megint elvesztettem a munkahelyemet. Harmadik alkalom az évben, és csak Március van.
Éljenek a diákmunkák!

Szóval, hogy ne kapjon el megint egy három hónapos depresszió - ami miatt legutóbb olyan csúnyán eltűntem -, elkezdtem megint streamelni (jó móka volt), és a következő fejezethez szükséges energia begyűjtéséig Simsezni. És, hogy elhitessem magammal, hogy ilyenkor is a munka a legfontosabb *kacsint-kacsint*, megcsináltam azt a drága két jómadarat - név szerint Zojé és Rájli - Simsben.

És, ugye a Sims 3 arcmodelljei rém rusnyák és élettlenek.

Nem, tényleg, csak akkor görgessen lejjebb bárki is, ha felkészült erre a mérhetetlen szintű karaktergyalázásra.

Ugyanis, most azzal szórakoztatom magamat, hogy szerencsésen elkapott arckifejezéseket és pillantásokat mémesítek.

Hello darkness, my old friend~


Szerk.: Elnézést kérek a szemöldökért, ÉN MEGPRÓBÁLTAM! ÉN MINDENT MEGTETTEM, ESKÜ!

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Természetesen tegnap, mikor barátom két órán át vitatkozott velem, hogy betegen ne a munka élvezzen prioritást, hanem az alvás, tele voltam ötletekkel és elszántsággal.
De úgy tényleg. Párbeszédek, jelenetek, leírások, mindez a következő fejezethez, ami ritka. Csak épp be kellett vallanom magamnak, hogy azon túl, hogy az agyam eszméletlenül pörög - annyira, hogy még álmomban is a továbbiakon gondolkodtam -, fizikailag képtelen lennék egy mondatot is legépelni.

Most, hogy relatíve jól vagyok, azon kaptam magamat, hogy habár az ötletek még megmaradtak, motivációm nincs, és helyette That Poppy és Titanic Sinclair művészetét bújom a neten. ÓRÁKIG.

MIÉRT.

De tegnap beírtam a vágást jelző három csillagot. Ugye, milyen fantasztikus?

Szóval most épp próbálok kimászni ebből a féldepresszív dagonyából azzal, hogy újra feltelepítettem a Sims 3-at a gépemre, azzal az elhatározással, hogy most elindítok egy tisztességes kampányt motherlodemotherlodemotherlodemotherlode nélkül. Majd mérem az időt, hány percig bírtam.

Vagy el is mehetnék boltba, hogy a vészesen fogyó pénzt elverjem kólára, meg csokira, és megpróbálhatnék írni.

(A Sims olcsóbb ._.)

Ilyenkor bezzeg a karaktereim nem jelennek meg az ajtómnál, hogy motiváló jelleggel felpofozzanak. Csak akkor, ha keresztbe teszek nekik. Világos. :c

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Sznékpík.



This is not my final form! *dörzsöli a kezét*

Szerk.: Nem hittem volna, hogy még ma, totál betegen befejezem, és egy kis teasert is rittyentek hozzá. Amíg az adminoknál várakozik a fejezet, várom a tippeket, hogy mi lehet a gyilkos szó.

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

A Tizenegyedik Fejezet margójára

(Annyira megihletett a Gru's Plan mém, hogy egy teljes napot rááldoztam erre a hullócsillagra :"D)

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Köszönöm szépen!

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Gratulálok

_________________
Blog, Stories of LL, Facebook, Twitter, Moly

[győzelmi fanfár intensifies]

Nagyon szépen köszönöm az ajánlást! ♥
Boldog vagyok és megtisztelő a Márciusi Kiemeltek között lenni. Rossz napjaimon ezt fogom nézegetni.
(Nem tudom, mennyire cinikusan hangzott, de tényleg... Nagyon sokat jelentenek nekem az ilyen pillanatok.)

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

KÉSZ!!!

Igen, igen, igen, elkészült! Hét oldal, nem a leghosszabb, és kimondottan karakterközpontú, mi több, érzéseim szerint elérkeztünk a fő karakterdráma plotjának első lépcsőfokához, és ó, de soká van még az a szépen betervezett emotional peak!

De, Fata Morganáról itt még nem hall senki semmit. Sorry, not sorry.

Minden köszönetem drága spanomnak, aki kezemet fogva bátorított, és megfelelő zenéket küldött, hogy megfelelő érzelmi intenzitással tudjam megírni életem egyik legnehezebb jelenetsorát.

No, senki ne számítson valami egetrengető, kulináris irodalmi élményre, szimplán nem bánok jól az érzelmesebb jelenetekkel. Mármint azokkal, amiknek rózsaszín ködbe (kéne) veszniük.

Páromnak még nem merem megmutatni. Kissé nehéz felvállalni, hogy E/1-ben egy fiktív férfival írok egy lassabb jelenetet.

Pont ma pont azt a bizonyos részt csiszolgattam, és ha jól emlékszem, a punchline felvezetésén görcsöltem, mikor egyszercsak beállt mögém:
- Hogy haladsz, Szívem?
- Egész jól, de nagyon nehéz fejezetet írok.
- Akkor kapsz egy bátorító ölelést!
Belső Én: Ez nagyon kedves tőled, de épp csallak valakivel, FYI... >.>

Ez azért is kellemetlen, mert amúgy tök nyíltan szoktunk beszélni a történetről, mindig elolvassa a fejezetet, és nagyon segítőkész. Na, ezt még nem tudom, hogy adjam a kezébe.

No, nem mintha olyan hú, de megszaporodnának azok a romi buborékok. De őszintén szólva annyira szemezett egymással ez a két szerencsétlen jómadár fejezetek és alternatív jelenetek óta, hogy kénytelen voltam beadni a derekamat, hogy aztán egy taroi vonással keresztbe is tegyek nekik. Érzem, hogy éjszaka meg fog látogatni Riley ezügyben, hogy kifejtse aggodalmát a dramaturgiai érzékem etikusságát illetően.

Mindegy, holnap még átnézem, mert perpill az agyam körülbelül egy szürke, kásás, sár-állagú maszlaggá olvadt ebben az egész napos, betegszabadságos írogatásban, amit egy zombi sem tudna jóízzel elfalatozni. Aztán, ha minden rendben van, feldobom minden platformra.

(Ja, nem mellesleg az előző fejezetben minimális csiszoláson esett át a nyitány, egészen a gyerekkor kitárgyalásáig. Nem jelentős, és a cselekményeken sem változtatott semmit, csak eszembe jutott, hogy szebb leírásokat is alkalmazhattam volna.)

Szerk.: Már úton van a fejezet. Órák kérdése, és elérhető lesz.

Szerk. 2: Kint van a kicsike. Jó szórakozást!

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Csodálatos, pszichológiailag mekkora segítség lehet egy írónak az időugrás. Így, hogy 4 napos rés van a legutóbb kiadott és a készülő fejezet között, valahogy beindult a gépezet.
Dramaturgiai okokból az előző bejegyzések egyikében idézett jelenet sajnos - vagy nem sajnos - a kimaradt jelenetek közé került (a teljes előző próbálkozással együtt), és ki tudja, hogy visszakerül-e a kész műbe. Elnézést kérek a false teaserért, hadd tegyem jóvá egy másikkal, ami jó eséllyel bent is fog maradni.

Spoilerérzékenyekre való tekintettel a szöveg szokásos módon ki van fehérítve, így kérem, aki kíváncsi, nyugodtan emelje ki magának a dobozkát.



#lowqualitybait

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Végiggörgetve az askomat belebotlottam egy 2 hónapos válaszba, ahol 91 oldalt számolt a Synus doksi.
Ma kitöröltem mindent, amit a következő fejezethez írtam, és megint a 91. oldalon állok.



Span adott ötletet, hogyan ugorhatnám át az artblockot, holnap kipróbáljuk. Ha működik, a fejezet is érdekesebb lesz.

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

A következő fejezet hetedik oldala környékén amolyan istenesen megrekedtem, és néhány napnyi agonizálás után megkértem páromat, hogy vizsgálja felül, mi lehet a baj.

Maradjunk annyiban, hogy a fejezet fele kuka. És tökre igaza van.

Piszkosul csalódott vagyok magamban, és igazából nem is emiatt, hanem azért, mert ez egy amolyan "átvezető fejezet", és ennyi várakozás után nyilván nem egy ilyen érdektelen, sehova se tartó fillert akartok kapni. Meg nem is akarom ilyennel kiszúrni senki szemét csaknem két hónap után. Szóval tényleg, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon sajnálom.

Most, hogy kiszemeteltem azt a pár hibásan megírt/ nem biztos, hogy működőképes jelenetet, és átrendeztem a megmaradt cselekmények sorrendjét, talán kezdek megvilágosodni arról, hogyan is kellene intéznem a fejezetet. Viszont nagyon szeretnék valami értékelhetőt, élvezhetőt és izgalmasat letenni az asztalra, így lehet, átnyúlok a jóval eseménydúsabb tizenharmadik(?) fejezetbe, hogy tényleg jó élményt biztosítsak Nektek, ha már ennyire elszúrtam ezt az egészet.
(Tényleg piszok rosszul érzem magamat emiatt... )

Annyira elegem van, hogy a legkisebb stresszre is visszatér az artblockom...

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Fú, hali, megint én.

Még nem vagyok kész. Még. De már elég sokat haladtam, és elnézést kérek minden kedves olvasótól a hatalmas kihagyásért. Kicsit nehézre sikeredett az elmúlt pár hét, de úgy tűnik, most sínen vannak a dolgok ahhoz, hogy újra munkába álljak.

Olyan szinten megakasztott néhány történeten belüli tényező, hogy képtelen voltam bármi érdemlegeset írni anélkül, hogy az adott jelenet/ leírás/ párbeszéd ne valami cringe-faktoros tömegkatasztrófába torkollott volna. Elkeseredésemben már Sarah's Scribbles-féle képregénygyártásba fojtottam bánatomat. Nincs kész, de kaptok sneakpeeket (tervezem befejezni, mert a képregényhez tervezett szituáció már nem először ötlött a fejembe).

Üdvözöljétek Zojét ♥



Nem vagyok egy Piccasso, de nem is rajzolok rendszeresen.

Nem fogok hazudni, ez a fejezet meg sem fogja közelíteni az Ötödik-Hatodik színvonalát, de még az azt követőket sem. Ez kicsit bánt, elvégre ha már ennyit váratlak titeket, illendő lenne valami húdekirályat letenni az asztalra, de a plot nem engedi. Viszont nincs sok hátra a következő írói csapásig, és eddig úgy ígérkezik a dolog, hogy a fejezet végére fel is tudom vezetni.
Amúgy Riley-t egy jelenet erejéig átkereszteltem Jacob Blackké, de már jobban van. Mentségemre szolgáljon, a karakterek akarták így, nem én.

Sneakpeek incoming, spoiler alert, meg minden.



Amúgy, esküszöm, minden ilyen jelenet egy több órás belső küzdelem. Sosem tudom, mikor túl sok, mikor elég, de most már IT'S TIME TO STAHP galambkáim, elég sok duo-jelenetet kaptatok, miközben a világ pár óceánnal arrébb rohad, szóval szedjétek össze magatokat, mert...
Csak vicceltem. Élvezzétek ki a nyugit, amíg lehet. *dörzsöli a kezét*

Szerk: amúgy találtam Zoéhoz passzoló zenét. Eddig minden zene Riley-hoz került végül, mert túl edgy és dark a zenetáram. Ez viszont power-edgy. Igen, új szó, most találtam ki.

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Rég jelentkeztem, elnézést kérek.

Nyakamba szakadt pár vizsga, meg egyszerre elég sok dologgal foglalkozom, és előfordul, hogy elveszítem a fókuszt egyik-másik projektről.
Most épp a Synus esett áldozatául ennek a rossz szokásnak - ahogy az lenni szokott minden megírt fejezet után -, és most tervezek visszatérni.

Nem mintha egyáltalán nem dolgoztam volna a történeten. Írni nem írtam, annyi szent, de mint minden megírt fejezet és kapott komment után, újraértékelem a régebbi részeket és a szereplők kapcsolatát.

Most, hogy túl vagyunk a nyitó-blokkon, és hivatalosan is ott hagytuk Fata Morganát, itt az idő, hogy írjak pár gondolatot a két főszereplőről. Nem fogom színlelni a titokzatoskodó írót, aki játszik az olvasók agyával. Most már mindenki, aki olvasta a legfrissebb fejezetet, tudja, hogy a két főkarakter nem egymás rokonai, és kicsit beleláttunk már Riley érzelmibe is. Igen, ők ketten egymásnak lettek írva, de ez még nem garantál egy végletekig romantikus történetet.

Nem szabad elfelejteni, hogy két végletekig ellentétes világnézetű emberről van szó, és ez egy igencsak érdekes kapcsolatot alakított ki a fejemben kettejük között. Hogy is mondjam... Amennyire lehetnének egymás lelki társai, úgy lehetnének egymás nemezisei is. Bonyolultabban szólva, ha a Synus egy Mass Effect-kaliberű játék lenne, akkor Nier-Drakengard script mintájára a történet egy Riley eredetsztorival indulna (bizony, terveze egy ilyen prequelt!). A játékos ottani döntései már merőben megalapoznák Riley személyiségét, lelkiállapotát és morális hovatartozását, majd erre rányomná a bélyeget a New Game+, ahol Zoe szemszögéből (konkrétan a Synus első fejezetétől indulva) megy tovább a történet (jóformán), és az ő döntései formálhatják a játék végkimenetelét.

A jelenlegi status quo-ban bárkiből lehet bárki: akár Zoe lehet az apokalipszis negyedik lovasa, akit Rileynak kell megállítania. Akár ők lehetnek a 24. századi Bonnie és Clyde. De akár ahogy már említettem, Riley lehetne a menthetetlenül tévútra tévedt tragikus antihős, aki túl nagy fenyegetést jelent a központban levő közegre.

Szóval tényleg, bármi lehet belőlük, és ez a bőség bevallom, kicsit megakasztott. Mert szívem szerint megírnám az összes verziót (amennyire tetszik a ZoexRiley ship, akkora rajongója vagyok a Zoe vs. Riley felállásnak, vagy akár az Evil Alignment koncepciónak), csak azt ugyebár egy könyvben nem nagyon lehet megtenni - legalábbis nem szeretném szerepjátékos történetté alakítani, mert nem feltétlenül állna jól neki.

Márpedig lassacskán el kell dönteni, merre haladok tovább, még akkor is, ha a legközelebbi konfliktus, vagy kisebb érzelmi/ dramaturiai csúcspont el van döntve, és nem befolyásolja annyira a hosszútávú lehetőségeket.

No mindegy, gondoltam, ezt leírom, hogy persze, még szép, hogy nagy a sansza a romantikus szálnak, de az is lehet, hogy meggondolom magamat, és szépen egymás ellen uszítom őket. Legalábbis nagyon hosszú ideje ott motoszkál a fejemben ez a lehetőség. De igyekszem hamar dönteni.

Stay tuned, brb.

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Végre, végre, végre, végre, végre!!!

Elkészült a folytatás, és már ott áll sorban az adminoknál, szóval ha minden jól alakul, nemsokára olvasható lesz!

Kilenc oldal, komolyan nem hittem volna az előző fejezetek fényében, hogy ennyi még egyszer össze fog jönni. Az előző fejezeteken is majd még egy csomót kell csiszolnom, hogy jobban összesimuljanak a mondatok, de egyelőre haladni szeretnék, mert nagyon boldoggá tesz, hogy nem akadok el már vagy egy éve.

Jelentem, 91 oldalnál járunk a dokumentumban, ez az eddig létrejött leghosszabb és legtudatosabban megírt verzió!
Nyolc év után ennél boldogabb nem is lehetnék! ♥

Addig is egy kis spoiler (éééén szóltam):



Alig vártam, hogy ilyen párbeszédeket is írjak a sok komolykodós agonizálás után (nem mintha nem élveztem volna a legtöbbjüket), és most alig tudom visszafogni magamat. Jajj, drága Ügyeletes Férfikarakterem, nagyon meg fogod még bánni, hogy Zoét beengedted az életteredbe~
Az a nő senkit nem kímél a megjegyzéseivel.

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Jó nerdhez híven még tizenegykor leütöttem egy cikk utolsó mondatát... Azért nem mondom, hogy befejeztem, mert az hazugság volna.

No, de szeretnék minden kedves olvasómnak jó élményekben - és kollegáknak sok ihletben gazdag -, Boldog Új Évet kívánni!

Nem vagyok egy fogadalomtevő, de azt garantálom, hogy kedvenc Papom 2018-ban nem fogja magányosan tölteni az estét, legfőképpen azért nem, mert akkor még meg sem született.

Na, de tényleg, a Synus szépen folytatódni fog, nincs több kiégés, istentelen leállás, és ha így haladunk, 2019-re talán már a végéhez is érhetünk, vagy legalább a befejező blokkhoz.

Oké, ezt nem merem megígérni. De a lényeg, hogy haladni fogunk.

Vigyázzatok magatokra, és egyetek lencsét, mert finom! Nem, nem érdekel a babona, A LENCSE FINOM!!!

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

No, hát kint is van a Kilencedik, és akkor mosantól szurkolás van, hogy a dialógusokat meg tudjam írni.

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Fú, hát bajban vagyok...

Ugyanis a Nyolcadik Fejezethez az itteni verzióban hozzátoldottam a Kilencedikből, mert nem voltam elégedett az eredeti lezárással, így viszont a Kilencediket össze kellet vonnom a Tizedikkel, aminek végeredményeképp kifogytam a meglévő tartalomból!

Ergo: mostantól real-time-ban íródik minden, meghosszabbítva a várakozási időt, és esküszöm, nem számoltam ezzel.

Történt ugyanis, hogy egy hete szívok a Tizenegyedik (most már csak Tizedik) összes dialógusával, ugyanis valamilyen érthetetlen okból kifolyólag a két főkarakter nem akar beszélni egymással... Mármint, ha most azt vesszük, hogy a szereplők önálló akarattal rendelkező, testetlen létformák a fejemben. Szóval, valami feszkó van, amire egyelőre nem jöttem rá, de valahogy egyik beszélgetés sem működik.

Hasonló szituáción estem át amúgy az Ötödik és Hatodik kihallgatási jelenetében: napokig terveztem fejben a tökéletes párbeszédet, és mire eljutottam addig, Riley széttrollkodta az egészet (lásd: Ötödik Fejezet kihallgatásának végeredménye). Vagy négyszer próbálkoztam, végül kétsgbeesésemben ráírtam egy nagyon tapasztalt kedves spanomra, hogy mi a fészkes fene ez, mire ő azt mondta, hagyjam kiduzzogni magát.
Megfogadtam, és így a Hatodik Fejezetre összejött az a monológ, amit az Ötödikből ki akartam hozni. Sőt, sokkal jobban sikerült, mint ahogy elképzeltem.

Most is ilyesmit kéne tennem, csak épp azt sem tudom, kire mit kellene ráhagyni... Lehet, szimplán nem kéne még Avisba érniük, vagy nem így kellene, fogalmam sincs. Egyszerűen valahol sántít és mű az utolsó két harmada az egész fejezetnek. Valahogy senki és semmi nem tud kibontakozni, egyik karakter sem tud önmaga lenni, és sem a főkonfliktus, se a karakterdráma nem akar kirajzolódni, csak addig, ameddig az első harmad tart. Minden, ami utána jön, nyögvenyelős, és mintha az univerzum is tüntetne ellene, jobb ötletem viszont nincs...

De ismerem magamat: ha belepasszírozom ezt az elképzelést az írásba, megint megrekedek, és kezdhetem elölről.

Szóval lehet, jövőre csúszik a folytatás, a Kilencedik addig is úton van az admnokhoz.

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Felkerült a Nyolcadik Fejezet!

(Nyolcadik...? *megnézi a tartalomjegyzéket* Ja, a nyolcadik... Tyűjjj~)

Kicsit leültem a napokban, nyakamba szakadt a netes világom minden kötelessége, meg ilyenek. Ma lezavarok egy eventet a streamemen, meg megpróbálom kikúrálni a szememet (túl sok időt töltöttem a monitor előtt, és most szárazsággal tüntet a tortúra ellen), aztán folytatom az írást. Jó lenne legalább egy fejezetet magam előtt tolni, hogy ne várassak meg senkit.

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

És már itt is vagyunk a fordulópontnál!

Megérkezett a Hetedik Fejezet, és nem kímél senkit

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

Urrramatttyám, szóval feltöltöttem a Hetedik Fejezetet (jóváhagyása folyamatban), és észrevettem, hogy nem fejeztem be az átírását, szóval tulajdonképpen egy szétdarabolt fejezetkezdemény volt előttem, amit egyéb spanokak szétküldött, alternatív verziók segítségével kellett most azonnal befejeznem, és vajon miért is maradt félbe a munkálat?

Azért mert nehéz fejezet, azért!

Főleg lelkileg! Mert ezt a sz...... szuperjó kompozíciót találtam hozzá, amire meg tudom írni életem egyik legtöbb kihívást jelentő jelenetsorát, és már játék alatt is terrornak éltem meg minden hangját, és terrrrmészetesen pont akkor kell:
- a páromnak kicsit hangosabban beszélnie a kelleténél
- a spanomnak betámadnia egy csomó kérdéssel a játékunk új rendszerével kapcsolatban (és a Steamem szaporábban pityegett, mint egy infarktusosra kötött EKG)
- piszkosul fájnia a hátamnak,
mikor eljutok a legnehezebben belül a legnehezebbhez, ami miatt tulajdonképpen félbemaradt az átírás.

De megvan, befejeztem, tűzön, vizen át, és soha többet nem fogok olyan jelenetet írni, amihez a fent linkelt számot kell használnom, mert nincs pszichológus, aki fel tudná oldani az agyamban keletkező, depresszív disszonanciát!

Szóval ahogy mondani szokás, sztéj tyúnd, mert nemsokára jön a Hetedik Fejezet, és ez azt jelenti, hogy már fél lábbal kint vagyunk a nyitó-blokkból! ♥

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."

És azóta már a Hatodik is kint van

Itt a backstage-ben lassan már közben a tizenegyedik fejezet is elkészül, folyamatosan tolom magam előtt a részeket, ezért kerülnek fel olyan gyorsan

"– A bilincset – intettem a kezemmel. Maga elé emelte csuklóját, hogy ujjaim közé tudjam fogni a leolvasót. Halványan felizzott a mikrofon jelzőfénye, jelezve, hogy várja a lenyomathoz tartozó hangmintát. – Zoe Sanders, diplomáciai főosztály. – Pirosra váltott a lámpa. Hát persze, a rendfokozatom! Annyira utáltam vele dobálózni, hogy már el is feledkeztem róla. – Doyenne Zoe Sanders, diplomácia.
– Sanders, mit művelsz? – fakadt ki Lisa a túloldalról. Próbáltam kizárni a hangszóró szokásosnál is hangosabb recsegését, és leoldottam a vasat a pap karjáról.
– Nem akarom bántani, így maga sem fog engem – idéztem az ő szavait.
– Doyenne... Maga itt a rangidős? – kérdezte kisebb gúnnyal a hangjában. Kimasszírozta a csuklójából a görcsöt, majd mohón az egyik bögre után kapott. Eszembe jutott, hogy vizet is kellett volna hoznom. Gyorsan kiszárad így, hogy az orrán nem tud lélegezni. – Vagy esetleg az egyetlen a diplomáciai osztályon?
– Maradjunk a rangidősnél!
– Doyenne Zoe Sanders... – ízlelgette magában a nevet, aztán elmosolyodott. – Ez tetszik! A helyében többet használnám!"

Hétfő délután...

Véletlen, avagy sem, Shadowlord uraság kisegített a krízishelyzetből, már csak csiszolni kell a megírtakat, meg kicsit megtoldani a végét.

Emlékeim szerint utoljára a Harmadik Fejezeten, és az utána következő Zoe-Seymour párbeszédeken dolgoztam ennyit. De segáz, megéri, csak legyen hozzá agyam, meg minden.

Most már tényleg ismeretlen területekre lépek, ugyanis innentől kezdve egy kulcs-flashbacket leszámítva semmilyen történéshez nem készült még csak vázlat sem. Bezony, minden a fejemben van, meg abban az összetákolt szinopszisban, ami úgyis hetente változik.

Például múlt héten eszeltük ki párommal a befejezést, meg az egyik karakterdráma csúcspontját. Innen is pusszantom Yoko Tarot az inspirációért!

Szóval, most ugrok fejest az ismeretlenbe Zoeval együtt, és őszintén szólva kicsikét ideges vagyok, hogy kijön-e a lépés.
Lehet, lassabban fogom adagolni a fejezeteket, nehogy túlságosan utolérjem saját magamat. Úgyis jönnek az ünnepek, a kutyának nem lesz ideje ilyen dolgokkal foglalkozni.

Tényleg, egy kérdés az olvasókhoz: milyen gyakorisággal van időd olvasni? Gondolom, mindenki egyszerre több írást is követ, plusz valami kiadott könyv, ezért érdekel.

_________________
"Kevés ezüstszemű albínó járt Fata Morganában. Ilyen gyér rejtőszínnel bárki felismerhetné, aki csak hallomásból tudott róla, és valóban, bárki kiszúrta őt az utcán – bárki, aki fontosnak érezte magát, de senki, aki fontos is lehetett volna."