<b>Az idő rabjai ~ 9. fejezet -~ A barlang és eltűnt személyek</b>
<i>{A 9. fejezetet ma fogom feltölteni}</i>
Hali! Először is, sajnálom, hogy egy hónapig kimaradtam, de ez most nem azért volt, mert lustálkodtam; a laptoptöltőm úgy gondolta, eldobja magától az életet, és nem táplálja tovább energiával a laptopom. Így hát már csak a lenti gépre hagyatkozhattam, amit ugye rajtam kívül még hárman használnak – néha négyen. Szóval a következő fejezetet elkezdtem írni a füzetbe, és apránként gépeltem csak be a gépbe, mivel a családom többi tagját a billentyűk kattogása szörnyen idegesíti, ha több mint egy óráig folyamatos a pötyögés. Hiába magyaráztam, hogy a billentyű hangja zene füleinknek, hajthatatlanok voltak, így csak akkor tudtam gépelni a történetet, mikor senki nem volt a nappaliban.
Aztán a másik ok a június eleji kisangol-vizsga, de ezt még nem számítom bele, csak fél-oknak, mivel arra csak múlt héten kezdtem el készülni.
Szóval, ennyi lenne az én szomorú kis történetem.. (most már muszáj egy

szmájli)
A fejezetről: ez elég hosszú lett, remélem, az egy hónapos kihagyás után ezzel kiengesztelem azokat, akiknek egy kicsit is tetszik a történet. Sok minden van benne, pl. Tom elmondja, mi történt a barlangban, aztán következik egy „rejtélyes” eltűnés, az utolsó pár bekezdésben pedig érdekes dolgok történnek.
A fejezethez, meg úgy az egész történethez is jó<i> Akon Sorry, blame it on me</i>(Sajnálom, hibáztass engem) című száma, főleg ahhoz a részekhez, amikor Tom folyton bocsánatot kér. Bár a zenében vannak olyan sorok, amik természetesen nem illenek a történetbe a szöveg alapján, pl. az a sor, hogy „Sajnálom, hogy nem voltam mindig ott a fiaimnak.”, de annyi bocsánatkérés van benne, hogy az már nagyon is jellemző Tomékra. Imádom ezt a számot. Remélem, tetszeni fog, a kritikákra pedig kíváncsi vagyok.
És észrevehettétek, az előző kis elbeszélésből hiányoznak a hangulatlejek, amiket előszeretettel használok.. most itt bepótolom:

XD x) ^.^

x) ^.^' :É
Puszi, Annie (=