Merengő Fórum

Igen, bár könyvnél a szerkesztő - de akár már jóval előtte a béta - jó esetben úgyis kiszúrta a tévedéseket, az író meg javította, és eleve ebben a formában kerül az olvasó kezébe.
Plusz, ugye, aki rendszeresen olvas és ír is, az egyre inkább ráérez, és már ösztönből is megfelelően használja a szemszögeket. Az ismerős típus(oka)t legalábbis.
Akkor trükkös, ha valami újat akar az ember kipróbálni. Pl. én biztos megszenvednék a mindentudó E/3-mal - valószínűleg elfelejteném, hogy több szereplő fejébe is bele kellene másznom, és meg-megragadnék egynél.

Eléggé ki tud lógni amúgy az ilyen tévesztés szerintem, akkor is, ha nem figyel rá oda külön az olvasó. Ha nem is tudatosan a hiba fajtáját veszi észre, azt igen, hogy valami nem kerek, valami megbicsaklás van a szövegben. (Viszont, ha olyan a körítés, akkor valószínűleg meg is bocsátja, attól is függően, miben van a hiba, fanficben, könyvben, kedvenc könyvben.)

_________________

_________________
~From roots to moons
Death is my name
From roots to moons
We are the same~

https://kozepes-versek.tumblr.com/

Nem zavaró, inkább csak szokatlan manapság, szóval olvasóként bele kell rázódni.

A lényeg - ahogy igazából bármilyen szemszögnél -, hogy végig megmaradjanak a mindentudó E/3 "játékszabályai", és ne legyen csúszkálás közeli E/3-ba meg vissza. (Ezt a hibát többször is láttam, és az ilyen narráció már zavaró.)
Ha sikerül jól használni és végig tartani a mindentudó E/3-at, akkor szerintem nem rontja az olvasásélményt.

_________________

_________________
~From roots to moons
Death is my name
From roots to moons
We are the same~

https://kozepes-versek.tumblr.com/

Együttérzek, én pont néhány napja akadtam rá egy jó nagy logikai bakkerre, és az aktuális fejezeten kívül még előtte vagy három fejezetben is ott volt, átszőtt egy csomó mindent. Ráadásul olyan hiba volt, amit akárhogy agyaltam, sehogy se tudtam kifésülni. Félretettem pár napra, a kedvem is elment egy kicsit a történettől, de ahogy már nem gondolkodtam rajta így direktben, egyszer csak magától jött egy ötlet, ami jónak bizonyult. Aztán egy frissebb állapotomban leültem és kigazoltam a négy vagy nemtomhány fejezetből a bakit. Az már más kérdés, hogy találtam újabbat, ami vagy tíz fejezeten ível át

_________________
You are not a drop in the ocean, you are an entire ocean in a single drop.

Sziasztok!

Én most egy picit... hát megtorpantam, ugyanis már szinte kész voltam az egyik fejezetemmel, amikor újraolvastam, és rájöttem, hogy van benne egy széééép, naaagy logikai bukfenc, amire még a későbbi bekezdésekben (oldalakon) hivatkozok is. Nyilvánvaló, hogy minimum a negyedét újra kell írnom, köztük azokat a részeket is, amikben hivatkozok a hülyeségre, tehát szinte a felét. És ez most nagyon megakasztott. Ti hogy szoktátok az ilyet áthidalni?

_________________
„− Nevetséges, Dudley még egy teát sem tud megfőzni, hogy tudna elkészíteni egy akármilyen kotyvalékot? Minek akarnak ezek gyufából tűt csinálni? Ha annyira kell nekik egy tű, vegyenek egy varrószaküzletben! Önvédelmi kalauz?! Petunia, ezek meg akarják támadni Dudleyt?! Vagy azt akarják, hogy Dudley harcoljon? De hát ő a légynek sem tudna ártani! Mibe akarják ezek belekeverni a mi fiunkat, heh? Ő is úgy fogja végezni, mint a semmirekellő nővéred, meg a munkanélküli férje!”
FELVÉVE

Azért tegyük hozzá, hogy bár a jumpscare nem úgy működik írásban, mint filmen, de a gyomorforgatás a horror mint műfaj legitim része írásban is. Lehet olyan gore leírásokat összehozni, hogy a vacsorád visszakívánkozzon, ha épp olyan a sztori. Vagy ügyesen megválasztott, disszonáns szavakkal olyan hangulatot kelteni, hogy bár effektíve ne legyen semmi gusztustalan a leírásban, de mégis kellemetlen és szorongató érzést keltsen az olvasóban. Vagy a karaktered olyan morbid, hogy az már zavaró legyen az olvasó értékrendjéhez képest. Stb.

A hangulatteremtésnek rengeteg eleme van, nem csak a misztikum, bár az kétségtelenül hozzáadhat.

Ld. Lovecraft

nagyon nem így értettem, hanem, mint hangulatteremtést. nem kell szellemeket etc elképzelni, természetfeletti nélkül is lehet sejtelmes hangulatot kelteni.

Értem, de nekem úgy tűnt, hogy a kolléga általános érvényű gondolatként fogalmazta meg, hogy az a jó horror, ami minél misztikusabb... én meg ezt cáfoltam meg szintén általánosítva.

_________________
"Reklámok parancsára kocsikra gyűjtünk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk. A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon, nagyon berágunk."

Mint már említettem, Freddie Krueger sztori lenne, amolyan újabb része a Rémálom az Elm utcában sorozatnak, szóval így vagy úgy, de megjelenik benne a természetfeletti. Bár egyáltalán nem úgy, ahogy SK is szokta használni ezt a fordulatot.

A visszaemlékezések egyenként egy-egy horror novellával is felérnének, de azt még nem tudom, az alap cselekményszál hogyan vonulna végig a történeten. Mondjuk., lehet nem ártana annak is valami történést kitalálni.

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

Nincs mit. A teljes SK életmű... na, az szép gyűjtemény, most kicsit irigyellek is.



Csak egy apró megjegyzés: bár egyetértek nagyrészt azzal, amit írtál, ezt sehogy se értem. A már említett SK-nek is van több olyan műve, amiben csak kicsit jelenik meg a természetfeletti, és szerintem jók, sőt a természetfeletti teljes elhagyásával is lehet jó horrort készíteni.

_________________
"Reklámok parancsára kocsikra gyűjtünk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk. A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon, nagyon berágunk."

Szia!

Én az E/1 témához ötletelnék: esetleg írhatnál erről az alaptémáról regénysorozatot vagy novellaciklust. Így a túl sok E/1 nem gyülemlene fel, a kerettörténet pedig adott.

bocsi, hogy beleszólok (remélem nem baj), nem írtam még horrort, de szerintem a lényeg, hogy minél misztikusabb legyen. amikor pl ilyen műfajú képregényt olvasok, akkor is az art sötét, sejtelmes. próbált ugyanezt az érzést kelteni a leírásaiddal. a lényeg az ismeretlentől való félelem, amikor nem támaszkodhatnak a karaktereid a józan észre, csupán az ősi ösztöneikre. több különböző szemszögön keresztül próbálj belebegtetni új infókat, de mindig csak egy lehelettel többet. mintha valaki ködben lenne végig. a hangulat és a feszültség a lényeg szerintem is:)

Na, ez a problémám nekem is. A saját ízlésem a műfaj terén. Úgy értem Stephen King teljes életműve a polcunkon sorakozik átnyálazva, egy némelyik példánya már jószerével kívülről fújva, de más a műfaj élvezete, mint az alkotása. És mivel az alapötlet egy Freddie Krueger sztori lenne, hát valahogy meg kellene oldani az ijesztgetős-félelemgerjesztős részt is.

Egyébként köszönöm a választ, a kritikád első részében taglaltak sokat segítettek a saját látásmódom megerősítésében.

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

A végén kezdem, mert úgy logikus...

Szóval, szerintem nem gond ha E/3-ban mennek ezek az XY története fejezetek, rengeteg kiadott műben is látható, hogy ha egy hosszabb flashbacket iktatnak be egy szereplő szemszögéből, akkor az adott karakter nem E/1-ben meséli el azt a visszaemlékezést, hanem valahogy el van választva(pl.: mint itt, hogy XY története, de akár simán három csillag is megteszi, ha előtte egyértelművé tetted, ki fog most mesélni), és E/3-ban jön a flashback. Attól függetlenül, hogy nem E/1-et használsz, van lehetőséged valamelyest bemutatni a szereplőt, még akkor is, ha nem lesz benne egyáltalán párbeszéd, így a beszédstílusa nem jön ki. De a története során gondolom különféle helyzetekbe kerül, döntenie kell... stb., ezeken keresztül úgyis árnyalódik majd a karaktere az adott mesélőnek.

Anno írtam olyan regényt, ahol volt háromféle E/1-es nézőpont, kettőt még csak-csak meg lehetett különböztetni, de a harmadikat már nem sikerült elfogadhatóra sem készíteni... szóval a lényeg, hogy iszonyat nehéz sok különböző szemszögből E/1-et írni, általában nem is javasolják. De amúgy ha E/3-ban írod ezeket a történeteket, akkor is van - számomra legalábbis - egy bökkenő. Elképzelhetőnek tartom, hogy az olvasónak nem fog tetszeni, hogy öt fejezeten keresztül monomániásan szereplők háttértörténete megy majd, és ezzel együtt ugye túl sok infó szakad rá, így ha van egy másik cselekményszálad, akkor jó lenne, ha ezidetájt, azon pörögnének az események, és úgy építenéd fel a regényt, hogy: John története, Eseménydús fejezet 1, Mary története, Eseménydús fejezet 2... stb. Persze nem muszáj, ez csak az én véleményem, én csinálnám így, viszont ez most a te történeted, úgy építed fel, ahogy szeretnéd.

Na, most így a végére meg nézzük meg az elejét!

Horrort kimondottan nem írtam, csak thrillert, bár voltak egyes regényeimnek olyan részei, amelyekre egyes ismerősök a "horrorisztikus" vagy "horrorbaillő" jelzőt használták... mégis, inkább olvasói oldalról közelítem meg, úgy jóval több tapasztalatom van a témában.
Tehát számomra a legfontosabb elemek a hangulat és feszültségkeltés. Ha ezek nincsenek meg, akkor gyakorlatilag halott ügy a dolog. Illetőleg fontos még megjegyezni, hogy ez egy regény, és nem film, így sok eszköz nem áll rendelkezésre, ijesztegetésre nem érdemes menni, itt nem működik a tipikus filmes jumpscare nyilván... és szerintem esztelen brutalitásba sem érdemes vinni az egészet, sokkal inkább lélektani, pszichológia megközelítést érdemes alkalmazni. Oké, voltaképpen most a saját ízlésemet írtam le horrorok és thrillerek terén, de mint említettem, most olvasói szemszögből közelítem meg a dolgot, és tényleg érdemes élesen külön választani a filmes és írott horrort.

Hát nem tudom, más most nem jut eszembe, remélhetőleg tudtam segíteni.

_________________
"Reklámok parancsára kocsikra gyűjtünk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk. A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon, nagyon berágunk."

Ahoy!

Két kérdéssel fordulnék hozzátok. Az első: Alkotott-e már valaki a horror műfaján belül? És ha igen, milyen jellemzőkre érdemes odafigyelni.

A második kicsit összetettebb. Az alapötlet a következő: Terápiás szoba, körben kezelt páciensek ülnek. Mindegyik traumatizált, és a terapeuta megkéri őket, meséljék el a történetüket. Hogyan lehetne megalkotni a sztorit úgy, hogy ne kelljen négy-öt stílusban E/1-ben megírni egy-egy fejezetet? Ez elég sok különálló stílus és egyéniség. Ha mindenki a sajátjában mesélné el a múltját nem lenne könnyű meló megírni, és valószínűleg olvasni sem. Egyébként is az a tapasztalatom, hogy az olvasók egy része idegenkedik az E/1-től.

Ezzel kapcsolatban arra gondoltam, esetleg hasonlóképpen lehetne megoldani a kérdést, bár nem tudom, mennyire lenne emészthető így a történet.

Pl.:

"Jamie mély levegőt vett, ujjai szorosan markolták a széke szélét, ahogy lelkiekben felkészítette magát a története elmesélésére.
- Az egész ezerklincszázkilncvenegy áprilisában kezdődött..."

Fejezet vége.

Majd a következő fejezet elején:

Jamie története

címmel elindulna a sztori E/3-ban. De ez nem lenne túl zavaró?

Van valakinek egyéb ötlete vagy véleménye a kérdéssel kapcsolatban?

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

Szentséges szemgolyó, elolvastam a leírását, és hát ez sem semmi Akkor jöhet ez is

_________________
You are not a drop in the ocean, you are an entire ocean in a single drop.

Uff, bocsesz, én is utánanéztem, és amúgy én a Don Luciusra gondoltam, csak keveredett a fejemben a PWP-vel

_________________
~From roots to moons
Death is my name
From roots to moons
We are the same~

https://kozepes-versek.tumblr.com/

Na, akkor ezt elolvasom

_________________
You are not a drop in the ocean, you are an entire ocean in a single drop.

De, tényleg

_________________
~From roots to moons
Death is my name
From roots to moons
We are the same~

https://kozepes-versek.tumblr.com/

Most gyorsan rákerestem Nem a "PWP - avagy ki a legmardekárosabb?" az Kaseitől?

_________________
You are not a drop in the ocean, you are an entire ocean in a single drop.

Ú, volt az a sztori, amiben szintúgy mindenki meleg volt, és Luciusnak kellett összeboronálni valakiket Azon hatalmasakat röhögtem Pwp, valami ilyesmi volt a címe.

_________________
~From roots to moons
Death is my name
From roots to moons
We are the same~

https://kozepes-versek.tumblr.com/

Igen, sajnos a magyar sc-fi felhozatal elég karcsú De én szerintem hamarosan bővítem egy novellával, mindenesetre az ötlet már megvan

Az a baj, hogy én is inkább olvasnám vagy írnám, mint szervezném

_________________
You are not a drop in the ocean, you are an entire ocean in a single drop.

Szerintem jó ötlet lenne egy sci-fis kihívás, mondjuk nem tudnám megígérni, hogy írok rá (megbízhatatlanul dolgozom határidőkre, nem nekem való), de szívesen olvasnám. ^^

_________________
Jafnan er hálfsögð saga, ef einn segir.
Mal einen Kreis
Wiener Kaiserschmarrn
Itt is megtalálsz: Tumblr, AO3

Ó, én is írtam már "mindenki meleg" sztorit, azt hiszem, póttörténetként valamelyik kihívásra többed magammal, és most hogy ígygondolkozok az is paródia volt

A sci-fi-vel kapcsolatosan egyetértek. Amúgy is kicsi a magyar sci-fi zsáner nem még a Merin. De attól még szeressük

_________________
Blog, Stories of LL, Facebook, Twitter, Moly

Jelentem, én egyszer írtam már olyat, hogy mindenki bemelegedett: Harry Dracóval járt, Luna Pansyvel, Crak Monstróval, de az paródia volt
Szerelemmentes kihívással kapcsolatban, nekem megfordult valamikor a fejemben, hogy kéne egy science fiction kihívást rendezni, ugye ott sem a szerelmi szálon szokott lenni a hangsúly, csak aztán arra gondoltam, hogy a sci-fi annyira nem szokta érdekelni a meriseket, valószínűleg alig lett volna írója meg olvasója. Aztán rájöttem, hogy inkább írnék, mint szerveznék sci-fis dolgokat De való igaz, nem kell minden történetbe szerelem, ha jobban belegondolok, sosem nézek például romantikus filmeket.

_________________
You are not a drop in the ocean, you are an entire ocean in a single drop.

Én azon szoktam mosolyogni, amikor tényleg szinte mindenki. Lány lánnyal, fiú fiúval a lényeg, hogy mindenki melegedjen, de indokolva nincs, "csak" ilyenek. Azt szoktam ilyenkor sajnálni, ha amúgy jó lenne a történet, de túltolják.

A lényegre meg majdnem nem válaszolok: egyáltalán nem baj a hetero szál, bár én mostanában a szerelem mentes történeteket preferálom. Ami csak sima általános, nem kell mindig párosítani. Kéne már egy olyan kihívás, ahol szigorúan tilos lenne párosítani bárkit, bárkivel, akkor lenne mit olvasnom. Látom már, hogy újra kell olvasnom a kedvenc Severitus történeteimet És igen, ezt egy slasher írja, aki még mindig az valahol jó mélyen

_________________
Blog, Stories of LL, Facebook, Twitter, Moly

Igen, az úgy vicces, ha pl. a fél Roxfort bemelegszik
Akkor kezdek megnyugodni, köszike!

_________________
You are not a drop in the ocean, you are an entire ocean in a single drop.

Engem egyáltalán nem zavarna, sőt szeretem is, ha egy sztoriban nem csak slash vagy hetero szál van. Az úgy nekem elég sokat levesz egy fic élvezetéből, ha hirtelen mindenki meleg.

_________________
Jafnan er hálfsögð saga, ef einn segir.
Mal einen Kreis
Wiener Kaiserschmarrn
Itt is megtalálsz: Tumblr, AO3

Igen, ezt elfelejtettem leírni, és most azon agyalok, hogy hogy kéne megfogalmazni a választ anélkül, hogy szerteszét spoilerezzem a lényeget Igen, két különböző párról van szó, négy emberről.
Ezt jó hallani, hogy akkor annyira nem találnád zavarónak. Csak mert ilyet még azt hiszem nem is olvastam a Merin, úgy tűnt, az emberek inkább vagy slash-t vagy heterót szeretnek írni/olvasni.

_________________
You are not a drop in the ocean, you are an entire ocean in a single drop.

Slash rajongóként engem pl. abszolút nem zavarna. Mire gondoltál? Ugyanaz a főszereplő élné át mind a két kapcsolatot? Vagy két különböző párról lenne szó? Mert utóbbi egyáltalán nem lenne zavaró számomra, előbbi pedig még izgalmas is lehet, hiszen mondhatni párhuzamként állítaná egymásba a két különböző nemmel való kapcsolatát.

Szóval az én részemről abszolút okés.

Bár azok nevében nem beszélhetek, akik teljesen irtóznak a slash-től, de valószínűleg őket nem igazán vonzaná be a dolog.

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

Sziasztok!
Számotokra olvasóként mennyire zavaró vagy nem zavaró, ha egy történet egyik szálán slash, a másikon hetero love story fut? És kb. 50-50% az arányuk, mert fejezetenként vannak váltogatva ezek a szálak, a végén meg kiderül, hogy miként függenek össze. Arra gondolok, hogy aki csak heterót szeret olvasni, az nyilván félredobja a regényt, de aki a slash-t is kedveli, az hogy van ezzel? Mennyire hat furán az ilyesmi?

_________________
You are not a drop in the ocean, you are an entire ocean in a single drop.

Köszönöm, ezek megnyugtatóak Akkor nyugodtan írom tovább, most már úgyis leíró rész jön ^^

Abban a sztoriban, amit most fordítok, van, hogy egy egész fejezet faltól-falig csak párbeszéd. Vannak benne ilyen három soros kis magyarázó részek, de ez a max. Az olvasók eddig még nem panaszkodtak (bár mondjuk sok mindent nem is tudnék tenni ), szóval szerintem a három oldal egyáltalán nem vészes. Az ember a párbeszédeket hamarabb elolvassa, vagy valahogy könnyebben, mert az egy pörgős valami, észre sem veszed és már gurigázol lejjebb, nem olyan, mintha három oldalnyi leíró rész lenne. Ez utóbbival is találkoztam már, na az nekem tényleg sok volt, de van aki még azt is szereti.
Jaj, amúgy nekem is a párbeszédekkel van a gondom, most is épp azon agyalgatok, hogy az új sztorimban hova tudnék bepasszírozni még több párbeszédet, mert nagyon összecsapom őket. Akkor látom, nem vagyok ezzel egyedül

_________________
You are not a drop in the ocean, you are an entire ocean in a single drop.

_________________
~From roots to moons
Death is my name
From roots to moons
We are the same~

https://kozepes-versek.tumblr.com/

Sziasztok!

Szerintetek három oldalnyi párbeszéd egyhuzamban nagyon sok? Persze tördelve meg egy-két helyen van közbeékelés, de lényegében egy utazásról van szó. Az a baj, hogy nem tudom sokkal rövidebbre venni, mert a karakterek megismertetése és információk közlése szempontjából lényeges (kb negyed oldal nem az, de az szórakoztatás céljából van benne meg tetszik). De félek, hogy így kicsit sok... nem tudom Ti mit gondoltok?

(Amúgy eddig mindig az volt a bajom, hogy nem volt elég párbeszéd )

Köszönöm szépen
Akkor valószínűleg maradok az angolnál.

Szerintem, ha jobban tetszik az angol városnév hangzása, tartsd meg nyugodtan (van, aki a személynevek helyett is az angol megfelelőt használja).
Kíváncsiságból rákerestem itt a Merin: a Cokeworth szóra több találatot is kiadott, a Porf-Esek keresésre semmit.

_________________

Sziasztok!

Bocsánat, hogy csak úgy bepofátlankodok ide, de elkezdtem írni egy sztorit és bajban vagyok egy apróság miatt.
Pottermore-on fent van, hogy Lily és Piton kiskorukban Cokeworth-ben laktak. Ez idáig oké, viszont a város meg van említve az egyik könyvben, azonban le lett fordítva Porf-Esekre. Itt igazából csak a hangzáson volt a lényeg és ez enyhén szólva is furcsa városnév:D
Szóval az lenne a kérdésem, hogy ti megtartanátok az angol Cokeworth nevet, vagy pedig inkább a magyarosított Porf-Eseket használnátok?
(Remélem jó kategória )

Oké, így azért más, bár én ezt sem csinálnám, de ha valaki tényleg úgy ír, hogy minden egyes művéhez jut egy zene, akkor azt azért meg tudom érteni. Nem mondom, az alap hangulat megadásához jómagam is alkalmazok zenei "aláfestést", de nálam ennyiben merül ki a dolog. (Amúgy meghagyom a zenét külön élvezeti forrásként meg kocsiból bömböltetve ártatlan járókelők riogatására. )

_________________
"Reklámok parancsára kocsikra gyűjtünk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk. A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon, nagyon berágunk."

Ja, nem vettem kötekedésnek, meg tény, hogy nem is fogalmaztam elég érthetően. Szóval nem konkrétan angol szám címe vagy ilyesmi sose, csak valami, ami zenéből jött. Pl. most készül egy Hajótöröttek című sorozatom, amihez a címet egy számomra kedves együttes egy Matróz című száma ihlette, ami eléggé illik a szereplők általános helyzetére, rajta van egy hozzájuk tartozó lejátszási listán, amit sűrűen hallgatok írás közben. A számban konkrétan nem hangzik el a szó, simán a matrózélet nehézségeiről szól eléggé szimbolikusan. Vagy van Fiúkról és lányokról című szende-összejövős femslashem, annak a címét egy 'girls like girls like boys do' sor ihlette egy dalból. Ilyenek. De ugye nekem novelláimhoz alapból tartozik mindig egy-egy zeneszám, szóval nálam nem olyan furcsa ez, mert eleve így írok, hogy zenét is párosítok a sztorihoz.

_________________
“ I think a lot about killing myself, not like a point on a map but rather like a glowing exit sign at a show that's never been quite bad enough to make me want to leave. See, when I'm up I don't kill myself because, holy shit, there's so much left to do! When I'm down I don't kill myself because then the sadness would be over, and the sadness is my old paint under the new. ”
― Neil Hilborn, The Future

Főleg itt: AO3. Továbbá: Facebook, twitter, Flight Rising, Íróbarlang Discord.

Nem tudom, mennyire jogos bepofátlankodnom, lévén nem sok címet kellett eddig kitalálnom, hisz alig pár művem van, de már most észrevettem egy fontos tényezőt ezzel kapcsolatban. Nálam vagy nagyon könnyen megy a dolog, vagy nagyon nehezen.

Előfordul, hogy rögtön a vázlat elkészítése után beugrik egy frappáns cím, ami (szerintem) elég jól lefedi a sztorit, de máskor meg már nyakig benne vagyok a konkrét szöveg írásában, ha novelláról van szó, akkor lehet, hogy rég kész van már, de nem sikerül semmi normálisat kiötleni, hiába erőltetem. Ilyenkor ha mindenáron szeretném ide feltölteni a firkálmányt, akkor kínomban adnom kell neki valami szar címet... szóval a lényeg a lényeg, hogy szerintem ez (nálam) zsigerből jön, ha meg nem, akkor azon nem lehet segíteni. (Legalábbis még nem sikerült rájönnöm egy effektív módszerre.)



Néha nekem is a téma kapcsán előjönnek szám illetve albumcímek, de engem zavarna, ha ilyet adnék címnek, és nem magamtól ötölném ki... olyan lenyúlásnak érezném. Mert teszem azt írnék egy novellát, ami az állatok sportból lelövését kritizálná, és a Countdown to extinction címet kapná, akkor egyrészt furán hangzana magyar sztorihoz az angol cím, másrészt meg mindenkinek a Megadeth száma/albuma ugrana be, és hogy "na, az író sokat hallgatta a Countdownt, aztán kerített köré valami sztorit... marha fantáziadús". Nem... vagyis de, sokat forog a Countdown a VLC-ben, de ne már! Ha van egy saját sztorim, akkor annak saját címe legyen, amiről a sztori eseményei és mondanivalója maradjon meg az olvasóban, ne az, hogy mit szoktam hallgatni.

Persze ez csak az én véleményem, és nem kötekedésből írtam, csak ha már címekről volt szó, és felhoztad, muszáj volt reflektálnom rá, de természetesen mindenki olyan címet ad a sztorijainak, amilyet akar.

_________________
"Reklámok parancsára kocsikra gyűjtünk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk. A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon, nagyon berágunk."

Ó, hát én nem érzem fairnek hozzászólni, mert a NaNós crew engem 'title master' címmel illet már egy ideje - én vagyok az, aki olvasatlanul is tökéletes címeket talál a sztorijaiknak, ha meg vannak lőve.

Nem tudom, hogy csinálom, de most így arra jöttem rá, hogy a sztorijaim nagy részéről azt se tudom felidézni, hogy hogy kapták a címüket. Nekem általában az a bajom, hogy túl sok jó van, és mind tetszik, és nem tudok választani.
De igen, van, hogy kulcsmondat vagy a csattanó, van, hogy egy momentuma a sztorinak, meg nálam speciel néha zenerészlet, vagy zenecím, vagy a sztorihoz kapcsolódó zenéből valami. Vagy eltorzított/átformált közmondás/szólás/szófordulat, mert szeretem nagyon frappánsnak hinni magam. (Meg szeretem a közhelyes dramatizálást/poénkodást. xD)

De egyébként én azt szeretem inkább, ha a cím nem lövi le, hogy miről szól a sztori. Szóval inkább legyen egy fontos momentumból kiragadva, vagy referáljon arra, de ne vázolja föl az egészet címszavakban nekem, az valahogy illúzióromboló. Sokkal jobban szeretem, ha kicsit rafkós a cím, vagy elhangzik a sztoriban, vagy történik valami, aminél fölcsillanhat a szemem, hogy ahá, szóval ezért ez a címe.

_________________
“ I think a lot about killing myself, not like a point on a map but rather like a glowing exit sign at a show that's never been quite bad enough to make me want to leave. See, when I'm up I don't kill myself because, holy shit, there's so much left to do! When I'm down I don't kill myself because then the sadness would be over, and the sadness is my old paint under the new. ”
― Neil Hilborn, The Future

Főleg itt: AO3. Továbbá: Facebook, twitter, Flight Rising, Íróbarlang Discord.

Nekem van, hogy a cím az első, és a köré építem a történetet.

Volt már olyan, hogy egyetlen kulcs mondatot vagy momentumot választottam ki az egészből.

De az is volt, hogy napokat-heteket agyaltam rajta és nem jött össze a dolog. Van történetem, aminek a mai napig nem szeretem a címét, de nem is jutott eszembe azóta sem jobb. Van hogy az ihlet talál meg.

Nos, ezzel nem sokat segítettem, gondolom ...

Próbálj meg egy kulcsot keresni a történetedben, ami az egész központját képviseli, és társíts ahhoz címet.

_________________
Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni, ha a másikat átöleljük.

Sziasztok mindenki!

Ti hogyan választotok címet egy regénynek? Nagyon nagy gondban voltam vele, mert valamiért egy ideig jónak tűnt, amit kitaláltam, de aztán rájöttem, hogy ha az egészet nézem (mert hogy egy sorozatot írok), akkor már az elsőnek kitalált cím nem fedi le a teljes történetet. És itt gondban voltam. Meg lett aztán a győztes, de nagyon nagy kínok árán.

Ti hogy csináljátok? Hogy találjátok meg az igazit egy regénynél?

_________________
„− Nevetséges, Dudley még egy teát sem tud megfőzni, hogy tudna elkészíteni egy akármilyen kotyvalékot? Minek akarnak ezek gyufából tűt csinálni? Ha annyira kell nekik egy tű, vegyenek egy varrószaküzletben! Önvédelmi kalauz?! Petunia, ezek meg akarják támadni Dudleyt?! Vagy azt akarják, hogy Dudley harcoljon? De hát ő a légynek sem tudna ártani! Mibe akarják ezek belekeverni a mi fiunkat, heh? Ő is úgy fogja végezni, mint a semmirekellő nővéred, meg a munkanélküli férje!”
FELVÉVE

Na igen, Svédország esetében néha túlságosan is sokat aposztrofálnak Néhányszor szerintem elkél meg hitelesebbé teszi a beszédét, d' 'zr't 'z mr' kcs't t'lzás

És köszi lányok, most már írok azokkal a szereplőkkel is, és az elején leszögeztem, hogy hogyan beszélnek

Nekem erről a Hetalia ficek jutnak eszembe, amikor Svédország beszédét rengetegen kiaposztrofálják - szerintem rémesen idegesítő. Szóval csatlakoznék ahhoz, hogy inkább írd le, milyennek hangzik, és úgy könnyebb olvasni is. ^^ És esetleg használhatsz a területre jellemző tájszavak, vagy ha külföldi az illető, akkor egy-két idegen nyelvű szó is becsúszhat (nem mindig jut ugyebár eszébe az embernek a megfelelő szó).

_________________
Jafnan er hálfsögð saga, ef einn segir.
Mal einen Kreis
Wiener Kaiserschmarrn
Itt is megtalálsz: Tumblr, AO3

Igaz. Nekem például rémes volt Fleur dialógusait olvasni, és közben kisilabizálni, hogy "mit vakerálsz itt össze-vissza?" .
Tipca "James Potter és a..." fordítás-sorozatában az egyik szereplő amerikai, akik máshogy ejtik ki az angolt, de nem vesződött vele, csak leírta, hogy a főszereplő mókásnak találta az akcentusát. (Trimágus Tusa után jön az Akcen Tusa (bocsi,
ezt muszáj volt )) Hiriajuu módszerével "olvashatóbb" lesz a történet, ami, lássuk be, nagy előny .

_________________
#Ittjártam

Igen, értem mit akarsz mondani és ezt hiszem végül emellett a verzió mellett döntök Különben is kicsit bonyolult, mivel igazából az adott szereplőknek akcentusuk van, amit sztoribeli okokból tájszólásként mutatnak be, szóval... mindegy, a lényeg az, hogy köszönöm
Amúgy a második verzió határozottan jobban hangzik a példában, az első tényleg zavaró és - ami szintén fontos - komolytalan De a második szuper, főleg mert onnantól az olvasón áll, hogy különleges beszéddel képzeli-e el az adott szereplőt vagy sem. (Erről valamiért mindig Cassandra Clare jut eszembe és az angol dialektusok.)

Igen, erre pont akartam én is reflektálni, hogy jó, amit TDB mond, meg én is így csinálom alapvetően, viszont a te helyzeteden nem segít feltétlen. xD Mert ugye a rövid á nem egy írásban létező dolog.
Szóval vannak azok az akcentusok, Fleur és tsai, akiket meg tudsz jeleníteni írásban, mert át tudod adni nagyjából úgy is, viszont van, amit nem. És amiket Sybill mond, azok ilyenek.

Én amúgy nem írnám át, mármint az a-kat á-kra, az zavaróbb, mint hasznosabb, ha írásban á-zik a karakter, mert az egy hosszú á, nem rövid, ami ugye nem jelölhető, és úgy is olvassa ki az ember elsőre reflexből, meg furán is néz ki. Én sokat tépelődtem már ezen, mert van egy készülő original sztorim többek között roma protagonisttel, de én végül arra jutottam, hogy kiírom, hogy így beszél, ilyen máshogy ejti ezeket, de a konkrét írott beszédében nem jelenítem meg, mert fura lenne. Esetleg időnként ha valamit nagyon különbözően mond, azzal lehet emlékeztetni az olvasót erre a tényre, vagy csak úgy simán néha feldobni, hogy igen, még mindig ilyen szépen-furcsán-máshogy beszél.

Mert most nézzük meg, melyik jön át jobban:
- Álájos, ná csináld már ázt válám.
Vagy:
- Alajos, ne csináld már ezt velem - mondta. Az a és e betűi mintha rövid á-k lettek volna, bájosan és idegenül csengtek a szavai.

Sarkítottam nyilván, meg nem spiláztam túl a második verziót, de na, érted hogy mit akarok.

_________________
“ I think a lot about killing myself, not like a point on a map but rather like a glowing exit sign at a show that's never been quite bad enough to make me want to leave. See, when I'm up I don't kill myself because, holy shit, there's so much left to do! When I'm down I don't kill myself because then the sadness would be over, and the sadness is my old paint under the new. ”
― Neil Hilborn, The Future

Főleg itt: AO3. Továbbá: Facebook, twitter, Flight Rising, Íróbarlang Discord.