|
Üdv, a pokol mélyéről!
Na, és akkor jöhet is az első magyarázkodás… Igen, én kis naiv, azt hittem, hogy majd munka mellett is éppen annyi időm lesz írni, mint máskor (há… há… há…) Sajnálom, de miközben folyamatosan azt kell mondogatnom magamnak, hogy „Én most pénzt csinálok!”, nem sok időm, és ihletem marad. Hacsak nem akartok olyan dolgokat olvasni tőlem, mint: Senki sem ért meg, senkit sem értek meg; Vagy angolul mond, vagy sehogy; A nevem nem Ula; A dobozok bosszúja; Vért vagy ragasztószalagot;
Szóval igen… a tini kislány drámája (há… há… há… milyen édes a kicsike) Esetleg az Életre ítélve hangulatához tudnék bekapcsolódni, de ahhoz is csak annyira, hogy kicsit részletesebben leírom a rabszolgaságban töltött idejét.
Amint elkezdődik a suli, már újult erővel (há… há… há…) tudok majd folytatni mindent, amit elkezdtem, és mindent mindenkinek megcsinálni, amit ígértem. Addig is megyek vissza a szalag mellé, és mondogatom magamban a kis mondókámat. Én most pénzt csinálok. Én most pénzt csinálok! ÉN MOST PÉNZT CSINÁLOK!!!
|