Negatív kritikák...

shanon widow

Szabályok elfogadva!

hudakk03

jópofa és hasznos kezdeményezés ez

. ha kiforrja magát, sztem mi, adminok is szívesen támogatjuk valahogyan, reklámozzuk meg ilyesmi.

asd

Egyébként mik az alapszabályok? Tehetek néhány javaslatot?

1. Próbáljunk meg minél több fict elolvasni és hozzászólást írni rá. Egyáltalán nem baj, ha egy adott írásra több EKLE tag is reagál.

2. A jó írásokat nyugodtan lehet agyba-főbe dicsérni.

3. A közepesen jó írásoknál próbáljuk meg kihangsúlyozni a jó megoldásokat is.

4. NE zárjuk be a rossz írásokat, hanem vegyünk erőt magunkon és írjuk meg, hogy nem tetszett.

5. Nem kell mindenhová méteres reagálásokat tenni, de az biztos, hogy a részletesebb elemzéseket minden író szívesebben veszi, még akkor is, ha sok negatívum van benne.

6. Rossz reagálás esetén megkérhetünk más EKLE-tagot, hogy ő is olvassa el - ki tudja, hátha neki tetszik, vagy ki tudja, hátha neki sem tetszik, de ekkor már mi leszünk többségben.

Nekem hirtelen ennyi jutott eszembe. És nem, nem vagyok elnök, vezérlúd, vagy bármi egyéb - imádok szürke lúd lenni a falkában.

Csak próbálkozom.

asd

shanon widow írta:

Én is szívesen csatlakoznék. :-)

Bár, nem tudom mekkora akadály az, hogy én nem írok, csak olvasok és kritizálok... :-S

Szerintem sem akadály, hogy nem írsz. Én se tudok varrni, mégis hordok ruhát.

Kritizálni tudj! És akarj. :-D

Szóval üdv körünkben, shanon widow! >:D<

shanon widow

Oh! Ennek igazán örülök!

* ő is magára tűzi az EKLE jelvényt* $star

Lilyana

* felcsapja mellkasára az EKLE-jelvényt *

Szerintem, az, hogy nem írsz, nem akadály. Ha egy könyvet olvasol, ugyanúgy eltudod dönteni, hogy jó-e vagy rossz, illetve, hogy mi tetszett és mi nem, mintha írnál. Sok szerkesztő is ezt csinálja. :wink:

shanon widow

asd írta:

Tehát akkor végre valóban megalakítjuk az Elszánt Kritizáló Ludak Egyesületét, vagyis az EKLE-t? Nagyszerű!

Akkor én rögtön jelentkezek is tagnak! L-)

Van még olyan elszánt egyén, aki csatlakozik? :-Ą

Én is szívesen csatlakoznék. :-)

Bár, nem tudom mekkora akadály az, hogy én nem írok, csak olvasok és kritizálok... :-S

asd

Tehát akkor végre valóban megalakítjuk az Elszánt Kritizáló Ludak Egyesületét, vagyis az EKLE-t? Nagyszerű!

Akkor én rögtön jelentkezek is tagnak! L-)

Van még olyan elszánt egyén, aki csatlakozik? :-Ą

Lilyana

Istenem, ez kegyetlen... *olvasgat*

"Testi Lelki fájdalmat okkozott ez a történet hogy lehetsz regisztrált tag? Csodálom hogy az Adminok még nem töröltek le. Mert szerintem marha szar vagy. Én a helyedbe valami olyat írnák ami miatt le törölnének."

De az abszolút kedvencem:
"Nem néztem meg mikor írtad, abban pedig biztos vagyok, hogy szándékosan degradálod le a sztorit, és már biztos megtették mások is, de azért itt van még egy hőn áhított kritika. -Az, hogy írtál ide, azt jelenti, hogy olvastál pár szösszenetet, és vetted a fáradságot, hogy regisztrálj -Írományodból az is kiderül, hogy fikázásnak szánod, mivel tele van helyesírási hibával, és nem történet, hanem csak egy tartalom -Amennyiben nem vagy képes annyi tiszteletet mutatni mások iránt, amennyit kéne, akkor ne is gyere fel erre az oldalra és kérlek, kímélj meg minket ocsmány semmiségeddel. Az, hogy egyes személyek veszik a bátorságot és gondolataikat közszemlére teszik, tiszteletet érdemel. Azt pedig minden intellignes ember tudja, hogy csak jó kritikát kapni nem mindig megfelelő, mert a hibákból tanul . Ezt még csak nem is érdemes gúny tárgyává tenni. -Az első próbálkozást azért szokták kírni, mert más az elvárás a kezdőtől, és megint más a gyakorlott mesélőtől. Amennyiben csöppnyi eszed nem terjed ki ezen tényekre, fel kell tennem a kérdést, hogy hogy tudsz így boldogulni az életben? -Ezek alapvető hiányosságok az intelligenciádban, amik egy súlycsoportban vannak az olyan dolgokkal, mint hogy a buszon kapszkodni kell, különben előfordulhat, hogy elesel.

Szerzõ válasza: hogyan tudok boldogulni az életben? háááát a szabadidőm nagy részét arra szánom, hogy egy weboldalt szerkesztek. tudod olyat, amire feltölthetik a kezdők az írásaikat, és utána bárki elolvashatja őket meg kritikát írhat rájuk."

Lio, nem tudom, sírjak-e vagy nevessek. Visszaszívtam mindent. Ezekre kellene kritikát írni, nem a történetekre. Bár ez utóbbi véleménynél legalább értékelhető az intelligenciahányados. (Hogy milyen előjelű, azt nem firtatnám.) (És bocs, de muszáj volt idéznem. Fizikai fájdalmat okozott volna, ha nem teszem.)
Még jó, hogy Kristie nem adta fel. _U_

GYK

Na igen, nekem az a kedvencem, hogy oda van írva, hogy: "KRITIKÁZ PLÍÍÍÍZ", és ha netán egy olyat kapnak, hogy "bocs, ez nem tetszett", akkor arra érdekes módon nem válaszolnak, de az összes többire, amiben az van, hogy milyen jó, ott a válasz... =))

Lio, egyetértek, ott a kritikák állatiak... Egy-kettő már vetekszik magával a történettel is

Lilyana

Jó, hogy mondod Lio! Nincs is bosszantóbb, mint amikor az ember veszi a fáradtságot a véleményezésre, és le se ... ejtik. Pláne, azok után, hogy szó szerint kritikáért könyörögnek. Na, az ilyen írók azok, akiktől agyérgörcsöt kapok. Minek kérik, ha lusták válaszolni? Ezért szenvedjen össze az ember nekik nem sablonos, lehetőleg reális, az író lelkivilágára is tekintettel lévő kritikát? [-(

A kezdeményezés ötlete nem rossz, én is a Lio-féle szóródást pártolnám, ami mellé, ha nagyon-nagyon gázos leletre bukkanunk (lásd: vérszemet kapott író és hasonlók), diplomatikus kritika-ötletbörzét tarthatunk. :roll:

Mondjuk a paródiák elég kétélű dolgok. (Oké, a kritikááát egyértelműen eldönthető.) De nem mindenki sasolja meg az írót, meg a többi infót, néha csak a leírás alapján dönt egy adott sztori mellett.
Ezzel nem azokat mentegetem, akik Kristiet elküldték a bús fenébe zabot hegyezni. Saját tapasztalat alapján mondom, egyszer belefutottam egy olyan sztoriba, ami simán paródiának számított (de akkor annak szörnyen gyenge), ha mégsem, akkor nagyon-nagyon-nagy gáz volt az íróval. Mivel nem reagált a kritikámra, mai napig nem tudom, mi is volt valójában. Szóval... Én nem ítélek ilyen ügyben olyan élesen. De betudhatod azzal is, hogy erőteljes íkúú-hiánnyal küzdöm... <):)

Jah, mi legyen kezdeményezésünk neve? Komoly Kritikát Mindenkinek?

Lionela

Sajnos a merengőn mindenféle típusú ember megtalálható. Idősebb-ifjabb, hevesebb-nyugodtabb, intelligensebb és a "kis ötéves" is.

Én a meri "átlagos intelligenciaszintjét" Kristie 'kritikááááát' című paródiáján szoktam lemérni.

Érdemes elolvasgatni a rá írt kritikákat, majdnem olyan élvezetes mint a fénypontok. És süt róla kinek mennyi IQ-ja van. :lol:

A fentieket figyelembe véve sajna elmondható, hogy erősen hiányzik az érdemben kritikázók köre a meriről. Plusz az érdemi kritikákra értelmesen válaszolók köre is ezzel együtt.

Ezen max egy asd féle összefogás segíthet. Bár szerintem nem egy emberre kellene rászállni mindenkinek, hanem inkább minél többfelé szétszóródni.
Sok elszánt lúd, legyőzi a még több ludat XDDDD

asd

Tündérien aranyosak vagytok, lányok, köszönöm!

De azért van két dolog, amit nem árt felemlíteni:
1. Én nem vagyok "műértő", és azt is hozzá kell tennem, hogy elemzést is nagyon-nagyon régen tanultam. Amit leírok, az mindössze az, amit gondolok az adott írásról - igyekezve elfogultság nélkül összegezni a gondolataimat. Ezt más is megpróbálhatja.

2. Egy fecske nem csinál nyarat. Nem lehet csak rám számítani: minél több embernek meg kellene próbálnia követni a példámat, mert szerintem csak akkor van esély a kritikát arra a rangra emelni, ami meg kell hogy illesse. És ezt nem csak mondani kellene, hanem tenni is.

Ez utóbbi eléréséért lenne egy javaslatom is, nem tudom, mit szóltok hozzá. Sokan azért ódzkodnak az esetlegesen negatív elemeket is tartalmazó kritikák megírásától, mert félnek a válaszreakcióktól. A javaslatom az, hogy ilyen esetekben szóljunk egymásnak akár ebben a topicban, s mások is olvassák el a kérdéses irományt és írjanak rá. Félreértés ne essék, nem azt akarom ezzel mondani, hogy együttesen essünk neki a szerencsétlen írók torkának, hiszen lehet, hogy valamelyikünk mégiscsak jónak látja azt, amit az eredeti kritizáló nem látott jónak. Ám ha többen is rossznak látják, azt írják is meg, így az "évszázad írói" valamivel több eséllyel kapnának a fejükhöz, hogy valami bibi mégiscsak van bennük.

Lilyana

A viszonzott kritikákról: Asd, én még adósod vagyok eggyel, amit valamikor tavaly ilyentájt ígértem a "Ha élni kell"-re. Érettségik után nekiülök, és igyekszem jó hosszú, vesézőset írni. (Azért azt ne várd, hogy utolérjelek, sem műelemzésben, sem terjedelemben. Cirka 25 sor a rekordom egy vérbeli novellához (Fritz, te voltál, ha olvasod), szóval... Áh... :roll:

)

Még a negatív kritikákról. Ha az ember visszajelez, akkor a hibák mellett igyekszik inkább a pozitív dolgokat keresni a műben, nem? Tisztán negatív kritikát írni nem csak az írónak szenvedés. Csak erről elfelejtkeznek egyesek.

Brumbal, írtad, hogy ha egyéni szófordulatba kötnek bele, akkor az megingathatja az ember önbizalmát. Ezzel egyetértek, de ha szemfüles és csak egy icipicikét is ért a dolgokhoz, akkor az ilyesmit illő kiszúrnia egy kritikusnak, nem? Persze, előfordul, hogy az embernek nem túl beleérzős napja van, de általában kitűnnek a szövegből az ilyesmik. Ezért igazából, ha belekötnek is, egy alapos mérlegelés után nem muszáj figyelembe venni. Persze, ezzel lehet, csak én vagyok így. :-?

brumbal

Na, rászántam magam, hogy véleményt nyilvánítsak a témában.

Negatív kritikával még senki nem sértett meg - igaz, eddig nem is kaptam igazán lesújtó kritikát. Nem is hiszem, hogy rászolgálnék, elvégre elég jó színvonalon író, amellett minden kritikát éretten és intelligens módon fogadó író vagyok.

(Az már igazán mellékes adat, hogy hány rituális megsemmisítésért kiáltó sort írtam már le önnön képzettségem, érettségem és intelligenciám biztos tudatában.)

Mindazonáltal el tudnék képzelni olyan helyzetet, amikor egy kritika megrengetné az előbb demonstrált önhittségemre épülő világomat. :-D

Pl. ha egy különösen frappánsak szánt fordulatomat vagy egy hiper-mélyenszántónak tartott párbeszédemet húznák le - különösen olyasvalaki, akinek tekintélye van - jó eséllyel elbizonytalanítana azt illetően, hogy érdemes-e ezt az egészet csinálnom, ha még azt se tudom megítélni, hogy mi a jó és mi a rossz egy írásban.

Nem a kritika ellen érvekek ám, akármennyire is úgy tűnik. :-)

Egy jól átgondolt, igényes kritika mégiscsak azt jelenti, hogy követelményeket támasztanak felém, hogy időt szántak arra, hogy kielemezzék eddigi ténykedésem, és akkor már másodlagos, hogy a kritikában milyen arányban vannak a pozitívumok és negatívumok. És ez nyilvánvalóan nem mérhető össze egy "fojtasd!!!!"-dal.

ui.: És akkor most roppant büszke vagyok magamra, mert van egy (pozitív) asd kritikám! Nem a kielemzős fajtából, de azért mégis egy eredeti, 2008-as évjáratú asd. :-D

Drachiss

Azt hiszem, lassan én is beállok a sorba, asd kritikáért.

hudakk03

asd

Ööö... Ha ennyire érzékenyek vagytok a negatív kritikára, akkor most menjen nektek ilyen, vagy ne menjen? Nem venném a lelkemre, ha miattam nem tudnátok aludni, még a Nobel-díj átvétele előtt sem. :twisted:

(Küld, Lilyana azt a listát, egyszer csak megleplek.

)

Egyébként pedig elgondolkoztam, hogy ez a "negatív kritikák" talán nem is egészen helytálló. Szerencsére viszonylag ritkán találkozik az ember olyan írással, amiben ne lehetne valami pozitívumot is találni - már csak azért is, mert én speciel a teljesen förtelmes cuccosokat villámgyorsan be is szoktam zárni. :twisted:

Akiknek írok, azok rendszerint valamiért, valamilyen szinten jók, csak találok kivetnivalót, és azt szóvá is teszem. Na jó, ezzel az utolsó esetemmel megjártam, mert bár eleinte ígéretesnek tűnt, a 14. fejezet végére totál kiakadtam, mint a kakukkos óra - de ez tényleg ritka. Általában az ellenkezője szokott történni: nehézkesen indul a történet, aztán belelendül az illető. Kivételnek is lennie kell.

Egyébként Lionela, visszaadtad az életkedvemet.

Azt hiszem, ez után arra a megjegyzésre, hogy "...amúgy, az talán, csak jelent valamit, hogy te vagy az egyetlen eddig, akinek nem tetszik (a barátnőm műve)" visszavághatok, hogy "amúgy az talán csak jelent valamit, hogy ti (az "írónő" és a barátnője) vagytok az egyetlenek, akinek nem tetszik, hogy kritizálok". >:)

Na és ki óhajtja az én "szívességemet" viszonozni? Engem is meg lehet ám szólni bátran! Jómagam egy egész csomó hibát látok a saját írásaimban, és - lévén, hogy naaaaagy tervek előtt állok - szívesen vennék néhány igazán kivesézős véleményt.

shanon widow

Itt még nem jártam, gondoltam akkor hagyok nyomot... :roll:

Hát, én nagyjából mindig hagyok magam után kritikát. Kivéve akkor, ha nincs időm, vagy, ha nem tudom megfogalmazni, amit közölni akarok, de később, mikor már összeszedtem a gondolataimat, nekiállok pötyögni.

Negatív kritikát, hát...Olyat nem írok, hogy sz*r. Nem akarok senkit megbántani. :roll:

Inkább megpróbálom leírni az észrevételeimet, amik általában helyesírási, stilisztikai, vessző, igeidő vagy szóismétlős problémák. Ezt legtöbbször megköszönik, nem csak nekem, hanem a többi sasszemű kritikaírónak is. Bár vannak olyan esetek is, amikor olyan tipikus "menj a francba, máshol okoskodj" választ kapok, hogy annak a rendje...Ez kicsit rosszul esik, mert én tényleg jó szándékkal és segiteni akarással írok neki, nem azért, hogy megbántsam, vagy hasonlók.

Egyszer írtam bántó kritikát, mert tényleg kiakadtam. Nem részletezném, hogy mi volt a bajom, de nem csak én tálaltam ki neki arról, hogy ennek az oldalnak mi a lényege...Meg is bántam, mert szerencsétlen emberke-nem tudom ki- azóta se irt semmit.

Nem akarok lelki világokat rombolni a kritikáimmal, bár erősen osztom azt a véleményt, miszerint, az sokkal rosszabb, ha körbe sétájuk, kikerüljük a dolgokat és az író semmi se ért, vagy a dolgok mögé lát, a sorok a között olvas, és tudja, hogy azt közölted vele burkoltan, hogy "hagyd abba, mert siralmas..."

Hát nem tudom. Ha eszembe jut valami, akkor szerkesztek.

Drachiss

Lilyana írta:

Én is gyakran vagyok úgy, hogy átvirrasztok éjszakát, mert alvás előtt szokás szerint eszembe jut gondolkodni az írásaimon, így a kritikákon. A negatívak mindig nagyobb nyomot hagynak.
Szerencsére mindig akad vki, aki megrugdos, hogy nem is vagy olyan pocsék, fejezd be az idiótaságot, és fejezd már be azt a nyavalyás sztorit, amit egy éve ígérgetsz nekem... Hát igen. Az ember barátai már csak ilyen kis számító dögök.

Szintúgy

Mostanság engem is egyik legkedvesebb barátosném billentget tomporon, hogy hé, vedd már észre magad, agonizálással nem mész semmire, küzdj!

Lilyana

Drachiss írta:

Velem a legnagyobb baj az, hogy a negatív kritikába mindig belelovalom magam, és hetekig amiatt fetrengek ébren. Hiába tudom, hogy jót akart vele, és fogadom és megköszönöm, mert tényleg hálás vagyok érte, de aztán mindig megvitatom a dolgot önmagammal, és itt kezdődnek a problémák.

Én is gyakran vagyok úgy, hogy átvirrasztok éjszakát, mert alvás előtt szokás szerint eszembe jut gondolkodni az írásaimon, így a kritikákon. A negatívak mindig nagyobb nyomot hagynak.
Szerencsére mindig akad vki, aki megrugdos, hogy nem is vagy olyan pocsék, fejezd be az idiótaságot, és fejezd már be azt a nyavalyás sztorit, amit egy éve ígérgetsz nekem... Hát igen. Az ember barátai már csak ilyen kis számító dögök.

Drachiss

Lilyana írta:

*Drach: Hiú remények? És az alvás hol marad?*

*Az.

Az alvást elvitte Girnyau (a macska). :))

Amint befejezem, nyomom is fel, hogy utána az új regényemre/novijaimra tudjak koncentrálni*

Velem a legnagyobb baj az, hogy a negatív kritikába mindig belelovalom magam, és hetekig amiatt fetrengek ébren. Hiába tudom, hogy jót akart vele, és fogadom és megköszönöm, mert tényleg hálás vagyok érte, de aztán mindig megvitatom a dolgot önmagammal, és itt kezdődnek a problémák.

Drachiss

Luna Aurora írta:

pedig egy hosszúra nyúló, de negatív kritika többet ér, mint egy tök jó, folytatsd, mikor az ember napokig dolgozik egy-egy résszel, hogy aztán három szót kapjon érte

*bólogat* Enyhén szólva is idegörlő, mikor ennyivel rendezik le az ember munkáját. Mondjuk még mindig jobb, mintha még ennyire sem méltatná...

Lilyana

Asd, ennyire euforikusan még nem örültem egy várhatóan negatív kritikának.

*félórát énekelt örömében a zuhany alatt, azért van itt ily soká* Szólj, mikor érsz rám, és milyen stílust olvasnál legszívesebben. *nemtudjalevakarniavigyort*

Lio, már csak a kedvedért, ha egyszer nobeles leszek(kac-kac), ígérem külön asdnak is megköszönöm, nem csak a meriseknek, meg a családnak, meg a macskáimnak... világbékét! *elszáll szárnyacskákon*
Öhm, ez a Nobel béke-díjra is áll. Elvégre a jól megírt kritikák helyreállítják az emberiség világba vetett hitének egyensúlyát. Bár ez alapján inkább átadnám asdnak a díjat. *azért röhögnék, ha tényleg ez lenne egyszer a dillemám*

*Drach: Hiú remények? És az alvás hol marad?*

Luna Aurora

asd írta:

Azért már megint csak oda tudok kilyukadni, ahonnan elindultam: negatív kritikát csak intelligens íróknak szabad írni. Kár, hogy zömmel az unintelligensek érdemelnék ki. :twisted:

ezzel nem értek egyet.. pont ez a kategória, akinek nagy szüksége van a negatív kritikákra (így többesszámban, mert az elsőnél még legyintenek ésvagy megsértődnek) annak hiányában nagyon hajlamosak nem objektíven tekinteni a saját alkotásukra
pedig egy hosszúra nyúló, de negatív kritika többet ér, mint egy tök jó, folytatsd, mikor az ember napokig dolgozik egy-egy résszel, hogy aztán három szót kapjon érte

Lio hsz-ére meg csak maximálisan bólogatni tudok

Lionela írta:

Szóval én nagyon örültem anno, hogy rám találtál és "belém akasztgattad" körmeid. És tudok még jópár emberről akinek hasonló élményben volt része veled kapcsolatban. :-D

(és a legtöbbjüknek szintén eltűnt a kritikája, ez már valahol ironikus).

Még sok hozzád hasonló kellene a merire. Sokan megsértődnének tutira, de ha már az "én vagyok a legjobb, és ne szóljál be" egyének kis százalékát sikerülne észhez téríteni, már azzal sokat tennétek a társadalomért (és szegény adminokért). :roll:

Még egyszer köszi, és továbbra is "garázdálkodj" csak a merin. Ki tudja? Lehet valaki neked köszöni meg az irodalmi Nobel-díját :lol:

Lionela

Egy ideje nézegetem a beszélgetéseteket, és most jutottam el arra a pontra, hogy nem bírom ki, hogy ne szóljak bele. :lol:

Asd! Tőled kaptam anno életem leghosszabb, legrészletesebb, és legalaposabb kritikáját, és minden szaváért hálát mondok neked, mégha volt benne negatívum is szépszámmal.

Egyetlen dolog nyomja a lelkem, hogy a kritikád anno a nagy merileállással együtt valahová a net homályába veszett. Kár volt érte, szerettem olvasgatni, és elemezgetni saját magam. (ez most marha hülyén hangzik így visszaolvasva

).

Szóval én nagyon örültem anno, hogy rám találtál és "belém akasztgattad" körmeid. És tudok még jópár emberről akinek hasonló élményben volt része veled kapcsolatban. :-D

(és a legtöbbjüknek szintén eltűnt a kritikája, ez már valahol ironikus).

Még sok hozzád hasonló kellene a merire. Sokan megsértődnének tutira, de ha már az "én vagyok a legjobb, és ne szóljál be" egyének kis százalékát sikerülne észhez téríteni, már azzal sokat tennétek a társadalomért (és szegény adminokért). :roll:

Még egyszer köszi, és továbbra is "garázdálkodj" csak a merin. Ki tudja? Lehet valaki neked köszöni meg az irodalmi Nobel-díját :lol:

Drachiss

Lilyana írta:

*off: hogy a jó égbe tudsz 40 órája fent lenni?! Én általában már a 23-diknál ájulásba csapó szédülőrohamot kapok... off vége*

*off* Elrontottam egy epilógust, és annyira idegesített, hogy muszáj volt újraírnom, de közben meg belekezdtem egy novellába és egy új kisregénybe.

*off vége*

Drachiss

asd írta:

Műveletlen tahó vagyok: Ki az az Emily és kicsoda Mr. Carpenter? :oops:

Emily Lucy M. Montgomery Emily című regényének főszereplője.

(A hölgy írt még olyan remek kis könyveket, mint az Anne és a Váratlan utazás.) Mr. Carpenter pedig nem más, mint Emily (aki írópalánta) tanára, és elég keményen hangoztatja a véleményét a kislány számára a műveiről, ezáltal nevelve őt.

asd

Azért már megint csak oda tudok kilyukadni, ahonnan elindultam: negatív kritikát csak intelligens íróknak szabad írni. Kár, hogy zömmel az unintelligensek érdemelnék ki. :twisted:

asd

Összehozom azt a részletes, elemző, százoldalas kritikát annak a szerencsétlen delikvensnek, akibe belebotlottam, aki felbosszantott, és akinek most juszt is a szájába fogom rágni mindazt, amit nem akar hallani és amiből egy hangot nem lesz hajlandó átgondolni, de utána a rendelkezésedre állok, Lilyana.

Rád bízom, melyik művedet tárod elém, de kérlek, ne legyen túl hosszú, mert bár ugyan határidős melóm van, és ilyenkor a takarítási láztól a kritika-írásig bármire kapható vagyok, mégiscsak be kell fejeznem azt a dög munkát. $sick

Műveletlen tahó vagyok: Ki az az Emily és kicsoda Mr. Carpenter? :oops:

Lilyana

Drach, az Emily nekem is árnyékban lapulós mű, engem is más vezérel.

De érdekes ráébrednem, hogy néha hatásilag sikerül ugyanolyan (na, maradjunk a majdnemnél) erős részletet alkotnom. (és ezt most nem a megsértett írói önérzetem mondatja)
*off: hogy a jó égbe tudsz 40 órája fent lenni?! Én általában már a 23-diknál ájulásba csapó szédülőrohamot kapok... off vége*

Asd: Szerintem nem elpazarolt idő olyanoknak írni, akik most nem értik meg. Később lehet, hogy benő a fejük lágya, és esetleg belátják a dolgokat.
Engem a lelkiismeretem nem hagy nyugodni, ezért vetemedem oykor negatív kritikára. Mert mi van, ha tanulna belőle? (Na, nem mintha olyan sok okos dolgot mondanék...) És ezért megéri vállalni az esetleges örök harag és magázódást.
Azt hiszem az én kritikaírómat is ez motiválta. A jóakarat és a segíteni vágyás. Írta is, hogy sokat gondolkodott, h megírja-e, de megírta. Az más kérdés, ha nem vacilált volna annyit, talán nem gondolkozza túl szerencsétlen versemet. De, egye fene, tök mindegy. Csak idegesít, h összekaptam vele. Pont egy versen, mikor én nem vagyok se Arany, se Petőfi. Valahogy ki kellene békülni... Nem megy nekem ez a háborúsdi.

És még vmi: asd, én nem csak verseket írok. Sőt. Elsődlegesen prózázom, csak PD-t. És most talán másfél, esetleg kettő darab írásomat merném előtted felvállalni, szóval még belém akaszthatod a körmeidet... :mrgreen:

Ha így teszel majd egyszer, igyekszem ám jól reagáló író lenni!

A szenvedélyes hangból véve: te lennél a Merengő egyik Mr. Carpentere? :-)V

asd

Ha ez megnyugtat, Lilyana, verseket nem olvasok, tehát beléd nem fogom akasztani a körmömet. :twisted:

Mert nem tagadom, én bizony az írók réme vagyok vagyok. Nagyon ritka az, hogy valaki tökéleteset tudjon alkotni, és én (fene a szemem) nem csak kiszúrom a hibákat, de szóvá is teszem. Ebben részben a Merengőn elterjedt "Tök jó! Folytasd!" kezdetű baromságok a hibásak, részben pedig a magam természete.
Az első részhez annyit, hogy egyszerűen lilát látok attól, amikor jónéhány - meglehet, jószándékú - lib... ifjú hölgy ilyesféle olvadozó hozzászólásokat sikoltozik olyan förmedvényekre, amikre a képernyő kopását is kár pazarolni, s ezáltal eme förmedvények elkövetői abba a tévhitbe ringatják magukat, hogy akkor ők most megalkották az évszázad regényét. Komolyan mondom, sokszor már-már megingatják az ifjúságba vetett hitemet!
A magam természetéhez pedig annyit, hogy utálom az eltékozolt tehetséget, lehetőséget, időt. Rühellem, ha valaki tudna jót alkotni, de elbaltázza, gyűlölöm, ha valaki lehetne nagy, de elsekélyesíti az alkotását, és a hideg ráz ki az olyanoktól, akik - ó, igen! Nagy a mondás! - leírnak tíz sort, és zseninek képzelik magukat! Méghozzá bicskanyitogatóan öntudatos zseninek!

Az évek alatt egyre bővült azoknak a listája, akiknek írtam, és megállapítottam, hogy be lehet őket kategorizálni. A legszebben, legsimábban persze azok fogadják a negatív kritikát, akiknél nem a negatívum van túlsúlyban. Bár meg kell állapítanom, általában ők is neki szoktak állni magyarázkodni - teljesen feleslegesen -, de szerencsére akadnak köztük kivételek.

A második kategória az, akinél jócskán van negatívum, de az illető intelligens. Ők azok, akik elgondolkodnak rajta. Ők azok, akik megköszönik. Ők azok, akik együtt akarnak működni az olvasókkal. Ők azok, akikből még lehet nagyon jó író is. Meg kell mondanom, minden tiszteletem az övéké - a legkomolyabban.
És a harmadik kategória... Akik "kikérik maguknak". Akiknek "népes rajongó táboruk van". Akiknek "a barátnői szerint...". Akik szentül meg vannak győződve arról, hogy a "... de akkor minek olvasod?" érv. Mondanom se kell, ebbe az utolsó kategóriába tartozókat imádom a legjobban. Ők azok, akik miatt egyfolytában veszekszek az adminokkal. Ők azok, akik sosem változnak meg, s akiknek csak a neve és az arca cserélődik ki az idők folyamán, de mindig itt vannak, lesznek, és mindig fárasztani fognak bennünket.

Hogy miért írok nekik? Hogy én is fárasszam őket. :twisted:

Bár meglehet, hogy ez csak az időm csapnivaló elpocsékolása. :roll:

Nem. Az illúzióért, hogy mégiscsak változhat valami. Ha húszból csak egynél, már akkor is megéri.

Hm... Ez csak az én verzióm, Lilyana. Fogalmam sincs, a te kritika-íródat mi vezérelte. De az biztos: az én kritikáimtól megmenekültek a verseid. :mrgreen:

Drachiss

Lilyana írta:

Igen.

Emily. Ahogy telnek az évek, és újra, meg újra a kezembe kerül, mindig mást fedezek fel benne. Nagyon sok mindent tanultam belőle, és még fogok is, tudom. Tényleg aranyat ér az összes sora. Ha szembenézek magammal, és a leírásaimat meg a képeimet kell értékelnem, mindig ez a Biblia. Talán sose fogom utolérni, de...

Amíg legjobb képességünkhez mérten, sőt, olykor erőn felül írunk, addig ne érdekeljen, ki mit mond. Belül úgyis megsúgja valami, hogy jó-e ami kikerül a kezünk alól.

Én is sok mindent tanultam belőle. Például, hogy írás terén én vagyok önmagam legnagyobb ellensége, különbejáratú kritikusa az írásaimnak. Talán ezért is van az, hogy egy-egy negatív kritika hónapokig tud gyötörni: tudom, hogy elrontottam valamit, és még rosszabb, ha ezt mások is észreveszik és részletezik. De ebben sem szabad elmerülni, mert a vége folytonos bizonytalankodás lesz, amikor az ember már abban is a rosszat keresi, ami jó, és a saját agyára megy vele. *tapasztalat*

De azt is megtanultam abból a könyvből, hogy sosem szabad magunkat másokhoz mérni. Nehéz, olykor nagyon is, még én is csak tanulom a dolgot, és egykor nekem is az a könyv volt A Cél, de aztán rájöttem, hogy annyira más emóciók dolgoznak bennem, hogy felesleges volna megpróbálnom felérni hozzá. Inkább csak meglapulok az árnyékában, gyakorta előveszem, beleolvasgatok, sóhajtok egyet és elfogadom, hogy írni sokféleképpen lehet, de a bálványok éppen attól váltak idolokká, hogy önmagukból adtak át valami különlegeset. És amíg nem válunk hozzájuk hasonlítossá, addig célként kitűzni őket magunk elé nem más, mint önámítás. (Én meg most nagyon fellengzősen elgondolkodó vagyok, de ezt tudjuk be az idestova 40 órája tartó nem-alvásnak).
És, mivel immár eljutottam oda, hogy megértsem, hibátlant sosem alkothatok, mivel emberként eleve hikomatnak születtem, így megelégszem a kisebb sikerekkel is. Mikor kezdő pötyögő voltam, egy akkori felkapott Meris író volt a bétám, mostanra én lettem az ő lektora.

Mindent összevetve: negatív kritikák ide vagy oda, akkor lépcsőzik felfelé az író, ha tisztában van a saját története hibáival, és ha ez megtörténik, a mínuszos véleményt is sokkal korrektebben tudja kezelni, de még akkor is vigyáznia kell, hogy ne essen át a hippogriff másik oldalára, a jó történetében is hibát keresve.

Lilyana

Igen.

Emily. Ahogy telnek az évek, és újra, meg újra a kezembe kerül, mindig mást fedezek fel benne. Nagyon sok mindent tanultam belőle, és még fogok is, tudom. Tényleg aranyat ér az összes sora. Ha szembenézek magammal, és a leírásaimat meg a képeimet kell értékelnem, mindig ez a Biblia. Talán sose fogom utolérni, de...

Amíg legjobb képességünkhez mérten, sőt, olykor erőn felül írunk, addig ne érdekeljen, ki mit mond. Belül úgyis megsúgja valami, hogy jó-e ami kikerül a kezünk alól.

Drachiss

Lilyana írta:

DM-nek, és Drachissnak is igaza van. Majd mindkettőt kicimkézem Lucy M. Montgomery Mr. Carpentere mellé a szekrényemre.
Ő azt mondta: "Attól, hogy leírtál tíz jó sort, még ne képzeld zseninek magad..."
De ő volt, aki hozzátette azt is: "ha 13 évesen képes vagy leírni 10 jó sort, akkor húszévesen tízszer tizet írsz majd... ha kegyesek az istenek."
Bennem ez tartja a lelket.

Emily? Remek könyv. Imádom minden sorát, mind az öt kötet itt sorakozik mellettem a polcon, alig egy karnyújtásnyira.
És, ha jól emlékszem (fenét emlékszem, itt a kezemben), ezt is mondta Mr. Carpenter:
- Hasztalan próbálkozás mindenkinek a kedvében járni. Céltalan próbálkozás a kritikusoknak tetszeni...

Lilyana

Igen, a hangulat fontos... De, azt hiszem ezért alkalmazunk különféle egyezményes jelöléseket és figyelmeztetéseket. Ha tudod, h benned a hiba, akkor ne írj leszóló kritikát a szerencsétlen írónak, jobb ha visszajössz holnap. Ha mégsem, ne csodálkozz, hogy az író morog egy sort, mert nem látja rendesen a válaszát a billentyűzetdarabkáktól... :roll:

Csak azt nem értem, miért kell rögtön kenyértörésre vinni a dolgot.

GYK, nekem is van, h lövésem sincs mi az égről írt a barátnőm. XD Mentségemre szóljon, ő elvontabban utazik.

DM-nek, és Drachissnak is igaza van. Majd mindkettőt kicimkézem Lucy M. Montgomery Mr. Carpentere mellé a szekrényemre.
Ő azt mondta: "Attól, hogy leírtál tíz jó sort, még ne képzeld zseninek magad..."
De ő volt, aki hozzátette azt is: "ha 13 évesen képes vagy leírni 10 jó sort, akkor húszévesen tízszer tizet írsz majd... ha kegyesek az istenek."
Bennem ez tartja a lelket.

GYK

Drachiss írta:

...

Ahogy elnézem, a tanárnak nem volt humora... XD

Egyébként maximálisan egyetértek. Sőt, még ha van egy írás, amin normál esetben betegre röhögné magát az ember, ha valami baja van, negyedannyira sem vicces.

Meg még van pár tucatnyi befolyásoló tényező...

Drachiss

GYK írta:

Egykori magyartanárom elemeztette velünk a verseket, mert muszáj volt, hátha érettségin valaki azt választja, de ő megmondta, szerinte semmi értelme nincs, mert honnan a fenéből tudhatnánk, hogy évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt mégis mit akart vele az írója.

Nálunk is volt egy hasonló eset, verselemzés, de nálunk konkrétan így szólt a kérdés: mi ihlette a verset, milyen érzelmi állapotban volt a költő a mű születésének pillanatában?
Valami olyasmit írtam, hogy beszívott, és titokban a sellőkre izgult, tehát amellett, hogy alkoholista volt, ráadásul különösen perverz is, majd a végére odabiggyesztettem, hogy sokszor még a saját lelkiállapotommal sem vagyok tisztában, hát honnan tudhatnám akkor, hogy Heine mit érzett, amikor a verset írta? Kaptam egy egyest, egy osztályfőnökit, meg aputól egy idült vigyort, mikor megmutattam a dolgozatot.

A vers sohasem egyszerű téma, mind értelmezésében, mind átérzésében a legtöbb buktatót tartalmazza. Elég csak abba belegondolni, hogy egy bizonyos írás a különböző emberekben milyen különféle reakciókat válthat ki, és a vers, mint jóval árnyaltabb kifejezési eszköz, még több félreértést szülhet. Aki ír, akár verset, akár történetet, mindig vállalja, hogy félreértik, amit mondani akar, és ez nem mindig a megfogalmazástól függ, sokkal inkább az olvasó lelkiállapotától.

GYK

nah, most jött el az idő, hogy én is beleszóljak, lévén abban az említett kritikakommandóban benne voltam.

Lil, még emlékszem, hogy miként reagáltál a dolgokra, sőt, tulajdonképpen te voltál az egyetlen, aki reagált (legjobb tudomásom szerint - ja nem, most nézem közben, és volt még). De volt, aki egyszerűen elintézte azzal, hogy letörölte a művét, műveit. XD (ezen az akción nevettem egy jót... XD)

Egyébként az első negatív kritika (kritikák) keményebbek tudnak lenni bármelyik másiknál, mert az mégiscsak az első.

De igazából az a baj, hogy ha nem egy adott fandomban vagyunk, hanem egy saját világban, ahol egyszerűen csak vannak a szereplők, akkor baromira nehéz két embernek ugyanazt belelátni egy történetbe. Még akkor is, ha például a legjobb barátod/barátnőd írta. Ím itt vagyok én, az élő példa. Néha fogalmam sincs, hogy a legjobb barátnőm mit akart egy-egy verssel mondani, holott úgy ismerem őt, mint a saját tenyerem.
De vonatkozik ugyanez novellára, egypercesre is.

Az pedig, hogy vers, szerintem csak erősíti ezt a dolgot.

Egykori magyartanárom elemeztette velünk a verseket, mert muszáj volt, hátha érettségin valaki azt választja, de ő megmondta, szerinte semmi értelme nincs, mert honnan a fenéből tudhatnánk, hogy évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtt mégis mit akart vele az írója.
Oké, vannak, amiről süt, de a nagy többségről nem.

De itt van DM örök érvényű mondata:
"Örülnöd kellene. A rossz kritika is kritika. És Te legalább olyat kapsz."

Öhh, mindezzel azt akartam mondani, hogy én örülök a negatív kritikának.

Lilyana

Bevallom, az elmúlt fél évben ez a téma érzékenyen érint.
Korábban sose volt gondom a negatív kritikákkal, tudtam őket kezelni, de egy ideje a sértett író munkál bennem, szóval én most az ő nevében írok.
Semmi gondom nincs azzal, ha megírják, ha nem tetszik, vagy itt rossz, ott rossz, mert ennek még örülök is, (illetve nem örülök, hogy nem tetszik, de mindegy...) hogy elmondják. Volt olyan, amiből igenis tudtam tanulni. (Lásd Kritikakommandó, ha valakinek mond ez vmit, mert most igenis sok hasznát veszem. Még ha akkor kezdő negatív-kritika-elviselőként vettem is részt. Azóta nyugisabbá fejlődtem. Hála érte, gyerekek!)

De mi a helyzet akkor, ha értelmes a kritikaíró, és tényleg hozzáértő is, de nem érti a verset (mert itten épp erről volt szó)? És lehet, hogy nem minden érthető, mert mégis csak én tudom kikről van benne szó, ráadásul nem vagyok egy Petőfi, de itt amúgy is a tök egyszerű érzés volt a lényeg, és nem a görcsös beleérteni-akarás. Még viccesebb, ha utal az első benyomására, és az helyesebb, mint a belőle vont következtetés. A nem értés egy dolog, csak ha még félre is érti... És nem lehet eltántorítani, és belelendül a belemagyarázásba, és már ahhoz képest kritizálja a művem. (Félreértés ne essék, most nem merisekről van szó.) Mit tehetek?

Magyarázzam két oldalon keresztül, bennem mit indít el? (Rövidebben, de megtettem.) Nem szánalmas a bizonyítványom magyaráznom? És csodálkozik, ha jóindulatú mindentudását felfortyanva gúnnyal illetem? Oké, én is hibás voltam, mert 100 helyett csak 20-ig számoltam, ha legalább 60-ig mentem volna, biztos hűvösebben reagáltam volna. De én sem vagyok fából.
A válaszommal elértem, hogy azt mondja, nem ír nekem többet a veszekedések elkerülése végett. Hát, kösz!

Ezzel sajnos nincs megoldva a probléma. Ha tovább magyarázkodom, még inkább nevetségesé válik a már amúgy is idétlen katyvasz, tehát írói önérzetemen csúnya folt esett, és ő sem érzi magát megértve, csak azt veszi észre, hogy kis szánalmas méregzsákként viselkedem vele.
Mit tehet ilyenkor az ember?

Megmondom, én mit tettem(hogy jó-e vagy rossz, nem tudom): nem magyaráztam tovább. Elfogadtam, hadd gondolja így. És néhány hónappal később újra elővettem. Aztán tegnap letöröltem a verset is, a kritikáját is, még csak le se mentettem, mert ha nem teszem, csak tovább szítom magamban a tüzet. És az a rossz, hogy ez kihat más reakcióimra. Szeretném rendezni a dolgot, beszélni vele, de addig hogyan, ha azóta sem változott a véleményem? (Gyanítom, az övé sem.) Ez meg tényleg csak újabb veszekedést szülne.

Tudom, ez csak az én személyes sérelmem, amiből ráadásul csak az egyik fél verzióját hallottátok, így ítélkezni se nagyon lehet, de...
Szóval vannak fura patthelyzetek. Mert én is jeleskedni szoktam ám őszinte, de csomagolt kritikák terén, és én is aggódva várom az író reakcióját. És sokkal jobban tisztelem őket onnantól, hogy egy rosszabb kritikára is korrektül tudtak felelni.

Lil voltam

Ui.: Bocs az utólagos szerkesztgetésekért, még eszembe jutott néhány dolog.

Kisera

asd írta:

De hogy mennyi haszna van az esetleges őszinte negatív kritikának, azt nem tudom. Azt hiszem, írója és kritika írója válogatja. Van, aki elfogadja, sőt megfogadja, van, aki megsértődik tőle. Az alapkérdés tehát továbbra is megválaszolatlan: Szükséges-e a negatív kritika?

Szerintem csak akkor szükséges, ha az illető személy, az "író" szeretne esetleg fejlődni is. Ha nem, ha mindössze azért publikálja műveit, hogy némi elragadtatást és visszajelzést facsarjon ki másokból, hogy istenítsék és dícsérjék, de valódi, építő véleményekre nem kíváncsi, akkor egy ilyen emberkébe kár az őszinteség. Milyen tisztességes lenne, ha az ilyen emberek kitennék a történetük leírásába: "Csak akkor írj, ha pozitív a véleményed!"

Én péel már jó ideje úgy vagyok ezzel, hogy... inkább nem írom meg a negatív kritikámat senkinek, mert tapasztalatom szerint a legtöbben csak besértődnek rajta, rossz néven veszik, sőt, esetlegesen még rosszindulatot is feltételeznek a háttérben.
Bevallom amúgy, én is soxor így reagálok. Egyetértek Drachisszal, egy kedvesnek és jóindulatúnak tűnő negatív vélemény sokkal rosszabbul tud esni, mint egy tahó "Bémeg, ez szaaar!"-típusú. Mert utóbbi esetben csak legyint az ember, hogy micsoda bunkó, az ilyen szavára nem adok, és így nem sérül az ego. Viszont ellenkező esetben... na, akkor el kell gondolkodni, mennyi igazság van a kritikában, mit kellett volna máshogy, másképp írni, hogy jobb, hogy tökéletesebb legyen. Az ilyen szembesülés önnön tökéletlenségével pedig igen fájdalmas tud lenni, ha az ember nem elég érett személyiség, ha túlteng benne a nárcisztikus egó, ha tényleg csak magasztaló dicshimnuszok reményében kezdett neki a publikálásnak Merengőn.

Szóval szerintem nem egyszerű téma.
De ha az ember fejlődni szeretne az írásban, akkor igenis szükséges néha rosszat is kapnia.
Szerény véleményem szerint a legkevésbé akkor sértő egy (részben) negatív kritika, ha olyan ember írja nekünk, akiről bizton tudjuk, nem rosszindulatból teszi, aki már régóta figyeli munkásságunkat, aki írt már jót is, akiről feltételezhetjük: valóban azért osztja meg velünk meglátásait, mert szívén viseli a történet sorsát, és nem megbántani akar.
Én már kaptam ilyet. És nem mondom, hogy hú de jól esett. Viszont visszanézve már látom, hogy jó volt valamire, a hasznomra vált.

Drachiss

asd írta:

De hogy mennyi haszna van az esetleges őszinte negatív kritikának, azt nem tudom. Azt hiszem, írója és kritika írója válogatja. Van, aki elfogadja, sőt megfogadja, van, aki megsértődik tőle.

És van, aki totál letargiába esve, egyetlen elrontott fejezet miatt képes hónapokig agonizálni, mégha maga a kritika formája, hangneme kedves és megértő is. *magára mutogat* Sőt, ez általában csak még rosszabb, mert attól lesajnáltnak érzi magát az ember, míg egy bunkó negatív vélemény képes kiváltani olyan ellenreakciókat is, mint a dac, és a csak-azért-is-megmutatom állapot, ami természetesen nem keverendő a megsértődős, "ki vagy te, hogy beszóljál nekem?!" stílussal.
Ennek fényében - és ez csak az én személyes véleményem, és teljes mértékig saját magamból indulok ki -, igen, szükséges a negatív kritika, olykor áldásosabban hat, mint a pozitív vélemény.

asd

A Merengő egy nyilvános weboldal, ahová bárki feljárhat regisztrálás nélkül akár olvasni, akár véleményezni, méghozzá szabadon, s csak a társas élet szabályai szerinti kötelező udvariasságot kell betartania (elvárhatóan). Ám a véleményezés szabadsága magában foglalja az esetleges negatív véleményezést is. Az, aki felpakolja ide az írásait, vállalja, vagy legalábbis vállalnia kellene ezeket az esetleges negatív kritikákat is. Aki felháborodik rajta, aki kikéri magának, aki azzal vág vissza, hogy nem kötelező őt olvasni, tehát aki képtelen elviselni a negatív kritikát, ne pakolja fel ide az írásait! Az csak füzetben vagy e-mailben adja oda a barátnőinek a remekműveit, s higgye a szobája net-közösség nélküli magányában, hogy ő az évszázad írója.

Persze az megint más kérdés, hogy elvárható a negatív vélemény kulturált hangneme, valamint az indoklás, hogy mi váltotta ki az olvasóból mindezt. És megjegyzem, indok az is, méghozzá nagyon is komoly indok, hogy az illető író oly mértékben tehetségtelen, hogy kár volt a kezébe klaviatúrát vennie. Ugyanis tévedések elkerülése végett nem mindenki tehetséges író pusztán azért, mert ismeri a betűket.

De hogy mennyi haszna van az esetleges őszinte negatív kritikának, azt nem tudom. Azt hiszem, írója és kritika írója válogatja. Van, aki elfogadja, sőt megfogadja, van, aki megsértődik tőle. Az alapkérdés tehát továbbra is megválaszolatlan: Szükséges-e a negatív kritika?

Erynnis

Hát én is megmondom a vélemény, de általában egy kicsit finomítva, vagy ha nagyon olyan akkor inkább küldök egy e-mailt. Ilyen még nem volt, mert egyszerűen volt olyan is, hogy én nem bírtam azt tovább olvasni, de belolvastam a kritikákba, az ottaniaknak tetszett, most akkor minek ronstam el az író örörmét? Ez az egész ízlések és pofonok kérdés az egész. Na jó lehet, hogy nem, de azért mégis ott van ez is benne. És itt most nem az íróra gondolok. Mert lehet egy írónak egy rossz, és egy jó írása is. És ettől nem kell beskatulyázni. Nekem is van olyan, hogy egy írótól tetszik egy történet, de a másik nem, és ki is léptem belőle. Most minek mondjam meg a véleményem? Itt most nem azt értem, hogy nem kritikáznék, hanem hogy tetszett-e, vagy nem. Mert ha odaírnám, hogy nem tetszett, akkor mit érnék el vele? Semmi, max annyit, hogy megmondja sorry. És felteszi a leg basicebb kérdést : Akkor minek olvastad el? :twisted:

Nem arról van szó, hogy nem írnék kritikát, mert mindig írok, ha valamit elolvasok. Hanem arról, ha kell megmondom én a véleményem, hogy mi tetszett és mi nem tetszett benn, de ha az egész nem tetszett, akkor minek írjak???? :idea:

Ennyi volt az én kis kifejtésem.

Dana

Hát én mindenképpen megmondom a véleményem, de ha az a problémám vele, hogy a történet alapja nem tetszik de maga az írás szép, szóval jól van megfogalmazva, akkor elémondom, hogy szép, és jó, csak az a baj vele, hogy nem az én stílusom. Olyan talán egyszer volt, hogy elég rendesen megmondtam a véleményem, azt sem anyázva, csak úgy elmondtam h mit gondolok, de az író azóta se reagált...

rikkygirl

Nekem alapvető dolog, hogy ha elolvasok valamit, akkor kritikát írok, mert engem is baromira bosszant, ha látom, hogy egy nagy rakás ember olvasta az írásomat, de csak négy írt kritikát.
--> Ebből kifolyólag megírom azt is, hogy tetszett-e vagy nem, és azt is, hogy mi a jó, mi a rossz. Bár egyelőre még nem találkoztam rémessel, vagy borzalmassal... inkább csak unalmassal, de... mindig becsúszhatnak bakik!

hell boy

Tiszta hülyeség az egész! :twisted:

Alisa002

Ha abszolút nem tetszik, nem olvasom tovább, miért gázoljak én más lelki világába, mert ilyen az ízlésem? Szerintem senkinek nem esik jól az ilyesmi.
Ha viszont van benne néhány hiba, persze csak építő jelleggel, megírom a véleményem és megmondom szerintem hogyan tehetné jobbá.
Ez a kritika lényege: hogy segítsük az írót, azzal hogy reagálunk.

Lora Black

asd írta:

Lehet, hogy sokat lehet tanulni a negatív, de megindokolt kritikákból, de a legtöbben megsértődnek rajta, akár beismerik, akár nem. Ez van.

Egyébként az én legvelősebb negatív kritikám "anyád"-tól származott, és ezt tartalmazta: "szar". No comment.

pf. Az ilyenre nem is lehet mit mondani. Az ilyenek már tényleg szánalmasak.

asd

Lehet, hogy sokat lehet tanulni a negatív, de megindokolt kritikákból, de a legtöbben megsértődnek rajta, akár beismerik, akár nem. Ez van.

Egyébként az én legvelősebb negatív kritikám "anyád"-tól származott, és ezt tartalmazta: "szar". No comment.

Merengő Fórum

Negatív kritikák...

Ki van itt