|
3. jelölt
Oké, ez lehet, hogy réteg történet, mivel Severitusnak szántam, tehát úgy olvassátok a tartalmat, ami talán nem is igazán megszokott, és nagyon hosszú lett, de már régebben megírtam, és gondoltam, így jó, ahogy van:
Kezdet. Harry egy ismeretlen helyen ébred, és nincs túl jó bőrben, nagyjából mindene fáj. Egy ismeretlen lány hajol fölé, és rögtön kérdezgetni kezdi. Hogy van? Mi történt vele? És ki ő? Harrynek pedig rá kell jönnie, hogy gőze sincs a válaszokról. Csupán annyiban biztos, hogy valamit nagyon meg kéne tennie, és fontos dolog történt vele, de nem emlékszik. Kiderül, hogy kb. három hónapja ez a kedves lány (mugli) gondozta, mert ő akadt rá, meglehetősen rossz állapotban. Félt is, hogy a fiú esetleg meghal.
Mivel Harry nem tudja a nevét, a lány nevezi el, halott bátyjáról, és Harry megpróbál alkalmazkodni. Néhány helyzet megoldásakor azonban rá kell jönnie, hogy valami nagyon nincs rendben körülötte. Ha kinyújtja a kezét valami után, és nagyon szeretné azt, a tárgy szimplán csak a kezében terem, ami persze csak újabb kérdéseket vet fel. Ezen felül érzi, egyre inkább, hogy valami belülről sürgeti. Valakinek, vagy valakiknek nagy szüksége lenne rá, és emellett az utcán, olykor furcsa ruhás emberek különösen, örömmel és tisztelettel nézegetik. Apró dolgok kezdenek neki beugrani, mikor például a fejéhez nyúl, meglepetten tapasztalja, hogy a haja szokatlanul hosszú, nem a megszokott, és több ember arca is bevillan előtte, főleg az álmaiban.
Ezek között sűrűn szerepelt egy vörös hajú fiú, egy barna, bozontos hajú lány, és egy félhosszú hajú, férfi, végtelenül mélynek, és feketének tűnő tekintettel. Az éjszaka látott eseményeket reggel már csak töredékekben tudja felidézni. Aztán egy alkalommal taláros férfiak támadtak rá, és folyton egy adott néven, Potternek szólítják, és fényes nyalábokkal kínozzák, hogy áruljon el nekik valamit, amire nem is emlékszik. Viszont amit művelnek, felszínre hozza utolsó emlékét, hogy miként is került ilyen szörnyű helyzetbe és állapotba. Mikor már nem tudja elviselni az idegenek jelenlétét, ösztönösen védekezni, majd támadni kezd, és rá kell jönnie, hogy ez nagyon jól megy neki, és olyan dolgokra képes, amit sosem hitt volna. Vagy mégis. Az elméje mélyéről varázsigék szivárognak elő, amit ki is használ most alaposan.
Aztán újabb alakok tűnnek fel, és Harry megrémül, hogy ennyi támadóval már nem bír el. Ezek azonban a fekete talárosokra támadnak, és miután már egy sem marad, mindnyájan a döbbent fiú felé fordulnak. Egy fiatal nő azt mondja neki, hogy végre használta az erejét, így az apja érzékelni tudta, hol lehet. Már nagyon aggódtak miatta, és végigkutatták utána a fél országot. A többiek valami olyasmiről beszéltek, hogy a csata közben történt valami. Aztán előlép az álmából ismert férfi. Fekete haj, fekete szem, és arcán mérhetetlen megkönnyebbülés, és öröm. Harrynek szólítja őt, és odalép hozzá, hogy ki tudja, mit csináljon, de a fiú nem várja meg. Bizalmatlanul arrébb lép, és azt mondja, hagyják őt békén, itt mindenki bolond, és mindenkinek vele van dolga.
A férfi fürkészőn méri végig, és látszólag azonnal rájön, mi lehet a probléma. Mielőtt Harry bármit léphetne, magához öleli, és a következő pillanatban valami nagyon kellemetlen dolgot követően egy egészen más helyen találja magát. Dühösen tépi ki magát a taláros alak karjaiból, aki miután megérkeztek, még mindig csak ölelte. Azonban nem marad ideje méltatlankodni, mert két fiatal veti a nyakába magát, és a nevét ismételgetve, nevetnek és sírnak. Arról beszélnek, hogy úgy örülnek, hogy jól van, és hogy tudták, hogy az apja úgyis előkeríti. Harry azonban ellép tőlük, és azt mondja, nem hisz nekik. Az egyetlen ember, akiben bízik az az a lány, akivel eddig élt. A vörös fiú, és barna hajú lány csak néznek rá, mire a sötét férfi kijelenti, hogy az összecsapás során az átok és a mágia kitörés emlékvesztést idézett elő, és hogy nyilván ezért nem próbált jelentkezni.
A férfi ismét felé indult, és azt mondta, ő Perselus Piton. Harry nem várja meg, míg odaér, felkapja a kezét, és megfenyegeti, hogy ha közelebb jön, bármi áron, de megállítja. A férfi azonnal megtorpant, de rákérdezett, hogy mégis mire véli az erejét? Nem ismerős neki? És ha már itt tartanak, nézzen rá, mert ő az apja, és az a két – itt rámutat a fiatalokra – Ron és Hermione a legjobb barátai. Harry teljesen összezavarodik, mire a lány megszólalt.
„- Ismerlek téged, Harry! Kérlek, figyelj rám! Tudom, milyen vagy, mikor valami aggaszt. Hogy csillog a szemed, ha vidám vagy. Tudom, hogyan gondozzalak, ha beteg vagy, tudom milyen, ha szeretsz, és tudom milyen téged szeretni. Mindig melletted akarok lenni. - Ez fáj – nyögött fel a fiú a fejéhez kapva. Nem tudta, mit tegyen, de nagyon úgy tűnt, mintha meg akarták volna akadályozni, hogy emlékezzen.”
Végül meggyőzik annyira, hogy maradjon. Lassan mindenkit elfogad, de Pitonnal kapcsolatban ellenérzései vannak. Folyton kellemetlen emlékek jönnek elő vele kapcsolatban, düh és gyűlölet. Nem tudja hova tenni ezeket, ahogy azt sem, hogy az itteni emberek csodákat várnak tőle. Hamarosan részt kell vennie különféle akciókban is, ami meglepő módon nem is okoz neki gondot, s rájön a személye mibenlétére, és arra, hogy barátai tényleg támogatják, és hogy apja… nem az, akinek lennie kéne. Miért hívják Potternek, ha az apja Piton? A természetük, temperamentumuk, mint a vitáik során kiderül, nyilvánvalóan egyezik. Hajuk, eszük, és ahogy észrevette erejük is… valahogy mégsem stimmelt. Aztán egy bevillanó emlék után rájön. Megjelenik előtte keresztapja, aki gyűlölte a jelenlegi apját, de legjobb barátja volt egy bizonyos James Potternek. És innentől elindul a kálvária.
A név stimmel, a kinézete is ezzel a férfivel, miután utána nyomoz, és rájön, hogy a szeme egyértelműen az anyjától ered. Aztán kiderül, hogy alig két éve van a valódi apja mellett, és hogy azelőtt nem volt túl rózsás a viszonyuk. Harrynek meg kell tanulnia újra bízni benne, ami nagyon nehezen megy. Felrémlenek előtte a régi sérelmek, apja bántása, míg utálta, ami heves párbajokat okoz köztük, néha nem is csak szóban. Felszínre kerül, hogy sok dolgot, ami köztük van, idáig meg sem beszéltek, így nem is csoda, hogy Piton is robban, ha Harry reakciója nem neki tetsző. Aztán szépen lassan abbamaradnak a heves dacolások, és Harry ismét megtanul bízni benne. Barátai szerint a férfi viselkedése is merőben közvetlenebb lett, és a fiúnak nem kell túl sok ész, hogy megértse miért. Most alakult ki köztük igazán az a kapcsolat, amikor már nem maradtak kérdések, csak valóban a köztük lévő apa fiú szeretet a lényeg.
Harry kezében a pálcával egyre veszélyesebbé válik. Aztán fény derül rá, hogyan is került ilyen helyzetbe a fiú, és mit akart vele Voldemort. Mert ahhoz kétség sem fér, hogy akarni mindig akar valamit. A kérdés csak az, pontosan ki, és mit. Ugyanis nem csak a halálfalók, de a minisztérium is kereste az eltűnése után, egészen más indokkal.
_________________ 
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára mellons 2007 október 13 (szombat), 18:37-kor.
|