Merengő Fórum

Hűű, azt hittem, ha jövök haza, már lesz valami friss, de semmi... Mi történt?

Hülye vicc volt, nyugi, nem fogom leszedni egyiket sem.
Jobban ragaszkodom azért hozzájuk, és nagyon büszke vagyok minden sorra is, amit kaptam rájuk tőletek.

Morzsácskát...? Kész fejezet nélkül legfeljebb idézgetni tudok majd előtte. De ahhoz is kéne egy kicsivel több belőle... igyekszem.

Nehogy leszedd valamelyiket is!
Inkább várunk
De azért már olyan jó lenne egy kicsi morzsát kapni a Kit-ből is , abban viszont teljesen igazad van, hogy egyszerre csak egyvalamivel kell foglalkozni, hogy kihozhassuk a legjobbat, szóval kitartást!

_________________
Írófigyelő

Sziasztok!


*lapos pillantást vált Kittel, aztán az SE sebeiket nyalogató szereplői felé sandít - a helyzetet felmérve erősen koncentrál, és megpróbál osztódni*

Az a baj, hogy tudom, hogy a Kithez jobban vártok frissítést, de egyelőre nyakig benne vagyok az SE-ben, még ha most épp egy kicsit problémát is jelent nekem. Meg hát... magamat ismerve, ha ezt most félbehagyom, hát biztos, hogy egy évig felé se nézek újra.

A helyzetből okulva többször nem kapok kétfelé egyszerre, de ez nem az a korrigálható hiba. (Hacsaknem leszedem az egyiket, aztán kész állapotban majd feltöltögetem újra, de ez nem fair semerről sem... ) Szóval csipkedem magam és lelövöm a maximalizmusomat, addig pedig köszönet a türelemért, kitartásért. *pironkodik összevissza...*

*Szép csendesen megböködi a drága írót, mert szeretne lassan egy új fejezetet a Ki(t) tudja?! című történethez, merthogy nagyon tetszik neki.
De miért ír magáról E/3-ban? Talán túl sok szerepjáték...*

_________________
"Soha ne becsüld alá azt a megnyugvást, amit egy macska adhat. Nincsenek szavai, de apró érintéseivel, bökdöséseivel, odabújásaival kimutatja irántad érzett szeretetét - és megpróbálja elterelni a figyelmedet a bánatodról."

Én kitartó vagyok...
Óóóó, és... Kit? már annyira várom azt is.

_________________
Írófigyelő

Sziasztok!


Mivel megint visszatért az igazi énem, az SE legutóbbi fejezeténél nem tudtam mondani semmit, csak azt, hogy igyekszem hétvégére megírni a következőt. Azóta a fejezet megoldásával szöszölök, az idő előrehaladtával egyre brutálisabb megoldásokkal kacérkodok (érfelmetélés, falnak rohanás, kötél nélküli bungee jumping, űrbe kilövés...), szavazást kéne indítanom, hogy melyik a legjobb, azt hiszem.

Na jó, igazából azt akartam közölni, hogy jelenleg kimondhatatlanul nem vagyok elégedett egyik verziómmal sem (és nagyon sajnálom magam ); holnap egész nap nem leszek itthon, az írás így nem fog haladni. Vasárnap meg... vagy űrhajós majommá avatom magam, vagy valami lesz a következő fejezettel. Például elégetem. Vagy megírom.

*ágyba parancsolja a sok felvételtől és verziótól hullastresszes szereplőit, és imádkozik, hogy a vasárnapi találkozójukból már legyen valami értékelhető*

Szió!

Meglestem - örülök, hogy elolvastad és hogy tetszett. ^^
*kicsit ijesztő belegondolnia, hogy ennyire jól megy neki az őrület...*
Ó. És mit fogok kapni benne? Várom...

Szia!
Jártam nálad, a Jó újra látni téged című remekművednél, mert az tényleg az. Hatott, és ez valami csodálatos
Itt is szeretném megköszönni, hogy megosztottad velünk!
(6 után majd küldök egy pü-t, addig nem szabad )
CzUpP

_________________
EKLE-tag

Hajjaj... igen, tudom. Hogy mégis olvastad- figyelted - azt viszont nagyon köszönöm! (Én mondjuk úgy 10-ig nem mertem feljönni, rettegve a visszhangtól, vagy annak hiányától...)

Hogy nem kell félnem? Ezt a részét még tanulnom kell. Most persze klassz, olvadozok, hitetlenkedek, és olyan leszek egy jó ideig, mint a Duracell-nyuszi; előttem van a következő fejezet, újult erővel írom... aztán ez elmúlik. És nem magamban nem bízom, hanem valahol a közönségemtől félek. Mert "írni" tudok (mint valamiképpen bárki), de a milyenségét már ők, ti döntitek el, az már nem az én reszortom.

Hát ezért félek, és szerintem valahol mindannyian ezért félünk. Ha nem tudnánk valahol mélyen, belül, hogy képesek vagyunk leírni és átadni dolgokat, akkor egyáltalán nem publikálnánk. A kérdés mindig csak az, hogy éppen akkor sikerült-e közérthetően visszaadni, ami bennünk van.
Azt hiszem...

Az én idegeim is feszültek ma sok okból kifolyólag, biztos tudod... De azért nem tudok nem fülig érő szájjal mosolyogni, mikor elolvastam a kritikáid... Azért, látod, nem hiába mondtam, amit mondtam "próbaolvasásnál" Neked. Azt hiszem, innentől már nem kell többet biztatnom Téged. Azért valamilyen szinten ez tűzkeresztség is volt, nem? Látod, minden műfajban tudsz alkotni, ha akarsz. És láthatod, milyen erősen tudsz bánni a szavakkal. És nem kellett volna félned. Nagyon örülök, hogy mindenki úgy reagált, ahogy ezt a fejezet megérdemli.

*Athanor megveregeti Asha hátát, majd kezet fog vele, és visszasompolyog a függöny mögé*

Ééééés...

A semmiért egészen: 5. fejezet - Marionett

*az idegei pattanásig feszültek, kéztördelve kritikát vár...*

Szuper

_________________
Írófigyelő

Szia Shanon!

Ma igen, szokásosan estefelé. ^^ Abban bízom, hogy addig sikerül normálisan befejeznem az ezutáni fejezetet, és fixen meg tudom mondani, hogy mikor számítsatok rám legközelebb.
De ha törik, ha szakad, hét körül frissítek, aztán legfeljebb itt fogok csiripelni, hogy merre jár a következő fejezet.

Sziaaa!
Ma kapunk valamit?^^

_________________
Írófigyelő

*léptei visszhangzanak az üres térben...*

A semmiért egészen: 4. fejezet - Halleluja

... Jó, jó, nem vasárnap van, hanem szombat, csak hát... fellelkesedtem, na. Szóval... hátha valaki a főoldalon nem veszi észre, csak a fórumon:

A semmiért egészen: 3. fejezet - (Ön)Arcképek

Jó olvasást! Remélem, tetszeni fog. A vélemények meg... tudjátok, abba a dobozkába... és szeretettel várom.

Elröpült az idő, vasárnap van, tehát ma este Heti Hetes... meg A semmiért egészen frissítés, természetesen, ami már fel is került az oldalra, szóval jó olvasást.

Viszont ez a közös vonása a Heti Hetessel, úgy tűnik, megmarad egy ideig: a következő rész jövő vasárnap érkezik, és maradok a heti egy frissnél egy kicsit. Csupán praktikussági okokból, tudjátok, a drámázás után feldobják az embert a Jáksó-féle poénok... *mossa kezeit, nem tehet semmiről, csak az olvasói lelkére akar vigyázni...*


*elsunnyog - tanulni*

Szió.

Ez a koldus és királyfi-dolog, ami mindenkinek feltűnik, valójában csak egy apró alap, szinte lényegtelen - arra szolgál, hogy megmagyarázottak legyenek a személyiségbeli különbségek, például. (Tehát Ryan egy stabil, kiegyensúlyozott háttérrel lelkileg egészségesebb, ugyanakkor Zach "edzettebb", erősebb, önállóbb, aki a jég hátán is megél... *spolierezne, de fékezi magát*)

A hossza... hat (vagy hét) fejezet (attól függ, mennyire fejtem ki) + pro-és epilógus... ez utóbbi lehet, hogy az utolsó fejezethez csapva, nem tudom, milyen hosszú lesz.
(Amúgy vasárnap. Nem szombat, vasárnap. )


A Kit meg... tudom, hogy tulajdonképpen azt hagytam félbe az SE miatt, de még azt sem fejeztem be teljesen. Foglalkozom vele gondolatban, de ameddig ki nem írom az SE alá, hogy "vége", addig nem akarok írni hozzá. Ha gond nélkül felveszem a Kit fonalát, akkor az SE utolsó fejezetének feltöltése után már jelentkezek a Kittel is. (Csak ne csússzak szét - most olyan jól vagyok, fel vagyok pörögve... érzem a tavaszt. )
... Szóval szurkolok magamnak. ^^ Csak abban nem vagyok biztos, hogy utána mit fogok írni - el vagyok veszve az ötletek között, és még mindegyik annyira kidolgozásra szorulna. De nehogy már nyárra ne maradjon semmi, amikor pedig ráérek...

Ashaaaaa, hogy állsz a Kit-tel? Már olyan jó lenne olvasni annak a folytatását is?
Egyébként olvastam a válaszod. Szóval akkor nem csak nekem kattant be a koldus és királyfi feeling? Várom a szombatot.
A történet hosszáról tudsz nyilatkozni?

_________________
Írófigyelő

Sziasztok!

Ahogy ígértem: A semmiért egészen második fejezete felkerült. A végére írtam, de itt is szólok, hogy mivel szombaton fogalmam sincs, milyen hosszú lesz a programom, így inkább vasárnapra ígérem a frisst, azt biztosan be tudom tartani.
Szóval friss innentől: szerdán és vasárnap.

Jó olvasást.

*több, mint egy órája folyamatosan vigyorog, mint aki beszívott, és kezd fájni az arca, de egészen jól bírja...* Visszaörültem ott is, itt is visszaörülök. ^^ Szóval köszönöm szépen - örülök (megint - még mindig), hogy olvasol

nos, közben én is örültem odaát Neked
igazából semmi érdembeli, csak visszjel h ismét nyomon követlek^^

örülök hogy megint olvashatlak!
cupp
'lette

Oh, ne félts engem... nem te leszel ott az egyetlen, akinek a hátán kötötték össze a kezét!

_________________
"Belőled pedig parókát készítek."

Mindjárt összeszedem magam, mert most perpill még szavakat sem találok, de te is óvakodj a kényszerzubbonyos figurától a MeriTalin...

Megműködtem a kritikát.
És hogy csalódást? Te?? Ez most ugye egy vicc...?

_________________
"Belőled pedig parókát készítek."

Nem állt tervben, de hát látod, hogy nem bírok magammal...
Alig várom, remélem, nem okozok csalódást. ^^ (Wiiii.... )

Oké
Olvastam a válaszod - és láttam, hogy felettébb hibás lett a kritikám, de ezek szerint értetted... de én ráfogom a az örömteli sokkomra, amit a publikálással okoztál...

_________________
Írófigyelő

Jahajj. Fenn van a listán... még ma elolvasom, és kaparok neked valami szépet!
(örülök, hogy feltetted, már úgy vártam a prológusbeli részlet mindenesetre megtette a kellő hatást... amint szusszanok egyet, előveszlek, és megkritizállak, wííí^^)

_________________
"Belőled pedig parókát készítek."

... Ha egyszer egy MeriTalin egy kényszerzubbonyos idióta a nyakadba ugrik - na, az én leszek. ^^ Köszönöm szépen!

Ment a kritikám.

_________________
Írófigyelő

Sziasztok!


Képzeljétek el, nem tudtam beruházni egy szép öleld-meg-magad-pulcsira, aminek az lett a végeredménye, hogy most idő előtt megismerkedhettek az SE fedőnevű, A semmiért egészen című slash történetemmel. Igaz, még folyamatban van a megírása, de nagyon kevés van már hátra belőle, én meg kíváncsi vagyok és izgatott és félek kicsit... *bociszemek*

Lényeg a lényeg: fent van a prológus, és remegve várom a kritikákat, véleményeket. Le ne blokkoljak, és akkor szerdán vagy szombaton ismét jelentkezem.

Hát, jó olvasást!

Új hatás, új pofon, új vers. Újra itt vagyok:

Kígyó - Apámnak

Megyek. Szunya. Holnap írás. Meg/vagy hétvégén.
... Türelem.

"Valamit"? Viccelsz? Az SE az első fejezetnél elvérzett volna nélküled, de ezt alighanem már mondtam. ^^ Komolyan köszönöm szépen, és nagyon hálás vagyok, és hálából, remélem, napokon belül jelentkezem a következővel...


Igen, olvastam a gyönyörűszép kritikádat, na, attól meg olvadtam el... (Válaszolok is rá, ígérem! Csak a padlón szétfolyva nehéz gépelni. ) És igen, jövök-jövök, csak lassan. De biztosan, és büszkén, és örömmel, amiért vártok rám.
Szerk.: Wiiii, valamit kifelejtettem - köszönöm szépen az ajánlást!


És én igyekszem nem kikezdeni az idegeiteket, és csipkedni magamat - mindkettővel.


Köszönöm szépen, hogy jelentkeztetek-jeleztetek! Majd... jövök... én is. ^^

Óh, *vöröslik a feje* azért jó tudni, hogy számít valamit, hogy rágom a füled, és már alig várom, hogy az "SE" (becenevén szólítva) felkerüljön Merengőre, addig is noszogatlak tovább!
A "Valahol távol" meg csodálatos De ezt már mondtam.

Sziaa!
Elolvastam a verset és huhh... Megint levettél a lábamról^^ Még jó, hogy ültem.
Örülök annak, hogy vissza-visszatéregetsz. Ez jó jel!

_________________
Írófigyelő

Szia, Asha!
Csak jelzésértékűen: várom - mindkettőt

_________________
"Belőled pedig parókát készítek."

Friss:
Kígyó c. verseim alatt (más cím kerestetik, ha valakinek ötlete van, visítson ^^") - Valahol távol
(Kicsit eltávolodtam a versektől az utóbbi időben, szóval érdekelne, hogy azért érdemes-e még bővítgetni ezt a gyűjteményt. )


Más:
Tudom, kicsit fel vagyok szívódva mostanában, de azért még éldegélek, írogatok. A folyton rám törő önbizalomhiány miatt elég csigán, de drága Athanor biztatásának és kedvességének és éjszakai noszogatásának hála az ígért történettel is haladok. A holtponton már túljutottam, szerintem innentől egészen gyorsan befejezem, és akkor Kit felé is tudok kacsintgatni hamarosan.
Köszi, aki még kitart és várja - akármelyiket is. ^^

Pedig igaza volt... régóta érett már ez a kis kényszerpihenő, szóval közbeiktattam, és most remélem, hogy a Kitnek is jót fog tenni, ha van ideje "érni" egy kicsit.

A slash pedig... nos, az egyik drága teszt-olvasóm és elő-bétám hímnemű lévén ódzkodik tőle, de egyelőre ezzel a történettel egészen jóban van. Másfelől én is kezdő vagyok ilyen téren, szóval nem hiszem, hogy olyat tudnék írni, ami bárkit elrettenthetne... gondolom... remélem. Szóval egy próbát csak megér.

... És ööööh, most nem tudom, mint folyamatban-lévő, de fel nem töltött történetről, érdemes-e ilyenkor jelenteni bármit is? Na mindegy. Kábé kicsivel a fele előtt szöszölök, és majd... ha kész van, jelentkezem. ^^"

Jaaj... mondta Shanon is, hogy szünetlesz, de nem akartam neki hinni...

Tudod... nem szeretem a slasht, de ez a kis részlet... hmm... hogy is fogalmazzak? Felkeltette az érdeklődésemet, szóval szerintem el fogom olvasni...


ps.: Azért én bízom abban, hogy közben Kit is rágni fogja a füledet...

_________________
"Nem a kudarcba fulladt álmaink törnek meg minket.
Hanem azok, amelyeket nem merünk megálmodni."

" Ha az ember hisz önmagában, nem becsül le másokat."

hát, én úgy vagyok vele, h ami perpill nem megy, azt úgy sincs értelme erőltetni, szal inkább örülünk, h helyette kapunk mást. : DD

na, de nem locsogok itt. ^^"

_________________

Attól féltem, megköveztek a Kit miatt.
De én köszönöm a lelkesítést.

igen, köszönjük az előzetest. : D

_________________

Ooooh...
Természetesen nem ugrálok örömömben, hogy Kit fiókba kerül, de... ha kell a szünet, hát tarts. Nem kényszeríthetünk írásra, és valószínűleg amúgy sem érnénk vele semmit...
Viszont ez az ÚJ!!! naggggyon figyelemfelkeltőőő... :D
Már alig várom, hogy olvashassak belőle...
Köszönjük (már ha beszélhetek más nevében is) az előzetest!!
és szurkolok az új sztorihoz...

_________________
"Belőled pedig parókát készítek."

jó olvasni, h ilyen gördülékeny az ihlet, irigyellek is, amiért mindig van mit írnod. : D

nos, ez a részlet máris sokat ígér, úgyh majd figyelem, mikor teszed fel hivatalosan is.

_________________

Nagy kő esett le a szívemről -köszönöm a válaszokat, a megnyugtatást.



Én is bánom, és nem is jó megfutamodni, még átmenetileg sem, de abban bízom, hogy mire újra terítékre kerül, könnyebben tudom írni a Kitet is. Viszont örülök, hogy mást tudok írni... szóval jól jön az az ihlet, köszönöm!



Köszönöm a kedves szavakat!
Sajnos fanficet nem nagyon tudok írni, csak saját terepen mozgok otthonosan. Nem fantasy, jelen idejű, teljesen saját szereplős kisregény lesz szerintem elég enyhe slash szállal.
Leírást nem sikerült kreálnom, azzal többet szoktam szórakozni, mint egy teljes fejezettel...
Viszont van egy részletem az előszóból, amit nyugodt szívvel meg tudok mutatni, mert ebbe már nem variálok bele.

"- Nem gyóntatópap vagyok - dünnyögte, és a hangja kelletlenebbül csengett, mint amit valójában érzett -, hanem pszichológus.
- És ha vallásos lennék - hagyta rá a férfi -, valóban paphoz mennék. De nem vagyok az, így pedig képtelen vagyok. Magát viszont ugyanúgy titoktartás kötelezi, és nekem… el kell mondanom. Kérem - sóhajtott halkan, rekedten -, muszáj beszélnem róla.
- Valami törvénybe ütköző dologról van szó? - vonta fel a szemöldökét a doktornő gyanakodva, de legnagyobb meglepetésére a férfi elnevette magát.
- Nem, Isten ments - rázta meg a fejét, és újra árnyék suhant át az arcán, különös, olajzöld színű írisze egészen elsötétült. - Egy barátomról - mondta -, egy barátomról van szó.
Olivia hosszan, tűnődve nézte a férfi bánatosnak tűnő arcát, és döntött végre - a táskájába nyúlt, és előhalászta a rendelő kulcsait. Futólag megérintette a férfi kezét, majd a kapu felé intett; vendége mélabús engedelmességgel biccentett.
- Miért? - kérdezte közben. - Miért szeretne beszélni róla?
A férfi lesütötte a szemét. Megnyalta az ajkát, mély levegőt vett, háromszor is nekifutott, de nem tudott megszólalni - mintha túl sokáig hallgatott volna, és már képtelen lenne szólni bármit is.
- Hadd kezdjem az elejéről, és megérti - mondta végül; a hangja halkabb és érdesebb volt, mint eddig. Csendesen, mélyen zsongott a nő fülébe, miközben lassan elkezdtek fellépcsőzni a negyedikre. - Tizenhat éves voltam, amikor megismertem…

Tizenhat éves volt: őrült, szabad, felelőtlen és végtelenül ostoba."

Ennyi volt a prológus egy kicsi részlete, habár nem tudom, mennyire figyelemfelkeltő. ^^" Azt hiszem, megyek is vissza dolgozni rajta, amíg van időm a suli helyett ezzel foglalkozni.

leírás?
én kérnék szépen.
persze, nem rögtön, cs annyit árulj el előre, h hp v saját fandom?

éés, Kitet én is sajnálom, de inkább pihenjen ő is és Te is, minth végleg belefáradjatok - egymásba - Mindketten. azért drukkolok Nektek.

és, várom ezt az újdonságot, mert igazán megszerettelek olvasni Téged. hm, és slash.. nem cs az újdonság izgalmai. : DD

_________________

Sziaa!


Hát mmmm a Ki(t) miatt, de ez a készülő slash kicsit megnyugtatott. Talán.

Na, nem nyavalygok, inkább: minden jót, és egy naaagy-naaagy kalappal mindenből (főleg ihletből)

_________________
Írófigyelő

Sziasztok!


Nem vagyok én még rendesen hozzászokva a blogoláshoz, szóval megint kicsit későn jelentkezem a firkálmányaimmal kapcsolatos hírekkel. Kicsit késve tehát, de itt vagyok, és van egy jó, meg egy rossz hírem - a viccek is így szoktak kezdődni...


Kezdem a rosszal, hogy túlessek rajta.
A Ki(t) tudja határozatlan ideig pihenni fog. Azon a pillanatnyi agybajomon, hogy félbehagyom, már szerencsésen túljutottam, de még mindig nem tudom úgy folytatni, ahogy én akarom, ez a farok-a-kutyát effektus nekem meg (valamiért ) nagyon nem jön be. Innentől már egyenes úton haladnék a vége felé, és amíg nem jövök rá, hogy pontosan hogyan is csináljam, addig Kit le lesz hibernálva.


A jó hír viszont az, hogy addig sem tétlenkedek.
Belekezdtem egy régóta dédelgetett kis történetembe, a vázlataim alapján pro- és epilógussal együtt hat fejezet lesz az egész. Életem első slash-e, 14-es, vagy legrosszabb esetben 16-os korhatárral, de nem kell félni tőle - nem lesz benne semmi olyan, amitől a nem-slasherek a fejüket (vagy a gyomrukat) fogják. Inkább lelkizősebb, a jellemekre, a változásokra kiéleződött történet lesz (tudom, ilyet sem írtam még, de iszonyúan lelkes vagyok ^^), és sokkal megtervezettebb, mint eddig bármelyik hosszabb írásom, szóval bízom benne, hogy nem okozhat csalódást.
Ha valakit érdekel (azért remélem, lesz, aki olvassa), rögtönözök hozzá egy leírást, de feltölteni csak akkor kezdem el, ha már az epilógust is befejeztem.


Addig is köszi mindenkinek, akiben még maradt szemernyi érdeklődés vagy türelem.
Pápá...

Hmm, és te melyik részére buktál? A lökhárítóra vagy a visszapillantótükörre?



Ha már itt vagyok, kis helyzetjelentés.

Jól elszórakoztatom a Kittel, mert sehogy nem akar arrafelé kanyarodni ez a fejezet, amerre én akarom, de még küzdök érte egy ideig. (Nehogy már a farok csóválja a kutyát, vagy hogy szokták mondani... ) Most már fogalmam sincs, meddig, de elvagyok.

Viszont valami máson közben elkezdtem ügyködni. Addig azzal nem fogtok találkozni, amíg kész nem lesz (akkor kis szünetekkel fel tudom tölteni), de egészen más műfaj, mint amikkel eddig kísérleteztem. Remélem, azért azt is szeretettel fogadjátok majd, ha egyszer előhozakodok vele.