_Ginewra_ írta:
uramisten

szóhoz sem jutok *sokkos állapot* ez.. ez... durva volt...
*összeszedi magát, megköszörüli a torkát*
Szóval... Elolvastam a frisst.
Először is örömtáncot tudnék járni, amiért olvashattam végre a 30. fejezetet

és... wíí... fantasztikusan megírtad. (L)
Néhány részletnél tényleg kihűltem, de úgy döntöttem, hogy Ginny könyörtelen kínzása felett szemet hunyok, mert a helyedben én is megírtam volna. Hát igen.. én is kegyetlen vagyok :/ :$ Ettől függetlenül nagyon sajnáltam szegény lányt..
Bosszantott, hogy miközben a többiek ilyen remekül mulatnak, addig szegény Ginny a poklok poklát járja át

Tényleg... Dumbledore naplójával most mi lett? :/ Úgy örültem a segítségnek...
Hmm... más téma. Harry. Na ez volt az, amitől totál padlót fogtam. Erre nem számítottam. Mondták már, hogy kegyetlen vagy?

Bár talán így egy kicsit nem szenved annyira. Amiről nem tudunk, az nem fáj. De azért nagyon-nagyon remélem *célzás

* hogy hamar visszanyeri az emlékeit... szó mi szó, találékony vagy a kínzások terén... nem csak a szereplőket, de az olvasókat is kínzod
Amúgy... nagyon fantasztikus fejezet volt, és elégedett voltam a hosszúsággal

Bár a végtelenségig el tudnám olvasni, csak lehet közben éhenhalnék :/... Még mindig imádom a történeted, és csak hogy tudd még soha az életben nem írtam ilyen hosszú véleményt egy történetre sem. Favorit

<3
Remélem, az érettségid is legalább olyan jól sikerült, mint ez a fejezet

Türelmetlenül és álmatlanul várom a következő fejezetet

(L)
Puszi:
Ginewra
Kedves Ginewra!
Először is, nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen szép hosszú kritikát írtál nekem.

Nagyon hálás vagyok érte, alapból már azért is, mert egyáltalán írtál. Jó látni, hogy mindig az elsők közt olvasol, és írsz.

Nem is tudom miért, de egy-egy fejezet feltöltésénél, már külön-külön számítok rátok. Rád például mindig úgy várok, hogy vajon Ginewra mit fog szólni, vajon mennyi idő telik el a feltöltéstől, mire olvassa. Mindig hamar olvasol, a feltöltéstől számítva. Ez valahogy olyan megnyugtató. Mindig tudom, hogy egy picit kell csak várnom, és már ott is van a véleményed a fejezet után. Nem tudom miért, de ez olyan jó érzés.
Hát, igen, ez egy hosszú, és kegyetlen fejezet volt. De én az érettségi időszakra fogom, mert a fejezetet a születésnapom, és az írásbeli érettségik közötti hónapokban írtam, vagyis a legstrapásabb időszakban, amikor már minden tanártól agyvérzést készültem kapni.

Mondanám én, hogy ezután majd jobb lesz, de… hazudni sem akarok.

Nem lesz ugyan minden fejezetben olyan durva, mint most, de… lesznek még csúnya dolgok.

Én azonban bízom bennetek, tudom, hogy erősek vagytok, és kitartóak.
Nos, Harry… hát igen.

Ezt a részt eredetileg az előző fejezethez akartam hozzátenni, de… mivel nem tudhattam, hogy mikor fogok tudni megint frissíteni, szadizmus lett volna tőlem, ha Harry elfelejt mindent, és hónapokig kell várnotok a frissre. Gonosz vagyok, de nem ennyire.
Az igaz ugyan, hogy ő most így nem szenved az emlékektől, de az emlékek hiánya se sokkal kellemesebb. Tudod, ez kicsit olyan, mint hogy jobb tudni a biztos rosszat, amivel szemben próbálhatsz küzdeni, minthogy tétlenül kelljen ülnöd a teljes bizonytalanságban. És bár tény, hogy az ő emlékeivel, a felejtés egy fokkal jobb, de… sajnos (vagy nem sajnos) az emlékei vissza fognak majd térni, és… hát… az nem lesz egy kellemes élmény.
Igen mondták már, hogy kegyetlen vagyok, ennél a fejezetnél rajtad kívül eddig négyen.

De igazatok van. Kegyetlen voltam.

És hát… nem csak a szereplőkkel, meg magammal, de veletek, olvasókkal is. De hát… mostanában így jött ki belőlem a feszültség.

Gondolj bele, milyen lehet együtt élni velem… *ukume kisbaltával a párnája alatt alszik

*
Na, de félre a tréfával, a háború most kezd igazán bedurvulni, így sajnos számítani kell hasonló "merényletekre" az elkövetkező hónapokban, egészen a végső csata végéig. Ha végre elintézik majd Voldemortot, Greyback-ot, Jack-ket, és Bellát, akkor újra finomabbak lesznek a körülmények. *Ha csak nem támad addig egy-két újabb ördögi tervem

*
Ginnyt is nagyon-nagyon sajnáltam.

Őszintén megmondom, én végigkönnyeztem azt a részt.

De nem bírtam megállni. Mondanám én, hogy muszáj volt, de… ami azt illeti, senki nem tartott a fejemhez pisztolyt, hogy írjam le.

Csak eszembe jutott, és nem tudtam megállni. Bár őszintén bíztam benne, hogy azért nem szegitek a fejemet érte. És hát… eddig megúsztam.

És Ginny is jól lesz… majd idővel… Adrastea-ék segítenek majd neki. Minden rendben lesz.
Dumbledore naplója "kulcsfontosságú" lesz.

Még szerencse, hogy Ginny nem vitte magával a tengerpartra. A napló a lakásban van, és ha majd Ginny jobban lesz, akkor ő és Draco nekilátnak, hogy kiderítsék, hogyan lehet olvasni. Mert valahogy lehet, csak az a kérdés, hogy hogyan.

Őszintén szólva gonosz vagyok, mert iszonyú izgatott vagyok, hogy ti előbb jöttök-e rá a megoldásra, mint Ginnyék. Mert amúgy borzasztóan egyszerű. Annyira, hogy szinte viszket a tenyerem az izgalomtól, annyira szeretném ha rájönnétek. Teljesen be vagyok sózva. Már nagyon hiányzott ez az izgalom. Most érzem csak igazán, milyen rég foglalkoztam komolyan a történettel.

(Hülye érettségi időszak

)
Nagy örömmel látom, hogy a végtelenségig tudnád olvasni, bár annyi ötletem azért még nekem sincs, hogy a végtelenségig kitartsak.

De megteszem, ami tőlem telik és az elborult elmémtől.

De azért szólj, ha közeledik az éhhalál, mert akkor küldök holló-postával egy szendvicset, vagy valamit.
Köszi, az érettségi eddig egészen jól ment.

Bár annyira, nem mint ez a fejezet (most nem mélyülök bele, hogy azért ez a fejezet sem volt tökéletes). De nem buktam meg, és iszonyatosan drukkolok, hogy a szóbelikkel se legyen majd gond, és azokon se bukjak meg.
A folytatás nem tudom sajnos, hogy mikorra várható. Bár az biztos, hogy csak a szóbelik után. Előbb sajnos kizárt.

De ha nem bukok meg semmiből szóbelin se, akkor utána gőzerővel fogok dolgozni a sztorin, és olyan lendülettel tervezek frissítgetni, hogy a végén még rám is fogtok unni talán.
Addig is, még egyszer hálás köszönet, hogy olvastad a fejezetet, és írtál is nekem. Nagyon hálás vagyok. Minden jót, és ne légy álmatlan miattam, inkább álmodj szépeket, és drukkolj, hogy Harryék rendben legyenek.
Puszi, és szia
