 |
| Betűmániákus |
 |
Csatlakozott: 2009 augusztus 14 (péntek), 16:03
Hozzászólások: 5239
Tartózkodási hely: Pittore Magistrale Scuola Media Superiore
|
meichan írta: Szia Mei!   Neeem, nem vesztem el, csupán csak önön testemben, de lassan kievickélek.  Igen, haladgat, lassan de biztosan.  Köszönöm!!   ÉS amiért Én most konkrétan jöttem. *dobpergés* Hoztam egy részletet. Nem naaagy darab, DE a kedvenc témátokban van, vagyis, Harry. Íme: Harry néma csendben ült a cellája sarkában. Úgy körül-belül egy órája bámult meredten maga elé. Vagyis egész pontosan nem meredten maga elé bámult, mivel egy, a szemközti falon mászó pókot bámult. Kicsike pók volt, és beleolvadt a fal mocskába, de amilyen kitartóan bámult maga elé, ő még azt is látta. Éppen azon kevés idők egyikét élvezte, mikor nem zaklatták sem őt, sem Sara-t. Hajnali órák. Mikor az őrök közül senkinek nincs már kedve őket cseszegetni. Nyugalmas órák. Néhány órája még az üvöltésétől volt hangos az emelet, de most… csak ült némán, és meredten nézett. Senkit nem érdekelt mit csinál, és igazából őt magát sem. Csak ült ott. Sara aludt. Szerencsére. És Ő ennek nagyon örült. Mivel mostanában… ahogy a hetek teltek, és az idő egyre hidegebb és hidegebb lett, Sara egyre rosszabbul lett. Egyre betegebbnek tűnt, s Harry egyre jobban félt… félt, hogy a lány nem éri meg az ünnepeket… nem éri meg az új évet… nem éri meg a tavaszt… félt… félt, hogy elveszti őt is… félt, hogy a halál elragadja őt tőle…
Most, hogy Sara ilyen beteg volt, és nemigen beszélgettek egymással, Harry-nek alkalma nyílt rá, hogy emlékei rendszerezésével töltse idejét… és gyűlöletének koncentrálásával… Emlékei labilisak voltak. Néha úgy érezte minden szóra emlékszik, amit valaha váltott „szeretteivel”, de néha… még Ron és Hermione arcát sem tudta felidézni magában… Egy ember volt csak, akinek az arcát még erőszakkal sem tudta kiverni a fejéből, és ez a személy Dumbledore volt. Mikor a mágus a tárgyalásán a szemébe nézett. Mikor nézte, tétlenül, hogy őt lecsukják… ezt képtelen volt elfeledni. Nem bírt mit tenni, emlékezett az igazgatóra… emlékezett rá, mennyit segített neki a mágus… születésétől kezdve… emlékezett a tanácsaira, a szavaira… mindenre… még félhold alakú szemüvegét sem bírta feledni… semmit… Szinte nagyapjaként szerette a férfit… de mára, ő volt minden gyűlölete fő centruma. Tekintetével tudta volna legyilkolni… de mellette, még mély, és hihetetlenül nagy sajnálatot is érzett. Hogy Dumbledore ennyire ostobává tudott válni… a szemében, emberi lényből szörnyeteg lett… kegyetlen, emberségét vesztett gép… és csak sajnálni tudta. Mert még ha ő maga itt, egy tetves, retkes börtönben is fog elpusztulni, mégsem lesz soha olyan egyedül, mint Albus Dumbledore, aki hiába él pompában, és gazdagságban, egy neves család tudós sarjaként, hiába erős, hiába a sok tudás a fejében, és hiába a sok csodálója és követője, mert ha valamije soha nem lesz, az a CSALÁD. Az igazi család. Ami viszont Harry-nek van. Egy tagú ugyan most már csak, de akkor is család. Sara az ő családja.
Alig gondolta ezt végig, hűvös fuvallat borzolt be a parányi ablakon. Odakint havazott. Repkedtek a minuszok. És ha most még a szél is feltámad, kemény napjuk lesz. Lassan mozdult kicsit, de alig nyújtotta ki a lábát, fel is szisszent. Az éjjel valószínűleg eltört a bokája… és eléggé fájt neki. Természetesen egyelőre nem látták el, ha el is látják, majd csak később. Előbb hadd szenvedjen egy sort vele. Bár most már tényleg kezdte megszokni, hogy mindig fáj. Valami mindig fájt. Hol sebek, hol eltört csontok, hol átkok utóhatásai. Valami mindig volt. Már lassan megszokta. Az lett volna fura, ha kicsit nem fájt volna semmilye.
Először megpróbált felállni, de se a lába nem bírta, se ő maga. Túl gyenge volt. Így inkább a fal mellett, félig csúszva, félig mászva jutott el a rácsig. Az őr a szokásos helyén aludt a cellája előtt, és a legközelebbi három-négy is húzta a lóbőrt még. Így ő óvatosan kinyúlt, és a földön heverő Reggeli Prófétát próbálta megkaparintani. Először csak egy kis csücsköt sikerült megszereznie a papírból, de aztán végül be tudta húzni magához az egész újságot.
Egy nagyobb nyögés kíséretében kifújta magát, majd hátradőlve a falhoz, megnézte, először a címoldalt. Öles betűk hirdették, hogy megint eltűnt egy család Londonból.
Ostobák – gondolta magában Harry. Még ő is tudta, hogy Londont kiürítették. Már se muglik, se mágusok nincsenek ott, legalábbis ellenőrizetlen körletekben nincsenek. Természetesen néhány szigorúan őrzött épület és városrész még lakott ott, és még a Mágiaügyi Minisztérium főépülete is működött, valamint a Szent Mungó és az Abszol út is, de a lakosság körül-belül 90%-a ki lett telepítve, a mugli és a varázslóközösséget is beleértve. De néhány ostoba újra meg újra visszament…
A következő oldalon a roxforti óvintézkedéseket taglalták. Bár azokat minden számban leírták, hogy a diákság szülei ne aggódják magukat halálra odahaza. De egyébként nem mintha lett volna ok az aggodalomra, hisz az iskola területén hetek óta nem történt támadás, eltűnés, vagy haláleset. Bár csak annyi volt ismeretes az iskola védelmi rendszeréről, hogy egy teljesen új varázslatot alkalmaznak, és fokozott az éberség, valamint az őrség is megnövelt létszámmal dolgozik, de akkor is… az emberek így is féltek.
Harry maga is sejtette, hogy valami turpisság van, hisz mostanában csak külsős területeken történtek támadások. A Minisztériumi épületek, az ispotály, az iskola, Roxmorts, az Abszol út, és még több egyéb neves épület körzetében csend volt. Mintha egy felsőbb hatalom tiltotta volna ki onnét a halálfalókat. Biztos volt benne, hogy Dumbledore és a Rend keze van a dologban. Kezek, melyek messzire érnek.
Kicsit lapozgatott, nem nagyon látott érdekességet. Hirdetések, reklámok, és egyéb ostobaságok nem érdekelték. Most nem volt kedve a vajsörről meg a különböző új varázsketyerékről olvasgatni. Ellenben, ahogy elérte az újság végét, megint talált egy érdekesebbnek ható cikket, mely ugyan a pletykarovatban szerepelt, de attól még lehet igaz.
„A Malfoy-örökös világraszóló esküvője.
Az év esküvőjeként emlegetik a menyegzőt.”
Ez új hír volt… legalábbis nem emlékezett rá hogy olvasta volna már. Nem mintha mostanában tudott volna szerezni újságot, de nem rémlett korábbról sem, még csak eljegyzési hír sem. Na persze, tudta ő hogy kinek a keze lehet ebben. Mert Draco Malfoy bármennyire is tapló és bunkó, meg beképzelt, azért erősen kétesélyes hogy ilyen fiatalon házasodni akarna, hisz nagyjából egyidős vele. Nem, inkább valószínű, hogy ezt Lucius Malfoy tervelte ki. Talán így akarja magát bebiztosítani. Bár a pénze és a hatalma is valószínű elég nagy biztonságot ad neki, de azért nyilván ennél jobbra vágyik. A fia révén beépülhet egy másik – nyilván nagy múltú, erős és gazdag - aranyvérű családba, s így még nagyobb hatalma és még több pénze lesz.
Végül, kis idővel később, mikor úgy ítélte meg minden érdekes cikket elolvasott, visszaküzdötte az újságot a helyére, ő pedig nyögve dőlt végig a koszos padlón. Sajgott ugyan a háta a rajta való fekvéstől, de ez most valahogy nem zavarta… kicsit jó érzés volt így feküdni, s az sem volt mellékes, hogy így a szél is kevésbé érte a testét. Tisztán hallotta, ahogy a jeges hullámok odakint a sziget szikláit verik… hátborzongató és mindeközben jó hang volt ez… mert bár így is, és úgy is tisztán tudta, hogy egy rohadt szigeten van, ahonnét nincs menekvés… ellenben, azzal is tisztában lehetett, hogy ez a hang emlékezteti, hogy ez egy sziget… körülötte a hatalmas tenger… de… a tengernek túlpartja is van, ahol emberek is vannak… ez pedig azt a reményt sugallta neki, hogy bár sok ezer ember gyűlöli és megveti őt, de… talán akad ott, legalább egy, csak egyetlen egy, aki hisz neki, és küzd érte… hiába hogy az újságok nem írnak ilyesmiről, attól még a remény megvan rá.
Egy kicsit elmerült ezekben a gondolatokban, és csak hallgatta a szél és a hullámok zaját, ami egy idő után részint kicsit el is altatta őt…
_________________
"Sűrűsödik az éj, elkezdődik az őrségem. Nem ér véget halálom napjáig."
(Trónok harca című sorozat)
|
|
Belépés
GyIK
Keresés
Leginkább a kritikákat néztem, meg a facebook csoportot, de nem sok sikerrel. Aztán ma eszembe jut: de hát van fórum is ! xD Szóval elolvasgattam itt a hozzászólásokat, és nagyon sajnálom ami veled trörtént mostanában... remélem hamarosan teljesen kilábalsz belőle! A fejezettel meg nem kell sietned, írd csak a saját tempódban, szerintem itt mindenki képes várni. 
na mindegy... 
Szóval most igyekszek kilábalni ebből a "válságból", és valami használhatót alkotni... 
Remélem,hogy túl vagy rajta, vagy hamarosan túl leszel rajta 
*goooonosz vagyok 
még nem tudom. 
De amint lesz körvonalazódott időpontom rá, jelzem majd. 
Úúúúúúúúgye majd valahogy eltávolítod a kedves szülők közeléből? 
Bár Umbitch csúnyább halált érdemelt volna, még ha itt nem is olyan szemét. Egyszerűen utálom azt a nőt. 
Persze ez attól függ,hogy holnap estig,hogy jön össze a frissítési szándékod 
