Merengő Fórum

Hát akkor már én is beteszem...
Ezt arany j. szavalón mondtam...
VÁGY


Nem itt, nem itt van az én világom;
Más vidék az, ahova én vágyom!
Illatosabb, napfényesebb róna,
Mintha nem is az a napja volna.

Erdő, mező változatos színnel -
Mesteri kéz olyat soh'se színel:
Kék ligetek, kék hegyek aljába'
Fürödik a puszták délibábja.

Ott van az én egyszerű tanyácskám,
Mintha most is szemem előtt látnám;
Kertem is van: talpalatnyi birtok...
Most is abban ültetek és irtok.

Csemetéim bodorodva nőnek,
Hosszu sorral mind elémbe jőnek,
Örömarccal, mint hálás növendék,
Mutogatván a piruló zsengét.

Nőjetek is nagyra, kicsiny fáim,
Szülőhazám kedves rónatájin:
Hadd legyen ott jó pihenésem még,
Mielőtt egy hosszabb útra mennék.

Lombjaitok hűse ha beárnyal:
Zeng fölöttem szózatos madárdal;
Ismerem én e madarat régen,
Dalt ezután is hoz az énnékem.

Egyszerű dal, egyszerű sziv s lélek
Sorsosi az avatag fedélnek! -
Földi ember kevéssel beéri,
Vágyait ha kevesebbre méri.

(1853)
Imádom ezt a verset is...

De abból is a Karinthy-Kosztolányi ( Így írtok ti):

Mint aki halkan belelépett.

És jönnek távol, ferde illatok
Mint kósza lányok és hideg cselédek
Kiknek bús kontyán angyal andalog
Mint aki halkan belelépett.

Mint aki halkan belelépett
Valamibe... s most tüszköl s fintorog
Mint trombiták és roppant trombonok
S a holdvilágnál szédelegve ferdül
Nehéz boroktól és aranyló sertül
Úgy lépek vissza mostan életembe
Mint kisfiú, ki csendes, csitri, csempe
S látok barnát, kókuszt, koporsót, képet -

Mint aki halkan belelépett.

, fenn van a MEK-en is
Esti Kornél...de rég is olvastam...megvan valahol, a Kosztolányi összes is tán - amúgy műferdítőnek se volt rossz -, szerencsések vagyunk mi költészetileg, még a paródiáink is a fenti szintűek

Csacsi: ez tenyleg nagyon jo....en is gyakran mondanam...nekem nagyon tetszik az alairasod is

Amúgy ha már kedvenc vers, akkor talán Radnóti: Előhang egy monodrámához.

És Kosztolányi: Eszterlánc - főleg az utolsó négy sora:

hagyjatok szaladni még
tündérekbe' hinni
fehér csészéből szeliden
fehér tejet inni

_________________
a boldogság az bársony,
ölébe vesz, elaltat,
ringat és sose faggat.

az öröm gidalábon
ugrik a lány nyomába-
a bánat mindig sánta.

nem járok már bicegve,
ugrálok kecskelábon-
az út alattam bársony!
(Zelk Z.)

gyermekké tettél számomra is
elhagyott a félelem-et nem ismerem...

Én nagyon szeretek verseket olvasni, de nem is merek még túl sok költőt... valait esetleg ajánlani?

Kedvenc íróm... meg nincs

Én is Fattila, ha már... És ez talán nem is annyira off, így happiend lévén.

Nyár volt

Nyár volt,
De mindnyájan fáztunk,
Hát begyújtottunk a mesekályhákba,
Ott melegedett belém,
Hogy valahol, ahová elérünk,
Vár ránk a lány, aki mi vagyunk,
Vár rátok a legény, aki meg ti vagytok,
Biztosan és észrevétlenűl,
Mint hóborított földekben a tavasz
És előjön és megigéz,
Ha napszivünk kisüt szép homlokunkon.

Ez egy korai darab, tizennyolc, vagy tizenkilenc volt, amikor írta ))

Én ezt a bombásat nem ösmerem Sanyikától, legalábbis most nem ugrik be...

Nekem amúgy a Psyché a liebling )). Vagy ami éppen jön ))

És itt egy Misztrál féle Harmatocska http://www.misztral.hu/html/ebredesmp3/ ... tocska.mp3 Ők is felléptek a Kalákán .

_________________
a boldogság az bársony,
ölébe vesz, elaltat,
ringat és sose faggat.

az öröm gidalábon
ugrik a lány nyomába-
a bánat mindig sánta.

nem járok már bicegve,
ugrálok kecskelábon-
az út alattam bársony!
(Zelk Z.)

akkor en csendben a sarokban huzodom a verset nem olvasni szokasommal es Aprilytol az Ajanloval....
amugy ha mar offolunk oiduft ha erre jarsz mond el legyszi hogy honnan jona a neved mert szamomra ez rejtely

Na ez most tök hülyén fog hangzani, de én J. A.-t és A. E.-t ...öhmmm... hát nem szeretem, és mégis ők írták a kedvenc verseim...
ez meg hogy lehet... nemtom
J. A. :Gyermekké tettél
A. E.:Elhagyott a félelem

Máj févörit wrájter is: Kosztolányi

_________________
<i>'It's a new dawn It's a new day It's a new life For me And I'm feeling good'
</i>
<i>'But I want, want, want to be your love Want to be your love for real'</i>

Nem is volt ez olyan óriási off...

ÁÁÁÁÁÁÁ.... nagyon szép ez a vers...többet nem tudok kinyögni nem hiába ja a kedvenc, de adyt is szeretem... tőle az értől az óceánig a kedvencem...
József Attilától még Amit szívedbe rejtesz

Semmi gond:-)

Amikor egy hosszabb szövegből, amit idézel, törölsz, általában a kijelölés törli a pl [quote="algarnis"] részből a /// "] ///-t is (tehát az uccsó karaktereket). Na, ilyenkor lelkesen mindenki visszavarázsolja a /// ] /// jelet, de ezt: /// " //// már nem bizos, mert nem föltétlen figyel rá.
Ilyenkor lesz rossz az idézet

Ennyi JA rajongó közt nem bírom ki ezt az óriási offot:

József Attila

Harmatocska

Guggolva ringadoz
a málnatő, meleg
karján buggyos, zsíros
papíros szendereg.

Lágy a táj, gyöngy az est;
tömött, fonott falomb.
Hegyek párája rezg
a halmokon s dalom.

Hát dolgoztam híven,
zümmögve, mint a rét.
Milyen könnyű a menny!
A műhely már sötét.

Fáradt meg együgyü,
vagy tán csak jó vagyok
s reszketek, mint a fű
és mint a csillagok.

1929. augusztus

ui: Csacsi, azért Weöres se rossz, csak a kedvencem tőle - asszem Bomba tán a címe, olyan a nyomtatott verziója, mint egy bomba-gombafelhő - nem találom a neten, gépelni meg már lusti vagyok tegnap-ma

Igen, igen...
Tudom, hogy Zsófi írta, csak vmit elszúrtam
Bocsesz!

_________________
<i>'It's a new dawn It's a new day It's a new life For me And I'm feeling good'
</i>
<i>'But I want, want, want to be your love Want to be your love for real'</i>

Ezt nem én írtam, hanem Zsofiy

Hát, ja, Fattila... De én már csak Weöres Sanyi bácsiért bomlok...

Zsófi, éppen ezt akartam, amit Anna is írt: lesznek ám 13-14-15 évesek bőven...

Amúgy nagyon jót derültem a két dilis nő produkcióján, fergetegesek vagytok .

_________________
a boldogság az bársony,
ölébe vesz, elaltat,
ringat és sose faggat.

az öröm gidalábon
ugrik a lány nyomába-
a bánat mindig sánta.

nem járok már bicegve,
ugrálok kecskelábon-
az út alattam bársony!
(Zelk Z.)

hát ez jó

tetszel nekem Csajos ... na nem úgy

_________________
<i>'It's a new dawn It's a new day It's a new life For me And I'm feeling good'
</i>
<i>'But I want, want, want to be your love Want to be your love for real'</i>

megint bepofátlankodok ide, ha nem lenni baj, de erre reagálnom kell...

Zsófi, sajnálattal tudatom veled, hogy mi picit rokonlelkek vagyunk, ugyanis a Tiszta szívvel-t három éve ismertem meg egyszerűen imádom, meg a gyermekké tettélt is, amit eddig vagy 5szavalón mondtam el, és kései sirató is egy kedvenc... Meg József Attila is...
Mellesleg nem te lennél egyedül fiatal, mert én is az vagyok, és lesznek még páran...

Méllséges hódolatom a szaporodmánynak, és szülőik(Clio és Niobé) legkegyesebb bocsánatát esdeklem elhamarkodott szavaimér'. , majd igyexem ügyelni magamra

Will Hunting is takarítással kezdte

Szívesen és jó éjtet!

Na, most sikerült vérig sértened a másik kettő darabod, erre ezek besértődtek, és elkezdtek szaporodni...

Wááááá!!! Hamarosan TÉNYLEG lesz némi értelmem... hát akkor ki lesz belőlem? Egy senki Mert csekély értelmű kisfókaként még van jövőm...



2 képzeletbeli órával később

Neten keresztül felvételiztem a Harvardra. Sikerült, felvettek - takarítónak Meg kellene ösztökélni azokat az agysejteket...

Szerintem abba is hagyom a rossz viccek gyártását, mert - közkívánatra - fellőtték a pizsamát, pedig igazából csak elmegyek olvasni az ágyikómba Kinek milyen tapasztalatai vannak az Exodussal kapcsolatban? Megtanultam elítélni a fajgyűlöletet, tehát a zsidóság nem zavar benne, és nagyon felháborít ez az egész Holocaust... főleg, hogy vannak akik tagadják...

Sőt csikla, én még a Jenő atyának SEM hiszek

Ja és reagálva a versre:

Nagyon tetszik, és a csekélyértelmű kisfóka már ki is pécézte magának azt az átvitt értelmet, amihez mindhalálig ragaszkodni fog Köszönöm szépen, eddig nem ismertem

Akármilyen ismert is, nekem még mindig a Tiszta szívvel a kedvencem, a Kései siratóval és a Gyermekké tettéllel együtt

_________________
tudom, tudom.

, sajnos a másik 2 agysejted nem vettem észre, úgyhogy ahhoz az egyhez beszélek, amit örömmel fedeztem föl , én már csak ennyivel is beérem manapság, rossz tapasztalatok tömkelegével
Hah! A gyanakvó természet! Ebben versenyezhetünk ám! Te is megszagolsz mindent, mielőtt belekortyolsz, bárki is töltötte ki, bármiből, akár előtted is? Te se hiszel - a Jenő atyuszon kívül - a saját szemednek se, csak ha 2 további irat is van arról, hogy jól látsz? Akkor nem vagy reménytelen eset

Vigyázat, mert gyanakvó természet vagyok, és én ebből maximálisan azt szűrtem le, hogy kigúnyolsz engem mind a három agysejtemmel együtt Gyere Clio, gyere Niobe, sírjunk együtt (Clio és Niobe két hang a fejemben, az én "másik" énjeim, de tök jól ki lehet velük jönni )

Néha szeretnék humoros lenni, de ez ritkán jön össze És pont ma mondtam Linának emesenen, hogy közröhej és közutálat tárgya gyakran vagyok

Mindegy, a csekély értelmű kisfóka most az élet napos oldalát szemléli, és betuszkolja a csekély átmérőjű fejecskéjébe, hogy itt igazából tökkedvesek hozzá az emberek, és nem lát be a hozzászólások mögé.

Bezzeg zsofiy belát



aglarnis, ha erre jársz:
Nekem is a rock a kedvencem, AC/DC-vel és Nirvanával az élen, nekem is Kaká a kedvencem... József Attila a mindenem, nagyon imádom a verseit Kicsit depis volt a szentem, de legalább ennyiben hasonlít Clióra XD Ej-ej, mikor klónoztál engem

_________________
tudom, tudom.

Nem bánnék egy ilyen kisfókás földet, nyugodtabban halnék meg minél annóbb, te lökött!

A legkomolyabban mondom, hogy ezen a hozzászóláson hatalmasat szórakoztam, rengeteg okból, a humor csak egy része, bár már az se semmi! , és amennyire ismerem, oiduft is fog!

Nekem élvezet olvasgatni, amit írsz, és reménykedem benne, hogy a szánalmas szintű IQ-m lassan pozitív zónába érkezik Személy szerint majd megpróbálok neked adni egy-két ötletet öntudatlanul, mert csak egy csekély értelmű (nem, a macikat nem szeretem ) kisfóka vagyok, akinek maximum egy heringre specializálódtak az agysejtjei

_________________
tudom, tudom.

Nagyon köszönöm Tényleg. Rég kaptam már ilyen jóleső dicséretet, hízik a májam - mer' az ember már csak ilyen -, de az az igazság, hogy nem rajtam múlik: hanem rajtatok, mert ti adjátok az ötletet, az ihlet meg lehet, hogy föntről jön, ki tudja? - szóval kihozzátok a legrosszabb fejtegetős énem -, és nagyszerű érzés ilyen értékes emberekkel beszélgetni!

oiduft ha nem is Janinából, de jelentem (bocs, most fejeztem be nem rég a Monte Cristo grófját ), hogy befejeztem a Rossz varázst. De nem, nem befejeztem, csupán elolvastam, mert hiszem, hogy még el fogom olvasni én ezt az írást nem egyszer és nem kétszer, és belevaló dílerként terjesztem a világban

Nagyon, nagyon meghatott, és ha tudnék sírni... (ne gondoljon senki egy kőszívű dögnek, de egyszerűen képtelen vagyok sírni, évek óta nem sikerült, hiába akarom... kiszáradt a szemem ) mindenképpen feléltem volna az összes zsepinket, annyira szép volt Én erőteljesen anti-happyend párti vagyok, de itt mégis nagyon vágytam a boldog befejezésre, hiszen az egész történet minden negatívuma ellenére annyira "idilli", gyönyörű, jó, tudatosan vagy tudattalanul, de nevelő célzatú, olyan... tiszta. Az emberi jóság és a szeretet gyönyörű kifejezésformája, és ne lepődj meg, ha még legalább tízszer szerepel a hozászólásomban a gyönyörű szó, de számomra ez fejezi ki a legjobban a szépségnek ezt a rejtelmes, letisztult, kápráztatóan (gyönyörű ) fokát... Olyan emberi volt az egész... olyan valós... olyan... gyönyörű... (éljen... hát ezért gyűjtögetem évek óta a szókincsemet?)

Magasan vezeti a kedvenc továbbírásaim listáját, összekapaszkodva enahma műveivel: imádom az ilyen műveket, amik az emberséget, a jóságot fejezik ki... ebből a topicból tudtam meg azt is, hogy enahma tulajdonképpen lelkész Eddig fogalmam nem volt róla. És még mennyi mindent köszönhetek ennek a kis meghitt szobának a fórumon, ahol a művelt, kedves, okos emberek találkozgatnak

Nagyon szeretem a lélekről, az emberekről szóló ficeket, és ez abszolúte kimeríti a számomra tökéletes kategóriát, egy életre mászik a kedvencekhez, soha nem szeretném elfelejteni... különleges élmény volt számomra, és meglepődtem, mennyire elégedett voltam azzal, hogy Ron és Hermione kibékült.

Gyönyörű az egész. Valószínűleg a zűrzavar tökéletes kifejezése a fenti mondanivalóm, de máshogy nem tudom kifejezni, átadni azt az érzést, ami elragadott olvasás közben, és egy magasztosabb birodalomba emelt... Valamelyik kritikában - aglarnis írta - volt, hogy csodálatosan szép lelked van, és én ezzel száz százalékig egyetértek, hiszen enélkül az "alkotóelem" nélkül szvsz lehetetlen lett volna így megírni, így átadni az egészet... Örökké hálás leszek érte És elnézést, hogy végig nem írtam kritikát, de egyszerűen nem tudtam volna kifejezni magamat, és a sztori lealacsonításának éreztem volna a "plíz, folytasd gyorsan" vagy "nagyon tetszett, tök szuper volt, folytatást plíz!" jellegűeket, ennél többet pedig nem tudtam volna kisajtolni magamból egy ilyen fajtájú, de mindenképpen jó érzelmi megrázkódtatás után... Tudom, hogy túlzásként hat, de ekkora hatást tett rám, az irodalom már sok-sok éve része az életemnek, és inkább komoly művek formájában (mennyit cikizett apukám, mikor Micimackó helyett a Tévedések Vígjátéka volt a legeslegelső olvasmányom... de nem bántam meg Mondanom sem kell, hogy egy szóra nem emlékszem az egészből, de olyan szép volt a borítója...) hatott rám, hagyott egy aprócska nyomot a lelkemen...

Köszönöm neked az élményt, amit adtál! További sok sikert az íráshoz, és a publikáláshoz, mert nagyon vágyom a műveidre, lassan elkezdem az egészet előről =)

Köszönöm neked.

_________________
tudom, tudom.

Nem engednek el

Azt mondták, h nem hiszik, hogy egykorúak lennének itt, és akiket mégis elengednek, azoknak a szülei tök más világnézeteket vallanak...

Pedig úgy szeretnék megismerkedni ilyen tényleg értelmes emberekkel, mint ti és enahma vagytok... Csak attól félek, közel sem találnátok engem értelmesnek

_________________
tudom, tudom.

Zsófi, te nem jössz a táborba? Megismerkedhetnél egy igazán jó fej lelkésszel . Éppen most írta Lio a jelentkezés topikban, hogy felszabadult egy hely .

_________________
a boldogság az bársony,
ölébe vesz, elaltat,
ringat és sose faggat.

az öröm gidalábon
ugrik a lány nyomába-
a bánat mindig sánta.

nem járok már bicegve,
ugrálok kecskelábon-
az út alattam bársony!
(Zelk Z.)

Már a felénél tartok

_________________
tudom, tudom.

Rekord dőlt meg. Már fel is engedték.

_________________
What you are is God's gift to you. What you make of it is your gift to God.

Egyszerre nem tudtam hová kapni a fejemet: Rossz varázst olvassak először, vagy magát a topicot, aminek a frissülését valamiért nem jelezte nekem... A topic mellett döntöttem, úgyhogy most superman-fokozatban gépelek, hogy minél előbb átélhessem újra a Rossz varázs olvasásának élményét

Én őszintén szólva még soha nem voltam más vallás istentiszteletén, de mostanában egyre inkább szeretnék eljutni egyre, hogy tényleg megtudjam, hogy milyen is, hiszen ahogy Csacsi írta - és ő csak a temetésről... én nyolc éve minden vasárnap ilyen "bensőséges" hangulatú helyre járok - maga a szertartás nekem rideg, a legbensőségesebb dolog az benne, mikor drága Jenő atyánk (ez a kifejezés csupán négy embernek jelent valamit, de nem tudok szabadulni tőle... Apátiban inkább "pléhlábos" és "a pap" néven fut) elmondja, milyen célra is adakozzunk

oiduft remélem már jobban van a torkod

csikla a te fejtegetéseidtől pedig el bírok ájulni Nekem nagyon tetszenek

_________________
tudom, tudom.

Ámen Csak nagyon hamar engedjék fel

Jelentem, a gyors lektorálásnak köszönhetően fenn van az utolsó fejezet is.

_________________
What you are is God's gift to you. What you make of it is your gift to God.

Érthető, de nem tudom, mi lehet az oka. Annyit tudok, hogy bizonyos idő elteltével inaktivitás esetén kiléptet.

Hm, hát este kidőltem egy fontos beszélgetés után a férjemmel, mondjuk akkor már bővel éjfél volt. Most sem tudom, mennyi időm van...

Arra akartam bőszen bólogatni, amit Kriszta írt: nekem szinte folyamatosan megvan ez az élményem, mármint hogy minden szó nekem és rólam szól a prédikációban... Nem vagyok vele egyedül, a barátnőmet is elcsábítottam egyszer, ő is ezt érezte, de ő valahogy inkább megrémült ettől...

A férjem viszont... szóval volt egy nem túl jó élményünk egy karizmatikus kis missziós gyülekezettel, és akkor feladni látszott azt, hogy tolerálni fogja a "keresztény-őrületemet". Megkértem, hogy egyetlen egyszer jöjjön el abba a gyülekezetbe, ahova jártam - és ahová most már együtt járunk. Beleegyezett, eljött.

A hatás minden várakozásomat felül múlta, úgysem tudom leírni, főleg, mert az ő érzéseiről van szó... De a lényeg, hogy most három hónappal később elkezdte a konfirmációs előkészítőt, és meg fog keresztelkedni... Tegyük hozzá, ez a már emlegetett Farkas József gyülekezete, ahol sikerült az ő szellemét továbbvinni. (És mint ahogy azt is írtam már, a férjem már azelőtt nagy tisztelője volt).

Amúgy nekem nincs sok tapasztalatom r.kat. holmikkal, de az biztos, hogy a református liturgia letisztultsága, egyszerűsége nekem teljesen bevehető volt elsőre is, (nem beszélve az énekekről: nagyon szeretem őket), míg életem egy legszörnyűbb élménye volt a nagyim katolikus temetése, aminél személytelenebbet elképzelni sem tudok... (Egyszerűen megmérgezte a búcsúzást a légkör, és amiket a pap mondott...)

(Nem tudjátok, mitől lehet az, hogy rendszeresen az törtrénik, hogy amikor bejelentkezem, alul látszom, mint belépett felhasznló, de amúgy meg nem vagyok belépve? Ez érthető volt?)

_________________
a boldogság az bársony,
ölébe vesz, elaltat,
ringat és sose faggat.

az öröm gidalábon
ugrik a lány nyomába-
a bánat mindig sánta.

nem járok már bicegve,
ugrálok kecskelábon-
az út alattam bársony!
(Zelk Z.)

oiduft?

Hehe, a modem átka. Amíg hosszászólást írtam, lekapcsolódtam a netről, amit a fórum kijelentkezésnek értelmezett. Szóval most én voltam a vendég.

_________________
What you are is God's gift to you. What you make of it is your gift to God.

Én most idehaza vagyok a szüleimnél, modemes elvonón és féloldali torokgyuszival. Először is Rossz varázs-ügyben nyilatkozom. Az utolsó fejezet nagy része hetek óta készen van, a maradék kisebb résszel meg most birkózom, és feltett szándékom legkésőbb kedden, esetleg szerdán feltenni - persze lehet, hogy ez nem sikerül, ez esetben előr elnézést kérek, mert utána legközelebb csak augusztusban leszek net- és billentyűközelben, ugyanis barátaimmal Harry Potter-emléktúrát teszünk Skóciában.


csikla: azért a te lényeglátó képességed is zseniális.

Most nagyokat bólogatok... Mosolyogva.

Aár hívő az ember, akár nem, akár hisz Istenben, akár nem, minimum annyit nyer vele, hogy megismeri az európai kultúra alapját képező kereszténységet, ami nem csak a televíziós vetélkedőműsorokban számít előnynek.

Az élet játéka... Végigbőgtem. Nagyon jó könyv!

Nem akarom a római katolikus liturgiát minősíteni, elvégr az az egyetlen, aminek minden egyes sora a Bibliából van... De mindenkinek, a római katolikusoknak ismegvan rá a szabadságuk, hogy - átkeresztelkedés nélkül! - olyan telmpomba és gyülekezetbe járjanak, amilyenbe akarnak. Ki kell próbálni. nem akarok a róm. kat. ellen beszélni, hiszen ott is hihetetlen lelki ébredések történnek, vannak jó gyülekezetek, élő ifjúsági körök, a szociális és karitatív tevékenységük sem lebecsülendő... de be kell vallanom, én is azért nem lettem katolikus 13-14 éves koromban, mert nem értettem, mi végre a cikornyák, a sok leülés-felállás, stb, ellenen a református istentisztelet nagy része érthetó prédikáció. Ráadásul életem első prédikációja Jézusról szólt, és bár nem emlékszem rá pontosan, hogy mit mondott a lelkész, a hatására pontosan emlékszem: úgy éreztem, hogy egyenesen nekem és rólam szól. Hihetetlen!

Ismét a katolikusok védelmében: Bíró László püspök, aki Pécsről került Pestre. Aki tudja, kiről-miről beszélek, a most biztosan buzgón bólogat, aki nem, annak csak annyit mondok, hogy remek ember, aki lelkisegély-szolgálatot nyithatna, annyira tud szeretni és olyan jó tanácsai is vannak. Ő úgy él.

Nos, én maximum teistaként vagyok jellemezhető, így amit mondok, nem mérvadó , nem is biztos, hogy előrébb visz titeket, de hátha okultok belőle.

Úgy 12 éves korom körül - akkortájt egyébként épp a természettudományok érdekeltek, és egy darabig afelé is vitt az életutam (uncsi kémia, fizika, matematika ) -, amikor az ember igazán kezd eszmélgetni, engem is csak 3 dolog zavart az rk vallásban (és ezt direkt nem hitnek írtam) : az emberek, a külsőségek és a már-már önkielégítés szintjén űzött teológia. Olyannyira, hogy egész másfelé is vitt az utam, és csak így 30 éves kitérő után kezd visszakanyarodni. ( Ezt lehet időpocsékolásnak is tekinteni , de csak azt akarom vele jelezni, hogy mindenkinek megvan a maga útja )

Mostanában, amióta ismét intenzívebben foglalkozom a kérdéssel, már úgy látom, hogy az emberek cselekedetei és ún hite - legyen az az ember akár pap is -, nem Istent, hanem azt az adott embert jellemzik. A külsőségek meg az adott szervezetet minősítik, hívja az magát akár az Egyháznak is ( arról már írtam, hogy azért a külsőségek se mindenhol egyformán hidegek-ridegek-embertelenek, de azért azt is fontos tudni, hogy egy szervezet a cselekvő tagjaitól és nem a passzívan odajárogatóktól - akik a rájuk mért korareggelt és uncsit épphogy elviselik - lesz közösség . Ez épp csak egy utalásszerű mellékgondolat ). A teológiának az a szintje is, amiből nem válik érthetővé az egyébként ézékelhető és látható isteni szeretet, kizárólag a teológusokat és nem Istent jellemzi.

Ez így elvont és bonyolult egy kicsit, de én magam is ilyen vagyok, viseljétek türelemmel Amire ki szeretnék lyukadni, az végülis 2 dolog: bárki bármit mondhat a hitéről, ha nem úgy él, nem hiteles. De ettől Isten se lenne hiteles? Bárki mondhatja, hogy ő Isten földi képviselője szervezetileg, ha éppen csak Isten szeretete sikkad el benne a számos napi teendő közepette, hát ez sem hiteles. De ettől ne lehetne szerető Isten?

Na de mért kéne Istent az állítólag - vagy akár a tényleg - Őt követők alapján minősíteni? Aki keresztény, az úgy tudja - ha jól értem -, hogy a Bibliából elég jól megismerhető, nem? Akkor talán azt kellene olvasgatni Mért kéne bármilyen szervezet vagy külsőség ahhoz, hogy beszéhess Vele, kapcsolatba lehess Vele, hogy a mindennnapjaid része lehessen? Imádkozni végülis bárhol is lehet, akár a fürdőkádban is, és mért kellene bárki, aki közvetít ebben és megmondja (komoly, de érthetelen - amellett logikailag vitatható - teológiával) mit is kell gondolnod? ( Ez nem jelenti azt, ezt leszögezném, hogy egy hívőnek nem kell a hite alapjaival tisztában lennie, nem kell azon gondolkodnia vagy nincs szüksége olyan közösségre, ahol ezekről beszélhet és ezeket tisztázhatja - ahogy kívülről látom, ez nagyon is természetes szükséglet ) Mindössze arra gondolok, egy hasonlattal élve, hogy amikor az ember teszem föl a szüleivel akar valamiről - akár fontosról, akár nem fontosról - beszélni, nem díszíti föl a nagyszobát, nem öltözik ünneplőbe, és általában nem viselkedik úgy, mintha épp csak ezt a félórát tudná és akarná rájuk szánni

Na, ez kezd emészthetetlen lenni, úgyhogy itt abba is hagyom

Megint erre jártam...

oiduft: Mikor lesz utolsó fejezet?

Zsófi: Talán életemben ez volt az egyetlen olyan elhatározás, amiben hittem is, és végig is akartam csinálni... A hittant nem a pap tartotta, hanem egy hitoktató, nagyon megszerettem őt, jól is tudott tanítani, rengeteget olvasott ilyen nem tudom milyen történeteket. Suli vége felé, mikor már lebérmálkoztunk, de volt még hittan, csak beszélgettünk, és felmerült a pap téma is... Kiderült, hogy a püspök nem szereti a papunkat, mert... nem tudom kifejezni magam szépen... mert ő nem nyalizik neki
Szóval ő olyan IGAZI katolikus pap, de a püspök nem szereti...


mucur, de lehet inkább én is Mónit írok Templomokkal én is így vagyok. Nekem valahogy... rideg az egész. De még mindig nem tudom megmondani, miért... A mise, meg... teljes köd telepszik az agyamra a prédikációnál. negyed 11-kor kezdődik - számomra nagyonnagyon korán - kezdődik a mise, alig tudok elvánszorogni. De, mikor a pap beszél... jópárszor, volt, hogy majdnem elaludtam rajta

Ha el nem alszom, jövök még én is, mert eddig itt is családi program volt, most meg annak kipihenése folyik

"Senki sem megy sehová... Itt maradnak a majmócák!" Bocsi, de ez ugrott be )))

El ne menj(etek), mert irgum-burgum!

Nálunk a hétvége, főleg a vasárnap a családé, szóval nem tudok itt fórumozgatni, de jövök, és reagálok, és beszélgetek és minden... Később.

_________________
a boldogság az bársony,
ölébe vesz, elaltat,
ringat és sose faggat.

az öröm gidalábon
ugrik a lány nyomába-
a bánat mindig sánta.

nem járok már bicegve,
ugrálok kecskelábon-
az út alattam bársony!
(Zelk Z.)

ha mar ott tartunk az en bermanevem Rita(lehetetlen dolgok vedoszentje)

Anna szerintem jo h leirtad a dolgaidat

templomok..en akkor szeretem oket amikor nincsenek felkapcsolva a lampak...akkor mar tul vilagos , de mikor csak termeszetes feny vilagit bennuk akkor megnyugtato, bekes es nagyon szep.....hmmmma mai mise predikaciojabol sajnos nem sokra emlekszem......fajdalom de neha olyan keves vagyok ezekhez adolgokhoz...volt egy idoszak(egy ifi-talakozo utan) amikor minden szonak uj jelentese volt es olyan jol ereztem magam, tisztanak es mindenben megtalatam Istent..... am ez elmult es mostanabn neha olyan szurke vagyok, kivul-belul.....
na jo tobb vizet ejisze mar tenyleg nem zavarok itt mert annyira nem fontos, azert el fogom olvasni a tieiteket...jo erzes ilyen gondolatokkal talakozni.

sziasztok

Mucur akarom mondani Mónika nem ismerek egyetlen meris Mónikát sem rajtad kívül, bezzeg Zsuzsa meg Zsófia (hehe...) van annyi, hogy győzzem megjegyezni (na jó, Zsófia csak kettő van, azért az még megy )

Anna csodállak azért, mert hetedikben elhatároztad, és mentél hittanra... nekem nem volt szerencsém, de több ismerősömnek igen, akik szerették ezt a fajta különórát, de a "Jenő atya" nagyon nem volt otthon a tanításban, a pszichológiában, pedig ehhez mindkettő szükségeltetik... nem tudott meggyőzni minket arról, hogy Isten létezik, hogy Isten szeret minket, hogy egyáltalán miért kell bevágnunk a könyvet, ha nem is szó szerint. A templomba járás még mindig nem a kedvenc foglalatosságom... Valamiért nem köt le, olyan rideg... és magát az épületet sem kedvelem, a szentek szobraival, a sok undorító, túlcsicsázott dísszel, cirádával, aranybevonatú akármivel, a vénasszonyok által feldíszített mellékoltárokat (valami rémes ízlésük van virágok terén... ), úgy magát az egészet.

A barátság-témával kapcsolatban: én sem vagyok az a rettentő szociális emberke, nagyon irigyelek egyeseket ilyen dolgokban... de szelaví Akkor is én vagyok a legszebb - belül

Na az én bérmanevem meg végképp nem érdekel senkit, de Viktória lettem - Zsófia, Viktória, bölcsesség, győzelem - már csak a Hit, Remény, Szeretet kellene, hogy még magasztosabb legyek, nem?

_________________
tudom, tudom.

Sokat gondolkoztam, hogy írjak-e ebbe a topicba... Végig olvastam mindent, amit írtatok a hitől barátságról...

A hitemről...
A családom sohasem volt vallásos, engem sem neveltek annak.
Kiskoromban a nyarakat mindig a mamámnál töltöttem, ott voltam egész nap (500-1000m-re lakik tőlünk) 5éves korom környékén lehettem ,mikor nála aludtam, és lefekvés előtt imádkozni kezdett. (valamiért nagyon jól emlékszem kiskoromra ) nem tudtam, mit csinál, mire ő elmagyarázta. 5 éves fejjel nem nagyon sokat lehet belőle érteni... De aztán, már rávettem, hogy mikor jött a kötelező ebéd utáni pihenés, akkor is imádkozzon. Szép lassan megtanultam a miatyánkot, üdvözlégyet, és este otthon általában én is imádkoztmam. Mikor elsős lettem, hirdettek hittant, tanórán kívül... Egy picit idősebb lettem, de nem jelentkeztem. Akkor nem igazán hittem Istenben. második elején, azonban anya, hiába nem vallásos, rávett, hogy járjak. Teljesen elvicceltem az egészet. Templomba b-nőmmel jártam, mindig beszélhettünk, sokszor meg is szidtak érte. második végén meg volt az első áldozásom, noha nekem igazán mindegy volt.
Mikor felsőbe kerültem három osztálytársam megint elkezdett hittanra járni. Teljesen hülyének néztem őket, hogy hát minek... 5-6-ban egyre több göndöm lett, nem is az iskolában, hanem családi gondok. Kimaradtam 6-ból, jött a nyár, meg minden. A gondjaim nem szaporodtak, de nagyon rossz volt, hogy magam vagyok velük, senki nem tehet semmit. Akkor valahogy "megint" rátaláltam a hitre, Istenre. Hetedik elején elhatároztam, hogy járni fogok, de csak decemberben lett meg a komoly elhatározás. Családom kiröhögött, hogy úgysem fogom megcsinálni, majd elhiszik, ha 1 hónapig jártam. Januárban beiratkoztam. Ennek ellenére a templomot, számomra korai időpont miatt nem szerettem. Onnantól, már tudatosam hittem Istenben, hozzá fordultam, ha bármi bajom volt. Letelt az 1hónap, 2... én még mindig jártam. (de a templomot nem szerettem még mindig) Aztán nyolcadikban is jártam, és 2006. 05. 06-án lebérmálkoztam. (bérmanevem: Ágnes)....
A hit nagyon fontos tényező volt életemben, noha alsós koromban, nem hittem Istenben. Az eddigi életemben "összegyűjtött" szörnyűségeket, a hitem miatt tudtam átvészelni. Igazából, már azt hittem, hogy megfullodok bennük, csinálok valami... rosszat. Most már ez megváltozott, elég boldog vagyok.

A barátok... Ez számomra elég... rossz téma. Az osztálytársaimmal jól megvoltunk, mégsem voltak barátok, csak "haverok" egy régi barátnőmmel, csecsemőkorunktól fogva ismertük egymást, legjobb barátnők voltunk. 5-ben Ő összeveszett egy csajjal, akivel én jóban voltam, erre velem is összeveszett, mert délután ahhoz a csajhoz mentem fel, és nem hozzájuk, iskolából hazafelé. A dolog már ott elromlott, hogy: én már hetekkel ezelőtt megbeszéltem ezzel a lánnyal, hogy felmegyek hozzá, segíteni.... A csajjal EGY hét múlva kibékült hozzám, meg hozzám se szólt. Utána jóban lettem egy másik osztálytársammal, legjobb barátnők lettünk, de mégse. Nem mondhattam el neki azokat a dolgokat, amiket fent említettem. Nem bíztam benne teljes mértékig, magam sem tudom, miért. Nyolcadikban közelebbről megismertem két másik osztálytársamat. Velük sokkal jobban elvoltam. Az egyik nagyon különc, egyéni stílus, ami szívén, az a száján. Őt nagyon megszerettem, sok mindent megbeszéltünk. A másikkal is jóban voltam, de vele mégsem annyira. Nem tudom miért... Barátok terén nem igazán volt soha szerencsém... Barátokat is nehezen szerzek...

Bocs a regényért, haelcsúfítottam a topicot kitörölhetem

az Elet jatekat mar nekem is ajanlottak ...amugy ha a mucur furcsa akkor Monika vagyok, csak ugy nem biztos hogy mindenki tudja kinek szol....(na ez erdekes lett ).........
en is azt szeretem a netben hogy sajat magam lehetek, anelkul hogy ereznem hogy a kulsom miatt kevesebbre tartanak, es neha az emberek itt sokkal kivancsibbak itt....csak mostanaban kezdem ugy erezni hogy mar lassan en sem tudom ki vagyok...elveszek ebben az egeszben, nem mintha hazudnek neten vagy barmi hasonlo, csak mar nem tudom hogy melyik kapcsolat fontos es melyik nem az, es hogy mit/kit vegyek komolyan es mit ne....es most nagyon faj a net.....es hiaba mondom, panaszolom barkinek is, nem vagyok kepes atadni ezt az egesz ram zuhano keseruseget.... es igen ilyenkor lehet kerdezni hogy hol van Isten az eletemben

talan ott hogy tudom hogy a rossz kedvemnek is vege lesz, egyszer...es minden jora fordul, csak most kaparja vlmi a tokromat es erzem ugy h senki nem ert meg....

tenyleg furcsa de nekem sem volt soha sok baratom, foleg mig iskolaba nem kezdtem jarni, azutan meg jottek a konyvek es nehany ember, most azt hiszem van ket baratnom...es a konyvek(+a Merengo )

vlki szoljon ha nagyon faraszto a "mi tortent ma velem" szappanoperat hallgatni

csikla: azt hiszem engem neha idegesit h nem tudom ki mit milyen hangsullyal mond, es en nagyon konnyen korlatozom a neten megismert baratsagokat, csak netes baratsagokra, es ha nagyon belemesz a dolgokba akkor nem mindig jo ha nem tudod hogy ki mit milyen hangsullyal mond, mert esetelg nem tudod hogy mennyire vedd komolyan(ezt mar fennebb is irtam)
atolvastam...tele van ismetlessel...hue vagyok

Éljen, ledobott Mindenesetre én voltam

mucur (de furcsa egy ilyen nevet leírni nekem Ja és engem cépen kérek mindenkit, nyugodtan szólítsatok Zsófinak, a zsofiy olyan "idegen" nekem, lehet, hogy újra regelek ) tényleg jó dolgod van, irigyellek is ezért, és ez a "mindig a jót látom meg mindenben" - elv egy bűbájos könyvre emlékeztet engem, ami igazán kiemelkedik abból a jópárszázból, amit eddig elolvastam - hiába, akinek nincsenek barátai....

Nem tudom, ismeritek-e, Eleanor Portertől Az élet játéka. Elég sokan olvasták már, de akiknek kimaradt ez az életéből (és tessék sürgősen bepótolni! ), leírom, hogy nagyjából miről szól, mert engem nagyon megragadott, és elgondolkodtatott valamilyen szinten.

Pollyanna egy vidám, kedves lány, aki miután özvegy lelkész édesapja meghal, távoli nagynénjéhez, a rideg, meghatározott rend szerint élő, zárkózott Polly nénihez kerül, ezzel felforgatva a ház és a kisváros életét. Pollyanna mindenkivel megismerteti a játékot, amit édesapja talált ki, és ami szerint boldogan éltek. A "játéknak" különös története van: egyszer a szegény családhoz érkező misszionárius-hordóban egy pár mankó érkezik baba helyett. A kislány szomorú lesz, de édesapja azzal vidítja fel, hogy megláttatja vele ebben az eseményben a jót: hogy nincsen rájuk szüksége. Ettől kezdve egyfolytában játszanak, és Pollyanna édesapja halála után sem fejezi be, ha nagy nehezen is, de ebben is talál valamit, aminek örülhet.

Nem lett éppen jó ismertető, de remélem a célnak megfelel Mindenesetre elbűvölő olvasmány, amit csakis ajánlani lehet, szomorúnak induló, de azért mégis happy enddel végződö befejezéssel Erre emlékeztetett mucur hozzászólása

Barátaim nekem sem nagyon voltak - remélem ez azért változik, de legalább így nyolcadikban nagyon jól kijöttem két-három lánnyal -, és éppen ezért szeretem az internetet, hiszen itt előítéletek nélkül, engem ismernek meg az emberek - sokkal többen szeretnek engem, és a merengő mindenképpen pozitívum az életemben

oiduft, igazad van, nem is úgy értettem teljesen, hogy ez nem lenne lényeges, hanem egy kicsit a Jakab-levél féle értelemben: a hit cselekedetek nélkül halott.

Amúgy a Csűrcsavar levelei is kötelező olvasmány nálam - nem véletlen kaptam tőled )) -, függetlenül attól, hogy ha Isten bele is fér ebbe a kemény koponyámba valamennyire, a Sátán már sehogyse Rendkívül tanulságos olvasmány.

Arra biztatlak, hogy ne félj. Vannak kockázatai, de hát a való életben is van kockázata minden emberi kapcsolatnak És ha szerencséd van, akkor igazi(emberi) kincs(ek)re is bukkanhatsz, igazán megéri a kockázatot.
Még bizonyos bája is van a netes ismeretségeknek: írásban nehezebb értelmezni, felderíteni, megismerni egy embert - hiányoznak a gesztusok, a hanghordozás, szóval számos apró imformációforrás -, de szép és izgalmas is egyben, amikor valakit "ki akarsz találni", képet próbálsz alkotni róla, hogy milyen lehet. És utána még az is nagy élmény -tanulságos is nagyon! -, amikor esetleg egy személyes találkozásnál látod, hogy a találgatás és a valóság mennyire esik egybe. Jót tesz mind az ön- , mind az emeberismeretnek

ez nagyon tetszett...nalunk kosarkak vannak csengettyu nelkul es az emberek nem eroltetnek rad semmit........

vegigolvastam a topikot..kemeny melo volt, mert sok, nagyon sok az erett gondolat, persze nem csoda sokkal tobbet eltetek mint en( 18 eves lennek).... bele akarok szolni mert mostanaban alakul a-ragaszkodjunk-a-nethez-ha-a-baratok-sehol-sincsenek betegsegem.....
ne ertsetek felre, nincs batorsagom barhova beirni(ez a topik tenyleg tartalmaz vlmi jot es ertekeset) s nem tekintem kevesebbnek a neten megismert embereket, csak kicsit felek ezektol a kapcsolatoktol......

zsofiy nem akarok nagynak latszani mert sztem mi vlhol egyszinten vagyunk(csak en korabban szulettem ) de gyonyoruek a gondolataid, furcsan hangzik de ez jut eszembe , olyan tisztak es kedvesek.....

az jutott eszembe, olvasva titeket, hogy nekem tulajdonkeppen nagyon jo dolgom van... az, hogy bizzak Istenben nekem annyira termeszetesen jon, meg az is hogy ha vlmi rossz tortenk velem abban megprobaljam a jot latni es a kovetkezo lepesen gondolkodni, meg akkor is ha csak ez marad, a jot nem veszem eszre... de ettol fuggetlenul neha nagyon-nagyon egyedul erzem magam, es ekkor vannak pillanataim amikor elitelem magam, mert nem erzem a kozelemben a Szeretetet, pedig az "agyammal" tudom hogy ott van.... na jo, bocs hogy kiontom a szivem, nem biztos hogy szuksegetek volt ra......tovabbi nemes gondolatot es baratokat
ja es off-kent megemlitem hogy amit idaig olvastam a Rossz varazsbol az nagyon jo