mucur_mano:
Szerintem nem vagy beszűkült, hülye meg pláne nem. Legvalószínűbbne azt tartom, hogy egészen egszerűen még sohsem gondoltál erre. Azt, hogy
ilyentémaként jelölöd meg a Harry Pottert, azzal a varázslásra gondolsz, vagy valami másra?
Jézust nem
egyeztetem Harryvel, csak párhuzamotvonok le. Hívő keresztényként eszem ágában sincs kijelenteni, hogy Harry`Jézus, sőt! De bármennyire furcsa is, az európai kultúra tele van irodalmi párhuzamokkal. A legismertebbek a Gyűrűk Ura és Narnia krónikái. Utóbbiban Aslan nem is titkoltan megfelel Jézusnak, annyira, hogy valamelyik regényben Aslan ki is mondja, hogy ő a külső (a szekrényen túli) világban is létezik, de ott más néven, és ha itt megismerték és megszerették őt, akkor ott is fel fogják ismerni és meg fogják szeretni. A Gyűrűk Urában egyenesen három messiási figura van. 1) Frodó, aki az összes lény közül egyedül képes arra, hogy a Gyűrűt elvigye elpusztításának helyére, és Gollam-Júdás árulásának köszönhetően a Gyűrű bele is hullik a kráterbe, hogy elpusztuljon. 2) Gandalf, a tanító, aki társai élete védelmében meghal, de feltámad 3) Aragorn, aki győztes harcosként vonul be örökébe, a Városba.
Egyik könyvre sem épül új vallás, hitrendszer, egyház. De mindegyik könyv által megtanulhatunk, megérthetünk valamit, amit a Bibliából egyébként talán nehezen, hiszen az időben, térben és nyelvezetben is távol van, és valljuk be, néha még azt sem tudjuk, hogy Júdás 30 ezüstje, amit az árulásért kapott, az most, sok vagy kevés... (Persze a történészek utánajártak, és ha érdekel minket, mi is vehetjük a fáradtságot és utánajárhatunk: a harminc ezüstpénz mintegy fél kilónyi ezüst volt. De ez az információ nem használatos a mai mindennapi életben, így a legtöbben nem is tudják hova tenni.) Szóval arra akarok kilyukadni, hogy ha képesek vagyunk átérezni és megérteni, hogy Frodónak mit jelentett otthagyni mindent, amit ismert és szeretett, és élete árán is felcipelni a Gyűrűt a Végzet Hegyére, akkor ez talán segít minket, hogy Jézus kereszthalálának jelentőségét is képesek legyünk a maga valójában értékelni.
A Harry Potter-történeteket is épp ezért szeretem, a legeslegelsőtől fogva. Harryben messianisztikus vonásokat lehet felismerni. Olyan események zajlanak körülötte és vele, amik párhuzamba vonhatók a Biblia, leginkább pedig az Újszövetség eseményeivel. Biztosan persze nem tudhatom, hogy ez mennyire szándékos, de elég nagy a gyanúm, hogy nem véletlen Rowlingtól.
Nem csak bibliai utalások vannak ám a HP-ben, hanem elég sok minden a görög-római mitológiából (pl kentaur), az elmúlt 2000 év kelta és keresztény hiedelmeiből (griffmadár, főnix, mandragóra, vérfarkas, kobold stb), bizonyos okkult irányzatokból, mint az asztrológia, a jóslás többféle formája, átkok, és Rowling éppúgy megpróbál ebből egy egységes képzeletbeli univerzumot létrehozni, ahogyan a tudósok próbálják közös nevezőre hozni a relativitás-elméletet a newtoni gravitációval. Ez mind azonban mégiscsak körítés, a könyvek központi mondanivalója ugyanis nem ez.
Hanem akkor mi? Pl hogy az önfeláldozás legyőzi a gonoszt, a szeretet erősebb a gyűlöletnél, nem a születés, hnem a döntései teszik az embert azzá, ami, és még sorolhatnám. Ezeket az értékeket a kisgyerek szinte valóságként szívja magába (mondjuk ezért nem értek egyet azzal, hogy kisgyerek kezébe adjunk egy Hp könyvet, hiszen a mágiát is valóságként értékelheti, ami akár az életére is veszélyes lehet, ha azt hiszi, hogy ő is képes seprűn repülni, és kiugrik egy ablakból, vagy éppen elkezd kártyát vetni), egy nagyobb pedig már világosan különbséget tud tenni aközött, hogy mi a fikció, és mi az érték, és mivel többnyire Harryvel és társaival azonosul, remélhetőleg képes lesz Harryhez hasonló döntéseket hozni, és pl nem veti meg a sárvérűeket (romákat, színesbőrűeket) a születésük miatt.
Jézus az erejét gyógyításra használta, de ördögöket is űzött ám, na meg felborogatta a pénzváltók asztalait a templomban, és magukat a pénzváltókat korbáccsal űzte ki az Isten házából.
Jézus Isten fia volt, a legtökéletesebb ember, aki valaha élt a földön, isteni erővel. Harry ellenben egy gyerek, aki épp most nő fel, és keresztülmegy a tinédzserkor összes buktatóin, téves döntéseket is hoz, hibákat követ el, mint bármelyikünk. Harry nem Jézus. De a segítségével, vagy akár Frodó segítségével azt is jobban megérthetjük, hogy kicsoda volt/van Jézus.
Remélem, sikerült megvilágítanom, hogy mire gondoltam ezzel a Harry-Jézus párhuzammal. Nem muszáj ám egyetérteni velem.
Még valami. Csacsi írta:
Idézet:
Amúgy is az európai - és persze nem csak az európai - irodalomban Krisztus utántól mindenben van valamilyen bibliai vonatkozás...
Abszolút így van. Már az is bibliai vonatkozású dolog, hogy vasárnap a munkaszüneti nap, nem pedig a péntek vagy a szombat. Ugyanis Jézus vasárnap támadt fel... Egyszerűen ez az európai kultúra alapja, és ez alól nem bújhatunk ki. Ha kínai lennél, mindenfelé Nagy Utazás-párhuzamokat vennél észre, mert az ivódott volna beléd és a kultúrádba, pl.
Zsófi: Voldemort kizárt, hoigy túlélje.
Az lehet, hogy Harry belehal, de a jó le fogja győzni a gonoszt. Szóval nem az van, hogy az egyik meghal, a másik meg túléli, a jóslat is eléggé homályos e tekintetben, és lehet, hogy érnek még meglepetések a 7. könyvben.
"neither can live while the other survives". Ez pl lehet, hogy mindkettő halálára utal - nem tudom, dea gonosz megkapja méltó büntetését, az tuti.
Belépés
GyIK
Keresés
>>
Az viszont kevésbé, hogy milyen célokra használja... 
). Rowlingot ismerve Voldemort búcsúzik az élettől... Hiszen az írónő tényleg valós értékeket mutat fel, ahogy oiduft is írta, azt, hogy a tetteid döntik el, ki vagy, nem pedig a származásod, ect. Talán ezért is szerettem meg annyira, már kicsi koromban (khöm nyolcévesen) is elíteltem a diszkriminációt, bármilyen "ok" miatt alakult is ki. Éppen most olvasom az Exodust, eddig is ismertem a Holocaust rémségeit, de így, alaposan leírva rémes... A zongorista is nagy hatást gyakorolt rám... Mostanában nem fogok leszállni a zsidóüldözés témájáról, az biztos.
Nagyon tetszik. Van még ilyen? 
Ennyi.