Merengő Fórum

Így is lehet csinálni... Nekem annyira nem jó az angolom, hogy a komplikáltabb szövegeket is megértsem, egy SHIELD-nél mondjuk a FitzSimmons hadarásnál, vagy a Suitsnál, ahol sok a jogi szöveg, kell alá a magyar felirat, de egy supnatot megnézek felirat nélkül is.

Én azért nézek mindent eredetiben, mert simán szimplán csak lusta vagyok feliratot rakni alájuk De legalább fülre edzek.

_________________
You are not a drop in the ocean, you are an entire ocean in a single drop.

Én annyiból nem szeretem szinkronnal nézni a filmeket/sorozatokat, mert ahogy clarey, te is írtad, sokszor kell megváltoztatni az eredeti szöveget, hogy kijöjjön a szótagszám. Van egy három szavas angol mondat/kifejezés, amit magyarban csak 7-8 szóval lehet visszaadni, mert kell ez is bele, az is bele, hogy érthető legyen számunka, viszont így a szinkronban már nem stimmel, ezért átírják, és kapunk egy hasonló kifejezést, de van, hogy teljesen értelmetlen lesz, mert pont a "poént" írják át benne. Legutóbb a Thor 2-nél volt az, hogy moziban szinkronosan néztük, mert a többiek nem hajlandók felirattal nézni és "olvasgatni", utána később én megnéztem eredeti nyelven, amikor már elérhető volt neten, és nem egy jelenetnél néztem nagyokat, hogy jé, itt ezt mondta? Mostanában a Trónok harcával van ugyanez a felirat miatt. Nézem feliratosan, és miután már hozzászoktam a kiejtéshez, a nagy részét értem, a feliratot nem is kell nagyon használnom, de itt is többször észrevettem már, hogy a feliratba máshogy fordítják, mást jelentést adnak a szavaknak, mint amit eredetileg mond a karakter.

A kedvencem ilyen téren az angolban a "like" szokott lenni. A Bang bang you're dead c. filmnél volt az, hogy nagyon sokáig kerestem magyar feliratot hozzá, csak egyet találtam, de a végére rájöttem, hogy annak a minősége is annyira gáz, hogy inkább néztem volna felirat nélkül... Volt egy jelenet, amikor x mondta y-nak, hogy "i'm not like you", olyan értelemben, hogy "nem hasonlítok rád", mire a feliratban az szerepelt, hogy "nem kedvellek". Kezdjük ott, hogy nem is értem, hogy lehet ilyen formában lefordítani az "i'm not like you"-t, a másik meg hogy a jelenetben semmi nem indokolta, hogy ilyet mondjon a szereplő, teljesen más szituáció volt, nem is illett oda. A felirat készítőjének ez nem tűnik fel ilyenkor?...

Ó, igen, ezt én is rühellem. Van egy angol cím, akkor legyen az a magyarban is és pont. Nem kell plusz alcímeket hozzátenni, valószínűleg nem véletlenül lett az a címe eredetileg, ami.

És ha már film címek, jöjjenek a könyvek is. Lara Adriannek van egy könyvsorozata, aminek a magyar címeinek köze sincs az eredetihez, de persze értem, hogy miért úgy "fordították" őket, ahogy: a tinik a "vámpír" szó hallatán elalélnak és már állnak is sorba megvenni a könyveket.
Az első kötet címe eredetileg: Kiss of Midnight - ebből lett A vámpír csókja
Második: Kiss of Crimson - A vámpír ölelése
Midnight Awakening - A vámpír vére... és még folytathatnám. Azért jár a taps, a hetedik kötetet Shades of Midnight-ról Az éjfél árnyaira fordították. Maga a sztori nagyon jó, olvastam is eddig minden megjelent rész, tényleg, le a kalappal Lara Adrian előtt, hogy ilyen remek "vámpír-regényt" írt (van benne egy "csöpp" sci-fi vonal is egyébként), de a címek kikészítenek.

Illetve ott van Kresley Cole regénysorozata is, amiben ezernyi természetfeletti lény megtalálható, köztük persze a vámpírok is. Random könyvcímek nála:

Wicked Deeds on a Winter's Night - Vámpírharc
Dark Desires After Dusk - Vámpírzóna

A legjobb ezekben az, hogy van olyan könyv, aminek egyik főszereplője sem vámpír, de azért megkapja a vámpír címet... Ilyenkor gondolkodom el, hogy akik kitalálják a magyar címet, olvasták-e egyáltalán a könyvet.


Azt még itt hozzátenném, hogy ha van oka, amiért angol címet/fejezetcímet használsz, azzal nincsen semmi gond. A legjobb példa rá, amit te is írtál, Naomii, hogy dalszöveg idézet, vagy ha a történetet egy zene ihlette, és még illik is a szám címe a történet címére is Lehet jól is használni az angol címeket, de azért nem kell állandóan, indokolatlanul azokat használni.

Nem azt akartuk ezzel kifejezni, hogy gáz, félre ne értsd, csak azt, hogy nem mindenki tud angolul.

_________________
You are not a drop in the ocean, you are an entire ocean in a single drop.

Pedig a filmeknél és a sorozatoknál is nagyon figyelnek rá, hogy megfelelő legyen a szinkron szájra-illesztése, és a szótagszám is kijöjjön. Ha nem a szájmozgásra koncentrálsz, akkor ez nem zavaró általában. Emiatt nincs mindenhol tükörfordítás, és inkább a jelentést/tartalmat veszik alapul, hogy sokkal "természetesebbnek" hathasson a magyar szöveg is. Ez elég nagy meló, rengeteg munka van vele (ellenben kevés idő rá), és előfordulhat, hogy nem mindenhol van passzoló kifejezés, olyankor elcsúszhat.

Loki nem Odinsont mond, hanem Odin's Sont.

_________________
PROFIL | FICBLOG | KRITIKA KLUB

- She did not succumb to a disease precisely.
- Of what did she succumb?
- I drove a stake through her heart and cut off her head.

Sziasztok! Bocsi, hogy beleszólok a beszélgetésbe, csak ez a téma újabban nagyon benne van kicsiny agyacskámban :'D Mármint, a magyarok mániája, hogy a cím legyen hosszú, így alcím kell (pl.: volt egy Paul Bettany film, aminek az volt a címe, hogy "Priest", ezt le is fordították "A pap"-ra, de muszáj volt mellé tenni, hogy "Harc a vámpírok ellen"... Értem, hogy valószínűleg maga a cím unalmasan hat, de ha valaki beül a filmre, csak megnézett egy előzetest, vagy olvasott a mozi honlapján, vagy legalább elmesélték neki a sztorit, nem? Csak nem úgy ül be rá, hogy azt hiszi, másfél órán keresztül éneklik kánonban az Ave Mariát...), de néha elég sok bakit tudnak véteni a fordítók... Nemrég újra megnéztem a Bosszúállókat eredetiben, és feltűnt, hogy míg a magyar szinkronosban azt mondja Loki "Odin fiaként ismertek meg száműzetésemben", vagy ilyesmi, addig angolul "I've grown, Odinson, in my exile", ami, ha jól sejtem, sokkal inkább "Fejlődtem, Odinson (céloz itt Thorra és az apjára), míg száműzetésben voltam", és így már eléggé más a tartalma...

Nem tudom, mennyire számít a véleményem, de szerintem nem gáz, ha egy fejezetnek angol címe van; nekem az összes az szokott lenni, mert legtöbbször dalszövegeket idézek.

(Egyébként csak velem fordul elő, hogy nem bírok szinkronos filmet/sorozatot nézni, legyen az bármilyen eredeti nyelvű (a Cobra 11 nagyon durva németül, bár arabul még szebb), mert egy idő után nagyon zavar, hogy nem úgy mozog a szája, mint ahogy a szinkron szerint kéne? )

_________________

Bakker, pont én dumálok, amikor most jut eszembe, hogy nekem is van egy angol fejezetcímem, nem tudom, az Inferno mennyire közismert jelentésű szó, ha egyáltalán nem az, akkor így jártam

_________________
You are not a drop in the ocean, you are an entire ocean in a single drop.

Engem az érdekelne, hogy fordítottak le például South Parkos címeket, mint a Jewpacabrát, meg az Insheeptiont, ami az Inception (Eredet) paródiája, mert ezek szóviccek, és szinte lehetetlen visszaadni úgy, hogy magyarul is szóvicc legyen belőle. De van olyan is, amikor teljesen mázlisan sikerül, pl. teacher's ass(istant) - tanárseg(g)

_________________
You are not a drop in the ocean, you are an entire ocean in a single drop.

Nekem a legújabb "kedvenc" filmcímem a Végjáték, ami eredetileg Ender's game volt, mivel a főszereplőt hívják benne Endernek. Jó, értem én, hogy az "Ender játéka" hülyén hangzik, és ha nagyon akarom, bele tudom magyarázni, hogy miért illik a végjáték a filmre, na de akkor is...
Illetve van még a Divergent, amiből A beavatott lett, mikor a Divergent elfajzottat jelent az eredeti történetben. Nem tudom, hogy az Elfajzott miért ne lett volna jó, talán nem akarták "lelőni a poént" ezzel a címmel?

A filmcímeknél olyan félrefordítások/alternatív fordítások vannak, hogy falnak megyek. Gondolok pl. arra, hogy más stílusértékben fordítják, és a magyar címről arra asszociálok, hogy bunkó állatokról szól a film, vagyis bele se nézek, pedig angolul lehet, hogy semmi pejoratív nincs benne.

Nekem a kedvenc angolszász környezetes hibám, mikor ötös skálán kapnak jegyet. (Hozzáteszem, egyszer rég én is elkövettem, azóta helyrehoztam. )

_________________
Ficblog, Facebook, Twitter, Blog

_________________
http://erikaaprosagai.ucoz.hu/
Don't worry, be happy
Elkötelezett Kódex fan.

Én épp most írtam egy szellentős részt, és én is azon filozofáltam, hogy benne hagyjam-e, aztán kiszedtem, aztán végül mégiscsak beleraktam, lesz ami lesz

Köszike! Igyekszem.

A címadással kapcsolatban: ez nekem mindig kínszenvedés. Legutóbb nagy nehezen kitaláltam kettőt is, egyik se tetszett igazán, ezért szavazásra bocsátottam őket, és amelyikre a legtöbb szavazat jött, az lett a cím. De van egy olyan PD-s történetem, amit tizensok éve írok már, és még most sincs normális címe

Szerintem onnan ered ez az angolosdi, hogy amikor egy amerikai film bejön hozzánk, akkor néha odacsapják az eredeti címet is a magyar mellé, lássátok feleim szümtükkel, hogy mi is volt az, pl: Lost – Eltűntek. De ennek csak akkor van értelme, ha van egy eredeti angol történet, amit vissza lehet ilyen módon keresni. Ha meg a fanfic író még oda sem írja magyarul, csak angolul, akkor fennáll a valószínűsége, hogy az angolul esetlegesen nem tudó, ám potenciális olvasójelöltek felhergelik magukat, és meg sem nyitják a történetet, mert nem mond számukra a cím semmit.

_________________
You are not a drop in the ocean, you are an entire ocean in a single drop.

Engem annyiból nem zavarnak az angol címek, hogy szerintem igenis van olyan szó, ami jobban hangzik angolul, mint magyarul. Mostanában, hogy többet olvasok angolul, amikor írok, van hogy egy-egy mondat a fejemben angolul áll össze, és ha le akarnám azt fordítani, tök hülyén hangzana magyarul, vagy már nem is tetszik úgy annyira, ezért teljesen másképp fogalmazok. Ilyen téren érthető számomra, ha van aki inkább angol címeket használ.

Az viszont már tényleg nagyon gáz, ha ilyen hibákat vétenek, belehelyezik a szereplőket egy angol környezetbe, de közben egy csomó magyar dologgal szembesülünk, gondolok itt a legpitiánerebb dolgokra, mint például a tanórák/tanórán kívüli tevékenységek elnevezésére, ami a magyarban és az angolban tök más.

Nálam mondjuk nem csoda az angol címek utálata. Még az indokolatlan angol környezet is tud idegesíteni helyenként, főleg, ha az illető nem jár utána, hogy mi újság odaát, és a szereplők magyarórára járnak, meg a Mónika showt nézik a tévében.

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

Az angol címeket én se értettem soha, pedig nekem aztán nincs bajom a multikulti, globalizált dolgokkal.
Én is mindig mindent felírok, csak egy idő után annyi jegyzet lesz, hogy hiába rendezetten írtam, már nem igazán tudom használni -- abszolút nem gáz visszaolvasni, szerintem a legtermészetesebb dolog a világon: fene se tud több száz oldalt betűre fejben tartani, még akkor se, ha ő írta, és mennyivel jobb, ha az ember kiszűri a saját hibáit, kihagyásait sok-sok visszaolvasással, mintha az olvasó emlegeti fel őket, aki egy menetben letudja az egészet, így minden apró baki feltűnik neki

_________________
Ficblog, Facebook, Twitter, Blog

Igen, nekem is vannak ilyen tartalékötleteim, aztán néha olyan gáznak érzem magamat, ugyanis aztán ebből lesznek a kedvenc fordulatok, amik mindenki számára unalmassá teszik a sztorit, akik már olvastak tőlem. Még mindig az ötleteléshez tartozik az én nagy, jelenlegi dilemmám, azaz a három részes PD-sztorim befejező része, aminek fél-egy éves cselekményt terveztem, ugyanis az első két rész ebben az intervallumban mozog, de egyszerűen annyi minden történik, hogy félek, a végén olyan lesz, mint egy rossz szappanopera...

A novella/egyperces persze egy egészen más műfaj. (Tőled olvastam is! ) Nekem nem a kedvencem, ugyanis mindig az lesz belőle, hogy túl tárgyilagos leszek, előbújik a szociopata énem, és nem szeretem meg annyira a karaktereimet, hogy ne tegyem tönkre az életüket. Ugyanakkor baromi klassz, és egy kicsit irigylésre méltó is, hogy valaki ezer szóban elér valamit, ami másnak húsz fejezetbe kerül. (egy ötven fejezetes sztori azért már nagyon-nagyon más tészta, ott belejátszik az is, hogy az olvasó egyszerűen ráfügg a dologra, ezt pedig egy novella nem éri el)

Utalgatni pedig már csak azért is jó, mert ha teljesen kétségbe vagy esve, akkor is azt a benyomást kelti a sztoriról, hogy te hű de kitaláltad, és összeszedted fejben a dolgokat. Van, amit azért írok fel magamnak, nehogy elfelejtsem, hogy erre még reflektálni kell, ha jó munkát akarok végezni. Na meg én űzöm azt az esetleg gáz szokást, hogy időről-időre visszaolvasom a folyamatban lévő sztorimat. Az ötletelésben is baromi hasznos tud lenni, na meg az ember nem hagyja el az egyszer már felütött történeti szálakat, és nem lesz dzsumbuj az írásból.

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

Velem nagy ritkán esik meg az, hogy kitalálom a tökéletes címet, de még a sztori megírása előtt, aztán olyan mázlim van, hogy a történet írása közben nem kalandozok el, és végül tényleg azt írom, amit eredetileg elterveztem, és így stimmel a cím is De inkább az van nálam, hogy írás közben össze-vissza kalandoznak a gondolataim, és az eredeti egy történetből kettő lesz, mert rájövök, hogy az elejét nem úgy akarom folytatni, ahogy szerettem volna, de a befejezés is tetszik, csak mondjuk egy másik történethez fogom felhasználni, és máris ott vagyok, hogy címem nincs, de gyártottam egy két félkész ficet XD
Mivel én újabban csak novellákkal, egypercesekkel foglalkozom, nálam nincsen idő igazából nagy csavarokat építgetni, mert nem lenne időm kifejteni. A hosszabb történetnél ez persze nálam is így néz ki, vagy legalábbis próbálkozom az utalásokkal, aztán vagy érthető lesz vagy nem

Persze, emlékszem, megfogadtam, hogy nem fogok sokat agyalni a címeken, írom, ami először eszembe jut, az lesz a tuti nyertes. Aztán meg lehet nézni az eredményeket a profilomon, finoman szólva is érdekes...
Annyi lényegre jöttem rá, hogy semmitmondó, egyszavas, angol címeket nem érdemes adni nagy általánosságban.
Ez az előolvasás nekem se menne. Mindig van más ötletem is a folytatásra, de ezek között kiemelkedik az egy, nagy, igazi folytatás, és miután leírom, el se tudom képzelni másképp. Arról nem is beszélve, hogy a "nagy csavarokat" titokban végig építem, és telerakom utalásokkal a sztorit, hátha valaki másodszorra is elolvassa.

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

Ezek szerint te is azok közé a szerencsések közé tartozol, akiknek ez nem kínszenvedés

Engem sose zavart, hogyha úgy olvasták el, hogy még nincs befejezve a történet. Ha mondjuk egy olyan ember olvasná el, akit személyesen is ismerek, vagy nem a Meri által, hanem "csak egy barát", vagy rokon, akárki, na az nekem is zavaró, sőt kínos is lenne. De a merisekkel nincs ilyen problémám
Ez az előolvasós dolog nálam egyébként úgy kezdődött, hogy beszélgettem xy-al, lassan eljutottunk odáig, hogy "és, mikor írsz valami újat?", mire jött a "már rajta vagyok, de elakadtam itt vagy ott...", és hirtelen már ott jártunk, hogy átküldtem neki az addig elkészültet és megtárgyaltuk, hogy ki-mit-hogy lát. Én nem úgy állok hozzá, hogy konkrétan keresek valakit, esetleg hirdetek is, hogy nem olvasná-e el valaki a történetet, hanem egyből egy olyannak írok, akivel jóban vagyok és tudom, hogy szereti az adott fandomot/párost, mert nagy valószínűséggel ő fog tudni nekem segíteni. De volt már, hogy jóformán én beszéltem csak, elmondtam, hogy hol akadtam el, de a folytatást illetően voltak már ötleteim, csak ugye több, és így nem tudtam haladni, mert nem tudtam egyet kiválasztani, és végül csak annyiban segített az adott illető, hogy rábólintott az egyikre, vagy meggyőzött, hogy az miért lenne jobb mrsppitonnál volt az például egyszer, hogy folyton kérdezgette, hogy hogy állok az egyik drarry ficemmel, és hetekig csak nyafogtam neki, hogy ez nekem nem megy tovább, aztán gondoltam egyet, és elküldtem neki, átbeszéltük, ötleteltünk együtt és már aznap sikerült megírnom a befejezést

A címadás kérdése kb. minden írós beszélgetésben felmerül, kezdem úgy érezni, hogy nem tulajdonítok neki elég nagy jelentőséget Tök jó lehet, hogy tudsz beszélni valakivel/többekkel is a készülő történeteidről. Valamiért az az érzésem, hogy ha előolvasót próbálnék találni, olyan sikerrel járnék, mint mikor bétát szerettem volna: semmilyennel (bár stoobie későn, de ajánlkozott, egyszer még elkapom ) Meg az előolvasással (befejezetlen történetével/fejezetével) mindig az volt az érzésem, mintha valaki meztelenül nézegetné az írást...

_________________
Ficblog, Facebook, Twitter, Blog

Annál tényleg nem, de egy befejezettnél kincset ér

_________________
Írófigyelő

Akkor mázlista vagy, shanon

_________________
Írófigyelő

Jaj, a címadás, ne is említsd, Gigi. Most is van egy PD-s novellám, amit csak azért nem tudok feltölteni (már le van bétázva), mert nem tudok olyan címet kitalálni, ami kifejezné, amit ki akarok vele fejezni XD Az is megvan, hogy milyen címet szeretnék, már csak a helyes szavakat kéne megtalálnom, de már vagy másfél hete ezzel szenvedek... A történetet nem tartott ennyi ideig megírni, pedig néha szenvedek épp eleget azzal is.

Ó, és ha már az ötletelés is szóba jött. Nekem az szokott segíteni, ha egy bizonyos résznél elakadok, hogyha az addigiakat átbeszélem valakivel. Nem egy ficemet úgy tudtam csak befejezni, hogy az addig megírtakat elküldtem egy előolvasónak, és utána szépen pontról pontra megtárgyaltam vele, hogy eddig mit írtam, miért írtam, és hogy mit tervezek írni, csak mondjuk nem tudom, hogy hogy is kéne megfogalmaznom. Ez nálam általában be szokott válni, sokat segíthet az is, ha egy "külsős" szemével is látom a saját írásomat.

Én még ennél is kreatívabb vagyok, már ha lehetséges, nálam az ominózus doksi a "terv" nevet kapta.

Mondjuk a címadásról is lehetne beszélgetni, nekem legalábbis egy időben legalább akkora fejtörést okozott, mint hogy hogy üssem fel a kezdetek kezdetét, amikor minden olyan baromi homályos, és macerás megírni...



Ismerős. Az egyik pillanatban még könnyes tekintettel gépelem a szereplőm nyomorát, a másikban azon gondolkodom, vajon egy fingós vicc túl alpári lenne-e ide... Hát ez van, szerintem egy sztorinak amúgy sem áll jól, ha egysíkú. Még az angstban is lehet vidám a főszereplő néhanapján, csak mondjuk utána még jobban meg fogja szívni szegény párája...

A sok történet írásával már jártam pórul. Illetve nem is pórul, de magamnál azt figyeltem meg, hogy ha foglalkozok egyszerre nyolc sztorival is, egy idő után megkezdődik egyfajta "természetes kiválasztódás", aminek során egy vagy két történet marad, az összes többi parkolópályára áll.



Ez jó. Bár legyünk őszinték, a legtöbb regényötlet a húsz oldalas kort sem éri meg, de talán a tízet se... Azért ha ott van egy százötven-kétszáz oldalas félkész regényed, már azért se hagyod ott, mert nehogymár.

Hirondelle, ha már egyszer olyan bátor voltál, hogy meglepő véget írj a sztoridnak (itt az Eddyel való susmogásotokból valami ilyesmit véltem leszűrni), már csak az olvasói vélemények miatt is muszáj befejezned. (Na látod, gyűlnek az érvek, érik a motiváció, lassan az lesz, hogy nem hagyjuk, hogy ne írd meg )

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

Nálam ez a "cuccok" vagy "izék" címet kapta


Ó, igen, ezt kifelejtettem, ilyen téren is van nálam ugrálgatás. Egy időben csak humoros történetekkel foglalkoztam, aztán jöhettek az angstok hetekig, egy kis romantika stb.


Az lett volna az igazi, hogy ha úgy olvasom el, hogy te közben élőben nézed az arcomat XD Próbáltam átadni a döbbenetemet (inkább kiakadásomat) üziben, de még így se volt az igazi. Ha eljutsz oda, hogy feltöltöd azt az utolsó fejezetet, előbb fogom a véleményeket elolvasni, mint magát a fejezetet, az biztos! (Most olyan fontosnak érzem magam, hogy én már tudom, hogy hogy fog végződni, mások meg még nem )

Köszönöm szépen! Én is nagyon várom már azt a napot, hogy felvirradjon. A vázlat szerintem is jó ötlet, nekem is van egy ilyen doksim, rendkívül leleményes módon azt a címet adtam neki, hogy „Fejezetek tartalma” És a negyven fejezet jó bő lére eresztve le is van már írva benne, tehát ebből is látszik, hogy én is űztem már párszor ezt a látszattevékenységet



Ezért írok én néha egy angst történet kellős közepén egy rövid paródiát Bár ez nem fandom váltás, tudom.



Köszike! Rendkívül jól hangzik így elsőre, hogy már csak a negyede van hátra, de ha azt mondom, hogy az kilenc fejezet, az már hangyányit kevésbé. De ma megint bütykölök rajta, muszáj megtudnom, mit reagálnak majd az olvasók az utolsó fejezetre, ez tartja bennem a szuszt Meg a te reakciód mikor elolvastad, priceless

_________________
You are not a drop in the ocean, you are an entire ocean in a single drop.

Először is köszönöm mindenkinek a biztatást Ez a bizonyos ötlet már jó pár hónapja alakulgat a fejemben, úgyhogy remélem, hogy nem fogom félretenni és elfelejteni. Több ilyen "nagy ötletem" is van igazából, van amelyik már öt éves is megvan, de nálam az a legnagyobb baj igazából, hogy nem tud egy valami lekötni hosszabb időre. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok ezzel, de nekem muszáj váltogatnom a történetek-fandomok között, folyton ide-oda ugrálok, ezért se haladok a hosszabb történeteimmel, csak a novellákkal. Nem arról van szó, hogy már nem érdekel az a bizonyos történet, hanem egy idő után jön valami más, ami jobban leköt, és akkor ezért félreteszem, aztán egy-két hónap múlva újra előveszem ezt, írogatok hozzá, jönnek az apróságok, amikről tudom, hogy ezt majd még bele szeretném venni, stb., és akkor egy ideig csak ezzel foglalkozom, aztán megint váltok egy másikra, és így tovább, és így tovább.

Ez a "háromnegyedes" dolog biztató, és így jobban belegondolva igaz is. Ha addig eljut az ember, akkor onnantól kezdve már jobban megy, legalábbis nálam mindig is így volt - inkább a történet elejével-közepével szenvedtem, mint a befejezéssel, lezárással.

Hir, neked továbbra is kitartást, már igazán nincs sok hátra a regényből, az elejét pedig annyira jól összehoztad, bűn lenne nem befejezni (óistenem, az a befejezés milyen egy befejezés lesz!)

shanon, te meg gondolj arra akkor a félkész regényeknél, hogy már nincs sok hátra a háromnegyedéig, onnantól pedig már csak egy lépés a vége Mondjuk ennyi erővel tök könnyű regényt írni. Az elején: csak a negyedéig kell eljutni, onnantól már nincs sok a feléig, aztán a háromnegyednél már tuti be tudom fejezni, úgyhogy gyerünk, húzzunk bele, és hopp, máris kész a regény Ó, ha ilyen könnyen menne...

A kritikákkal kapcsolatban: nem szabad csüggedni, egyrészt ami az egyiknek tetszik, a másiknak nem, meg egyébként is mindig magadnak írj, ne az olvasóknak. Persze valamilyen szinten muszáj az olvasókra is gondolni, de ha írsz valamit, az mégis csak a tied elsősorban, az a lényeg, hogy te legyél megelégedve vele. Persze kellenek a negatív visszajelzések is, azokból sokkal többet lehet tanulni, mint a pozitív kritikákból, sokat segít, ha egy külső szemlélő rámutat a hibáinkra, de ha egy olyan "véleményt" kapsz, hogy "mekkora szar vagy már, takarodj innen!", azokkal nem szabad foglalkozni. Nem tudom, Tigi, hogy te milyen kritikákat kaptál még kezdő korodban, de örülök, hogy nem adtad fel, és itt maradtál

Hát ezért van nekem annyi jegyzetem, és kevés történetem...
Szerintem akkoriban éltem a második dackorszakomat, ami a kirúgsz az ajtón, visszajövök az ablakon mentalitással is járt...

_________________
Ficblog, Facebook, Twitter, Blog

_________________
Írófigyelő

Hirondelle, azt kell mondanom, hogy kitartást! Bár ki tudja, lehet, hogy holnap vagy holnapután úgy kelsz fel, hogy "érzed az erőt", leülsz, és megírod azt a pár fejezetet.
Esetleg azt tudnám javasolni, hogy csináld az én kedvenc, idegbeteg-barát technikámat, hogy írd be egy üres Wordbe a fejezetek címét, és kezd el gyűjtögetni a hozzákapcsolódó ötleteidet, ha úgy érzed, hogy foglalkozni akarsz a sztoriddal, de egyszerűen nincs erőd írni. Így megmarad az illúzió, hogy csinálsz valamit, és ha leülsz a gép elé írni, nem csak az üres lap lesz előtted (Minden fejezet első oldala a legnehezebb - számomra legalábbis), hanem valami váz is, ami segít elindulni.

Tigi, csodálom, hogy azután, hogy rád szálltak, még maradtál (szerencsére, megjegyzem, szeretem az írásaidat), amikor én elkezdtem a Merin publikálni, egy kicsit ki voltam bukva (úgy mindenre és mindenkire a világon), és akkor tényleg iszonyatosan sokat jelentett egy-egy pozitív kritika. De igaz ami igaz, néha egy-egy túl ifjú szerző műve belőlem sem a legjobbat hozza ki, de alpárian soha senkinek nem írnék. Pont ilyenkor baromi érzékeny egy lány (na meg mindenkor máskor, de elég csak a tesómra, meg a nem is olyan régi önmagamra gondolnom), egy-egy durva szóval aztán évekig elriaszthatod az írástól, pedig mennyit fejlődhetne azok alatt az évek alatt. Na de már egy kicsit elkalandoztam.

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

Sorry, hogy idepofátlankodok, csak megláttam ezt a kritikus háromnegyed dolgot, és nem bírtam magamban tartani, hogy én most pont ott tartok egy ficben, de még most sem érzem azt, hogy ezt a sztorit valaha is be fogom fejezni Sőt, most jött elő az összes nyígom. De már azóta megint írtam egy fejezetet, tehát elvileg át kellett volna billennem, de még mindig be vagyok lassulva, meg tele kétségekkel, hogy jó-e ez egyáltalán. Szóval nálam lehet, hogy az összes hátralevő fejezet kritikus lesz, mert azóta a bizonyos háromnegyed óta olyan keservesen írok, hogy szörnyű, előtte meg egész könnyen ment. Pedig nagyon be akarom fejezni, mert már megírtam a legutolsó fejezetet is.

Eddy, hajrá!

_________________
You are not a drop in the ocean, you are an entire ocean in a single drop.

Érdekesek ezek a dolgok

Gigi, én alig 13 évesen regisztráltam és töltöttem fel az első történetemet, amit 12 évesen írtam -- olyan pocsék volt (és ezt meg is mondták, méghozzá alpárian), hogy kb. két hónap múlva már a mostani felhasználómon randalíroztam, mert úgy éreztem, hogy azzal a névvel sose kapnék még egy esélyt, hogy aki olyan csúnyákat írt nekem, az úgyis minden írásomra ugyanazt mondaná (akkoriban még nem informálódtam a kritikatöröltetésről és hasonlókról).

Eddy, neked legalább van szíved letörölni, amit már nem találsz vállalhatónak, nekem nincs, mivel tudom, hogy nem írnám újra. A regény pedig menni fog

_________________
Ficblog, Facebook, Twitter, Blog

Kábé én is ezért áldom a tényt, hogy csak tizenöt évesen találtam rá a Merengőre, tizenhárom évesen sokkal jobb írónak tartottam magamat, pedig haj mi lett volna abból, ha az akkori írásaimat elkezdem feltölteni...

Persze majd három év múlva elolvasom azt, amit most írtam, és csak a fejemet fogom fogni, hogy ezt meg hogy, de pont az a szép, hogy az ember változik, és nem utolsó sorban fejlődik. Kritikákkal szerintem ez sokkal könnyebb.

A HP-hez kapcsolódóan pont a minap beszéltem a barátnőmmel, hogy most már nagyon nehéz jó HP fanficet írni, amit még nem lőttek el. Én nem vagyok nagy fanfices, de egy Molly/Perselus párosítást már hónapok óta tervezek, csak nem tudom, hogy kezdjek neki (főleg, mivel a PD-s történetemet írom, mint állat - és ez nem is egy rossz hasonlat ).

Eddy - Ki tudja, lehet, hogy tényleg ez lesz az első komoly regényed. Persze, csomószor előfordul, hogy az ember teljesen felspannolja magát, aztán két héttel később már arra sem emlékszik, hogy ebbe miért akart belekezdeni, de ha mondjuk a feléig-háromnegyedéig tűzzel-vassal elharcolod magadat, már be fogod fejezni. Vonnegut írt valami kritikus kétharmadról, amiben szerintem eléggé igaza volt.

_________________
"Az igazi művészek maguktól idéznek." - /Gigi685/

jaj, olyan fic nálam is, aminél el se hittem, hogy ezt tényleg én írtam. még nagyon zöldfülűként (most már csak kicsit vagyok az ) írtam olyan történeteket, amiket azóta le is szedtem Meriről, nehogy véletlenül valaki ráakadjon... és remélem, hogy akik olvasták, azok már rég elfelejtették. az egyiket pont mostanában vettem elő, és elolvastam az egészet (az egy regény volt, harmincegynéhány fejezet, de lehet hogy negyven is megvolt), és hát hú nem tudtam eldönteni, hogy nevessek vagy sírjak. már fogtam a fejemet, hogy jézusom, ezt nem is én írtam... és belegondolva, tényleg nem. annyit változtam már azóta, "felnőttem" - vagy legalábbis elkezdtem -, és tényleg annyira máshogy látok néhány dolgot, szinte új embernek érzem magam. de jó néha elővenni az x évvel ezelőtti írásaimat, és mosolyogva nézni, hogy jé, ilyen is voltam valamikor

ó, nálam ez a fic egy original történet, apránként haladok vele, de ez az, aminél én is úgy vagyok, hogy amíg nem tökéletes minden szempontból, nincs minden szál lezárva, addig senki nem láthatja ha egyszer, egy következő életben eljutnék oda, hogy kiadják egy könyvemet, ez lenne az de magamat ismerve, sose fogok eljutni a történet végére.

_________________
Írófigyelő

Érthető, igen Ha úgy vesszük, ez nálam is így van valamilyen szinten, legalábbis ez az "új fandomba kerülök, és most az a number one", bár nálam itt nem évek telnek el, maximum hónapok, aztán újra visszatalálok a HP-hoz. Olvasás terén viszont most is annyi HP-s ficet olvasok, mint régebben, de írásnál már én is észrevettem, hogy amikor épp jön egy új őrületem, akkor inkább abban a fandomban alkotok - próbálok alkotni -, és a HP-s ficeimet hanyagolom egy ideig (mert hogy még mindig nagyon sok van, aminek az alapja összeállt már a fejemben, de még nem sikerült megírnom), de aztán meg újra a HP-hoz kapok kedvet, szóval sok időre nem hagyom azt sem parlagon heverni

Shanon, téged is megértelek és egyet is értek veled ezen a téren, bár itt is kicsit máshogy néz ki nálam a dolog. Amikor elkészülök az adott történettel, akkor legtöbbször úgy érzem, ahogy vidor is írta, hogy igen, ez az! Utána viszont eltelik egy-két hét, akár hónap, újraolvasom a ficet, és rájövök hogy dehogy van az úgy jól, egy csomó mindent át kéne benne írnom Utólag mindig megtalálom a saját gyengeségeimet a ficekben, mit kellett volna máshogy írni, máshogy kifejezni, de abban a percben, ahogy befejeztem, olyankor mindig elégedett vagyok vele - anélkül nem is töltöm fel sehova -, viszont később jön a hidegzuhany, hogy talán mégse úgy kellett volna csinálnom ezt vagy azt.

_________________
Írófigyelő

De, de nagyon szeretem, meg azt is vallom, hogy mindig lehet újat mondani. Csak hogy is mondjam, már nem igazán tudok belebújni egy-egy karakter bőrébe onnan. Mindig csak akkor írtam, ha követelték tőlem a karakterek, és addig nem hagytak békén, amíg meg nem írtam azt, amit akartak. Ez így nagyon furán hangozhat, de valahogy így van. Van egy félpercesem, amire nagyon büszke vagyok, és úgy éreztem, mikor megírtam, hogy ez az, ezt kellett megírnom. Azóta pedig egyszerűen békén hagytak, én meg időközben más fandomokba is kikötöttem, és már nem érzem magamhoz annyira közel azokat a karaktereket, akikkel írtam régen. Lenyugodtak, és én is sokat változtam. Na meg ami nálam iszonyat fontos, hogy azzal amiről írok együtt kell élnem. Ezt úgy értem, hogy amíg benne vagyok valamiben, addig csak az az 1 létezik, azzal a fandommal, azokkal a karakterekkel kell lélegeznem, aludnom, ébrednem etc. Ha nincs megszállottságom, nem megy. És a HP iránti megszállottságom csökkent egy kissé, de ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem, egyszerűen csak most békén hagy kicsit, vagy hogy mondjam Helyette van más, ami birizgálja a fantáziámat, és mostanában érzem megint azt, hogy van olyasmi amiről írnom kéne, csak az már nem HP.
Remélem valamennyire sikerült szavakba öntenem az egész dolgot

Néha azért beleolvastam, de nem sok érdekességet találtam. De a KASMIR topic legalább nem irritált, mint a Dracoista szentély. Attól időnként a falra másztam... (Még jó, hogy amire moderátor lettem, eléggé lecsökkent a forgalma. Úgy már egész elfogadható volt. )

_________________
Fórumszabályzat

Tekergős április 1.: Roxfort Hangja

_________________
Írófigyelő

Na igen, a miénk a kőkeményen csajos-csacsogós brigád volt, mintha interaktív internetes naplót írtunk volna

_________________

Long live Dramione* *Bill Kaulitz~
Feel it all / I just run, run, run, run, run...

HP-t miért nem írnál már, vidor? Már nem szereted annyira, vagy nem foglalkoztat, esetleg úgy érzed - mint sokan mások -, hogy nem tudsz "újat mondani" egy hp-s ficcel, vagy teljesen más oka van?

Sziasztok, becsatlakozom egy kicsit én is

Hú, én mikor rátaláltam a HP ficek világára, Meri pont szünetelt, így a Lumoson kezdtem, aztán valahogy átkerültem ide. Most nézem, 2007 nyarán regisztráltam az oldalra, most lesz majd augusztusban 7 éve Wow! Bár sose voltam "bennfentes" tag, vagy épp népszerűbb író, csak úgy lógtam magamban. Meg sose tartoztam a népszerűbb fices párosok kedvelői közé, a slash is kimaradt nálam (kivéve egy-kettőt, mint a Dragon Tamer), sok alap ficet a mai napig nem olvastam, mert a téma/szereplők távol álltak tőlem.
Fórumra amúgy jóval később regisztráltam, de ott is ilyen kis inaktív tag voltam, szerettem olvasgatni mások beszélgetéseit, de sose szóltam bele xD Emlékszem is arra az időszakra amikor még a Gumiszoba nagyon ment, vagy mikor még az "ős" írók aktívabbak voltak. Akkor még nem regisztráltam be, csak olvasgattam itt.

Azóta amúgy én is úgy vagyok, mint ahogy lex írtad, átkerültem más fandomokba etc. Vicces, mert most már nem is nagyon olvasok ficeket, írni meg pláne nem (bár ha írnék is valamit, az már tuti nem HP-ben lenne), viszont most lettem aktívabb itt a fórumon.

Igen, emlékszem, amph. A kezdetekre is, és arra is, hogy nemigazán csíptem azt a topicot. Mármint azért nem csíptem, mert a témáitok sokszor távol álltak tőlem, és nem tudtam mit kezdeni ott.

Na igen, akkoriban problémák terén is zajlott az élet... Aztán jött a moderátor elődöm, és úgymond "rendet tett" a modorával... Kb akkoriban kezdtek el a csoportok átpártolni az fb-s csoportokba, és csökkent le a fórum forgalma. Persze ezzel együtt a problémák száma és nagysága is. De minden nehézsége ellenére én pozitívan gondolok vissza a pár évvel ezelőtti időszakra.

Eddy, én szóltam, hogy ott kicsit több kiakasztó hsz akad, mint itt... Én már ismerem azt a fórumot egy ideje, de még nem értem végig rajta. (Igaz, itt is akadnak még olyan régi dolgok, amiket nem volt érkezésem átnyálazni... )

_________________
Fórumszabályzat

Tekergős április 1.: Roxfort Hangja

Nekem is volt 2-3 év kimaradásom, amikor úgy éreztem, hogy már elszakadtam a Meritől; átnyargaltam teljesen más fandomokba, más párosokat shippeltem, de valami nem hagyott nyugodni és visszatértem. Az ember változik az évek során (pláne ahogy egyre több dolgot ismer meg), de szerintem ha az ember jó érzéssel gondol vissza azokra az időkre, akkor egyszer még fellobbanhat a láng, mert a rajongás nem vész el - maximum átalakul

_________________

Vigasztaljon az, hogy vannak újak Nem csak itt, más honlapokon, fórumon is észrevettem már, hogy időnként cserélődik a kemény mag, vannak időszakok, amikor az a bizonyos tíz ember napi szinten ott van, aztán szép lassan - jobb esetben, és nem csak úgy hirtelen - eltűnik az oldalról, de folyamatosan jönnek helyettük mások. A létszám megmarad, legfeljebb az emberek cserélődnek. Ez sajnos így szokott lenni, sokaknál pont azért, amit írtál amph, hogy "lezárult egy korszak", vagy "kinőttek belőle", stb.

Ez a kinőni valamiből meg... olyan szomorú, amikor azt olvasom, hogy xy már nem foglalkozik a HP-val, mert már túlságosan "felnőtt/érett" ahhoz. El nem tudom képzelni, hogy én valaha is kinövök belőle. Jó, persze, még csak huszonkevés éves vagyok, de tényleg elképzelhetetlen számomra most, hogy mondjuk tíz-húsz év múlva már nem fog érdekelni ez a téma.

A Kasmírban is nagy pörgés volt, nem tudom, emlékszel-e még arra az időkre, Gyoka
Volt itt élet rendesen, kilométeres levelezéseket nyomtunk a csajokkal, szomorú, hogy mára kihalt az egész Sokan a Kasmír lányok közül már nem csak hogy nem Meriznek, de az írást is abbahagyták már, "lezárult egy korszak" címkével. Kár értük, pedig igazán tehetségesek voltak. Azért nincs minden veszve, Kyky, Shanci és jómagam is alkotunk a mai napig, és terjesztjük az igét

Pár évvel ezelőtt is voltam már mod, volt dolgunk rendesen, de nem a sok hsz okozott igazán gondot, sokkal inkább bizonyos személyek és ezen személyek stílusa, hozzáállása másokhoz, meg az egész fórumhoz - gondolok itt a látványos Merengőről való kivonulásokra, történetek tömeges törlésére, felháborodott hangvételű levelezésekre, Merengő aláásási kísérletekre és egyebekre, igazán pikáns időszak volt
Azért nem sajnálom, hogy vége, nem sírom tele a párnám, hogy ilyen lsd-k nem rontják már itt a levegőt az okosságaikkal

Eddy_: levelezzetek csak nyugodtan, mondom, rám nem kell figyelni OFF-topic, úgyhogy lehet nyomni minden témát, persze a fúrum szabályai szerint ;D

_________________

Long live Dramione* *Bill Kaulitz~
Feel it all / I just run, run, run, run, run...

És milyen igaza van ebben Liónak.